2014. április 30.

"A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket." ApCsel 5,17-18

A féltékenység és az irigység az éretlen személyiségnek az egyik szembetűnő megnyilvánulása. A féltékeny embernek gátlástalan a birtoklási vágya, az irigy ember pedig elveszítette kapcsolatát saját értékeivel. Ha valaki ilyet észlel, akkor el kell, hogy kezdjen dolgozni önmagán: egyrészt arra kell törekednie, hogy tisztelje a másik ember életét, másrészt föl kell fedeznie újból értékeit és azokat az ajándékokat, amelyeknek nap mint nap részese. Ha azonban a féltékeny és az irigy ember a rosszindulat és a bosszúvágy irányába indul el, nagyon sok rosszat okozhat. Ha pedig hatalom van a kezében, emberi sorsokat törhet kerékbe. Lelke mélyén azonban frusztrált és békétlen marad, mert egyre nehezebben tud elszámolni önmaga és az Isten előtt. Az áldozatai életében azonban mindig egy új látószög körvonalazódik, melyet az Isten egyre jobban tágít.


2014. április 28.

"De boldogok mind, akik hozzá menekülnek." Zs 2,12b

Az istenhitnek egyik legfontosabb lelki ajándéka a bizalom. A zsoltárok és az evangéliumok tele vannak a bizalomra való felszólítással. Amint nem lehetséges az elkötelezett mély kapcsolat bizalom nélkül, ugyanúgy, ha az Istennel való kapcsolatunkból is hiányzik vagy gyenge a bizalom, hiányozni fognak a közvetlen és mély istentapasztalatok életünkből. Szakemberek szerint, a bizalmat az anya és a csecsemő kapcsolata alapozza meg, de ugyanakkor nagyon fontos egész életünkben a bizalom felé való megnyílás. A misztika nyelvén a bizalmat önátadásnak is nevezzük. Ez egy olyan állapot, amikor újból és újból belehelyezkedünk az ősbizalom állapotába, és kifejezzük azt a hitünket, mely szerint minden, ami az életünkben történik, azt a Gondviselő Isten a javunkra és fejlődésünkre fordítja.


2014. április 25.

"Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit." Jn 21,3b

Jézus Krisztus feltámadása az emberiség történetének a legfontosabb eseménye. A feltámadás perspektívájában az ember szellemi dimenziója, kitágul az öröklét fele. A szellem révbe jutásának a lehetősége, megsokszorozza erőnket, mozgásba hoz bennünket és új lendületet és értelmet ad életünknek. Ezért érthetetlen, hogy miért hagyjuk ki oly gyakran a Feltámadottat mindennapi tevékenységeinkből. Az apostolok, bár tudták, hogy Uruk feltámadott, mégis elfelejtik Őt meghívni a halászásra. Ennek következménye az éjszakai eredménytelen fáradozás. A Jézus közelségében történő halászás azonban meghozza gyümölcsét. A hálók úgy megtelnek, hogy majdnem szakadozni kezdenek.


2014. április 24.

"Békesség nektek!" Lk 24,36b
"Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok." Lk 24,39a

Jézus feltámadása után ezt az üzenetet kiálltja először a világba tanítványain keresztül. A magyar nyelvben kétféle kiejtéssel lehet olvasni és értelmezni. Én vagyok! Felszólító módon is értelmezhető. Ő az, aki jelen volt a teremtés hajnalán, amikor a világban az élet megteremtődött. Ő az, aki fenntartja ma is az életet, és aki újból és újból kapcsolatba hoz bennünket az élet erejével és forrásaival. Ő az életnek és a halálnak az Ura, aki éppen az emberiség ősi ellenségén, a halálon keresztül nyitotta meg az ember számára az örök élet távlatát. Jézusnak a fenti kijelentésében azonban van egy személyes dimenzió is, amellyel megnyugtatja tanítványait. Én vagyok, ugyanaz vagyok, aki három éven keresztül megosztottam veletek életemet. Ugyanaz vagyok, aki tanított, vezetett és szeretett benneteket. Én nem változtam. Szeretetemre és hűségemre mindig és minden körülmények között számíthattok.


2014. április 23.

"Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" Lk 24,32

Az értelmetlenség szenvedése sajog a legfájdalmasabban a lelkünkben. Az értelmetlenség érzésének a ránk nehezedése, megakadályoz abban, hogy értelmezni tudjuk a velünk történt eseményeket. Ennek következtében nem tudjuk beépíteni személyiségünkbe életünk árnyoldalait. Így pszichénk működése megterhelődik a személyiségünk tengelyéről lehasított fájdalmas valóság élménnyel. A feltámadt Jézusnak egyik legfontosabb üzenete, hogy minden, ami velünk történt, alkalmas arra, hogy a Vele való kapcsolatunkat építse, hogy előbbre vigyen üdvösségünk útján. Még a Megváltó halála is benne van Isten kinyilatkoztatásában. Pedig ennél szörnyűbb dolgot nehéz elképzelni. Amikor Jézus ezt megmagyarázza az emmauszi tanítványoknak, el kezdett lángolni a szívük.


