Felemelkedtünk az Úr hegyére
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. (Mikeás4, 1)
A Kárpát-medence régióiból érkező 350 hálós, a Zempléni hegyekben, Sátoraljaújhelyen augusztus 2-tól augusztus 9-ig, megkísérelt felmászni az Úr hegyére, kikapcsolni a hajszát, kiszakadni a hétköznapiság fogságából, töltekezni, majd hitében megerősödve, az Istennel való találkozás kegyelmével, tenni a dolgát amíg a lélek és a test bírja.
Hat nap alatt gondolatban megmásztuk az Úrral való találkozás helyeit, a Sínai-hegyet, a Nébó-hegyet, a Tábor-hegyet, a Hóreb-hegyet, az Ararát-hegyét, a megkísértés hegyét, a Kármel-hegyét, az Olajfák-hegyét és a Koponyák-hegyét ahol a Szentírásból tudjuk fontos találkozások történtek. Közben naponta hallgattunk szívhez szóló előadásokat, beszélgettünk kiscsoportban, sportoltunk együtt, kultúrprogramokon vettünk részt, táncoltunk és csodáltuk egymásban a Kárpát-medence szépségeit és értékeit.
Hogy a táborban történteket minél színesebben és hitelesebben bemutathassuk, felkértem a régiók képviselőit, valamint az ifjúsági altábor képviselőit, hogy osszák meg a délvidéki katolikus testvéreinkkel azokat a tábori élményeket, amelyeket hazavisznek és továbbadnak családjuknak, kisközösségeiknek és a Hírvivő minden kedves olvasójának.
A ifjúsági altábor élménybeszámolói:
A Háló a legnagyszerűbb dolog, amely összetartja a Kárpát-medencében élő magyarokat, az anyaországban élőket és a határon túlikat egyaránt. A mi nemzetünknek fontos a kapcsolattartás, összefogás, mert különben elvesznénk ebben a soknemzetiségű régióban. Ennek érdekében a Háló keretén belül számos találkozót szerveznek évente és minden nyáron egy tábort. Az idei tábornak én is résztvevője voltam.
Az első tábort 1999-ben rendezték meg, utána 2 év kihagyás következett, majd 2002-től minden évben megrendezésre került. Tehát, idén volt a 10 éves évforduló és a 9. tábor. A 2009-es tábornak az anyaországi Sátoraljaújhely volt a helyszíne. A tábor hangulatát augusztus 2-től 9-ig élvezhettem, amelynek a fő vezérvonala a hegy volt, mint az Istennel való találkozás színhelye. Korosztályok szerint a résztvevőket altáborokba csoportosították, melyek a következők voltak: a legkisebbek részére a vakondtúrás, és a kupac altáborban szerveztek foglalkozásokat, míg az ifjúsági programok halom és a domb altáborban zajlottak. A felnőttek a bérc altáborban vettek részt a számukra szervezett programokon. Vasárnap érkeztünk meg a táborba és a közös program hétfőn vette kezdetét.
Minden nap más régió volt a napos, ők ébresztették a tábort, mindenben segítették a táborszervezők munkáját, előkészítették a szentmise áldozat bemutatásához szükséges kellékeket, énekeltek, és működtették a táborlakók felüdítését szolgáló kávézót. Délvidék a keddi nap házigazdája volt.
A halom altábort reggelente egy kis testmozgásra hívták a vezetők, így próbáltak lelket verni belénk, több-kevesebb sikerrel. Minden napnak volt egy témája, és ezzel kapcsolatosan hallgathattunk meg előadásokat tapasztalt és bölcs emberektől. Az egyik Süveges Gergő volt az MTV műsorvezetője. Ezek után általában kiscsoportos beszélgetések következtek, amelyeken elmondhattuk élményeinket és véleményeinket az előadás témájával kapcsolatban. Mindennap volt szentmise, hiszen szükségünk volt a lelki táplálékra.
Csütörtökön egy éjszakai túra keretén belül felmentünk a Magyar Kálváriához, amely felejthetetlen élmény volt részemre.
Pénteken bűnbánati napot tartottunk és ez jó alkalom volt, hogy megbékéljünk Istennel. Persze a szórakozásra és a sportra is szántunk időt. Hatalmasakat úsztunk a medencében a hűvös idő ellenére is. A kulturális program keretén belül humoros jeleneteket néztünk, meghallgattunk egy jazz koncertet és egy vígoperát is. És még táncházaztunk is.
