2013. március 29.
"Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét" Jn 19,30b
Az emberiség történetében milliók hangja kiáltott az ég felé, a megalázott szenvedések és az igazságtalan, erőszakos halál következtében. Mi, keresztények azt tartjuk és úgy éljük meg, hogy az emberiség történetének legtragikusabb halála Nagypénteken következett be, amikor Jézus Krisztus meghal a kereszten. Jézus halála azért döbbent meg mindannyiunkat, mert az emberiség számára a megváltást hozó Isten fia függ a kereszten. Ennek ellenére nem szabad elakadnunk az érzelmeknél, hanem a kereszten szenvedő Jézusunkban, a minket határtalanul szerető Istent kell szemlélnünk. A Szeretet szemlélése lassan átváltoztatja tekintetünket, és beleviszi a feltámadt Isten Fia szemlélésébe.
2013. március 28.
"Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Jn 13,7
Isten a meglepetések Istene. Jézusnak a magatartása meghökkenti Pétert, aki tiltakozik a lábmosás ellen. Jézus szeretete azonban nem ismer határt. Gesztusának két nagyon fontos üzenete van. Olyan területre akar vezetni bennünket, amely szétfeszíti emberi korlátainkat és belevisz a szeretet misztériumába. Ezt a szintet értelmezni már nem lehet csak érezni, élni. A másik szint az alapvető emberi magatartásra mutat: ha Isten a szolgáló Istenünk, akkor mi emberek is a szolgáló szeretetet gyakorlóivá kell válnunk. Ezt kell, hogy megjelenítsék intézményeink és személyes emberi életünk.
2013. március 27.
"Hol készítsük el nektek a húsvéti vacsorát?" Mt 26,18a
Az apostolok a zsidó Húsvét megünneplésére készülnek, és egy egyszerű kérdéssel fordulnak Mesterükhöz. Kérdésük azonban az egész kereszténység alapkérdése lett, hiszen a zsidó ünnep tartalma átalakult a kereszténység legmeghittebb és legtáplálóbb lakomájává. Az apostolok kérdése, az én személyes kérdésem is. Lefordítva talán így hangzik: mit kell tennem, annak érdekében, hogy a Veled való kapcsolatomat meg tudjam ünnepelni? Hol van az az élettér bennem, ahol szeretetkapcsolatunk ünneplése elkezdődhet Uram? Döntéseket kell-e hoznom, hogy teret engedjek a bennem való jelenlétednek, vagy csak egyszerűen hagynom kell, hogy a Te sugárzásod melegében feltöltődjek?
2013. március 26.
"Életedet adod értem?" Jn 13,38
Jézus szkeptikusan fogadja Péter kijelentését, akkor is ha lelkesedésével Jézus iránti szeretetét akarja kifejezni. Kijelentését éretlennek és megalapozatlannak tartja, ezért visszakérdez: ?Életedet adod értem?? Jézus kérdése kijózanító és jogosnak bizonyult: Péter félelemből megtagadta Mesterét. Bukása fájdalmas volt, de egy nagyon fontos dologra megtanította: nem a saját erejében, hanem az Istenben kell bíznia. Ez a tapasztalat teszi alkalmassá arra, hogy bátor képviselője és hirdetője legyen Jézus evangéliumának. Életünk legfájdalmasabb bukásai, minket is megtaníthatnak arra, hogy ne önmagunk, hanem Isten erejére hagyatkozzunk.
2013. március 25.
"Ott volt Lázár, akit Jézus föltámasztott halottaiból" Jn 8,59b
Minden ember életében a legmélyebb egzisztenciális szorongásként húzódik meg a halál valósága. Idősödő korban egyre gyakrabban, de fiatal, sőt gyerekkorban is, ha nem is nagy intenzitással, de a halál mindenki témája. Jézus Nagyszombaton ?alászállt a poklokra?, ?ascendet ad infernos?, és megérintette az ember legelrejtettebb és legmélyebb szorongását is. A halott Lázár élő jelenléte jel a mi számunkra: a Krisztusban hívő ember, a halál realitásában is az Élethez kapcsolódik. A Nagy hét ideje különösen alkalmas arra, hogy Krisztus keresztjéhez kapcsolódjunk, aki átvisz bennünket a halál szorongásán is.
