A Tatai TV felvétele
Ez volt a tábor hivatalos programfüzete >>
Cikk a táborról az Új Ember augusztus 11.-i számában
Írás és képek Tata városának honlapján >>
Jakab Johanna írása a RomKat.ro-n >>
Kárpátaljai hálósok fotói a Kárpátaljai Háló fb oldalán >>
Kárpát-medencei Háló-tábor – (délvidéki táborozók élménybeszámolói)
Az élménybeszámolók képekkel a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
0. tábori nap
Megérkezés
Immár 18. alkalommal került sor a Kárpát-medencei Háló egy hetes, nyári, családos táborára, amelyet az idén július 28. és augusztus 4. között szervezett a Háló és a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom a Budapesttől mintegy 70 km-nyi távolságra lévő Tatán. A tábor helyszíne az Esély Budapest Alapítvány Ifjúsági Tábora volt, amely a rendszerváltoztatásig a kommunista ifjúság kinevelését szolgálta. Így változik a világ az Úr dicsőségére, és alakul át a vörös csillag betlehemi csillaggá. A tábor közvetlenül az Öreg-tó mellett található, amely Magyarország legrégebbi mesterséges halastava.
Délvidékről, a Háló önkéntes bogozói és segítői (Muzslyáról, Nagybecskerekről, Törökbecséről, Óbecséről, Torontálvásárhelyről, Torontáltordáról, Csókáról, Moholról, Adáról, Törökfaluból, Zentáról, Felsőhegyről, Oromról és Szabadkáról) összesen 47-en utaztunk el fiatalok és „régebb óta fiatalok” vegyesen. Két atya is útra kelt velünk, Halmai János és Vreckó Ferenc, és adta ránk áldását. Egy tized közös elimádkozása után a délvidéki Háló vezetője, Halmai Tibor menet közben ismertette velünk a tábor házirendjét. A tábor, ahova igyekszünk, egy magyar, keresztény, közösségfejlesztő tábor, ezért igyekezzünk mindannyian megfelelni az ebből adódó erkölcsi kihívásoknak, hogy szép és gyümölcsöző napokat élhessünk meg együtt mindannyiunk épülésére. Életkorunktól függően felnőtt, ifi, tini, gyerek és baba-mama altáborba osztottak be minket. Az altáborokban voltak közös és külön programok is. Beszámolónkban feltüntetjük ki melyik altábor részvevője volt az egy hetes Háló táborban.
A táborba utazásunkat a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
A határon való több órás várakozás lassította valamelyest érkezésünket, de azért időben, 17 óra körül már el tudtuk foglalni szálláshelyeinket, és a 19 órától kezdődő szentmisén is részt tudtunk venni. Keresztény nagykorúság – ez volt az idei tábor témája és Kelemen Imre atya már ezt fejtette ki a nyitó szentmisében.
Néhányan – akik még éreztek magukban annyi energiát – körbesétálták a tavat. Volt, aki körbe is futotta, de erre már a következő napokban került sor.
1. tábori nap
Érett istenkapcsolat és növekedés
A tábornyitó és a köszöntők elhangzása után dr. Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára tartott előadást. A nagykorú keresztény Istennel közvetlen kapcsolatban áll, egyszerre tekinti őt teremtőjének, barátjának és éltetőjének. Ugyanakkor tudja, hogy Isten folyamatosan újjászületésre hívja őt – életében és ebben a kapcsolatban egyaránt.
Három hívó szót emelt ki az előadó: imádkozás, szolgálat és misszió. Mindhárom eszköz a kezünkben lehet, csak élni kell vele, mert gyakorlásuk által Istennel való kapcsolatunkat erősítjük, és ezzel mi is növekedünk a hitben. Kezdjük a napunkat imával! Adjunk az Úrnak legalább 10 percet rendszeresen, minden nap imával, és áldása nem marad el! Az ima hitbéli döntés, imánkra épül a szolgálat. Mindenki tartozik egy közösséghez, ha máshoz nem, hát plébániaközösséghez. Keressük meg azt a szolgálatot, ránk szabott feladatsort, amelyet időnk függvényében szívesen végeznénk közösségünkért! Míg a szolgálat befelé, a közösség felé irányul, addig a misszió (küldetés) kifelé, a minket körülvevő világ felé. És félreértés ne essék, ez nem csak a jezsuiták feladata a Távol-Keleten, ez az én napi feladatom is – az evangelizáció, vagyis az Örömhír terjesztése a szomszéd, a munkatárs, akár egy családtag felé is.
