A délvidéki hálósok bezámolója
2025 Szentév, a Remény éve. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (Zsolt 62,6) Ezzel a gyönyörű, mély zsoltár idézettel hívtak a Kárpát-medencei nagy találkozóra erdélyi testvéreink és mi örömmel igent mondtunk a meghívásra.Tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, Délvidékről 23-an busszal indultunk október 17-én a hajnali órákban és több óra buszozás, némi eltévedés és hosszas dugóban állás után vacsorára meg is érkeztünk a Jakab Antal Tanulmányi Házba, a találkozó helyszínére, amely a szállásunk is volt egyben. Vendéglátóink meleg fogadtatása, finom vacsora és a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkezett barátaink ölelése várt ránk. Az esti Jégtörő játék hozzájárult ahhoz, hogy mosolyunk még szélesebbre húzódjon és lélekben is megérkezzünk.
A frissítő reggeli ima és László Attila kolozsvári főesperes előadása után kiscsoportos beszélgetést folytattunk a reményről. Ebéd után a szentmisén Puss Sándor atya prédikációja segített minket, a reményhez való helyes hozzáállásban, alapvető fogalmakat tisztázott a reménnyel kapcsolatban. Be kell vallanom, utazás előtt elgondolkodtam azon, vajon megéri-e ekkora távolságot megtenni egy hétvégéért. A csoportbeszélgetés alatt és délután a templomban a csíksomlyói Szűzanya előtt, valamint a szívünk mélyéig hatoló műhelymunka után már nem voltak ilyen kérdéseim. Azt éreztem, hogy itt vagyok jól, jó helyen vagyunk, itt és most reményünkben egyek vagyunk, és a reményt, amely a megváltott világ örömhíre innen kell továbbadnunk.
Este Tófalvi Mihály mesemondó, valamint Kovács Enikő és Mosoly Enikő népdalénekesek fergeteges produkcióját élvezhettük, utána nótázással, beszélgetéssel zártuk az estét.
Vasárnap kora reggel a kegytemplomban szentmisén vettünk részt és reggeli után a találkozó zárására került sor. Újra megerősített minket abban, hogy Isten tervei számunkra felülmúlják a legszebb képzeletünket is, csak át kell adnunk magunkat neki.
Hazainduláskor az őszi erdőkkel borított hegyek színes szépségét csodálva, társaimmal beszélgetve összegeztük gondolatainkat, élményeinket a találkozóról, mely számunkra kalandos kerékcserével, de végül szerencsés hazatéréssel végződött.
Bollók Eperjesi Éva
Délvidékiek a kegytemplomnál
