2013. március 22.
"Ismét el akarták fogni, de Ő kiszabadult a kezeik közül" Jn 10,39b
Az emberiség történelme nem gazdátlanul rohanó szekér, annak ellenére, hogy az isteni törvényektől való elrugaszkodás rendkívül sok szenvedést és erőszakot eredményez a földön. Jézust akkor tudják elfogni, amikor Isten tervében elérkezett ez az óra. Az elfogatás pillanatától nem fut el, hanem önként megy eléje, hogy teljesítse küldetését. Addig a pillanatig azonban az Isten Fia sérthetetlen. Jézus önként vállalt szenvedése óta, az elkerülhetetlen szenvedés is szakrális dimenziót kapott. Ehhez viszont az szükségeltetik, hogy az elkerülhetetlen szenvedést küldetés tudattal vállaljam.
2013. március 21.
2013. március 21.
"Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból." Jn 8,59b
Időnként úgy érzékeljük, hogy Jézus mintha eltűnne az életünkből. Hiába keressük nagy erőfeszítéssel, nem találjuk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy az Isten eltávozott, vagy legalább elrejtőzött. Ezek inkább költői kifejezések. Istennek az irántunk érzett örök hűsége és szeretete az állandó jelenlétét biztosítja számunkra. Isten abban a pillanatban észlelhető, amikor a lelkemben van elég vágy, tisztelet , finomság és a jelen pillanat fele való fordulás. Minden erőszakos megnyilvánulás, akkor is ha a ?szent? érdekében történik, elzárja a lélek útját a jelen pillanatban működő Isten felé.
2013. március 20.
"Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok?" Jn 8,31b
A tapasztalat szerint, minden tanítványnak, sőt, minden Krisztus hívőnek az életében elérkezik a ?kitartás órája? amivel mindenkinek szembe kell néznie, és ezen át kell mennie. Ezekben a pillanatokban drámai módon találkozhatok az egyedülvalóság szenvedésének a különféle arculataival. A ?kitartás órája? próbára teszi mindazt, amit eddig felépítettem a lelkemben. Jézus és az Ő ügye mellett eltöltött önzetlen idő, és természetesen Isten ingyenes szeretete, átsegít ezeken az ?órákon?. Sok ember vallomása szerint, ezek az ?órák? a legféltettebb kincseikké alakultak át.
2013. március 19.
2013. március 19.
"József, Dávid fia ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban" Mt 1,20b
Életünk elég nagy része arról szól, hogy keressük önmagunkat azokkal a kapcsolatokkal, fogódzókkal és lehetőségekkel, amelyek segítségével közelebb kerülünk önmagunkhoz. Csak akkor nyugszunk le, amikor belépünk az ?oltalmazottság? érzésébe. Ez az érzés, ajándék, amelyet elérni, megragadni, kiérdemelni nem lehet. Az "oltalmazottság" érzése időnként Isten ingyenes ajándékaként megjelenhet az életünkben. Ez a tapasztalat lassan feloldja a bennünk levő félelmet, és képessé tesz arra, hogy átrendezzük életünket Isten szempontjai szerint.
2013. március 18.
"Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága." Jn 8,12
Az életnek a sötét és fényes tapasztalatai egyaránt hozzátartoznak az emberi élethez. Senki sem tud megkímélni bennünket az elsötétült pillanatok és időszakok magtapasztalásától. Aki az életben csak a fényt akarja, az naiv és éretlen marad. Az Istenben bízó ember kitárja a lelkét és befogadja életének sötét tapasztalatait is. A hit dimenzióján keresztül életünk legsötétebb pillanatai is értelmet nyernek. Aminek megtaláltam az értelmét és értékét, az többé már nem sötét részként létezik bennem, hanem átalakul fényforrássá.
2012. március 15.
"Menjetek csak föl az ünnepre, én most nem megyek föl erre az ünnepre, mivel időm még nem telt be." Jn 7,82012. március 15.
