Egész hónapban a Szentírás Szent István Társulat-i változatát idézzük.

2013. szeptember 30.

"Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be." Lk 9,48

A gyermek sok szempontból kiszolgáltatott lény. Ahhoz, hogy fejlődni, érvényesülni tudjon, folyamatosan rászorul a felnőttek támogatására. Ha ezt a támogatást kielégítő módon megkapja, lelke kitágul az élet irányába. A gyermek ugyanakkor rengeteg mindent hordoz és megjelenít, amit a felnőtt ember olykor már elveszített. Játszani tudásával, őszinteségével, csodálkozásával, tisztaságával, sok mindent megjelenít Isten országának az állapotából. Mindkét szempont, nagyon fontos Jézus számára.


2013. szeptember 27.

"Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: Kinek tartanak engem az emberek?" Lk 9,18

A racionális tudásunk Jézus Krisztusról lehet teológiailag szépen kiművelt, ez a tudás azonban az emberi élet határhelyzeteiben nem biztos, hogy segíteni tud rajtunk. Jézusról alkotott képünk, és a Neki adott válaszunk, át kell, hogy járja személyiségünk mélyebb rétegeit, egész valónkat. Ha ez a fajta hit megérinti a szívünket, az emberi lét sorshelyzeteiben, Isten kegyelméből különleges erők szakadhatnak fel bennünk, tartást, reményt és értelmet kölcsönözve életünknek.


2013. szeptember 26.

"Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, mások azt, hogy Illés jelent meg" Lk 9,7-8

Egyesek, a fenti Lukács szöveg alapján próbálják a kereszténységbe belemagyarázni a lélekvándorlás gondolatát. A lélekvándorlás szerint, a meghalt embernek addig kell vándorolnia valamilyen új testbe, amíg teljesen meg nem tisztul. Csak letisztult állapotba juthat a Nirvánába. A kereszténység is beszél a tisztulási folyamatról (ld. tisztítótűz katolikus teológia), de ugyanakkor Jézus tanítása szerint, markánsan kiemeli Isten megbocsájtó irgalmát. Jézus a jobb oldalán keresztre feszített gonosztevőnek megígéri a mennyországot: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben." Lk 23,43


2013. szeptember 25.

"Semmit se vigyetek az útra - hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát." Lk 9,3

Fontos, hogy munkánk, életünk működéséhez eszközökkel rendelkezzünk, és olyan tudást, bölcsességet, kapcsolatrendszert mondhassunk a magunkénak, amelyek működőképessé, kiszámíthatóvá teszik az életünket. Isten azonban időnként meglep bennünket. Olyankor mutat meg valami nagyon fontosat nekünk, amikor nem vagyunk rá fölkészülve. Bármennyire tudatosan készülünk az életre, időnként vállalnunk kell az eszköztelenség állapotát, hogy ezeknek a sebezhetőnek tűnő pontjainkon keresztül, Isten valami egészen újat hozzon létre életünkben.


2013. szeptember 24.

"Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt" Mt 10,32

A keresztény egyházak vértanúinak és hitvallóinak ez a jézusi kijelentés volt és marad, az egyik legfontosabb erőforrásuk. Az európai társadalomban, ma már nem kell senkinek meg halnia hitéért. A keresztény értékekben való meggyőződése miatt, azonban sok politikus és közéleti ember, rendkívül fagyos, feszült és cinikus légkört teremt maga körül. A hit megvallásának azonban van egy egészen személyes dimenziója: ha életem apróbb és nagyobb döntéseiben megvallom Jézus Krisztust, számíthatok arra, hogy Ő is megvall engem az Atya előtt.


2013. szeptember 23.

"Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne." Lk 8,17

Az ember élete akkor különösen szép, ha áttetszővé tud válni. Az áttetszőség azonban nem azt jelenti, hogy a magánéletemet kiteregetem a nyilvánosság előtt. Ebben az esetben, nem transzparenciáról, hanem exhibicionizmusról beszélnénk. Az azonban bizonyos, hogy ha számunkra nagyon fontos titkokat kell elrejtenünk a nyilvánosság elől, ez sok szorongásnak a forrásává válik. Sok fájdalom van azokban a titkainkban, amelyeket Isten előtt szépnek és hitelesnek élünk meg, az irgalmatlan rendszerek miatt azonban titkosítanunk kell őket. Ha Isten közelségében időzünk, előbb-utóbb megérünk arra, hogy fölvállaljuk önmagunkat, és elég erőt kapunk, hogy a titkok terhét letehessük.


2013. szeptember 20.

"Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát." Lk 8,1

Az utóbbi évtizedekben a teológia egyre nagyobb erőfeszítéssel állítja az evangéliumot életünk középpontjába. Ha a kereszténységben az evangélium hirdetése elveszíti fontosságát, hitrendszerünk csupán vallásos gyakorlatokká zsugorodna össze. Az evangélium örömhírt jelent. Jézusnak ezért is volt akkora hatása az emberek felett, mert a vallásos üzenetet örömhírként tudta tolmácsolni. Kereszténységünk egyik legnagyobb kihívása abban rejlik, hogy tudunk-e hitünkről, Istenünkről, megváltásunkról örömhírként beszélni.


2013. szeptember 19.

"Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett." Lk 7,346b

A farizeusokról úgy tudjuk, hogy képmutató, hamis vallásvezetők voltak. Ebben a tudásunkban biztosan van egy jó adag előítélet is velük szemben. Jézustól távol állt, hogy valamilyen társadalmi osztályt megbélyegezzen. Bár a farizeusok sokat ártottak neki, Ő szívesen tartotta a kapcsolatot azokkal, akik jó szándékkal közeledtek feléje. Jézus senkit nem zárt ki a köreiből, mindenkit úgy fogadott el, ahogy vannak. A kapcsolatot mindenkivel az illető lelki-szellemi szintjéről kezdte építeni. Ha valakiben akár mákszemnyi nyitottságot és jó szándékot látott, tapintatosan elkezdte a vele való építkezést.
Gyakran tapasztaljuk mi is életünkben, hogy akármilyen jó szándékkal és különleges hatásfokkal teszünk valamit, úgyis lesznek emberek, akik szándékosan félreértenek, s ha tehetik, keményen elgáncsolnak. Sok emlékünk van arról, amikor megnemértettségben volt részünk, és munkánk jutalmaként időnként a durva rosszindulatot kaptuk. Rendkívül fontos, hogy mi is Jézus életprogramját ismerjük és magunkévá tegyük, máskülönben sokat sérülhet a lelkünk.


2013. szeptember 18.

"Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja." Lk 7,34

Jézus folyamatosan át kellett, hogy élje a megnemértettség fájdalmát. Sőt az emberi rosszindulatot is, szinte lépésről-lépésre megtapasztalta. Emberi valóságában biztosan mélyen átszenvedte ezeknek a fájdalmát. Az evangélium azonban egy visszatérő refrént hordoz, amelyet Jézus mottójaként és életcéljaként választott: "azért jöttem, hogy a mennyei Atyám akaratát teljesítsem." Ez segítette Őt abban, hogy felül tudjon emelkedni a kispolgári, rosszindulatú és nem egyszer ellenséges magatartáson.
Gyakran tapasztaljuk mi is életünkben, hogy akármilyen jó szándékkal és különleges hatásfokkal teszünk valamit, úgyis lesznek emberek, akik szándékosan félreértenek, s ha tehetik, keményen elgáncsolnak. Sok emlékünk van arról, amikor megnemértettségben volt részünk, és munkánk jutalmaként időnként a durva rosszindulatot kaptuk. Rendkívül fontos, hogy mi is Jézus életprogramját ismerjük és magunkévá tegyük, máskülönben sokat sérülhet a lelkünk.


2013. szeptember 17.

"Ifjú, mondom neked, kelj föl!" Lk 7,14b

Jézusnak a legmegrendítőbb csodái, az embereknek a halálból az életre való visszahívása. Ledöbbenünk, vallásos félelemmel és csodálattal borulunk le a mi Istenünk előtt, aki az Életnek és a halálnak az Ura. Hitünk és reményünk szerint, földi életünk befejezése után tapasztalhatjuk meg legrelevánsabb módon az Élet Istenét. Az Életet adó és hordozó Isten rendkívül fontos számunkra, üdvtörténetünknek ebben a dimenziójában is, ugyanis időnként azt élhetjük meg, hogy énünknek egy-egy része ledermed, elhal bennünk. Ha hittel és bizalommal megyünk Krisztus elé, hallhatjuk az új élet lehetőségét hordozó szavait:  "mondom neked, kelj föl!"


2013. szeptember 16.

?Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.? Lk 7,9b

Minden olyan hitnek, mely a jó elérésére irányul, pozitív hatása van a személyiségre. A vallásos hit azonban, személyiségünk mélyebb rétegeiből tör elő, és a szellemi énünk birodalmához tartozik. Szellemi énünk olyan készségekkel ruház fel bennünket, mely képessé teszi az embert az önmaga felülmúlásában. Ezért az erős, bizalomteljes és értelmes vallásos hit, olyan tartozéka életünknek, mely időnként széttörheti az ember e világi korlátait, és a szellemi én, fölényes győzelmének a távlatait nyithatja meg előttünk.


2013. szeptember 13.

"Vajon vezethet-e vak világtalant?" Lk 6,39a

Tele van a világunk üres szlogennel, kincstári szövegekkel. A hamis szövegek és élettelen formák unalmas ismétlése, fátyolos ködként telepszik rá a lelkekre. Különösképpen akkor döbbenünk meg, amikor azt látjuk, hogy a hamis ideológiák, és az alaptalan érzelmi eszmék, követőkre találnak. Ki vagyunk éhezve azok szavára, akik érthető nyelven, hitelesen, az emberi élet működését segítő tapasztalatokat osztanak meg velünk. A legnehezebb élethelyzetekben azok tudnak segíteni, akik megjárták a saját poklukat, s ezáltal bölcsekké, jókká és isten-közeli emberré váltak.


2013. szeptember 12.

"Nektek, akik hallgattok, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket!" Lk 6, 27

A krisztusi lelkületnek egyik legfontosabb jellemzője az ellenségszeretet. A ?minden tapasztalatnak? a Szeretetbe való összeolvasztását, különösképpen megnehezítik az irányunkba történő ellenséges megnyilvánulások. Az igazságtalan bántalmakat, nagyon nehéz integrálni. Jézus tudja ezt, mégis azt kéri, hogy előbb-utóbb jussunk el arra a szintre, amikor barátságos érzéssel megsimogatjuk fájdalmas emlékeinket is, sőt, ellenségeinket is szeretettel hordozzuk az Isten előtt. Lehetséges-e eljutni erre a szintre? Igen, de csak azoknak, akik hallgatják Jézust.


2013. szeptember 11.

"Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa." Lk 6,21

Az evangéliumi szegénység fogalmához, hozzátartozik a lelki szegénység is. Nemcsak az szegény lelkileg, aki érzelmileg kiégett és a lelki kultúrája nagyon hiányos. Jézus gondoskodik azokról a szegényekről is, akik sok lelki sérüléssel és hiánnyal indulnak neki az életnek. Ők sokkal törékenyebbek, és nehezebben bírják a terhelést. Jézus a vele való személyes kapcsolat örömén kívül, az Isten országát ígéri nekik.


2013. szeptember 10.

"Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított." Lk 6,19

Isten gyógyító működése, nem szűnt meg tovább folytatódni az emberek világában. Vannak emberek, akiket Isten időnként látványosan meggyógyít. Úgy néz ki, hogy a gyógyulások inkább az idő folyamatában történnek. Isten nagyon gyakran, az emberek közreműködésén keresztül gyógyít, de a gyógyítási tevékenységének nem lehet határt szabni. Egy dolog azonban bizonyos: aki az Isten közelségének és jelenlétének az észlelésében rendszeresen időzik, az nagyon sokat gyógyul.


2013. júliusi morzsák