Beszámoló a ?kálvinista Rómában" megrendezett Kárpát-medencei ifjúsági találkozóról.
Alig vártuk, hogy április 8-át mutasson a naptár, nem győztük türelemmel várni a találkozót.
Pénteki nap délelőttjén indultam el két útitársammal Budapestről, hogy aztán délután megérkezzünk a cívisvárosba. Mivel ők voltak a hangtechnikáért felelősek, így a köszönéseket követően elkezdődtek a találkozó előtti apróbb finomítások, készülődések. Amint tudtunk besegítettünk a helyieknek, és a szervező csapatnak. Szép lassan telt-múlt az idő, és elkezdtek érkezni a találkozó részvevői. A Szent József Kollégiumban összejött szép lassan a Kárpát-medencei ifjúság egy része, hogy aztán a fárasztó utak után nem sokkal a vacsora asztalnál kezdődjenek a beszélgetések. Testi táplálkozás után következett a lelki táplálkozás, görög katolikus liturgia keretében készülhetünk fel lelkiekben, a ránk váró hétvégére. Ezt követte a szervezők megnyitója, amiben felhívták figyelmünket, mire ügyeljünk, valamint mik a ?Házirend" pontjai. Miután meghallgattuk a figyelemfelkeltő szavakat, játékosan rendeződtünk össze a Svetits Gimnázium tornatermében. Nagyon jó volt. A programot idézve következtek a ?Szabad találkozások". Beszélgetések, játékok és a helyiek finom zsíros kenyere várt azokra, akik még nem fáradtak el teljesen a nap folyamán. Mivel korlátozott volt a két szálláshely ?nyitvatartási ideje", így éjfél előtt át kellett sétálni némelyikünknek oda, ahol szállást kaptunk. Beszélgetések itt is folytatódtak, aztán mindenki eltette magát a szombati napra.
Reggel Petrovits Andris gitár játéka és szép hangú lányok hangja ébresztette a lakókat. Miután mindenki felébredt, megreggelizünk, majd ezt követte Bakos Vince előadása a Szent József Gimnázium dísztermében. Előadás után voltak a kiscsoportos beszélgetések. Témánk ?Az én misszióm" volt. Mindenki elmondta véleményét a témáról, Récsey Bogi kiscsoportjában nagyon jó volt lenni, ügyesen vezette a csoportot. Rendhagyó módon még egy előadás, sőt inkább kerekasztal beszélgetés következett. Urbán Peti (UP) volt a ?műsorvezető", a részvevők pedig Láng Edit, László Zoltán (Lacizoli), és egy szalézi szerzetes Raja De Rossi. Elmesélték, nekik milyen missziót szánt a Mindenható. Jó hangulatban beszélgettek UP-val, hihetetlen mit ír meg a Gondviselés a sorsunk könyvébe. Miután meghallgattuk őket, ebédeltünk, és következett az egész találkozó legfelemelőbb része. Mindegyik kiscsoport más-más helyszínre volt beosztva, máshol kellett a misszióját teljesíteni. Így fordulhatott elő, hogy valakik a fiatalkorúak börtönében jártak, valakik a városi kórházban, olyan is előfordult, akik játszótéren voltak (a rossz idő ellenére), és az is megadatott némelyikünknek, hogy Idősek Otthonában tegyen látogatást, (és még volt néhány helyszín). Missziós küldetésünk után nem hétköznapi esemény következett. A város egyik forgalmas sétáló utcájában, az egyik kiscsoport előadott egy pantomim előadást, ami nagyon megható volt. Ez az este a ?szórakozás" jegyében telt el. Vacsorát követte egy színdarab, amit a Szegedi Társulat adott elő. Miután ez véget ért szabad foglalkozások voltak, amiket szemmel láthatóan élvezett mindenki. Felszabadultság, kacajok és csupa jókedv tündöklött mindannyiunk arcán.
Vasárnap reggel újra zenés ébresztőben volt részünk, reggeliztünk, kiscsoportban megbeszéltük az előző napi élményeinket, észrevételeinket. Szentmise előtt újabb kerekasztal beszélgetés zajlott. Most is UP volt a ?műsorvezető", el lehetett mondani mindenki előtt, ki hogyan élte meg a kiscsoportos misszióját, vagy éppen a sajátját. A találkozónak több vége is volt érdekes módon. Egyszer véget ért úgy, hogy kisebb vetélkedővel visszaemlékeztünk a hétvégére, másfelől pedig záró szentmisével fejeztük be a remek hétvégénket. A végén megköszöntük a vendéglátók, és a szervezők áldozatos munkáját. Természetesen Ároni áldással fejeződött be az újabb nagyszerű Háló találkozó.
A szentmisén én mondtam a könyörgést, amit zárszónak írnék ide: ?Add Urunk, hogy a betegekben Rád ismerjünk, és legyünk türelemmel ? szeretettel irántuk és az idősek iránt."
