Idén tizedik alkalommal került sor a Háló mozgalom Kárpát-medencei táborára, melynek otthona a Debrecen melletti Dorcas üdülőtelep volt.
A Háló mozgalom a Kárpát-medence katolikus magyar kisközösségei között próbál kapcsolati hálót építeni ökumenikus szellemben, ugyanakkor megszólít közösséghez nem tartozó személyeket, családokat, bízva abban, hogy a találkozások felkeltik a vágyat a közösség iránt. A Háló régiókat foglal magába a Kárpát-medence öt országából, melyek kerületekre bomlanak így a szatmári egyházmegyéhez tartozó Nagybánya, Nagykároly és Szatmár is bekapcsolódott ebbe a közösség- és kapcsolatépítésbe. A különböző régiókban évente szerveznek régiós találkozót valamint kerületi találkozókat, de évente egyszer Kárpát-medencei találkozót és tábort is.
Az idei, több mint háromszázhatvan fős táborban, melynek házigazdája a partiumi régió volt, huszonheten vettek részt Nagybányáról, Nagykárolyból és Szatmárról.
A tábor vezérfonalát a tízparancsolat valamint néphagyományaink adták. Különböző előadások hangzottak el a Szent Koronáról és Szent István király intelmeiről valamint a parancsolatokról: Dr. Bakos Batu, Sebestyén Ottó SJ, Dr. Jitianu Liviu, Dr. Jelenits István, Ft. Orosz István és Dr. Vik János előadásában. A tábor vendégei Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi és Böcskei László nagyváradi püspök atyák voltak.
Az előadásokat minden alkalommal kiscsoportos beszélgetés követte olyan kérdések mentén, mint: Jól ismerjük-e és értjük-e Szent Istvánt? Milyenek a szüleinkhez fűződő emlékeink, milyen szülői mintákat ismertünk meg? Miben látjuk a kereszténység értékét? Mi a problémája a keresztény múltnak? Milyen krízisek állhatnak elő kapcsolatainkban és melyek lehetnek ezekre a megoldások? Mit mondhatunk el személyes Istenkapcsolatunk ápolásáról, értékrendünkről? A tartalmas és sok esetben mély élet- és hit-vallomások megadták a kiscsoport személyességét, meghittségét.
A programok különböző altáborokban folytak, így a fiatalok, gyermekek sem unatkoztak, hisz korosztálynak megfelelően foglalkoztak velük.
A különböző régiók magyar néphagyomány gazdagságát mutatta a közösségi helység naponta bővülő díszítése valamint a délutánonkénti egy-egy néphagyomány megjelenítése, de tojásfestésre, szalmafonásra, szőnyegszövésre is volt lehetőség.
Esténként felváltva kulturális program és néptánc-előadás valamint táncház folyt péntek kivételével, mely nap a kiengesztelődés jegyében telt.
A színvonalas előadások és programok mellett egyik mély élményem volt, hogy egy hegedű és harmonika mellett kicsik és nagyok órákon át önfeledten tudtak énekelni és táncolni.
Mit adhat egy ilyen találkozás? Összetartozás tudatot, közös örökségünk megmentéséért való elkötelezettséget, közösségi élményt, Istenélményt.
Kujbus Márta
