Hacsak külön nem jelezzük a Szentírásnak a Szent István Társulat által kiadott fordítását használjuk.
2013. október 31.
Az érett felnőtt ember életéhez lényegesen hozzátartozik az értékek megkeresése. Értékek nélkül, nincs, mi mozgassa az életünket. Nincs szomorúbb látvány, mint az önmagával meghasonlott, érték-vesztett ember. Ha értékeink rangsorát megtaláltuk, folyamatos döntéseinkkel meg kell, hogy tisztítsuk és szilárdítsuk értékeink mentén alakuló életstílusunkat. Ezek a döntések kezdetben erőfeszítést kívánnak tőlünk, következetességünk azonban készségekké alakítja át törekvéseinket. Kár lenne, ha az adott pillanatokban elmulasztott döntéseink következtében, becsukódna előttünk a szűk kapu.
2013. október 30.
"Igyekezzetek a szűk kapun bejutni" Lk 13,24a
Az érett felnőtt ember életéhez lényegesen hozzátartozik az értékek megkeresése. Értékek nélkül, nincs, mi mozgassa az életünket. Nincs szomorúbb látvány, mint az önmagával meghasonlott, érték-vesztett ember. Ha értékeink rangsorát megtaláltuk, folyamatos döntéseinkkel meg kell, hogy tisztítsuk és szilárdítsuk értékeink mentén alakuló életstílusunkat. Ezek a döntések kezdetben erőfeszítést kívánnak tőlünk, következetességünk azonban készségekké alakítja át törekvéseinket. Kár lenne, ha az adott pillanatokban elmulasztott döntéseink következtében, becsukódna előttünk a szűk kapu.
2013. október 29.
"Aztán így szólt: Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam?" Lk 13,18
Jézus a mustármaghoz és a kovászhoz hasonlítja, az Isten országát. A két hasonlatot, a bennünk lévő istenképséget juttatja eszünkbe. Isten kitörölhetetlenül, megbetegítetlenül és tönkretehetetlenül örökre beleírta lelkünkbe önmagát. Ezért a bennünk lévő isteni csíra, a hiteles énünkkel arányosan fejlődik. Minél közelebb kerülünk személyiségünk legbensőbb magvához, annál inkább Isten országának a békessége és integrált látása átöleli énünket.
2013. október 28.
"Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt" Lk 6,13a
Emberi életünk Istentől indul, és Istenhez érkezik vissza. Az Ő teremtő szeretetében születünk, és az Ő véget nem érő szeretetközösségébe folytatódik átváltozott életünk. Földi életünk szakasza e két végpont között zajlik, annak a tudásnak a birtokában, hogy az Isten akart bennünket, és arra választott ki, hogy ezen a földön megéljünk és megjelenítsünk egy kis részt az Ő jóságából és szeretetéből. Ha ezt hivatástudattal tudjuk tenni, a boldogság lassan beköltözik a szívünkbe.
2013. október 25.
"Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen." Lk 12,58
Időnként drámai módon éljük át, a bensőnkben rejtőzködő ellenségeinknek követelőzéseit. Benső ellenségeink lehetnek az elfojtott érzelmeink, lehasított részeink, melyeket letiltottunk énünk működésében. Életünk letiltott részeit sajnos nem győzhetjük le. Minél erőszakosabb velük szemben az elutasításunk, annál inkább fenyegetővé és követelőzővé válnak. Minél előbb behívjuk a tudatunkba és életünk integrált részeiként ismerjük el, annál kevesebb reménytelen harcot kell vívnunk, lelkünk fóruma előtt.A tűznek nélkülözhetetlenül fontos tulajdonságai vannak: fényt hoz a sötétbe, fölmelegíti életterünket, segítségével ízessé válik táplálékunk. Jézus vágya, hogy az ember szívében is szimbolikusan megjelenjen a tűz hatása. Azoknak az embereknek a jelenlétében érezzük jól magunkat, akiknek jelenlétük nem a sötétséggel, hanem a fénnyel hoz kapcsolatba, akiknek sugárzásában nem lefagynak, hanem fölmelegednek az emberi érzések, akiknek a közelsége abban segít, hogy ízesebbé, élvezhetőbbé váljon az életünk.