Jézus különleges tisztelettel bánt az idővel. Ráhangolódott az üdvösség idejére és hitt abban, hogy az időn kereztül a Mennyei Atya dolgozik. Nem sietett el semmit, mert tudta, hogy az igazán lényeges dolgok állandóan útban vannak feléje és Isten országa felé. Amióta Jézus belépett az emberiség történelmébe, azóta az ?idő? még inkább alkalmassá lett üdvösségünk történtének a megélésére. Ezért Jézus Krisztus óta, az ?ember és az Isten ideje? szorosan összetartoznak. Hinnünk kell abban, hogy minden emberi időn és eseményen keresztül, az üdvösség ideje bontakozik ki.
2012. március 14.
?Vizsgáljátok meg az Írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet.? Jn 5,39
Az Egyház tanítása szerint, a Szentírásban Istennel találkozhatunk. Természetesen, ez a találkozás nem a fizikai lét kategóriái szerint történik. A Szentírás olvasásának a nagy kihívása, hogy a szavak mögé hatoljunk, és belépjünk a szavak mélyebb jelentésébe. Sok gyakorlat, finomság, éber, érdeklődő kíváncsiság szükséges ahhoz, hogy egy idő után a Szentírásban szereplő szavak, képek, szereplők megszólítsanak bennünket. Az Írásokban való elmélyedés, az élet értelmes összefüggéseinek az elmélyülését is jelenti és az örök élet távlatát hordozza számunkra.
2013. március 13.
2013. március 13.
"Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom." Jn 5,1
Isten túlcsorduló szeretetéből és rendet teremtő tevékenységéből jött létre a világ. Az ember ?Isten képmása?-ként a teremtés koronája lett. A teológia Isten alkotó munkájában megkülönbözteti a világ létrehozásával és a világ fenntartásával járó tevékenységet. Az ember, mint Isten képmása és a teremtés koronája, az emberi lét lényegéből adódó feladata és küldetése, hogy részt vállaljon a teremtés fenntartásának a munkájában. Ezért, aki munkáját küldetésként tudja megélni, az részt vesz Isten teremtői munkájában, és betölti életterét a munka örömének pozitív sugárzásával.
2013. március 12.
"Kelj föl, fogd ágyadat és járj!" Jn 5,8a
Vannak olyan emberek, akiknek az a ?titkos érdek?-ük, hogy ne gyógyuljanak meg. Ebben az állapotukban talán több figyelmet, együttérzést, sajnálkozást kapnak, jobban belekerülnek a figyelem középpontjába, kevesebb felelősséget kell vállalniuk. Különösen a lelki megbetegedések esetében a gyógyulás útjához hozzá tartozik a saját felelősség felvállalása. Amíg a beteg hárít és csak másokat tesz felelőssé sorsáért, addig nem tud a gyógyulás útjára lépni. Abban a pillanatban, amint ?fogja ágyát?, vagyis fölvállalja terhét, a gyógyulás folyamatának a beindulása máris észlelhető.
2013. március 11.
"a galileaiak szívesen fogadták" Jn 4,45
A Jézussal való bensőséges kapcsolat a szív mélységében kezdődik. A szív szerepe kiiktathatatlan az Istennel való kapcsolatból. A szív nyitottsága vonzza az Istent. Aki ?szívesen? fogadja Jézus érkezését, ott az Isten Fia otthon fogja érezni magát. Istennek az ?otthonunkba? való megérkezésével, elkezdődik a szeretet csodájának a kibontakozása és megünneplése.
2013. március 8.
"Őt teljes szívből, teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat?" Márk 12,33
Különösen örülök a mai nap evangéliumi versének. Úgy gondolom, hogy a főparancs teljesítése, számunkra (férfiak számára), a nők nélkül szinte lehetetlen. A Nő, az Isten női képét jeleníti meg a földön. Olyan értékeket tesz láthatóvá, melyek az Istenre utalnak: a befogadás szépségét, a termékeny szeretet csodáját, az Istentől kapott szépség elmúlhatatlanságát, a táplálás csöndes sugárzását, Isten szépségének a megjelenítését. Mi férfiak: csodálunk benneteket, szívünk mélyén az Isten előtt hordozunk titeket, és létetekért az Istennek mondunk hálás köszönetet.
