2013. augusztus 4-től 11-ig tartott az 500 fős XIII. Kárpát-medencei Háló tábor

TV-s tudósítások:

A Duna TV híradása >>
A Veszprém TV híradása >>
A Veszprém TV híradása (Katolikus Krónika) >>
Az Öböl TV riportja >>
Az Ózdi Városi Televizió híradójának tudósítása >>


Cikkek, írások:

Cikk az Új Ember 2013. augusztus 18-i számában >>
Híradás a Veol.hu (Veszprém megyei Napló) oldalon >>
Híradás Ózd városának a honlapján >>
Írás a délvidéki Hírvivő hetilapban >>

Képek a táborról:

Vegyes válogatás >>
Konrád Csongor képei >>
Csomortáni Ernő és Salló Gyopár képei >>
Bodó Judit képei >>
A tini altábor képei (Bayer Kinga válogatása) >>
Balajti Robi képei >>


Jézus példabeszédei, és ahogyan ma hallgatják őket - volt a mottója az idei Kárpát-medencei Háló tábornak

A sziklára épített házról szóló példabeszédről (Mt 7,24-27) szólt az első, hétfői nap előadása. Előzetesen a szervezők arra kérték a résztvevőket, hogy hozzanak magukkal otthonról egy-egy követ és egy-egy marék búzát. Ezek a kövek lettek az alapjai az első napon elkezdett, és a tábor minden napján egyre továbbépített kis háznak, ami utolsó, szombati napra lett kész. Az összegyült búzát közösen őrültük meg, a Hálós régiók külön-külön szabad tűzön sűtötték meg egy-egy kovásztalan lepénnyé, az átváltoztatott lepénnyel áldoztattak az atyák a péntek esti szentmisén, az át nem változtatott lépényt pedig agapén ettük meg. Keddtől szombatig az alábbi páldabeszédek voltak egy-egy nap a tábor központi gondolatai: a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd (Mt 20,1-16), az irgalmas szamaritánus (Lk 10,25-37), a tékozló fiú (Lk 15,11-32), a bűnös asszony (Lk 7,36-50), és a királyi menyegzőről szóló példabeszéd (Mt 22,1-14). Kedden gyümölcsszentelés volt a szentmise keretében, aznap este gyümölcsből készült ételeket, italokat mutattunk be, és fogyasztottunk el. A szombat délutáni és esti programnak része volt a vendégváró ételek készítése és bemutatása a királyi menyegzőre.



Nyakon csípett pillanatok - a tábor műsorfüzetének bevezető írása

Kedves Barátaink!

Néhány évvel ezelőtti táborunkban felmerült a kérdés: a Háló mozgalom milyen irányba menjen tovább? Dilemmánk alapja az volt, hogy vajon meddig nyithatjuk a Háló kapuit anélkül, hogy a barátságok, a személyes kapcsolatok, amelyeket a Háló nagyon fontos elemeinek gondolunk, ne sérüljenek. A választ a közösen megélt valóság adta meg. A Hálót még tovább nyitottuk abban a reményben, hogy ez a nyitás nem fog a személyes kapcsolatok gyengüléséhez vezetni.
Később, éppen a Háló táborokkal összefüggésben merültek fel kérdéseink: vajon egyáltalán szükség van-e nyári Háló táborra, amikor úgy gondoljuk, hogy a Háló elemi működése a helyben, a közösségekben, plébániákon szerte a Kárpát-medencében zajlik? Vajon a táborok nem ezeket a folyamatokat fogják-e gyengíteni? Mostani táborunk választ ad mindkét dilemmára. A Háló az elmúlt évek során nyitottabb és befogadóbb lett, a jelenlegi táborunk pedig meghaladja az előzőeket több mint 500 fős létszámával. Nyitásunk jele ózdi barátaink közös jelenléte, amely nem csak különleges lehetőséget nyújt egy formálódó közösség megismerésére, de egyben a Hálóban folyó projektek beemelése a Háló mozgalom Kárpát-medencei folyamataiba.
Szokták mondani, hogy egy egyházi nyári tábor jellegénél fogva sikerre van ítélve. Kérdés persze mi a siker? Nehéz megfogalmazni, de a mi olvasatunkban a siker az, ha a táborban résztvevők megélik, hogy kis lépéssel közelebb kerülnek Istenhez, és kis lépéssel közelebb visznek másokat is. Ezzel közelebb kerülnek egymáshoz, bőrükön érzik a keresztény közösség erejét.
Nyári táborainkban van lehetőség arra, hogy közösen éljük meg Kárpát-medenceiségünket, közösen keressük azt, hogy milyen lelkiséget szeretnénk a Hálóban. Lelkiségünk lényegi elemei már tapinthatók: a közösség, a nyitottság, az alulról induló lelkiség, a zarándok egyház úton levése, az állandó keresés, az állandó hiányérzet. Sokszor, ha nem is kimondva, de észrevétlenül éppen a táborokban születnek közös döntések a Háló mozgalom jövőjéről, amelyek akár évek múlva válnak nyilvánvalóvá számunkra. Ezek azok a jelek, amelyekre figyelnünk kell, amelyek hitünk szerint az Isteni gondviselés rejtett működése mozgalmunkban, és amelyek lehet, csak évek során válnak megélt valósággá. Leginkább ezekre a jelekre figyeljetek, mert részben ezekből fogunk építkezni a jövőben. Minden program, előadás, kiscsoportos beszélgetés azt segíti, hogy érzékenyebbek legyünk az idők jeleinek megértésére és befogadására. A táborban megélt pillanatok sokunk számára talán az örök élet meglesett, nyakon csípett pillanatai lesznek.
Sokszor elmondtuk már, hogy a tábor legnagyobb élménye, hogy ötszáz házigazda lát vendégül ötszáz vendéget. Ezt így gondoljuk minden helyi találkozónkon, így mostani táborunkban is.
Legyetek hát házigazdáink és vendégeink egyben! Nyissátok meg szíveteket, tegyétek magatokat és másokat érzékennyé az idők jeleire!

