2014. január 31.

"Utána, (a magot vető ember) akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan" Mk 4,27

A minket körülvevő valóságunknak a létalapját emberi kultúránkban Istennek hívjuk. Ő az, aki saját képmására teremtette az embert, örökre elrejtve benne az isteni lételvet. Minél inkább kapcsolatba kerülünk a bennünk lévő "mély én"-el (Jung), annál érettebben és teljesebben tudunk viszonyulni önmagunkhoz, s a bennünket körülvevő világhoz. Ha befele figyelő és a belső csöndet szerető emberré tudunk válni, a bennünk lévő isteni titok, nap mint nap mélyebbé és értelmesebbé teszi életünket.


2014. január 30.

"Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna." Mk 4,22

Az elfojtott és lehasított élményeink egy idő után, nagyon sok kellemetlen és fájdalmas időszakot okoznak. Az ilyen élményeinknek, bár magunk elől is gondosan elrejtjük, megőrzi energiáját, és érzésvilágunkban, fantáziánkban, sok furcsa és számunkra érthetetlen dolgot művel. Mindez sok szenvedéssel jár. A fenti jelenségek elűzése, még nagyobb erőt kölcsönöz nekik. Lassan-lassan, bármennyire is furcsák és ijesztőek, be kell emelnünk tudatunkba és érzésvilágunkba, meg kell értenünk keletkezésük okát, ki kell engesztelődnünk velük és az őket létrehozó okokkal és körülményekkel, és életünk részévé kell tennünk őket. Máskülönben belső szétszakítottságban fogunk élni.


2014. január 29.

"De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat." Mk 4,8

A megvetőről szóló példabeszédben a föld az ember lelkét jelképezi. Az emberi lélek őrzi és hordozza azokat a készségeket, amely nélkül az élet nem tud kiteljesedni. A magvető az Isten, aki a jó magot elhinti a lélekbe. Az elhintett magok közül, talán a befogadás az egyik legfontosabb készség. A befogadás által megtermékenyül a lelkünk. Tisztelettel és bizalommal kell lelkünk fele fordulnunk, amely Isten ajándékait hordozza. Gondoskodó, türelmes és gyöngéd szeretetünkkel pedig végig kell kísérnünk az ?isteni magok? beérésének minden fázisát.


2014. január 28.

"Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám" Mk 3,35

Megnyugtató, hogy Jézus lelki rokonságához tartozunk, ha teljesítjük a mennyei Atya akaratát. De honnan tudom, hogy mi az Ő akarata? A keresztény egyházak nagy tapasztalattal rendelkeznek, évszázados tapasztalataikat törvényekbe és hagyományokba öntötték. Ezek pontos megtartása jó egyháztaggá tehetnek bennünket, a hit dimenziójának azonban túl kevés. Isten akaratának megtalálása a személyes életemben aktív dialógust kíván köztem és Isten között. Ha rátaláltam valamire, valakire, aki az életemet harmonikusabbá, teljesebbé teszi, minden bizonnyal számíthatok az Isten megerősítésére is.


2014. január 26.

"Tartsatok bűnbánatot ? hirdette ?, mert közel van a mennyek országa!" Mt 4,17b

Jézus a bűnbánat meghirdetésével kezdi meg Isten országának az építését. Kora társadalma, akár csak a mai, tele volt korrupcióval és igazságtalansággal. A törvényt és a jogot a hatalmasok és a gazdagok hozták. A szegény népréteg megalázott volt és kiszolgáltatott. Egy ilyen társadalomban csak az őszinte bűnbánat tudja megváltoztatni a lelkeket. Sokan voltak akik meghallották a felhívást és beálltak a bűnbánók sorába. Így kezdődött el, és így folytatódik Isten országának az építése. A bűnbánatra való felhívás lefordítva így hangzik: mi az, amin változtatnom kellene, hogy mások boldogabbak legyenek mellettem?


2014. január 24.

?Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek.? Mk 3,13

Jézus egy hegyre hívja övéit. A hegy magassága, annak az egészséges távolságvételnek és felülemelkedésnek a szimbóluma, amely a hívő embert abban segíti, hogy időnként, a világ és a saját dolgaira Jézus szemszögéből nézzen rá. Hajlamosak vagyunk arra, hogy összekeveredjünk az éppen sorra kerülő eseményekkel. Egészséges távolságvétel hiányában könnyen függő viszonyba kerülünk a körülöttünk és bennünk zajló történésekkel. Az Isten közelségében történő figyelés segít abban, hogy meglássuk mi a lényeges és mi a kevésbé lényeges életünkben és a körülöttünk zajló világban.


2014. január 23.

"Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze." Mk 3,11

Legdrámaibban azokat a pillanatainkat éljük meg, amikor életünk valamelyik eseményére rátelepszik az értelmetlenség érzése és gondolata. Pillanataink drámaiságát az is fokozhatja, hogy a lélek csendjéből nem megnyugvás, hanem ezzel ellentétes erők telepszenek rá énünk elernyedt részeire, és mi kiszolgáltatottan és eszköztelenül éljük meg ezt az időt. Ilyen és ehhez hasonló lelkiállapotunkban óriási szerepe van a személyes hitnek, valamint az Istenre való tudatos ráhagyatkozásunknak. Személyes hitünk, önmagunkkal való munkánk segítenek abban, hogy a feltámadás fénye lassan megvilágítsa ezeket a sötét részeinket is, amelyek már integrált énünk részeként csatlakoznak ünnepélyes, értelemmel teli hitvallásunkhoz: "Te vagy az Isten fia."


