2010. július 18-án reggel kilenc órakor buszra szálltam 34 táborozni vágyóval és elindultunk Debrecen irányába a Vekeri tó felé, az idei Háló táborba. Délután fél ötre értünk oda. Először bejelentkeztünk, majd elkaptuk a víkendházunk kulcsát és beköltöztünk.
Mi lányok ilyen kis víkendházakban laktunk, míg a fiúk sátrakban kaptak szállást. A program egy csendes misével kezdődött. Hálát adtunk az Úrnak, hogy épségben és szerencsésen megérkeztünk. A mise után szabad találkozás volt, ez annyit jelentett, hogy bárkivel leülhettünk, illetve sétálhattunk és beszélgethettünk a takarodó idejéig.
Hétfőn, másnap kezdődött az igazi tábor. Reggel hét órakor keltünk, akkor jöttek ébreszteni minket. Minden nap más és más régió képviselői ébresztették a tábor lakóit. Hétfőn Magyarország kezdte. Negyed nyolckor kezdődött a reggeli ima, után, majd a Partium régió vezetője Konrád Katalin megnyitotta a tábort, nagy vonalakban vázolta, hogy hogyan is fog kinézni a hét. Miután megtörtént az ünnepélyes megnyitó, négy altáborba sorozták a 420 hálóst. A legkisebbeket 7 éves korig a Forrás altáborba, a nagyobbakat 14 éves korig a Patak altáborba sorolták, az ifik 30 éves korig a Folyó altábort képezték, a felnőttek, pedig 30 év felett a Tenger altábort alkották. Az altáborokon belül is több kis csoportra osztottak bennünket, hogy mélyebb, személyesebb beszélgetésekre adjanak lehetőséget. A tábor nyitó szentmiséjét msgr. Bosák Nándor püspök atya mutatta be. Délután az ifik, vagyis a Folyó altábor tagjai, állomásos játékot játszottunk, ahol könnyen feloldódtunk és megtaláltuk a közös hangot a csoporttársainkkal. A játék után a Hagyományaink című műsort adták elő az anyaországi barátaink, akik a régi betyár szokásokat mutatták be. Este egy komoly zenei hangversenyen vehettünk részt. Kedden reggel a partiumi hálósok ébresztették a tábort, majd a délelőtti előadás következett. Az idei tábornak a tízparancsolat volt a témája és mindennap erről hallgattunk előadásokat. Kedden a negyedik parancsról elmélkedtünk. Délután sport és kézműves foglalkozás közül választhattunk. Délután öt órakor pedig a partiumi barátaink hagyományaik közül egy lakodalmat mutattak be. Nagyon érdekes volt. Voltak zenészek, még torta is, éjszakába nyúló lagzi, tánccal és sok-sok kacagással.
Szerdán görög katolikus napunk volt. Görög katolikus előadónk az ötödik és nyolcadik parancsolatról beszélt. Az előadás után ő tartotta a szent misét. Számomra ez különös élmény volt, mert még nem vettem részt görög katolikus misén. Délután egy színdarabot tekinthettünk meg, ami után kiscsoportos beszélgetés következett. Szerdán a házigazda szerepét Kárpátalja vállalta. Ők a népszokásaik közül a szüreti bált elevenítették fel, nekünk táborozóknak. Vacsora után néptánc majd táncház következett. Csütörtökön felvidéki nap volt. A délelőtti előadás után kirándulni mentünk. Este szalonnát sütöttünk, majd sokáig roptuk a táncot. Pénteken mi délvidékiek voltunk a tábor házigazdái, reggel ébresztettük a táborlakókat, délelőtt előadás volt utána szabadon választhattunk a felkínált programok közül. Délután, délvidéki történelmi hagyományaink közül az aracsi pusztatemplomhoz fűződő Szent István legendát elevenítettük fel, amely a Kárpát-medencei hálós barátainknak nagyon tetszett. Ezután ráhangolódtunk a bűnbánati liturgiára, amely vacsora után kezdődött. Olyan lelki élményben volt részem, amit szavakkal nem lehet elmondani, csak át kell élni. Eljött az utolsó tábori nap, a szombat. Erdélyi hálós barátaink napja. A délelőtti előadás után fakultatív programok és kiscsoportos beszélgetés következett. Délután régiós focidöntő következett. Szombat este a tábor záró szentmiséjén vettünk részt, hálát adva az Úrnak, hogy e Háló táborba hívott bennünket. Vacsora után pedig hagyományos farsangi mulatságok következtek erdélyi módra. A műsor után népdal karaoke volt, amit disco követett. Hajnali kettőig roptuk a táncot, majd nagy nehezen ágyba bújtunk. Vasárnap reggel, egy csendes mise után, könnyes búcsút vettünk új és régi barátainktól és elindultunk haza. Nagyon örültem annak, hogy részt vehettem egy ilyen vallásos táborban. Sokat segített, megerősített a hitemben. Csodálatos élmény volt számomra, hogy vannak még ilyen felfogású fiatalok. Jól éreztem magam, és alig várom a következő nyarat, hogy újra találkozzam velük.
Bagi Stefánia