Az előadást követő kiscsoportos beszélgetésben a csoporttagok bemutatkozása után erről beszélgettünk: Ki hogyan áll hozzá az imához, van-e valamilyen szolgálata a közösség felé, illetve végez-e akár hétköznapi missziót is.
Déltől görög katolikus liturgiát hallgattunk Makláry Ákos atya vezetésével. Homíliát Szocska Ábel görög katolikus püspök atya mondott. A délután 3 órakor „Két hivatás – két út” címmel kezdődő beszélgetés szereplői az imént említett görög katolikus atyák voltak. A beszélgetést Orosz Sára vezette. Bennem ezek a gondolatok maradtak meg: Ha tudatosan éled az Evangéliumot, a Gondviselés végigkíséri életedet. Nem az a nagy dolog az életben, hogy mit értél el és mi mindent gyűjtöttél össze, hanem, hogy tudsz-e dolgokat elengedni, sőt odaajándékozni?
Este az 1984-ben alakult Makám együttes (a világzene nemzetközileg is elismert magyarországi képviselője) nagyszerű koncertjét hallgathattuk meg és tapsoltuk a zenekart több ízben is vissza.
Bálint Tünde, Zenta, felnőtt altábor
2. tábori nap
Identitás és közösség
Kedd- július 30. Ezen a napon az erdélyi hálósok voltak a tábor házigazdái. Az erdélyi emberek furfangosak. Ezt bizonyították a reggeli ébresztéssel is erdélyi barátaink, ugyanis egy órával korábban erdélyi időszámítás szerint költötték a tábort. Ezen ötletüket a táborlakók közül többen nem szívesen fogadták.
A nap reggeli imával és tornával kezdődött. A délelőtti előadást Ádám Miklós atya tartotta, amely a közösségről szólt. Isten közösségi lénynek teremtette az embert. Életünk legkisebb közössége a család. Éltünk során más közösségekbe is tartozunk, mint amilyenek az egyházi kisközösségek, lelkiségi mozgalmak, majd végül a plébániánkon a plébániaközösségünk. Közösségben vagyunk csak képesek örülni annak, hogy keresztények lehetünk. Itt tudjuk megosztani örömeinket, melyek ezáltal megsokszorozódnak és elmondani bajainkat, bánatainkat, amelyek így könnyebbé, elviselhetőbbé válnak. Ezt követte a kiscsoport beszélgetés, ahol személyesen megosztottuk mit jelent számunkra a közösségünk és miben segít életünk folyamán. A szentmisét Ádám Miklós atya mutatta be a jelenlevő atyákkal együtt. A délutáni előadás és csoportbeszélgetés is főleg a közösségi munkáról szólt. Az est egy gyönyörű eseménnyel és vidám bulival telt el. Gasztró estet rendeztünk, minden régió gazdag terítékkel mutatta be a hagyományos ételeit. Ezen kívül megünnepeltük a Halmai házaspár házasságkötésének 40. évfordulóját. A délvidéki Csantavérről érkező Mendikus zenekar fellépése tette vidámmá a hangulatot! Éjszakába nyúló, felejthetetlen bulit rendeztek! Hálás köszönet a szervezőknek fáradhatatlan munkájukért!
Nekem a Háló-tábor lelki felépülést jelentett. Boldog vagyok, és hálás köszönet, hogy a tábor résztvevője lehettem!
Fodor Erzsébet, Muzslya, felnőtt altábor
3. tábori nap
Mester és tanítvány
Háló-tábor. Napfény és eső, fürdőzés és pulóverkeresés, a gyerek áltáborért rajongó, de szüleikkel nyafogó gyerekek és fordítva.
