Beszámoló a Partiumi Háló facebook oldaláról
Március 15-17. között zajlott a Kárpát-medencei Háló lelkigyakorlat, ahol közel 60-an vettünk részt 5 különböző régióból. A lelkigyakorlat során, melyet Pakot Géza jezsuita atya vezetett, szemlélődő meditációs imagyakorlatokat végeztünk Sámuel történetének vezérfonala mentén. Pénteken este az Előre megszentelt áldozatú liturgiát Ábel atya vezette, aki elsőként üdvözölte a hálós csapatot. Külön örömünkre szolgált, hogy régi hálós barátunk, Orosz István atya végezte a szombat délutáni liturgiát, illetve ezúton is köszönjük neki a Kegytemplomról szóló bemutatót melyen végigvezetett minket. A hétvége további részében Konrád Katalin vezetésével mélyültünk el a kafarnaumi százados történetében, melynek során nem csupán azonosulhattunk a számunkra legközelebb álló szereplőkkel a történetből, de megpróbáltuk egymást Jézus szemein és arcán keresztül nézni, meglátni egymást teremtett valós szépségében. Köszönjük a máriapócsi Zarándokház munkatársainak áldozatos munkáját, és a lehetőséget, hogy ott lehettünk a helyen, ahol mindennap történnek csodák!
Burány Margit (Délvidék) írta az alábbi, a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján is megjelent beszámolót
Március 15. és 17. között került megrendezésre Máriapócson a Kárpát-medencei Háló szervezésében a ,,Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” témájú lelkigyakorlat. Vajdaságból mint a délvidéki Háló bogozói, tizenkilencen, kis busszal érkeztünk meg a nemzeti kegyhelyre, a Bethlen Gábor Alap Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával. Megérkezésünk után részt vehettünk a Szent Liturgián a görögkeleti rítusú Szent Mihály templomban.
Szombaton Pakot Géza jezsuita atya a meditációs imáról tartott előadást, majd próbálgattuk ezt az imamódot, mely sokunknak szokatlan volt a hosszúra nyújtott csendek miatt. Próbáltuk benső szemeinkkel szemlélni azt a jelenetet, amikor Sámuelt megszólítja Isten. Ebben az intenzív koncentrációt igénylő jelenlétben a fáradtabbak el is aludtak. Igazából én egy hagyományosabb lelkigyakorlatra készültem és hiányoltam a kiscsoportos beszélgetéseket, ami a hálós találkozók fontos eleme. Ugyanis itt mélyülnek a személyes kapcsolatok és a megosztott hittapasztalatokkal gazdagíthatjuk egymást. Az esti program a Tékozló fiú bibliai történetének feldolgozásával zárult. Négyes csoportokban eljátszottuk a történet egy-egy részletét úgy, hogy nem beszéltünk, végül szoborrá dermedtünk. A többieknek ki kellett találniuk a történet melyik részlete lett megjelenítve. Végül a foglalkozás vezetője kérdéseket tett fel a szereplőknek.
Vasárnap Konrád Katalin vezetésével csoportokban feldolgoztuk a kafarnaumi százados történetét. Négyes csoportokban mindenki egy-egy szereplője volt a jelenetnek. Minden szereplő három kérdést kapott a csoporttársaitól a szerepével kapcsolatban. Ezután egy Jézus ikont ábrázoló kendőt adtunk sorba egymásnak. Krisztus szemén keresztül néztük a mellettünk ülő személyt, tudatosítva, hogy akkor tudjuk egymást elfogadni, ha Krisztus szemével tekintünk egymásra. Ezt követően kis köveket helyeztünk a feszület mellé, kifejezve, Jézusnak adjuk át nehézségeinket. Végül szőlővesszőt húztunk útravalónak, emlékeztetve magunkat arra: mindig kapcsolatban kell maradnunk Krisztussal, a szőlőtőkével, mert csak akkor lesz élet bennünk, tudunk gyümölcsöt teremni. A legnagyobb élményt számomra az a felfedezés adta, amikor néhányan rátaláltunk a Szeplőtelen Szűz Mária nevére szentelt templomra. A díszes, görög katolikus templom árnyékában ez a kis 600 éves, római katolikus templom igazi gyöngyszem, a maga egyszerűségével. Az egyik falán Köpenyes Mária freskó maradványa látható. Még töredékében is bájos ábrázolás a maga esetlenségével. Az idős atya hajlott kora (88) ellenére szellemi frissessége csodálatra méltó, azt bizonyítja a számomra, hogy az evangélium élése fiatalon tart. Ezen kis templom maroknyi híveinek lelkes éneke, az idős atya lendületes, lelkes szentbeszéde erőt öntött belém. Az elvándorlás ellenére ,,megfogyva bár, de megtörve nem” élnek közösségeink, mert a Szentlélek működik és egyedül ez ad okot a reményre.
