Kezdjük egy vallomással: már évek óta nem ünneplem március 15-ét. Nem hordok kokárdát, nem nézem meg este x-edszer A kőszívű ember fiait, s már a Petőfi-szobor koszorúzására sem járok el Pozsonyban a Medikus kertbe. Az idei március 15-ét mégis ünnepként éltem meg. Méghozzá – teszem hozzá halkan – Magyarországon!
Ifi munkacsoport?
A nemzeti ünnep napjára esett ugyanis az a hálós ifi lelkigyakorlat, melynek a lelki felfrissülésen kívül az eddig is aktív hálós fiatalok egy csapattá rázása (egy ifjúsági munkacsoport létrehozása?) volt a célja. Egy olyan csapat kialakítása, mely aktívan részt vesz a Háló életében, találkozókat szervez, bekapcsolódik a nyári tábor megrendezésébe, s igyekszik behálózni a kortársakat. Nos, örömmel jelentem, hogy amennyire bő két nap alatt kialakulhat másféltucat emberben az összetartozás érzése és a felelősségtudat egy közös (hálós) célért, annyira ki is alakult a résztvevőkben március 14. és 16. között.
Kőoltár vs. fakehely
Természetesen jelentős szerepe volt ebben Sebestyén Ottónak, aki Deák Katival az oldalán igyekezett a hétvégén közös utakra terelni a különböző régiókból, más-más életszituációkból és eltérő személyes kihívásokkal érkező huszonéveseket (és pár tizenévest). A hétvége sikeréből a közös gyakorlatok, imák és beszélgetéseken kívül kivette a részét a reggeli és esti agapé, az éjbe húzódó gitáros éneklés, és (urambocsá) az impulzív politikai diskurzus is. De megtette a magáét a napi háromszori teafőzés és tűzrakás, a kirándulás a lillafüredi kastélyhoz, a négylábú (csakszabiraugató) házőrző megszelídítése vagy a zuhanyzó közös használata is. És a szentmise. Természetesen a virágvasárnapi szentmise. Nem is oly rég ott voltam az új pozsonyi érsek beavató szentmiséjén a Szent Márton-dómban. Abban a Szent Márton-dómban, ahol 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és 8 királynét koronáztak meg, s ahol a teljes szlovák egyházi hierarchia megjelent teljes pompában. A hámori plébánián valószínűleg senkit nem koronáztak meg: se magyart, se idegent, se férfit, se nőt, és a misét se egy magas rangú érsek celebrálta, hanem csak egy egyszerű jezsuita lelkész, nekem mégis többet adott ez az istentisztelet a maga improvizált oltárával (konyhaasztal), rövidített passiójával, fából készült kelyhével és gyurmából formázott barkáival, mint bármilyen díszes ceremónia egy hatalmas székesegyház rideg kőoltáránál.
Ifi találkozó Szencen és altábor Tatán
A lelki programok mellett arra is jutott idő, hogy megbeszéljük az áprilisi szenci ifi találkozó részleteit, s vessünk egy (két, három…) pillantást a nyári tatai tábor ifi programjára. Mert – csak a félreértések elkerülése végett – természetesen idén is lesz felnőtt… bocsánat, ifi altábor, mely reményeink szerint jobban össze fog folyni a felnőtt programmal. Igen, jól olvasod, kedves Te, aki attól féltél, hogy az ifik külön utakon szándékoznak járni, s felrúgni ezzel a Háló alapelveit, hogy egyöntetűen megegyeztünk abban, hogy szeretnénk jobban átfedni a programokat, több lehetőséget biztosítva ezzel az öregek és fiatalok generációk keveredésének s egymás kölcsönös megismerésének.
Szakállasok vs. horkolósok? Ómajgad!
Ilyen átfedés például a már tradícióvá vált futballbajnokság, ahol kicsi és nagy, öreg és fiatal, nő és férfi együtt küldi el az anyjába az ellenfelet biztatja csapatát, s ahol a játékosok kizárólag a győzelemért játék öröméért, egymás testi-lelki épségére fittyethányva odafigyelve kergetik a bőrgolyót, hisz mint tudjuk, nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Na igen, kábé ennyi komolysággal kezeltük azt a felvetést, hogy nem régiók között kéne effajta versengést előidézni, hanem más kritériumok alapján szétosztani a csapatokat. Mondjuk a göndör hajúak a kopaszok ellen vagy a görbeorrúak a szakállasok ellen izgalmas meccs lehetne, (csak akkor Orosz Pisti nem tudom, melyik csapatban játszana), de még a szemüvegesek a horkolósok ellen is érdekes párbaj lenne (itt viszont nekem Ottónak lenne nagy dilemma a mezszín kiválasztása), csak akkor hol maradna, kérem, eme nagy múltú sportág komolysága? Mert a foci, ugye, attól (is) szép, hogy tétje van, s hogy ez ember képvisel vele valamit, s nem feltétlenül a szőrös mellét vagy a görbe orrát (de Isten lássa lelkem, hogy semmi bajom az Orosz Pistivel...).
Egy lelkigyakorlat meg attól szép, hogy a végén senkinek nem akaródzik útra kelnie, hogy már vasárnap este megíródnak az első hazaértemtihogyutaztatok-mailek, s hogy mindenki bejegyzi a naptárába a következő közös találkozó időpontját: 2008. április 25-27. Ugye, a te naptáradban is ott virít már piros betűkkel a Szencen megrendezésre kerülő 1. Kárpát-medencei ifi találkozó dátuma?
Urbán Péter