Szerda reggel. Ébresztőre készül a délvidéki csapat. A szerencsések gyorsan összekapják magukat, a még szerencsésebbek a gyerekeiket is, hogy időben, énekszóval ébresszük a tábort. Előadók, grafikonok, csoport- és régiós feladatok és játékok hálója szövi át a napot. Azért a fürdőzés és a játszótér sem marad ki, és igen, közben fejlődnünk kell gyermeknevelés terén is, hogy jó mesterek legyünk, és Jézus tanítványaiként is, hogy igazi tanúságtevőkké váljunk. És mivel tartalmas nap áll mögöttünk elfáradtunk. Nagyon tetszett, ahogy a délután előadó család minden tagja elmondta, miben mestere a másik. A szülők azt is elmondták miben mesterük a gyermekük. Ez nagyon szimpatikus volt. Mert „legnagyobb tanítóink a gyerekek”, mondta Teréz anya, és ez a délután is ezt igazolta számomra. Hogy miben mesterek számomra a gyerekeim? Elfogadásban, lelkesedésben, a világra való rácsodálkozásban, kitartásban, egyszerűségben, a töretlen hitükben. Abban, hogy ha őket nézem, rájövök, a dolgokat elég, ha néha másképp nézzük, és egy világ változik meg körülöttünk.
Persze a gyermeknevelés nem ilyen rózsaszínű. Némileg igazságtalannak is érzem a gondolatot, hogy aki nem vesz részt a szervezésben az hátradőlve élvezi a tábort. Hát ez már eleve a tábori körülmények miatt sem lehetséges, de ha mégis az lenne, kisgyerekekkel ez semmiképp sem jön össze.
Mester és tanítvány. Kortól függ? Egy kicsit sem. A szerep állandó? Egyáltalán nem. Lássuk meg és fogadjuk el mindkét helyzetet és hozzuk ki belőle a legjobbat!
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Az eredeti programmal ellentétben nem csütörtökön, hanem szerdán ébresztettük a Tábor lakóit kisebb-nagyobb sikerrel. A szerdai nap fő tematikája a „Mester és tanítványa” volt; ehhez kapcsolódóan hallhattunk előadást Dr. Dávid Bea „Ki a te mestered? Ki formál téged?” címmel, majd ebéd után Hortobágyiné Dr. Nagy Ágnes vezetésével vitattuk meg a kiscsoportokkal ezt a témát. A mi kiscsoportunkban képet kellett kiválasztani, majd elmondani, hogy a mi életünk során kit tartunk a mesterünknek és kinek vagyunk/lehetünk a mesterei. Később lehetőségünk volt sportolni (többek között focizni, röplabdázni, asztaliteniszezni), szurkolni saját csapatunknak. Estére pedig bemutattuk, előadtuk vers, ének, dráma formájában a kiscsoportok által megalkotott műveket az aznap kapott könyv alapján, meghatározott kulcsszavakat felhasználva. Ez volt a Pálffy László játékmester által kitalált játék, amelyen fergetegesen szórakoztunk. Összességében jól éreztem magam a táborban, sok új embert ismertem meg. Remélem legközelebb is eljutok Háló-táborba.
Pataki Benjamin, Óbecse, Délvidék, az ifi-altábor résztvevője
4. tábori nap
Egyház és misszió
Csütörtökön a partiumi hálósok ébresztették a tábort. A délelőtti előadásra Székely János szombathelyi megyéspüspök érkezett, akiről bemutatkozásakor megtudtuk, hogy a felmenői között volt, aki a délvidéki Apatinból származott. Előadásának témája: Az Egyház a kegyelem csodája volt. Közvetlen, mély mondanivalója nagyon megérintett. Idézek néhány gondolatából, amelyek még most is visszhangzanak lelkemben: Az Egyház szíve határon túl dobog; a kegyelem csodája felülről jön és az emberi szívekben gyökeredzik; az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetet áraszt ránk. Mindezt a püspök atya bibliai példákkal támasztotta alá. Beszélt még a mai társadalom széteséséről, a család megingott értékeiről, az ész és a hittanítások különválásáról… Mi vagyunk az Egyház és mi kell fellendítsük, és tegyünk érte. Ezután a szentmisét is Székely János püspök atya celebrálta a táborban részt vevő atyákkal együtt.
A délutánt Koncz András és Gaga Zsuzsa bibliodramatikus játéka töltötte be. Szabadidős foglalkozásként a kézműves csoport tűpárnákat készített, a fiatalok pedig sportoltak. Kürtszó szólított bennünket az esti előadásra. A Pasaréti Színjátszók Katolikus Kabaré estet tartottak, amelyen jókat derültünk a humoros történeteken.