2014. április 22.

"Mária ott állt a sír előtt és sírt." Jn 20,11a

Mi emberek, legtöbbször érthetetlenül állunk a feltámadás ténye előtt. Be kell vallanunk, hogy másképp képzeltük volna el Jézus feltámadását. Nehezen dolgozzuk fel, hogy a világtörténelem legnagyobb eseménye, mely teljesen új távlatokat nyitott meg az embernek, az éjszaka csendjében, tanúk nélkül történjen. Mária Magdolna sem érti. A csalódás és az érthetetlenség könnyei gördülnek lefele az arcán. A Feltámadás történése példás emléket állít lelki működésünk folyamatainak is. A fejlődésünkkel kapcsolatos lényeges dolgok, többnyire a csendben történnek, a világ zajától megfelelő távolságban. Így a halálban történő feltámadásunk is. Külső szemekkel semmit sem látunk belőle, a feltámadás valósága azonban mégis, egész biztosan megvalósul.


2014. április 18.

"Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét" Jn 19,30b

A kereszténység kétezer éve megdöbbenve áll Jézus Krisztus kereszthalála előtt. Újból és újból mélyen megrendülünk az Isten Fiának a haláltusája láttán. Kétezer év után is tiltakozik a lelkünk, a világtörténelem legigazságtalanabb pere ellen, amelyben az ember halálra ítéli a közénk jött Istent. Ugyanakkor csodálattal jelenítjük meg minden évben a szenvedéstörténetet, melynek megjelenítésével ismételten átéljük, és belepillantunk abba a határtalan szeretetbe, amelyben Jézus önként és nagylelkűen vállal minden kínt és gyötrelmet megváltásunk érdekében. Ezen a napon, bár gyászos a lelkünk, az értelmetlen szomorúságot feloldja bennünk a kereszten függő Szeretet szemlélése. A Jézus keresztje előtt eltöltött idő, segít belepillantani abba a mélységes titokba, amely gyászos hangulatunkat, lassan a Szeretet győzelmévé és ünneplésévé alakítja át.


2014. április 17.

"Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát." Jn 13,5

Szolgáló szeretet nélkül értelmetlenné válna ez a világ és benne a személyes életünk is. Alapvető létszükségletünk, hogy legyenek embereink, akik a szolgáló szeretet apró és nagy gesztusaival fordulnak felénk. E gesztusok, és a mögötte lévő érzések azt közvetítik számunkra, hogy fontosak vagyunk, sőt, ezeken keresztül válik kiszámíthatóvá és biztonságossá életünk. Ezeket az embereket, akik a szeretet önzetlen szolgálatával az értelmes létben fönntartanak bennünket zárjuk a szívünkbe, és hordozzuk őket hálás lelkülettel az örök-élet távlatai felé. Társaink önzetlen szeretetéhez Istentől kapunk erőt, aki a szolgáló szeretet legmegrendítőbb példáját mutatta meg.


2014. április 16.

"Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Mt 26,15b

Engem mindig fájdalommal tölt el, amikor Júdás árulásának történetét olvasom. Azért fájdalmas a történése, mert valószínű, nagyon szép álmokkal indult az ő hivatása is. Aztán valaminek a hatására a szálak egyre jobban elvékonyodtak közte és Jézus között. Hogy mi lehet ennek az oka? Nem tudjuk pontosan. Lehet, hogy mélységesen csalódott Jézusban, aki nem felelt meg az ő elvárásainak. Az is lehet, arra gondolt, hogy egy pusztulni látszó Messiás ügyből legalább anyagi hasznot húz. Bármit gondolt is, mélységesen tévedett, mert nem mérte fel azt, hogy a Szentet nem lehet feláldozni az érdekek mentén. A másik nagy tévedése az volt, hogy nem hitt a Szent minden körülmények közötti, megtartó erejében. Pedig Jézus irgalmas szeretete, erősebb a mi hűtlenségeinknél, árulásainknál, legszégyenletesebb érzéseinknél. Ezt semmilyen körülmények között sem szabad elfelejtenünk.


2014. április 15.

"Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz." Jn 13,38b

Péter tipikus példája a felülről építkező lelkiségnek. A saját erejében, képességeiben, hűségében bízik a Jézussal való kapcsolatában. Közben nem veszi észre, hogy ez a kemény tartása visszafogja őt abban, hogy biztosabb alapokra építsen, és mélyebb érzésekkel forduljon Mesteréhez. Az emlékezetes Nagypénteki kakas hangjára összeomlik eddigi építménye, és döbbenetesen mélyen, őszintén, az egyetlen megtartó erő, Jézus fele fordul. Ebben az odafordulásában válik sziklává és az apostolok vezetőivé. Az Istennel való kapcsolatunkban törvényeink, aszketikus gyakorlataink, erőfeszítéseink, tökéletességre való törekvéseink egy idő után már nem segítenek, sőt, könnyen zsákutcába kísérhetnek bennünket. Idejében észre kell vennünk azokat a jeleket, amelyek arra ösztönöznek, hogy Istent a teljes testi-lelki-érzelmi valóságunkban keressük, semmit sem tagadva le emberi valóságunkból.


2014. április 14.

"Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával." Jn 12,3

Vannak olyan egyszeri pillanatok az életünkben, amikor arra érzünk ösztönzést, hogy szeretetünket különleges módon mutassuk meg az iránt, akit szeretünk. Ilyenkor ne habozzunk, mert az ilyen önfeledt gesztusaink, az örök élet könyvébe írják be kitörölhetetlenül nevünket. Szokatlan és nem mindennapi szeretet gesztusaink segítségünkre sietnek az ínséges időszakainkban is, és ilyenkor fönntartanak bennünket, hogy ne sérüljünk maradandóan lelkileg. Szerintem, amikor lehántódik rólunk minden felesleges, és Isten legbensőbb fóruma előtt kell megállnunk, "őrült szeretet gesztusaink" fognak a legmélyebben, legtisztábban és a legnagyobb erővel mozgatni bennünket.


2014. április 11.

"Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől." Zsolt 18,4b

A problémás és veszélyekkel terhelt élethelyzetek esetén, az ember pszichéje elkezdi a megoldásokat keresni. Ez természetes megnyilvánulása működésünknek, ugyanis senki sem szereti a létbizonytalanságot, hiszen egészséges felépítésünk szerint a biztonságos élet kialakítására törekszünk. Ha ez az alapvető igényünk hosszú távon sérül, a létbizonytalanság mértékével arányosan sérül a lelki világunk is. A tapasztalat szerint azonban léteznek kivételek. Vannak emberek, akik nagyon sok mindent kaptak és ennek ellenére életükben nagyon sok a keserűség, gyümölcstelenség. Ellenben vannak emberek, akik annyira hátrányosan indulnak, hogy azt jósolnánk meg róluk, hogy kisiklik az életük. Ők viszont lendületesen, jó kapcsolatkészséggel az értékek mentén köteleződnek el. Ezt a megnyilvánulást tudományosan nem tudjunk értelmezni, mert a kegyelem működésének a területéhez érkeztünk.


2014. április 9.

"...a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít..." Dán 3,17

A zsidó-keresztény hagyománynak az a meggyőződése, hogy Isten a mi Erőss Istenünk, aki ki tud szabadítani bennünket a legkritikusabb élethelyzeteinkből is. Ez a meggyőződés végigvonul az Ószövetségen és az Újszövetségen egyaránt. A Biblia hősei ennek a tapasztalatnak állítanak örök emléket, a szentek és a hívő emberek névtelen sokasága is, Istennek szuverén hatalmát, de ugyanakkor személyes és gyöngéd szeretetét számtalanszor átélték. Van egy mondás, mely szerint minden embernek megvan az ő órája. Én inkább így fogalmaznék: minden embernek megvan a különleges kegyelmi órája. Ez azt jelenti, hogy esélyünk, sőt ígéretünk van arra, hogy Isten mindenek fölötti hatalmát megtapasztalhassuk életünk valamelyik kimagasló csúcsélményében. Ettől a pillanattól kezdve személyes élettörténetünkben új fejezet kezdődik.


2014. április 8.

"Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt." Szám 21,9

A pusztában felállított rézkígyóban, az egyház Jézus keresztjének előképét látja. A kereszt és a rajta meghaló Üdvözítő ?egyetemes térszimbólumként? vonult be az emberiség tudatába. Vízszintes szárnyai a földre mutatnak, ahol az ember élete zajlik annak minden történésével. Függőleges szára pedig az ég fele mutat, a Mindenható Isten felé. Közepén pedig kitárt karokkal Jézus Krisztus átöleli az emberiséget, és benne az ember egész valóságát. Kereszthalálával Jézus mozgásba hozta az ember egész történelmét és személyes történetét, és ennek a mozgásnak az iránya az ember valóságát összeköti Isten valóságával. Aki személyes hitével be tud lépni ennek a Szeretet erőtérnek az áramlásába, annak minden érintettsége az isteni valóság részévé tud válni.