Őszintén megvallva kétségek között érkeztem a táborba, de boldogan és elégedetten távoztam. Életre szóló emlékkel és új ismerősökkel gazdagodtam.
Szunyi Noémi, Tamásfalva, Délvidék
Boldogsággal tölt el bennünket, hogy részt vehettünk az idei Háló táborban. Rengeteg új barátot és élményt szereztünk, melyeket útravalóként magunkkal hoztunk, és amelyek erőt adnak nekünk a továbbiakban. Örömmel gondolunk vissza arra a gyönyörű tájra, azokra a mosolygós arcú emberekre, a kiscsoportos beszélgetésekre, a közös játékokra, és természetesen a szentmisékre is, mert azok lelki megnyugvást nyújtottak nekünk. Ebben a táborban olyan élményekben lehetett részünk, amelyekre talán már sosem lesz lehetőségünk a jövőben.
A tábor fő témája a hegyre való feljutás volt. Ennek a célja is az volt, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és ezzel szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki Vele.
Annak ellenére, hogy csütörtök éjjeli zarándoklat a Magyar Kálváriáig fárasztó volt, megérte mert gyönyörű látvány és érzés odafenn lenni. Amikor ott vagyunk fenn és közösen imádkozunk, úgy érezzük, hogy közelebb vagyunk Istenhez.
A Háló tábor helyszíne a Várhegy-üdülőközpontban volt. Az ott lévő medence és sportpályák rendelkezésünkre álltak, amit szabadidőnkben ki is használtunk, sportrendezvényeket szervezve. Ilyenek voltak a focimeccsek, kosárlabda és vízilabda bajnokság.
Nagyszerű bulin vettünk részt a tábor utolsó estéjén.
Ez az idei tábor felejthetetlenné vált számunkra. Nagyon jól éreztük magunkat. Máris hiányoznak a barátok és minden táborral kapcsolatos élmények.
Találkozunk jövőre!
Kiss Mária Torontáltorda és Fehér Gabriella Ürményháza, Délvidék
Az idei Háló tábor első hivatalos napjának felelősei mi, az erdélyiek voltunk. Már itthon lázasan készültünk a feladatra, a magyarországi utazást egy Székelyudvarhely melletti községben, Énlakán tartott előkészületi találkozó előzte meg. Ezen alkalommal szögeztük le azokat a sajátos programpontokat, amelyekkel a Kárpát-medence egészéből érkező táborlakókat szerettük volna meglepni.
El is érkezett a várva várt pillanat. A korainak mondható ébresztőt népviseletbe öltözve fújtuk hétfő reggel, ehhez hangos és vicces nótaszó, hagyományos szilvapálinka valamint sok-sok jókedv társult. A reggeli után következett a hivatalos tábor majd altábor nyitás, ezután pedig Ternyák Csaba érsek által celebrált szentmisén vehettünk részt mindannyian. A nap tematikája egyébként a törvény volt. A Sínai hegy és a Hegyi beszéd példájával élve az érsek többek között a közösség törvényeiről, szabályairól tanított szentbeszédében, ezen kívül az engedelmesség és a szabadság Egyházban történő megéléséről, a törvényszegés és a bűn viszonyáról hallhattunk. A délután a kikapcsolódásnak és az ismerkedésnek volt fenntartva minden altáborban, estére pedig a vízilabda bajnokság illetve tánc és népdaléneklés által a vidámság és a versenyszellem kerekedett felül a táborlakókon. A nap egyik érdekessége, hogy a Háló tábor hivatalos büféjében hagyományos erdélyi termékeket is vásárolhattak az érdeklődők. A heti program alaphangját adtuk meg ezzel a varázslatos nappal. Szívünket-lelkünket kitettük annak érdekében, hogy igazán megmutathassunk értékeinket. A sok mosoly, köszönő szó és gratuláció számunkra egyértelművé tette, legszebb arcát mutatta Erdély.