Az előadás után Gicei Tamás, táncestet rendezett a táncolni vágyó táborlakóknak. Számunkra, régebb óta fiataloknak a nap beszélgetéssel és énekelgetéssel zárult.
Özv. Gojszovityné Berta Aranka, Nagybecskerek, felnőtt altábor
Nekünk ez volt az első Hálós rendezvényünk, amin részt vettünk. Nagyon jól éreztük magunkat egész héten, de mégis számunkra a csütörtöki nap volt a legemlékezetesebb. Egy laktató reggeli után a tinik kiscsoportokba gyülekeztek. Azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk be a városba, és teljesítsünk 30 különböző kihívást. A játék célja az volt, hogy jobban összeverődjön a csapat, fejlesszük kreativitásunkat és találjuk fel magunkat idegen környezetben. Nagyon élveztük ezt a programot. Ezután a tábor főépületében Székely János püspök atya megtartotta a szokásos déli szentmisét. Ebéd után elvittek minket a közelben lévő Öreg-tóhoz. Sárkányhajózásra invitáltak minket a szervezők. Ennek a sportnak lényege az, hogy a csapattal dobszóra, egyszerre evezzünk. Csuromvizesen végig nevettük és eveztük a tó néhány pontját! Vacsorára értünk vissza a tábor területére, és izgalmas sportprogramok vártak ránk. Ezután egy esti kultúrprogram keretein belül láthattuk a Pasaréti Színjátszók Katolikus Kabaréját. Sokat nevettünk. Este 10-kor pedig kiscsoportos beszélgetés következett a tűz körül. Átbeszéltük a napi történéseket, élményeket. Egy közös ima után nyugovóra tértünk. Ebben a táborban számos új barátot és emléket szereztünk. És ami a legfontosabb közelebb kerültünk Istenhez. A tábor segítségével jobban megértettünk bizonyos dolgokat, ami eddig számunkra érthetetlen volt. Köszönjük Háló-tábor! Jövőre újra találkozunk!
Horváth Kátai Anett és Terhes Virág Zentáról, tini altábor
5. tábori nap
Teremtett világ és szolgálat
A Háló-táborban a pénteki nap mindig a bűnbánat, kiengesztelődés, és irgalom jegyében telik. Így volt ez idén is. A felnőtt altáborban a keresztény nagykorúságnak a teremtett világhoz és a szolgálathoz való viszonyát jártuk körbe, melynek középpontjában a természet megőrzése, és a felebarát Krisztusi szeretete áll. Ebben voltak segítségünkre előadóink. Délelőtt Vecsei Miklós történész, szociálpolitikus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat általános alelnöke arról beszélt, hogyan adnak hathatós segítséget a változásra nyitott romáknak. Kiemelte, hogy „nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halászni”. Rámutatott, hogy nem mi választjuk hova születünk, sem nyelvi, sem anyagi, sem földrajzi értelemben, így senkit sem nézhetünk le származása miatt. Hangsúlyozta a példamutatás, és a szeretetteljes segítségnyújtás szerepét a szocializáció folyamatában, ami avval kezdődik, hogy a másik emberben meglátom Jézust. Viszont nem elég csak meglátni, cselekedni is kell. A kiscsoportos beszélgetésekben, arra jutottunk, hogy nem tudunk mindenkinek segíteni (anyagilag), de törekednünk kell, hogy meglássuk a másikban Jézust, és a magunk módján, ha másként nem de legalább egy fohásszal, egy biztató tekintettel legyünk felebarátunk segítségére.
Az esti szentmise főcelebránsa, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Szív Szentjánosbogár mozgalmának alapítója, író, költő és versfordító volt. A bűnbánati liturgiában a főszerepet az Istennel való kiengesztelődés kapta, melynek jelképeként meggyújtottunk egy-egy mécsest. Ugyanakkor kiválasztottunk magunknak egy pontot a terembe, ami a tabernákulumot személyesítette meg számunkra, ezzel tudatosítottuk magunkban Isten jelenlétét. A szentmise után, aki akart ott maradhatott, hogy a csendben, amelyet beragyogott a mécsesek fénye elmerüljön Isten jelenlétében.
A nap, ahogy az hálós körökben megszokott, a spontán módon kialakuló baráti beszélgetések sorozatával zárult.