2014. április 7.

"Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Jn 8,7b

A kis és stílustalan emberek tömegével nézhetünk szembe a mai evangélium történetén keresztül. Nekik nincsenek személyes és egyéni értékeik, a bennük működő belső hang fórumát, szétnyomták a hamis társadalmi ideológiák. A lelkileg törpe embereknek gyenge az egyéniségük, személyes arcélük könnyen összemosódik a hagyományok és szokások hamis hatalmával. Hajlamosak arra, hogy legszemélyesebb egyéni kérdéseiket elnyomják és a kétes értékű látszat-tündöklést válasszák. Mivel félnek az őszinte mélységű kérdésektől, ezért könnyen vetítenek, önkritika nélkül pusmognak, és gyakran ártanak azoknak, akik bár szenvedések között, de őszintén vállalt életükkel kínos kérdéseket tesznek fel. Úgy néz ki, hogy Jézus érti és érzi ezeket a kérdéseket, és könnyen kimozdítja a tömeget vélt magabiztosságából.


2014. április 4.

"Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat." Zsolt 34,16

Azok az emberek, akik nyitottak egymás felé és szeretik egymást, különösen mély kommunikáció áramlik bennük egymás iránt. Tudják egymásról, hogy tekintetükkel végig kísérik egymás életét, akkor is, ha fizikailag nem látják egymást. Ez a ?tekintetekkel? való kísérés nem kontrolláló, hanem sok szabadság és önzetlen jóság van bennünk. Ezért ha valaki elcsügged életének egy bizonyos szakaszában, az őt jósággal kísérő tekintetekből, képes feltölteni újból és újból kiapadt erőforrásait. Ezek a gyógyítóan kísérő tekintetek azért lehetségesek, mert részesülünk az isteni szikrából, aki a feléje nyitott ember kísérésére örök hűséggel elkötelezte magát. A Vele való kapcsolatnak az alapja az iránta való nyitottság és szeretet, amelyet a teológia imádságnak nevez.


2014. április 3.

"Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek." Jn 5,45b

Jézus gyakran kifejezi dühét a farizeusokkal kapcsolatban. Ennek egyik oka az, hogy a valláson és törvényeken keresztül megerősítették pozíciójukat és társadalmi befolyásukat. Jézus szomorúan nyugtázta, hogy a korabeli vallásos vezetés már régen nem az Istenről szól, hanem sokkal inkább a hatalom erősödéséről és a törvények szinte rögeszmés betartásáról. Isten az Élet Istene, aki élő lelket lehelt az emberbe. A Krisztus esemény ennek az Életnek a szolgálatáról szól. Ezért soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a keresztény vallás képviselőinek az embert végtelenül szerető Istent kell tanításukkal és szolgálatukkal megjeleníteniük. Ha a vallás leple alatt Jézustól idegen érdekeket követnének, akkor az evangélium fog fájdalmas tükröt tartani számukra.


2014. április 2.

"A foglyokhoz így szólok: "Gyertek ki!" A sötétben ülőkhöz meg: "Gyertek a napvilágra!" Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak." Iz 49,9

Izajás próféta a messiási országnak a klasszis meghirdetője. Számtalan olyan képet használ, amely a megváltás teológiai fogalmát érthetővé teszi a ma embere számára. Minden ember életének egy bizonyos szakaszában valamilyen szinten megéli a szabadsága hiányát. A sötétség tapasztalata is néha rátelepszik lelkünkre. A mai igében a szabadulás prófétája úgy mutatja be a messiás országát, mint szabadulást a rabságból, mint a sötétségből való kilépést a fényre. A próféta tanúsága szerint szívünkbe hordozzuk a szabadságnak és a fénynek a lehetőségét. Ezért legnehezebb rabságunkban és legnagyobb sötétségeinkben is dacosan vallhatjuk, hogy a szabadság és a fény élménye ismét a szívünkbe költözik.


2014. április 1.

"Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!" Jn 5,8b

A lelki infantilizmusnak egyik megnyilvánulása az önsajnálat. Az említett érzés rossz tanácsadó. Az életet lassan, de biztosan, zsákutcába tereli. Az áldozat szerepébe való menekülés semmi jót nem hozhat hosszú távon. Az ilyen embert ideig-óráig a környezete tolerálja, majd lassan mindenkinek elege lesz belőle. Családját és baráti környezetét is megterheli és lélektanilag nehéz helyzetbe hozza őket. Aki saját magát az önsajnálat érzésén nyakon csípi, annak minél előbb föl kell állnia, sorsát föl kell vállalnia, és el kell indulnia életének az építése irányába. Máskülönben beleragadhat az önsajnálatnak a bűzős mocsarába.


2014. márciusi morzsák