2013. március 7.
"Aki nincs velem, ellenem van, aki nem gyűjt velem, szétszór" Lk 11,23
Minden ember Isten képmása: ?Imago Dei?. Ezért a spirituális és szellemi dimenzió lényegesen hozzátartozik az ember önmegvalósításához. A bennünk lévő Istentől való ellentétes irányba való haladás, megterheli a személyiséget. Az is előfordulhat, hogy a jónak gondolt irányultság, hamisnak bizonyul. Az Isten fele haladásunk hiteles és hamis csengéseit, a megélt élet minősége igazolja.
2013. március 6.
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat: nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy beteljesítsem." Mt 5,1
Az érett hívő keresztény számára a legnagyobb törvény: Jézus Krisztus. Minden más vallásos törvényt, az iránta való tisztelet és szeretet miatt tart be. Ha valamelyik törvény már nem segíti az Istennel való személyes kapcsolat mélyülését, ebben az esetben Istenre, mint legfelsőbb fórumra kell hallgatnia. Előfordulhat az is, hogy Jézus személye háttérbe szorul, és a csupasz törvény kerül a hívő ember vallásos életének a központjába. Ez a jelenség inkább törvényközpontúságot, és nem az Istenközpontúságot juttatja eszünkbe. Ilyenkor a vallásos élet csak csekély mértékben segíti, vagy egyenesen hátráltatja a személyiség fejlődését.
2013. március 5.
"Uram! Hányszor vétkezhet ellenem testvérem, hányszor kell megbocsájtanom neki?" Mt 18,21
Az integrált ember, az önmagunkkal és másokkal való kiengesztelődés nélkül, nem valósulhat meg. Ebben a folyamatban segítségünkre van az Isten, aki egyrészt az Ő irgalmas és feltétel nélküli szeretetét sugározza ránk, másrészt pedig arra szólít fel, hogy mi is legyünk irgalmasak. Amíg a tudatos vagy elfojtott harag ott bujkál bennünk közeli vagy kevésbé közeli kapcsolataink iránt, addig terhet hordozunk, mely negatív irányba fogyassza személyiségünk energiáját. Ha nem is a bántalmazóért, legalább önmagunk boldogságérzetéért és istenkapcsolatunk mélyüléséért meghozhatjuk azokat a döntéseket, amelyek beindítják bennünk a kiengesztelődés folyamatát.
2013. március 4.
"Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában" Lk 4,24
Néha fájdalmasan éljük meg rokonaink, ismerőseink, környezetünk előítéleteit, olykor kényszerzubbonyát. ?Mássá? alakulásunkat időnként irigységgel reagálják le. Környezetünk egy része, jobban szeretné ha nem változnánk és belesimulnánk a szürke kitaposott útba. ?Mássá? alakulásunk szembesítheti őket és titkos kihívásokat adhatnak nekik, melyeket úgy próbálnak elnyomni, hogy megtámadják bennünk azt, ami különlegessé tesz, tehet. Isten sohasem az uniformizmusnak a pártolója. A jó szándékú ?különleges? embereket pártfogásába veszi. Azonban vigyáznunk kell arra, hogy a mi ?másságunk? nehogy hamis elit tudatot tápláljon bennünk.
2013. március 1.
"Volt egy gazdag ember, aki szőlőt ültetett" Mt 21,33
Mindannyian szeretjük a szőlőt. Gyönyörködünk a szőlőgerezd szépségében és élvezzük a szemek zamatos ízét. Az ember Isten túlcsorduló szeretetéből született. Ezért minden ember életének önmagában véve mélyebb értéke és értelme van. Az emberi lét értékességét senki sem kérdőjelezheti meg. Amint a szőlővessző példájából tudjuk, a szemek beérését nem az erőlködés és a teljesítménykényszer segíti, hanem a szőlővesszőben történő nedvkeringés. Létünk kiteljesedésében, Isten érzékelése a legfontosabb tényező. A kiteljesedett élet pedig, megtanít bennünket a gyönyörködés magasztosságára.
2013. februári morzsák