Szabó Andrea, Mohol, felnőtt altábor
6. tábori nap
Küldetés és úton levés
A nap felelőse Felvidék volt, majd Dabóczi Kálmánnak, a 72 tanítvány elnökének előadását hallgathattuk meg. Az előadó röviden összefoglalta az előző napok témáit és 3 kérdést tett fel:
Szeretsz-e élni?
Félsz-e a haláltól?
Mire akarod az életed használni?
Felnőtt embernek fel kell tennie magának ezeket a kérdéseket.
Majd megnéztük "Az utolsó nyílvessző" című filmet, ami Erwin McManus tanúságtétele. Egy rákos ember története, aki túljutott a fájdalmon és a félelmein.
Túl sok hívőt gúzsba köt a fájdalma. Félünk a kudarctól, a szenvedéstől, a haláltól. Amitől félünk, átveszi az uralmat felettünk. A tökéletes szeretet viszont elűz minden félelmet.
A halál előtti élet, bizonyíték a halál utáni életre. A fájdalom nem az életünk korlátja. Isten nem a legrosszabb pillanatainkkal azonosít, hanem a legjobbal. Amit az életünk mutat a világnak, az fontosabb, mint a kudarcaink. Hitünk nem az életet teszi könnyebbé, minket tesz erősebbé.
A film után, az előadó arról beszélt, hogy közéleti kérdésekben keresztényeknek bátrabban kellene fellépniük. Hordozzuk imáinkban a politikai vezetőket. Isten nem vár tőlünk családellenes küldetést, csak annyit vállaljunk, ami nem válik a családunk kárára. Az előadás után kiscsoportokban megbeszéltük az előadó által feltett kérdéseket.
–Kitől vagy mitől félsz, hogy szabad éltet kezdj élni?
–Mit jelentettek és mit üzennek a tábor előadásai?
–Érzed-e, hogy Isten valami új dologra hív?
Milyen konkrét elhatározás fogalmazódott meg benned, amit másként akarsz a tábor után tenni?
Délben az Ars Sacra mutatkozott be. Évente 30-40 ingyenes koncertet, előadást, kiállítást szerveznek. Három éve a Hálóval is együttműködnek és ismert hívő művészek lépnek fel a rendezvényeiken.
Délután a sportrendezvények zárása volt.
A tábort záró szentmisét Veres András győri püspök celebrálta.
A gyermekek műsora után következett a sokat ígérő Turmix együttes retro, táncos estje. A beharangozott fergeteges buli elég laposra sikeredett. Talán nem jól mérték fel a célközönséget. Egy nyugdíjas klubban nagyobb sikerük lett volna.
Szerencsére a kiscsoportos beszélgetések, őszinte megosztások sok felejthetetlen, maradandó élményt nyújtottak. Hiszen ezek a személyes találkozások alapját képezik a Háló közösségének.
A tábor véget ért, a beszélgetéseket jövőre folytatjuk…
Burány Margit, Zenta, felnőtt altábor
Háló-tábor, Tata. Rendezett, kellemes hangulatú tópart, gyerekbarát környezet, szuper játszóterek fogadnak. Táborhelyünk ezzel némi kontrasztot mutat, egy 80-as évekbeli tisztképző tábor, mely mind a felújítást, mind a kényelmet nélkülözi. De nincs ebben semmi különös, erre is készültünk. Üde színfolt a Virrantó játszó busz, mely azonnal felkelti a gyerekek érdeklődését. Mint később kiderül, ez az érdeklődés az egész tábor ideje alatt lankadatlan marad és mi szülők nagyon hálásak vagyunk érte a szervezőknek. Habár azt hittük felkészültünk a házon kívüli közös vizesblokk használatra, a vasárnap este érkező eső bebizonyította, hogy ez nem így van. De hozzá szoktunk. Ahogy az egyhangú étkezéshez, a politikusok jelenlétéhez, a kiváló előadókhoz és a szívet megérintő valóban mély tartalmú előadásokhoz is. Általában minden évben van egy előadás, amelyik elviszi a pálmát és egy olyan is, amiről azt gondoljuk e nélkül is meglett volna a tábor, a többi pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Most nem így történt. Nem tudnék olyan előadást mondani, ami unalmas lett volna, de igazából a legjobbat sem tudom kiválasztani. Igazából minden előadás a dobogón végzett. Hogy nagykorú keresztények vagyunk-e számos szempontból megvizsgálhattuk. Szembesülhettünk a bennünket körülvevő nyomorúság problémájával és megértettük a fontosságát annak, hogy mindannyiunk közös érdeke, hogy dolgozzunk a megoldáson. A lelki nyomor megoldásán is, hogy ne a fájdalom határozzon meg minket. Sok kiváló előadás, számtalan üzenetet, kérdést fogalmazott meg. Mi hálósok mindig küzdünk azzal, hogy megfogalmazzuk a Háló lényegét. Most ugyanilyen tétova módon próbálkozom az idei Háló-tábor üzenetét megfogalmazni, de azt hiszem, ezt ráhagyom a táborlakókra, mindenkire személyesen. Egész héten az járt a fejemben a gyerekek vajon értik e mi a Háló? Mit fognak fel, mit visznek haza ebből az egészből? A záró misén a fiam a kezében lévő színes papírlapot kereszt- és hosszanti irányban is harmonikára hajtogatta, majd mosolyogva felém nyújtotta és csak ennyit mondott: háló. Elmosolyodtam én is. Azt hiszem megértette. Köszönöm!