Rédai Botond, Csíkszereda, Erdély
A kis létszámú (22 fő), de nagyrészt fiatalokból álló és lelkes délvidéki csapat volt a házigazdája és szervezője a keddi tábori napnak. Ezen a reggelen rendhagyó ébresztésben volt része a tábor lakóinak. Egy szokatlan hangszer hangja ébresztette őket. A táborlakók, kíváncsian bújtak ki az ágyból, hogy megcsodálják a törökbecsei Micsik Béla magyar tekerőjét, meg a népviseletbe öltözött délvidéki lányokat és pacsirtáinak hangját. Röviden, sikeres volt az ébresztés. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ezen a reggelen tömeges látogatottsága volt a reggeli szemlélődő imának, amelyet Sebestyén Ottó atya vezetett minden reggel.
A keddi nap alapgondolata a konfliktusok és azoknak kezelése volt. Ottó atya segítségével gondolatban felmentünk a Kármel hegyre és az Olajfák hegyére. Előadásában rámutatott arra, hogy a mai világ Baál oltárára hamis értékeket helyezett, amilyenek a gyors siker, érdek, fogyasztás…Ezek folyamatosan krízis helyzeteket teremtenek, ami konfliktusokat eredményez életünkben. Konfliktusainkkal szembesülni kell, negatív gondolatainkat nem szabad visszaszorítani, hanem kikutatni mit jeleznek nekünk, és ezekből tudunk építkezni a nyílt szeretet és személyes emberi kapcsolatok melletti döntéssel. Az előadást követő kiscsoportbeszélgetésen a témával kapcsolatos személyes érzéseinket és gondolatainkat osztottuk meg egymással. A szentmisét Bosák Nándor püspök atya koncelebrálta paptársaival. Ezen a szentmisén a törökbecseiek a Kájoni kódexből vett miseénekeket énekelték, zenei kísérettel. Délután több szabadon választható program zajlott egyidőben. Ismeretterjesztő előadások, sportprogramok, vetélkedők, és szentségimádás délvidéki szervezésben a tábori kápolnában, amelyen szép számban vettünk részt.
Az esti kultúrprogram keretén belül jazzegyüttes hangversenyét hallgathattuk, majd utána néptáncot tanulhattunk, táncmesterek segítségével.
Mi, délvidékiek, igyekeztünk derekasan helytállni, szolgálni és jó házigazdái lenni Kárpát-medencei testvéreinknek.
Halmai Tibor, Muzslya, Délvidék
Átlagos tábori, szerdai nap. Házigazda-Felvidék.
Az elképzelés-terv: Koránkelés, egy majdnem egész napos túra a tábor lakói számára – egy kis koktélpartival megspékelve.
A megvalósítás: Ember tervez, Isten végez alapon. Sőt. Győzedelmeskedett a szervezők fantáziája.
Először is a várva várt napsütés helyett borongós felhőkkel ébresztettük a többieket, de a programváltozás nem szegte kedvünket.
A tervezett előadást meghallgathattuk a nagyteremben, és a kiscsoportok is elhelyezkedtek a tábor területén belül. Kocsis Fülöp püspök atya igazán mély gondolatokat osztott meg velünk: előadásának fő témája a Találkozások, és annak fajtái voltak. A reggeli „sokk” után az ebéd is váratlan fordulatot hozott, de a lelkesedés nem lankadt, és áhítattal vettünk részt a görög-katolikus liturgián és imaórán.
A délután folyamán rögtönzött programokon vehettünk részt, melyek közt mindenki megtalálta a kedvére valót. Lévén, hogy mi felvidékiek voltunk ezen a napon a büfé felelősei, és hogy a szervezők is nagy bizalmat fektettek belénk, szerdán új termékkel bővült a kínálat: kevert italokat, azaz alkoholmentes és alkoholtartalmú koktélokat (kizárólag felnőtteknek) kevertünk, egyedi receptek alapján, melyeket a legismertebb szlovákiai hegycsúcsokról neveztünk el.
A siker nem maradt el, és éjfél körül az alapanyagok éppúgy, mint a mi energiánk elfogytak.
Éjjel jóleső fáradtsággal, és egy megismételhetetlen nappal a hátunk mögött zuhantunk ágyba, reménykedve abban, hogy a felvidéki nap az idén is mindenki számára emlékezetes marad.
Sebők Gyögyő, Szenc, Felvidék
Augusztus 6-án csütörtökön végre elérkezett Kárpátalja napja a Háló táborban. Szerettük volna bemutatni, hogy a legkisebb határon túli régió képviselői mennyire lelkesek, összetartóak, vendégszeretők.