Konrád Evelyn (Partium) írta az alábbi, a kegyhely honlapján is megjelent beszámolót
Közel 60-an vettünk részt a hétvégi lelkigyakorlaton a Kárpát-medence különböző régióiból.
A péntek délután a megérkezésre volt szánva, és a nagy távolságok ellenére a résztvevők zöme már a 17 órakor kezdődő liturgián is részt vett, majd utána köszöntöttük egymást a regisztráció mellett. Már itt felragyogott sok résztvevő szemében az újratalálkozás öröme. Vacsora után pedig egy beszélgetős játékkal készültünk, ahol az volt a cél, hogy úgy a régi barátokkal, mint az új arcokkal lehetőségünk nyíljon ismerkedni, hisz a hétvége további része a lelkigyakorlatról szólt.
A szombati lelkigyakorlatot Pakot Géza jezsuita szerzetes atya vezette, melynek során 4 részletben fordultunk magunkba, elmélkedtünk és imádkoztunk a legbelsőbb szobáinkba térve, Isten hangját fürkészve Sámuel története mentén és kapcsán.
Már a lelkigyakorlat elején felmerült, hogy háromféle szükséglet munkálkodik bennünk, mégpedig a testi, az értelmi és az érzelmi, amelyek elterelik figyelmünket a bennünk munkálkodó lélekről, ezért meditációs gyakorlattal mélyültünk el minden alkalommal, és tudatosítottuk magunkban, hogy akkor és ott mindnyájan egyénenként, és közösségként is jelen voltunk. Lépésről lépésre haladva értünk el a belső imánkhoz, mely ajtón belépve minden alkalommal kértük az Urat, hogy minden megmozdulásunk, tettünk, a létünk Isten nagyobb dicsőségére legyen, az Ő dicsőségét szolgálja.
A belső imánkba érkezve Géza atya néhány, a Sámuel történetéhez kapcsolódó gondolattal vezette belső képalkotásunkat. Ily módon először a templomot képzeltük el, melyben a fiatal, gyermek Sámuel Héli főpap mellett tevékenykedett. A következő gyakorlat során, már a kép a főpap és Sámuel tevékenységeire fókuszált, míg a harmadik gyakorlat során már az éjszakába léptünk, amikor Sámuel hallja a hívást, de azt hiszi, a főpap szólítja, és majd a negyedik, egyben utolsó imagyakorlat során érkeztünk el az Úr Istennek válaszoló Sámuelhez, akivel együtt figyelhettünk Isten hangjára; hallgattuk, fürkésztük a személyesen ránk váró feladatot. Amennyire nehéz volt elmélyülni, akár a belső szobában bent maradni, néha annyira nehéznek bizonyult vissza is térni a mélységből, olyan erősen magával tudott ragadni az élmény.
A szemlélődő imák sorának befejeztével átvonultunk a Kegytemplomba, ahol nagy örömünkre szolgált, hogy sokak által régről ismert és szeretett hálós barátunk, Orosz István atya végezte a liturgiát. Majd a liturgiát követően visszatértünk még egy megosztási körre, ahol a bennünk lezajlott élményekről is lehetőségünk nyílt beszélni, de kérdésekkel is fordulhattunk Géza atyához.
Vacsora után még egy rövidebb blokkal zártunk, melyben bár eluralkodott a humor és szórakozás, szép számmal megnyilvánultak a mélyebb érzések és gondolatok is mialatt a tékozló fiú történetében különböző szerepkörökbe bújhattunk bele és képzelhettük el a szereplők élethelyzetéből fakadó érzéseket.
Vasárnap reggel Szent Liturgián vettünk részt, melynek a végén Orosz István atya tartott egy rövid ismertetőt a Kegytemplomról és a benne lezajlott és zajlódó mindennapi csodákról. Zárásként pedig Konrád Katalin, a Háló vezetőségi tagja és a partiumi hálós régiós vezető tartott egy foglalkozást a kafarnaum százados története mentén. Ez alatt a bő egy óra alatt kipróbálhattuk néhány percre milyen fogyatékossággal élni, belehelyezkedhettünk a történetben egy számunkra közelálló szerepkörbe, így nézve szembe saját magunkkal és Jézussal, végiggondolva, mi, saját magunk mennyire közel vagy távol tudjuk Jézushoz vinni a gondjainkat. Ami viszont a legcsodásabb volt ebben a foglalkozásban, hogy Jézus szemein és arcán próbáltunk meg egymásra tekinteni, egymást teremtett szépségében nézni és meglátni.
És hogy miért pont Máriapócsot választottunk a lelkigyakorlat helyszínének?
Orosz István atya szavaival élve: nem azért, mert az Istenszülőt ábrázoló festmény többször is könnyezett, nem is a mások által megélt csodákért, hanem a mindennap történő szívben zajló csoda megtapasztalásáért.
Köszönjük a lehetőséget! Még biztosan jövünk!