Szeretettel
Thuróczy György

Üzeneted jött! Jézus példabeszédei, és ahogyan ma hallgatjuk őket - Ocskay Mártának a tábori programfüzetben olvasható írása

Jézus tanításainak egyharmada példabeszéd. Tudta ő jól, hogy miként lehet a leggyöngédebben és a legeredményesebben közel férkőzni az emberek szívéhez. A példabeszéd nem szégyenít meg, nem tesz szemrehányást, nem kényszerít semmire. Viszont feltár valamit a világról és önmagunkról, amit egyébként nem látnánk meg. Felszínre hozza fájó ellentmondásainkat, és ezáltal új állásfoglalásra és cselekvésre ösztönöz.
A naponként elhangzó példabeszédek és az előadók gondolatai mindnyájunk számára tartogatnak olyan ajándékokat, amik bátorságot adnak majd új utakra lépni. Várjuk, hagyjuk, kérjük a Szentlelket, hogy újítson meg minket, s általunk a föld színét!
A kiscsoportok örömteli együttlétéért gondoljátok végig az alábbi az Evangélium-magyarázatok című sorozat Példabeszédek című könyvének részletét.
?Nagyon figyelemre méltó, hogy Jézus, aki példabeszédeiben olyan szenvedélyesen küzd az emberért, mennyire nem kényszerít, nem erőszakos, nem fenyeget, nem prédikál. Ezzel szemben szemben nekem olyan nehezemre esik, hogy beszélgetéseimben ne igyekezzek nyomást gyakorolni másokra...
Meg akarom változtatni a másik embert, a saját jól kitaposott utamra akarom kényszeríteni őt: nem másként, így kell beszélned, gondolkoznod, ilyennek kell lenned!?
Talán sikerül megtanulnunk valamit Jézus türelméből, szeretetéből. Gondolkozzunk el a példabeszédeken, hiszen amit Jézus elbeszél, azt éli is.