2013. október 24.
"Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!" Lk 12,49
A tűznek nélkülözhetetlenül fontos tulajdonságai vannak: fényt hoz a sötétbe, fölmelegíti életterünket, segítségével ízessé válik táplálékunk. Jézus vágya, hogy az ember szívében is szimbolikusan megjelenjen a tűz hatása. Azoknak az embereknek a jelenlétében érezzük jól magunkat, akiknek jelenlétük nem a sötétséggel, hanem a fénnyel hoz kapcsolatba, akiknek sugárzásában nem lefagynak, hanem fölmelegednek az emberi érzések, akiknek a közelsége abban segít, hogy ízesebbé, élvezhetőbbé váljon az életünk.
2013. október 23.
"Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja." Lk 12,43
Kezdjük el, tudatos sétáinkat a természetben. Próbáljunk meg ezekben a sétákban, mimnél többet látni, hallani, észrevenni, észlelni. Minél többet tudunk ebben a természetre rácsodálkozó állapotban lenni, annál inkább megtapasztalhatjuk a Létnek egy mélyebb tiszteletét. Nemcsak a természetben, hanem életünk minden realitásában, ha befogadó, nyitott, érdeklődő, a Léttel, tisztelettel bánó emberekké válunk, annál inkább ráhangolódunk arra az éberségre, amely egyéni történelmünk minden idejében, Isten érkezését tudja felfedezni.
2013. október 22.
"Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok." Lk 12,35
Amikor a keresztény éberségről beszélünk, időnként nagyon nehezen fogalmazunk, és az ezzel kapcsolatos üzeneteink is néha megterhelőek lehetnek. Megerőltetést kívánó virrasztás, feszült figyelem, megterhelő összpontosítás, valamint ehhez hasonló szavakat csatolhatunk az éberség fogalmához. Pedig az éberség a legegyszerűbb emberi funkció: jelenlét a valóságban. Ha a jelen valóságot érzékelni tudjuk, akkor elmerülhetünk már itt a földön az öröklét pillanataiban.
2013. október 21.
"Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jó!" Lk 12,19
Ekképpen biztatta magát a dúsgazdag, miután begyűjtötte a bőséges termést. De nem számolt azzal, hogy még az éjjel számon kérik lelkét.Az élet élvezete szervesen hozzátartozik az életünkhöz. Akik elfelejtik az életet élvezni, azok lassan leszegényednek érzelmileg, és a kiégés veszélyével kell, hogy szembe nézzenek. Azonban semmiféle élvezet nem lehet teljes, a lélek békéje nélkül. Ezért fontos, hogy időnként Isten előtt megálljunk, és az Ő szakrális terében, ahol nem hazudhatunk, eléje tárjuk élvezeteinket és gyötrődéseinket egyaránt. Az Ő fóruma előtt, könnyen rájövünk, hogy melyek azok a gyötrődések, amelyek hamisak, és melyek azok az élvezetek, amelyek életünket széppé és gazdaggá teszik.
2013. október 17.
"Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok." Lk 11,52
A vallásos tudás legfőbb célja, az emberek Istenhez való segítése. Ezért az Istenről szóló tanítás nagy felelősséggel jár. Időnként ledöbbenek, amikor az egyházak hivatalos képviselői egymás ellen uszítanak, vagy szögesdrót teológiát képviselnek. Aki az Istenről beszél, az következetesen kell ellenőrizze önmagát, hogy feldolgozatlan konfliktusai, ne kerüljenek be teológiai tanításába. Ugyanakkor állandóan képeznie kell önmagát, hogy teológiája amelyet képvisel, szakszerű és hiteles legyen.
2013. október 16.