Az ébresztés hangos dudaszóval indult, hisz nálunk lakodalmakkor így megy a násznép a vőlegényháztól a menyasszonyért. A lagziba invitáló pár sor, no meg a „tüzes víz” mindenkit felébresztett. A reggelinél és az ebédnél egy igazi nagyvőfély, Kálló Józsi szórakoztató, megnevettető rigmusait hallgathattuk, melyek nélkül elképzelhetetlen egy jó kárpátaljai lagzi:
„Kövességbe jöttünk eme nagy táborba,
Szülőföldünk küldött, csodás Kárpátalja!
Rigmusokba szedve, verselve vidáman,
Köszöntsük e napot egy jó társaságban!”
Rébay Lajos előadása után egy szívet melengető, lelkünket emelő szentmisén vettünk részt. Thorday Attila atya szavai, gyönyörű irodalmi példái rávilágítottak arra, mi minden érték van életünkben, csak észre kell vennünk: törődés, odafigyelés, hitünk és magyarságunk megtartása.
A délutáni focimeccsek végigszurkolása után egy Haydn-opera várt ránk. Örömmel konstatáltuk, hogy mennyire élvezhető egy opera, mindenki rengeteget nevetett a félreértéseken alapuló történeten.
Ezek után következett a záróakkord: kóstoló a Kárpátaljáról hozott ínyencségekből. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: mangalicazsíros és -pástétomos kenyér, ízelítő a különböző biolekvárokból s iszogathattunk a Tüzes Pali-féle szilvapálinkából.
A nap végére bebizonyosodott, hogy Isten szereti és segíti a vidám, talpraesett embereket, minket kárpátaljaiakat még jobban összekovácsolt a készülődés, az egymást segítő munka s végül a sikeres nap. Minden cselekedetünkben, a nap minden pillanatában érezhettük Isten jelenlétét.
A gyönyörű környezet, friss barátaink, az előadásokon ajándékba kapott gondolatok megerősítettek abban, hogy itt a helyünk.
„Őrizzük lelkünkben a hálát,
S a köszönet ki ne fogyjon ajkunkról!”
Iván Éva, Kárpátalja
Az Anyaország napja a sátoraljaújhelyi Háló táborban. Hiába no, csak nem tagadtuk meg önmagunkat: a magyar ember szívesen él a föld termésével étel s ital formájában egyaránt. E meggyőződésünket tükrözte napunk „keretes” szerkezete: a reggelt zenés, pálinka-kínálással kezdtük, és a napot a Gabona zenekarral zártuk. S még mielőtt bárkiben az a gyanú támadna, hogy a tábor utolsó napját a duhajkodásnak szenteltük következzen itt most pár, maradandóan szép pillanat felelevenítése.
Előadásként nem „nagy emberek” nagy gondolatait hallgattuk, rólunk szólt az a beszélgetés, amit öt vállalkozó szellemű társunk folytatott a tábori hallgatóság előtt. Tanúságot tettek arról, hogy életük során hogyan élték át azokat a helyzeteket, amikor el kellett engedni szeretett embereket, körülményeket, munkát, egészséget... Magunkra ismerhettük történeteikben.
A kiscsoportos foglalkozások is a búcsúzás, az összegzés jegyében teltek: hálát adtunk azokért az értékekért, amikkel egymás révén gazdagodtunk, felidéztük a tábor legmeghatározóbb perceit, és – természetesen – címeket cseréltünk.
Szomorkodásra túl sok idő nem maradt aztán, mert a sportversenyek döntői, a gyerekek színes, zenés produkciói gondoskodtak arról, hogy vidáman teljenek az utolsó órák.
A tábor elején ezeket a sorokat kaptuk útravalóul:„Kikapcsolni a hajszát. Felülemelkedni. Kilépni a kalodából, kiszakadni a hétköznapiság fogságából. Szélesre tárni a horizontot. Látni. Mélyet lélegezni. Hinni, s aztán amíg tart a szusz, tenni!”
Munícióval elláttak minket bőségesen ez alatt az egy hét alatt, most rajtunk a sor: erősíteni a szálakat emberek között, közösségek között, magyarok között. Egyszóval: hálózni.
Szénássy Judit, Győr
És ismét három újabb csokor kép a Háló táborról:
