2014. június 30.

"Jézus azonban ezt felelte: Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!" Mt 8,22

Életminőségünk egyik nagy kihívása a jelen pillanatainknak a minél teljesebb megélése. Előfordul, hogy saját múltunk akadályoz abban, hogy feladatainkat jókedvűen végezzük és a jelen örömeit maradéktalanul megéljük. Sok minden nem úgy sikerül és nem úgy történik életünkben, ahogyan azt mi szerettük volna. Ez néha nagyon fájdalmas tapasztalat lehet. Amikor azt észlelem, hogy leragadok múltam fájdalmas emlékeinél, ettől a pillanattól az a felelősségem, hogy bármi is történt, azt lassan beépítsem életembe, és meg tanuljam életem részeként tekinteni. Így a lefele húzó negatív energia, átalakulhat életerővé, és szabaddá válok arra, hogy Krisztus hívó szavát tisztán meghalljam és elinduljak az Ő tudatosabb követésére.


2014. június 27.

"Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja." Mt 11,30

Életünknek azok a legfájdalmasabb időszakai, amikor az értelemvesztés gondolata és érzése nehezedik ránk. Ezt az állapotot számtalan ok idézheti elő: a sorozatos kudarcok, vesztességeink, előreláthatatlan és váratlan események, melyek megzavarják életünk normális menetét. Az értelemvesztés állapota akkor jelentkezik, ha a fenti történések miatt a lelkünk egzisztenciális vákuumba sodródik. Ez azt jelenti, hogy az életünket hajtó és mozgató értelmes okok, egyre inkább elvékonyodnak, és a motivációs készségeinknek megtörik az erejük. C. G. Jung vallomása szerint egyetlen negyven év fölötti embert sem tudott meggyógyítani, akiknek nem volt kapcsolata a transzcendens világgal. Megrendítő vallomása azt igazolja, hogy az egzisztenciális vákuum, mélyen összefügg az istenkérdés autentikus jelenvalóságával. Minél mélyebb és személyesebb a léleknek az Istennel való kapcsolata, annál inkább remélhetjük, hogy az élet terhelései nem a pusztítást, hanem az üdvösség dimenziójához való kapcsolódást segítik.


2014. június 26.

"Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja." Lk 7,25

Előfordulhatnak életünkben olyan időszakok, amelyben a nyomasztó hírek és terhek egymást váltogatják. Ha előre tudnánk, hogy egy-egy ilyen időszak mekkora érzelmi megterheléssel jár, szörnyű állapotba kerülnénk. Döntéseink, vagy egyszerűen életeseményeink kapcsán elkezdődik egy olyan sorozat életünkben, melynek következtében nem egyszer azt gondoljuk, hogy tovább nem bírjuk a terhek hordozását. Aztán elmúlik, vagy enyhül a kritikus időszak, és ott vagyunk "egészben", a nehézségek miatt nem törtünk össze. A próbatétel alatt sok minden átalakult bennünk és mások lettek nézőpontjaink, de alapjában véve stabilak maradtunk. Ezt a stabilitást is Istennek köszönhetjük, aki észrevétlenül az Ő szikláját rejtette "házunk" alá.


2014. június 24.

"Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János az ő neve." Mindnyájan csodálkoztak." Lk 1,63

Zakariásnak látomása volt a templom szentélyében. Az angyal gyermeket jósolt neki és feleségének Erzsébetnek idős koruk ellenére. Mivel nem hitt az az angyal szavának, ezért megnémult. A hosszú hónapok némaságában szíve megnyílik az örömhír befogadására. Némasága után, az első kiejtett szavak, gyermekének neve. A gyermek születése örömhír. Aki megért arra, hogy szülő legyen, a szeretet legnagyobb csodájaként éli meg a gyermeke születését. Zakariás számára János születésének valósága olyan erővel érkezik meg személyisége legmélyebb rétegeibe, hogy némasága feloldódik, és Istenteremtő hatalmának és szeretetének hírvivőjévé válik.


2014. június 5.

"Légy bátor! - mondta. - Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.." ApCsel 23,11b

Ezekkel a szavakkal biztatja az angyal Pál apostolt, egyik éjszaka, amikor a támadások kereszttűzében kimerülten pihent börtöncellájában. Azt vártuk volna az angyaltól, hogy inkább vigasztalja, bátorítsa, gyógyítsa Pálnak a megtépázott lelkét. Drámai pillanatában azonban, a küldetéstudat megerősítése lesz egyetlen fogódzó pontja. Sok mindenben hasonlít korunk, Pál korához. Főleg abban, hogy az elkereszténytelenedett Európában, a keresztény hitvallás, egyre veszélyesebbé válik. Ennek kapcsán két kérdés foglalkoztat: vajon milyen kereszténységet mutattunk be, ha ilyen könnyen lekopott Európáról? A második pedig: vajon hiszünk-e fáradt éjszakáinkon is abban a személyes küldetéstudatban, amelyet nem a "szent leple alatt" álcázott karrierista énem mozgat, hanem a mellém álló angyal mond nekünk, tiszta csengésű, tisztaságot adó, erőt és bátorságot kölcsönző szavakkal.


2014. június 4.

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni." ApCsel 20,35b

Sokan szívesen vitatkoznánk Szent Pál apostol kijelentésén. Alapvető szeretetnyelvünkhöz hozzátartozik az, hogy észrevegyenek, elismerjenek, megöleljenek, gondoskodjanak rólunk. Amikor mindig csak másokra figyelünk és az ők kedvükben akarunk járni, könnyen előfordulhat, hogy eltávolodunk saját belső érzelmeinktől, és idegen érzések elvárásainak akarunk megfelelni. Az is bizonyos, hogy csak akkor tudunk kiteljesedni, ha az adás?elfogadás arányos egyensúlyban van az életünkben. Mégis Pál apostol a jézusi gondolkodásmódra hivatkozva arra tanít bennünket, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Ha mélyebben elgondolkodunk és egy csomó mindent lehántunk magunkról, el kell fogadnunk azt az igazságot, mely szerint a szeretet akkor hiteles, ha a feltétel nélküliségre és nem az elvárásokra épít. Az ilyen fajta logikátlan szeretettel tudunk a legbiztosabban a mennyország fele utazni. De csak akkor, ha mások önzetlen szolgálata nem éget ki és nem tesz vértanúvá bennünket.


2014. június 3.

"Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi." Jn 17,11b

Az emberi közösségek ősmintája a Szentháromság közössége. A teológia a hittitkok közé sorolja, és korlátolt, esendő emberi szavakkal próbálja értelmezni. A misztikusok bár sokkal mélyebben ráéreznek a Szentháromság közösségének a lényegére, ők is csupán dadogó szavakkal mondják el azt, ami kimondhatatlan. Talán akkor sejtünk meg valamit az Ő titkukból, amikor a legmélyebben és leghitelesebben összeforrunk azzal, azokkal az emberekkel, akikkel az Isten összekötötte sorsunkat. A velük való törődés és az értük vállalt áldozatok tisztává tesznek és megsokszorozzák erőnket. Amikor újból és újból az összetartozás csodáját éljük meg egymással, akkor kezdünk valamit megsejteni a Szentháromság egységéből.


2014. június 2.

"A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot." Jn 16,33b

Jézus felkészíti tanítványait azokra az időkre, amikor tanítványságuk miatt sok támadás fogja érni őket azok részéről, aki ellenségesen viselkednek a jézusi tanokkal szemben. Fenti kijelentését a történelem igazolta. Az apostolok és az első keresztények rengeteg támadáson és zaklatáson keresztül, győzelemre vitték a kereszténységet. Ez a győzelem azért volt lehetséges, mert a Gondviselő Isten irányítja a történelem folyását. Mi is ki vagyunk téve a megpróbáltatásnak a világ részéről. Érdekes azonban megjegyezni, hogy bár kellemetlenül érnek és felháborodunk a keresztény körökön kívül tartózkodó, olykor rosszindulatú emberek magatartásától, mégsem ezek a támadások fájnak a legjobban. A keresztény körökön belüli kétszínű és stílustalan támadások sokkal fájdalmasabbak ezeknél.

2014. májusi morzsák