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
7. tábori nap
A Háló-táborban való ottlétet és a vele járó lelki energialöket érzetét igen nehéz szavakba önteni, ugyanis az empirizmus és a tabula rasa nagy rajongójaként úgy vélem, ezt mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia, átéreznie. Borzasztóan örülök annak, hogy az idei és egyben számomra első Háló-táborban részt vettem Tatán. A csendes zöldövezetben elterülő szálláshelyünk sikeresen megteremtette a tábor barátságos hangulatát, valamint a közelben lévő Öreg-tó a délutáni szórakozásaink, mint a strandolás, sárkányhajózás és egyéb vízi sportok egyik központjává vált.
Személyemmel az ifik csapatát erősítettem, és társaimmal együtt számos érdekes előadáson vettünk részt, amelyek a közösségről és az abban levő szereplésről, a hitről, a keresztény nagykorúságról és a házasság-család fogalmairól szóltak. A tábor minden egyes alkalommal lehetőséget ad számunkra, hogy megújítsuk a Krisztusra figyelésünk és Jézus központi szerepét az életünkben. Az együtt töltött egy hét kiscsoportos beszélgetései és a közös szentmisék segítenek bennünket abban, hogy egymással karöltve haladhassunk egy jó cél felé, ami nem más, mint egy jó közösség kialakítása. Szombaton, a táborzáró napján tisztázódott le bennem tulajdonképpen, hogy mit is jelent egy közösségnek a tagja lenni, és mit is jelent a Háló közösségébe tartozni. Számomra a tábor egy közös haladás a másik megértése felé, és erőmerítés önmagamból a másik megerősítése érdekében. A Háló-tábor egyszerűen megtanít: szeretni, érteni, tanulni, kérdezni, ismerni, tenni, küzdeni, szolgálni, hinni.
Katona Sára, Zenta, ifi altábor
7. nap
Hazautazás
A reggeli elfogyasztása után utazótáskáink már készen álltak az útra. Autóbuszunk megérkezése után bőröndjeink is bekerültek a csomagtérbe, mi magunk pedig indulás előtt részt vehettünk egy szentmisén, amelyet délvidéki utastársunk, Vreckó Ferenc atya celebrált, Halmai János közreműködésével. A vasárnapi szentmise miatt többen is maradtak, majd az atya áldásával kísérve, könnyes búcsú után szinte minden táborlakó útnak eredt. Hazafelé tartó utunk zökkenőmentes volt. Lenéztek ránk az égiek, mert még a határon sem kellett várakoznunk. A délután folyamán így mindenki otthonába térhetett, és kipihenhette az eltelt hét jóleső fáradalmait.
A következő hetet már pihenten és feltöltődve kezdhettük. Szép emlékként elraktároztuk a táborban eltöltött kegyelemteljes napokat és a tábort körülvevő festői környezetet. Igyekszünk, hogy a tevékenységre serkentő gondolatokat közösségeinkben valóra is váltsuk.
Bálint Tünde, Zenta, felnőtt altábor
XV., utolsó utáni stáció - Kajla Ferenc szobrászművész alkotása
Fotók: Hübner Ferenc és Margitfalvy György
A tábort az alábbi szervezetek támogatták
