Még mindíg örömmel olvassuk a Háló táborról érkező beszámolókat.

Tifán Sára (Székelyudvarhely) beszámolója a tábor kupac altborából.
A tábor nagyon de nagyon jól telt. Már amikor megérkeztünk akkor láttam, hogy nagyon jól fog telni, szóval a hely is tökéletes volt és az étel is. Minden nap különböző programok és játékok. Tetszett minden napnak a tervezése. Főleg a medence, az úszóversenyek, focibajnokság.
A fürdések is nagyon jól teltek, mert amikor délelőtt nagyon nagy meleg volt, akkor jókat hűsöltünk és játszadoztunk. A tábor hangulata, a kupac altáborban szervezett foglalkozások, itt kiemelhetem a tornát, szabadtéri játékokat, az előadásunk, az esti programok: a színház, az opera, a koncertek, az esti tánctanítások és a szombat esti buli mind-mind fantasztikus volt.
Egyszóval ki sem lehet fejezni, hogy milyen jól telt!!
Remélem jövőbe is jövünk, mert én most először voltam ilyen táborban és fantasztikus volt!!! 

És azután Tifán Sándor beszámolója.
Mi az idén kerültünk kapcsolatban a Hálóval (egy volt kolléganőmnek köszönhetően: N. Marika ,,Köszönöm Neki!”) Részt vettünk egy bogozói találkozón, tetszett a társaság és a lelkiség, amit az ember ezek között az emberek között megérez és amit hiányolunk a hétköznapjainkban.
Mikor hallottunk a Sátoraljaújhelyen szervezett táborról feleségemmel egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy mindenképp részt veszünk.
Én figyelemmel kísértem a programot, amit a tábor megtervezett és éreztem hogy erre van nekünk is most szükségünk. ,,Kiszakadni a hétköznapok rohanó világából: ,,Hegyként Emelkedjünk fölé”.
A táborban mindent megkaptam, amit elvártam mindezekből, lelkileg-testileg. Éreztem, hogy akik ott vannak hasonlóan éreznek és gondolkodnak mint én, és ez nagyon közel hozza az embereket egymáshoz. Tetszett minden napnak a programja: a reggeli imák, a sport programok, a mindennapi előadások és annak témái, és mindezek megosztása a kiscsoportos beszélgetéseken. A mi csoportunk a beszélgetések alatt az együttérzésről és gondolkodásról még jobban megerősített. Nagyon jól éreztem velük együtt magam.
A legszívesebben újra hallgatnám Sebestyén Ottó és Fülöp atya előadását, ha lenne erre lehetőség.
A sport mérkőzéseken egy picit meglepődtem, a győzni akarás minden csapatnál mennyire erős, és megfeledkeznek arról hogy nem az a lényeg, hogy ki a győztes hanem az, hogy együtt játszhatunk: „Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Anyaország, Partium és Délvidék”
Minden napnak volt olyan mondanivalója számomra, amit a lelkemben éreztem, csak nem foglalkoztam eleget vele.
De ez a tábor ráébresztett arra, hogy mindezek Isten ajándékai, és készítsünk bárkát magunknak, hogy mindezeket megőrizzük, és hogy átadhassuk mindezeket másoknak.
Feleségem és kislányom, Sára is nagyon elégedettek voltak a táborral. Én azt sajnálom, hogy lemaradtam az eddig megszervezett kilenc táborról, és reméljük, hogy a jövőben nem maradunk el ezekről a táborokról.
Isten áldja és segítse mindazokat akik munkálkodnak mindezekért!