"Jaj nektek, farizeusok!" Lk 11,43a
Jézus jajkiáltása, annak a farizeus csoportnak szól, akik a külső, vallásos törvény megtartását nagyon fontosnak tartották, de a szép, hiteles és bensőséges vallásosságról nagyon keveset tudtak. Sőt, mint a vallásos elit képviselői, másokat is a törvények megtartására kényszerítettek, így a vallásosság felszabadító jellege helyet, terhet raktak az emberek lelkére. Az emberek egyháztól való eltávolodásának egyik fő oka ma is ebben a jelenségben keresendő. A külső vallásos gyakorlatokra és törvényekre épített vallásosság nem éri el az ember lelkét, ha azt nem töltjük fel hiteles életérzésekkel.
2013. október 15.
"Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött." Lk 11,38
Az éretlen vallásos ember könnyen megbotránkozik. Botránkozásának egyik fő oka az, hogy túlságosan ideális képet fest a vallásról és a vallásos emberekről. Amikor az emberek nem felelnek meg a benne lévő éretlen képnek, akkor megbotránkozik. A botránkozás másik oka, a benne lévő nem tudatosított félelmek és feldolgozatlan konfliktusok. Amikor valaki kitör egy szokványos vallásos keretből, akkor ?az éretlen vallásos ember-, inkább megtámadja ezt a megnyilvánulást, minthogy szembe nézne a benne lévő elfojtott problémákkal.
2013. október 14.
"Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét." Lk 11,29b
Egész életünk tele van Isten szeretetének jelével. Ezt különösön akkor tapasztalhatjuk meg, ha elkezdünk az életünkkel imádkozni. Helyezzük magunkat Isten jelenlétébe, és az Ő szerető kíséretében jelenítsük meg életünket. Isten jelenlétében és az Ő szerető figyelmében, rengeteg olyan történést fedezhetünk fel, amiért mélyen hálásak lehetünk az Istennek. Ez egy olyan belső felfedezéssel gazdagíthat bennünket, amely elégséges lesz ahhoz, hogy életünk nehéz pillanataiban is megőrizhessük reményünket és Istennel való bensőséges kapcsolatunkat.
2013. október 11.
"Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik." Lk 11,17b
A történelemből tudjuk, hogy azok a rendszerek, amelyek a hazugságra épültek, mind összeomlottak. Ez lesz a sorsa a mai hamis ideológiákra épülő rendszereknek is. A meghasonlottságnak azonban egyéni dimenziója is van. Aki hamis világot alakít ki és eltávolodik lelkétől, saját érzéseitől, az lassan meghasonlik önmagával és az igazi életérzések lefagynak benne. Sajnos olyanok is vannak, akik saját hibájukon kívül, sok érzelmi szenvedésen mennek keresztül. Az ilyenek gyakran nagy erőfeszítéseket tesznek az Isten és önmaguk keresésében. Minden szenvedésük mélyen feljegyeztetik az Élet Könyvében, és előbb-utóbb szenvedéseik igaz gyöngyökké fognak átalakulni.
2013. október 10.
"Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak." Lk 11,10
Mi az, ami nagyon fontos számomra? Mi az, amiről azt gondolom, hogy lényegesen hozzátartozik az életemhez? Ha ilyen kéréseket fogalmazok meg, akkor ennek nagyon jó hatása lehet. Megtanít látni és szétválasztani a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Lassan átrendezi gondolataimat és érzéseimet és felerősödik életemben a lényegesnek a jelenléte. Isten előtt egyszerűbbé és bizakodóbbá válok. Ilyen letisztult állapotból, a kéréseimnek sokkal nagyobb ereje van.
2013. október 9.
"Uram, taníts meg minket imádkozni!" Lk 11,1b
Nagyon sok mindent tanulhatunk emberektől az imádsággal kapcsolatban. Azonban igazán imádkozni, egyedül az Isten tud megtanítani bennünket. Az Isten előtt eltöltött csendes idő, lassan kifejleszti bennünk azt a készséget, hogy ráérezzünk az önmagát kinyilatkoztató Istenre. Az Isten által közölt ismeretek, a legmélyebb tudást jelentik a lélek számára. Istennek ezt az önközlését, elsősorban az Isten utáni vágyódásban, az iránta tanúsított érdeklődésben és éber-érdeklődő kíváncsiságban tapasztaljuk meg.