Üzeneted jött! Kárpát-medencei Háló tábor - Halmai Ági tábor utáni írása

Augusztus 4. és 11. között mintegy ötszázan vehettünk részt a Kárpát-medence 5 régiójából, Felvidékről, Kárpátaljáról, Parciumból, Erdélyből Magyarországról és Délvidékről a XIII. családos Háló táborban Balatonkenesén. A délvidéki csapat 69 főt számlált. Az elbűvölő környezet és a tó hűs vize mind mind hozzájárult ahhoz, hogy mélyen átéljük a tábor alapgondolatának szánt Üzeneted jött! felszólítást. Mert nekünk, a XXI. század emberének is épp oly aktuálisak Jézus példabeszédei: a sziklára épített házról, a szőlőmunkásokról, az irgalmas szamaritánusról, a tékozló fiúról, a bűnös asszonyról és a királyi menyegzőről, mint amikor elhangzottak. Egyenként körüljártuk őket előadások, elmélkedések, prédikációk, majd őszinte csoportbeszélgetések keretében, amellyel egymás hitét erősítettük és tapasztalatait gazdagítottuk. Arra kerestük a választ, vajon hitünk e a szikla amelyre életünket építjük és ezt jelképesen megválaszolva a saját otthonainkból hozott köveinket építettük be a tábor végére elkészült házba. Ez jelképezte családjaink, közösségeink és egyházunk védelmező erejét életünkben. Mi táborlakók altáborokba oszoltunk életkorunktól függően, így volt felnőtt, fiatal felnőtt, tini, gyermek altábor, valamint ovis foglalkozás is. Délutánonként mindenki megtalálhatta a neki tetsző programot és foglalkozást, a sportolást, kézműves foglakozást és fürdést a Balatonban. Esténként kultúrműsorokkal örvendeztettek meg minket a táborszervezők, voltak koncertek, táncház, vígopera előadás és buli is. A tábor alatt jó volt érezni, hogy bárhol élünk is szétszórva a Kárpát-medencében egyformán gondolkodunk. Összetart minket anyanyelvünk, magyarságunk és Istenbe vetett hitünk. Összetartozásunkat még jobban megpecsételte a szerda délutáni ünnepség, amelyen 11 hálós barátunk az egész tábor jelenlétében felvehette a magyar állampolgárságot.
A pénteki nap délutánján bűnbánati elmélkedésen, este pedig szentmisén vettünk részt. Elcsendesedtünk, magunkba tekintettünk, vajon a tékozló fiú szerepét éljük e életünkben, sűrűn eltékozolva adottságainkat, lehetőségeinket és időnk nagy részét, vagy inkább a példabeszéd idősebb fiújaként, aki gyakorló keresztény az egyházban, de nem ismeri igazán az Atyát, mert nem törekszik növekedni hitében, jobban megismerni az evangéliumot és így felismerni az Atya feltétel nélküli megbocsájtó szeretetét.
Kedves Barátom! A Háló tábor szeretetteljes légkörét testvéri lelkületét és meleg hangulatát nagyon nehéz szavakba foglalni. Át kell élni azt, amint egyként mozdul a tábor apraja nagyja, amikor közös programra indul, önzetlenül szurkol a focimeccsek alatt, táncol, énekel, és egymás kezét fogva közösen imádkozza a Miatyánkot a tóparti üdülő árnyékot biztosító fái alatt.
Jövőre várunk a Háló táborba, mert Üzeneted jött neked is!

Szeretettel, Ági



Üzenetem jött!

Megpróbáltatásokkal teli út vezetett Balatonkenesére a Háló táborba. Édesapám a tavaly ment el közülünk, fájó hiányát minden nap érzem. Az utóbbi hetek újabb veszteségei próbára tettek, ezért szerintem nem véletlen, hogy éppen most adódott ez a lehetőség számomra. Bár tavaly is kaptam meghívást, nem fogadtam el. Talán mert akkor még jobban bírtam a terheimet, most jött el az a pillanat, amikor Istenhez könyörgök, könnyítsen rajtuk.
Az első két napon nehezen találtam a helyem. Mintha egy nagy, összeforrott családba érkeztem volna, találgattam, én hova tartozom, mit keresek valójában. A szentmisék és az előadások folyamán rengeteg kérdés merült fel bennem, melyekre válaszokat nehezen találtam. A táborlakóknak mindig volt egy-egy kedves szava hozzám, mégis időnként kívülállónak, egyedül éreztem magam.
Aztán a harmadik napon valami észrevétlenül megváltozott. Lassan, óvatosan bekapcsolódtam a közös vérkeringésbe, együtt kezdtem lélegezni a hálósokkal. Ebben nagyon sokat segített a reggeli ima. Mintha én csak a harmadik napon kaptam volna meg az üzenetem. Bár azután sem lett könnyebb, hisz naponta fenséges magasságokat és szédítő mélységeket éltem át, viharok dúltak bennem, sírtam és nevettem. De azt éreztem, hogy engem is hív az Úr, a mi Istenünk, megváltja és megbocsájtja az én bűneimet, szeretete szivárványként átível mulandó földi életünkön. A fojtogató szomorúság után most ismét örülhetek és elfogadhatom az Ő ajándékait. Ezekhez a felismerésekhez jutottam a bűnbánati délután végére, s már sokkal felszabadultabban és boldogabban mentem az esti ,,királyi menyegzőre".
Amikor eljött a búcsú órája és indultunk hazafelé, megfogalmazódott bennem, hogy tulajdonképpen itthon vagyok, annak ellenére, hogy ezt hivatalos okiratok nem tanúsítják még. Erdély hegyei, fenyvesei hűvös csókjukkal hívogattak, átléptem létező és láthatatlan határokat. Tudom már: feladatom van ezen a földön.
Te érezted már ezt?
Alattad a föld,
fölötted az ég,
benned a létra. (Weöres Sándor)

Forró Viola, Sepsiszentgyörgy


Tábori könyvbemutató

Kárpátaljai hálósok mutatták be a kárpátaljai ferencesek gondozásában nemrég megjelent kétnyelvű, ómagyar-újmagyar könyvkülönlegességet. Ez a könyv tartalmazza az első magyar nyelvű nyomtatott könyvet "Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen" (latin címén: EPISTOLAE Pavli lingva Hvngarica donatae - azaz a Szent Pál levelei magyar nyelven) eredetiben és mai fordításban. Az első magyar nyelvű nyomtatott könyvet 1533-ban jelentette meg Krakkóban a szerzője Komjáti Benedek.


