Kedden délután autóba szálltunk néhányan, és elindultunk Aradra meglátogatni Hálós barátainkat. Az aradi hálósok nagy örömmel fogadták csapatunkat a Minorita templomhoz tartozó plébánia területén. Találkoztunk régi és új arcokkal egyaránt.
Jó pár év telt el, amióta nem láttuk egymást. Jó volt újra egymás szemébe nézni! "Szeretet áradjon köztünk" - énekeltük közösen és már éreztük, hogy tartalmas délután elé nézünk! A talentumokról szóló szentírási részt olvasva vettük fel a gondolat fonalát egy fonott zsinór képében, amit kézből-kézbe, körbe adva tapinthattuk bizonyítékként, hogy vékony cérnaszálból válhatunk egyenként, de együtt erős kötéllé! Ez a nagyszerű módszer színes kendők, érdekes kütyük és egy Jézus-arc ikonábrázolása segítségével vezetett minket egyre mélyebben lelkünk értékeink forrásához. Énekkel kísértük a Jézus-arc útját, amíg minden jelenlévő társunk megtapasztalhatta az Úr közelségét. "Mert Te Uram fenséges vagy a Földön, és felmagasztaltattál minden isten fölött!"
Olyan szépen megnyíltak az emberek, szívesen megosztották gondolataikat, élettapasztalataikat, vágyaikat, terveiket és a pillanat hatalmával döbbentek rá egymás értékeire, újból egymás szemébe néztek szeretettel.
A foglalkozás végén felvetettük a kérdést: Hogyan tovább? Isten közreműködésével megalakult a csapat, akik majd Aradon tovább viszik a közös hálós munka gondolatát. Lelkes fiatalok is együtt gondolkodtak velünk ezen a nagyszerű délutánon. Velük is sikerült megtalálni a közös hangot. "A tábori viszontlátásig!" - köszöntünk el egymástól.
Öröm volt számomra, hogy újból együtt dolgozhattam a váradi csapattal! Öröm volt Aradon újra emlékezni az első Hálós találkozómra, a megszólításomra és a lelkes emberekre, akik akkor nyitott szívükbe fogadtak és én azóta is lelkes hálós lehetek!
Jakab Johanna