2013. október 8.
"Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!" Lk 1,28b
Mária az angyal köszöntése által megtapasztalja az Isten közelségét. Isten angyalán keresztül közli az Ő valóságát. Ez olyan tapasztalat, amely Máriát képessé teszi arra, hogy a fenyegető veszélyek és a rendkívül nehéz élethelyzetek súlya alatt ne roppanjon össze. Az Úr közelségének tudata betölti az értelmét, érzelmeit és belehatol személyiségének legmélyebb rétegeibe. Ezért a kereszt alatt is kapcsolatba tud maradni az Élet Istenével. Isten az Ő valóságát velünk is közli. A tartalmas élet egyik legfontosabb tapasztalata, ha Istennek ezt az üzenetét és közelségét be tudjuk engedni a szívünkbe.
2013. október 7.
"Kit tekintsek felebarátomnak?" Lk 10,29b
Ha kapcsolatainkat el kezdjük elemezni, könnyen rájövünk arra, hogy kapcsolataink nagy része, érdekkapcsolat. Azokba az emberekbe fektetünk be igazán, akik valamilyen formában visszatérítik ezt nekünk. Időnként ledöbbenve szemléljük, milyen gusztustalanul hagynak cserbe barátokat, ha megszűnik az érdek a kapcsolatban. Jézus azt jelöli meg felebarátnak az irgalmas szamaritánus történetében, aki rászorul segítségünkre, és aki lehet, hogy nem fogja tudni viszonozni semmilyen formában ezt nekünk. Az ilyen felebarátba mégis érdemes befektetni, mert valószínű, hogy ők fognak képviselni bennünket az Isten országában.
2013. október 4.
"Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna ezek a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot." Lk 10,13
Nap mint nap, az élet ezerfajta csodája köszönt ránk. Sajnos legtöbbször ezt nem érzékeljük, mert olyan életszemléletet és stílust alakítunk ki, ami visszafejleszti az élet csodálatát. A kontempláló (szemlélődő) ember egyik legnagyobb ajándéka, hogy saját lelki világában, a másik ember valóságában, az élet zajlásában, apró csodákat tud felfedezni. A párkapcsolatot is nagyon széppé tudná tenni, ha időnként egymás csodálatába elmélyülnénk. Talán sietnem kellene, hogy életemet úgy rendezzem be, nehogy a csoda lehetősége teljesen elpárologjon belőle.
2013. október 2.
"Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára." Lk 9,62
Ennek a jézusi kijelentésnek a klasszikus értelmezése szerint, aki elszánta magát a Krisztus követésre, az járja töretlen hűséggel ezt az utat, anélkül, hogy jobbra vagy balra kacsintgatna. Az elköteleződés pillanata pedig legyen szent, és sose bánja meg ezt a döntését. Jól hangzik, csak az a veszélye, hogy az ilyen kijelentések, nincsenek eléggé megalapozva, ezért zsákutcába kergethetnek bennünket. Én egy lélektani síkot céloznék meg az értelmezésben: aki túl sokszor a múltja fele fordul, az elfelejt a jelenben élni. Isten országát pedig a jelen pillanat megélésén keresztül lehet megélni és átélni.
2013. október 1.
"mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse." Lk 9,56 (A Magyar Bibliatársulat Alapítványának változatában)
Aki elindult Jézussal az úton, az mindig számíthat rá. Jézus nem ismeri a jogrendszernek azokat a finom atrocitásait, amellyel embereket meg lehet bélyegezni. Számára a feléje nyitott és őszinte szív a legfontosabb. A bajbajutott emberek hangját meghallja lefagyasztott érzéseken keresztül is. Mindaz aki az életért kiállt, annak a szívében benne van az Élet Istene.
2013. szeptemberi morzsák