2014. január 22.

"Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze." Mk 3,5b

Amikor az ember összhangban van önmagával és az őt körülvevő világgal, kreativitása és életminősége megnő. Ha azonban énje széttöredezett, lebénul a benne áramló energiák egy része és nehezebben tudja ellátni azokat a funkciókat, amelyek énje kibontakozását segítik. Az én kiteljesedésének az egyik eszköze az alkotás, melynek része a kreativitás. Ennek a legkifejezőbb szimbóluma a kéz. Amikor Jézus meggyógyítja az ember lebénult karját, ez azt is jelenti, hogy leblokkolt életenergiái ismét áramlani kezdenek, elindítván őt az önálló alkotás és kreativitás irányába. Vallásos kifejezéssel az életenergiák harmonikus áramlását kegyelmi állapotnak, istenközelségnek nevezzük.


2014. január 21.

"A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért." Mk 2,27b

A kereszténység történetében kezdetektől fogva szemtanúi vagyunk a karizma és az intézmény közti feszültségnek. Jézus egyik ?nagy bűne? az volt, hogy tükröt tartott a korabeli zsidó vallásos intézménynek. Ez a tükörtartás annyira élesre sikerült, hogy Jézust éppen a vallás vezetők hurcolták a keresztre. Az intézményes keretek arra hívatottak, hogy védjék a lelket, a lelkiséget. Időközben azonban az intézmények működéséhez sok emberi érdek tapad. Ezek az érdekek, ha túl nagy táptalajt kapnak, összezsugoríthatják és visszafejleszthetik a karizmát.


2014. január 20.

"Az új bor új tömlőbe való." Mk 2,22b

Számtalan tapasztalatunk van arról az állapotról, amikor a vallás csupán a lelkünk felszínét érinti, s így a kereszténység megváltói üzenete nem hatol be a személyiség mélyebb rétegeibe. Az istenközelség állapota nem változtatja meg természetünket, ellenben olyan erővel képes feltölteni bennünket, amely életünk legdrámaibb pillanataiban is erőforrásunkká válik. Ehhez azonban az szükséges, hogy a csupán "agyunkba zárt Istent", engedjük kiszabadulni a racionalitás szűk világából, és hagyjuk behatolni fényével és értelmével személyiségünk legeldugottabb zugaiba. Ha ezt a "befele való utat" felszabadítjuk az Isten számára, megvalósulhat integrált, új identitásunk.


2014. január 17.

"Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" Mk 2,11

A szétesettség állapotában könnyen az önsajnálatba menekülünk, és gyakran állapotunkért másokat okolunk. Ilyenkor a bénaság lelki állapota rátelepszik életünkre és nehezen tudjuk azt az értelmes okok köré rendezni. Olyanok vagyunk, mint az a madár, amely nem akar kirepülni fészkéből, ezért azt ketrecként éli meg. De ha kirepül fészkéből, rengeteg dolgot fedezhet fel, amely az élet gazdagságának az élményével tölti el. A lebénult lelki állapotainkban, Jézus arra hív meg bennünket, hogy az Ő segítségével kezdjünk el újból járni. Ebben az esetben mi is képessé válunk terheinket vállunkra venni, és azt Isten segítségével hordozni tudjuk, mint a béna az ágyát.


2014. január 15.

"Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és az ördögtől megszállottakat." Mk 1,32

Napnyugta után, amikor az éj közeledik, könnyen felerősödnek mindenféle lelki fájdalmaink. A csönd beálltakor, fájdalmaink árnyai ijesztőbbé válnak. A csönd beálltakor azonban felerősödik Jézus Krisztus jelenléte is. Ezért, ha napnyugta után, a sötétség üli meg a lelkünket, tudhatjuk, hihetjük, hogy Jézus erőt, értelmet adó fényessége is a közelünkben van. Paradox módon, a sötétben válnak világossá lelkünk azon részei, amelyek gyógyulásra szorulnak.


2014. január 14.

"Hallgass és menj ki belőle!" Mk 1,25b

Márk evangélista egy tisztátalan lélek kiűzéséről számol be. Jézus hatalommal szól. Ő az egyedüli, aki ezt meg teheti, hiszen az egyház hite szerint Jézus Nagypénteken ?alászállt a poklokra?. Ő az élet és halál egyetlen Ura, és az alvilág sötétsége is engedelmeskedik neki. Időnként mi is kerülhetünk a tisztátalan lélektől megszállott ember helyzetébe. Előfordulhat az is, hogy ebben az állapotban kiszolgáltatottak és eszköztelenek vagyunk. Ilyenkor egyetlen erőforrásunk a Jézus Krisztusba vetett hitünk, aki ismeri a mi poklaink sötétségét is, és erősebb azoknál.


2013. decemberi morzsák