Negyedszázad

Táborunkban köszöntöttük a felvidéki Szabó és az erdélyi Pázmán házaspárt, akik itt ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját.



Válogatás a tábori faliújságon megjelent írásokból


Vannak még csodák, tudok úszni!

Kárpátaljáról érkeztem ebbe a táborba. Másodszor vagyok Háló táborban, ami nagyon elnyerte tetszésemet. Itt mindannyian testileg is épp úgy épülünk, mint lelkileg. Lelkileg már eddig is nagyon sokat kaptam az előadásokon, amiért hálát adok az Úrnak. Testileg meg, amit kaptam az az úszás volt. Hogy 35 évesen engem valaki meg fog tanítani úszni, ennek annyi esélyt adtam, mint hogy a tévé átmenjen a tű fokán. Tehát lehetetlennek tartottam. Ekkor jött egy Szeibert András nevű úriember, aki megkezdte az oktatást. Úgy gondoltam, hogy ebben a csoportban mindenki meg fog tanulni úszni, csak én nem. Na, az Úr akkor tette a csodát, hogy én tanultam meg legelőször úszni. Erre az Úr Szeibert Andrást használta fel, amiért köszönetet mondok ezúton is neki. Köszönöm, hogy kedves és türelmes volt velem szemben! Isten áldja további életét! Az Úrnak meg hálát adok ezért a csodáért. Tehát szemmel látható csodák nemcsak a Krisztusi korban voltak, hanem ma is vannak, csak azt fel kell ismernünk!

Fanta Natália



Állampolgári eskü kicsit más szemmel - Avagy milyen volt a másik oldalról

Sok minden kavarog most bennem, remélem, sikerül ezt érthető és teljes módon papírra vetnem.Mint táborszervező, már elég régen tudtam róla, hogy, ha minden jól megy, az idei táborunkban is lesz állampolgári eskütétel.Sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán leteszem-e, le akarom-e tenni, és ha igen, akkor miért?... Egy darab papír nem ad többet az én magyarságomhoz és nemzettudatomhoz? A másik dolog: kicsit soknak tűnt az, hogy ennyi ember előtt tegyem le az esküt? Így hezitálva inkább a NEM felé hajlottam? Május közepén, főként a család unszolására, én is velük együtt adtam be a kérvényt. Vártam is meg nem is?, de a tábor kapcsán annyira időm sem volt ezzel tovább foglalkozni. A tábor kezdetéig, sőt, még a táborban is kicsit bizonytalan volt, hogy ez az ünnep megvalósul-e, mikor hozták a hírt az pedig kicsit keserédes volt, mivel a család egy tagja és egy erdélyi barátunk úgy nézett ki, hogy nem kapja meg ezen okmányt. Szerencsére csak egy ügyintéző figyelmetlen volt. De annál nagyobb volt az öröm, mikor kiderült a félreértés. Miután megkaptam a hírt, pozitív várakozás töltött el. Már maga az, mikor találkoztam a társakkal is igazán nagy öröm volt, mivel mindenki már felszabadultan boldog volt, hogy ezt együtt élhetjük át. Ami az egész varázsát adta a számomra, hogy több száz ember, velem és még 10 társammal a kárpát-medencéből együtt akart ünnepelni, részesei akartak lenni. Így olyan kárpát-medenceiséget tapasztalhattam meg amit csak ritkán. Az eskütétel alatt büszkeség és öröm töltött el, hogy előttetek és veletek tehettem meg. A sok mély és szívből jövő köszöntés csak emelte az egésznek a mélységét. Viszont az erdélyi leánykák énekszava nagyon meghatott. Szerencsére ezzel nem voltam egyedül, sokak szemébe könny szökött, jó volt rajtatok végignézni! Az ilyen események mindig megerősítenek benne, hogy jó magyarnak lenni!

Csongi


A Hit évében

A hitem az életem, a hitem a családom, a hitem a munkám. Vagy fordítva is igaz: az életem, a családom, a munkám jelképezi a hitemet. Oda- vissza igaz. Isten nélkül a valóság nem létezne. Úgy élek, hogy családomnak, munkámnak értelmet ad az Isten. Akkor nehéz a hit, ha megpróbál! Nekem naponta igent kell mondanom Isten akaratára. Látom a kislányom mosolyában Isten arcát. Ő az, akit Isten küldött nekem, nekünk, egy gyermek-angyalt, hogy neveljük. Nem jár, nem beszél, de gyönyörűen mosolyog és értelmesen figyel! Akkor vagyunk boldogok, ha elégedett és kedvesen, olykor huncutkodva ránevet a világra. Orsolya egy földre szállt angyal, egy falat ártatlanság, igazi mennyország-darab! Nagyon szerethet minket az Isten, hogy ránk merte bízni! Annyira szeret, hogy néha fáj, sajog, éget! De minden nap megköszönöm, hogy nekünk adta és általa megtanultuk mosolyogva viselni a szenvedést!

Makai Mónika, Nagyszalonta


A Nap

Itt a Balaton csodálatos partján napfényben fürdőzve jutott eszembe, hogy mi mindent is jelent számunkra a Nap. Értelmezhetjük egyfajta hármasság tükrében: lehet az élet öröme, másrészt nehézsége és nem utolsó sorban önmagunk. Amikor süt a Nap akkor tekinthetünk rá úgy, mint életünk napos, sikeres oldalára. Ugyanakkor szükségünk van arra is, hogy a Nap elrejtőzzön a felhők mögé. Ez jelenti azt, amikor életünkben nehézségekkel kell szembenéznünk. Teszi mindezt Isten azért, hogy megismerjük az alkonyatot, az éjszakát valamint a borult égboltot, de éjszakára sem hagy Isten bennünket fény nélkül hiszen ott vannak a csillagok és a Hold. Jelentheti ez számunkra azt, hogy Isten soha nem hagy bennünket a sötétségben, ha hiszünk Benne és Hozzá fordulunk. Gondoljuk csak el, ha mindig sütne a Nap, akkor egy idő után nem tudnánk értékelni az életet adó napfényt! Isten mindenki életében ad napfényt és ad borult égboltot vagy éppen éjt, de teszi ezt mindazért, mert valamilyen célja van velünk. Soha nem történik semmi ok nélkül csak hinnünk kell Istenben! Meg kell találnunk azt, hogy mi Isten célja velünk és aktív részese kell lennünk ennek az útnak. Ha megtaláltuk a célt, akkor soha ne veszítsük ezt szem elől, és ha úgy látod, hogy már semmi sincs számodra az éjszakai égbolton, ami fényt adhat akkor kérd Istent, hogy mutassa meg számodra a fényt, hisz sötét éj után ismét nappal következik és életünkben ismét minden jóra fordul! A Nap mindig előjön a felhő mögül és megmutatja csodás létét!

Salló Gyopár


Újabb gyerekaltáboros program

A tegnapi napon, mi után már előzőleg a szőlőmunkásokról és az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédekkel ismerkedtünk, valamint saját élményeinket és tapasztalatainkat is megosztottuk a tékozló fiú történetével kapcsolatosan, sort kerítettünk a játékos, vidám szellemi vetélkedőre. A vetélkedőt, mint ahogy azt a sportvetélkedőn is tettük, a csapatok himnuszainak bemutatásával kezdtük, majd ezt követték a pajkos tudásfelmérő feladatok, mint a villámkérdések, az egérrágta szövegek, melyeket a gyerkőcök kellett kitöltsenek, a megoldásra váró kirakósok, a mondatok lefordítása, melyekhez segítségül szolgált egy különleges betűrács, valamint az élőszobor csapatonként történő megformázása. A gyerekek nagyon összetartóan dolgoztak, segítették egymást, ahol csak tudtak, és vidámságtól csillogó szemükben láthattuk, mennyire izgatottak, hogyan hajtja őket a versenyszellem a többi csapat ellen, s nem utolsó sorban, hogy milyen vidámak! Ezért érdemes számunkra Velük foglalkozni, ezek a vidám mosolyok a mi lehető legnagyobb és legértékesebb fizetségeink, hisz nem az a lényeg, hogy ők ne kószáljanak felügyelet nélkül a tábor területén, hanem hogy ők is közelebb kerüljenek, s jobban megismerjék az Úr Istent, és ilyen sok-sok örömmel teljenek meg!
Köszönjük a szülőknek, hogy ránk merik bízni ezeket a nagyon-nagyon ügyes gyermekeket!

Gyerekaltáboros csoportvezetők