Szeibert András írása a Nagybecskereki egyházmegye honlapján >>
Minden évben egy februári hétvégén a Háló kibővített vezetősége személyes találkozásra gyűlik össze. Tavaly erre vidéken került sor, az idén Budapesten. A mostaninak az volt a különlegessége, hogy erre az un. S4-ben (Semmelweis utca 4-ben), a Háló új közösségi terében került sor. Az S4 anyagi áldozatok, támogatás és sok-sok önkéntes munka után már nemcsak katasztrófa turisták és romszínház kedvelők, hanem ilyen komoly esemény befogadására is alkalmas. Ez az évenkénti meghívásos összejövetel azért szerveződik, hogy közös számvetése legyen az elmúlt, és tervezése a folyó esztendőnek.
A kibővített vezetőség nagyon is alkalmi társulatot jelent. A célt, hogy a vezetőségen kívül az ifik, a középnemzedék és a szeniorok, valamint a főváros, a vidék és határon túli régiók legaktívabb hálósai is képviselve legyenek, az idén sajnos nem teljesen sikerült elérnünk. Ez alkalommal Kárpátalja személyes képviselet nélkül maradt. Nem elég, hogy utazási nehézségeik voltak, de a kárpátaljaiak alkalmi képviselője, a Kárpátaljáról Matyóföldre áttelepült Bodnár Viola betegség miatt az utolsó pillanatban kénytelen volt lemondani részvételét. A nem-budapestieket mi magunk és barátaink látták vendégül, köszönet mindenkinek, aki ebben segítségünkre volt.
Péntek este régiónkénti rövid hangulati beszámolók hangzottak el, majd a találkozások órái nevű társasjátékot játszottunk. Mindenki kapott egy randevútáblázatot, amin soronként óra és helyszín rubrikák voltak. A feladat először az volt, hogy bizonyos időpontra a nagyterem megjelölt helyeire egy-egy társunkkal találkozót beszéljük meg. Ezután a játékvezető elindította a képzeletben a valóságosnál tízszer gyorsabban járó idő óráját, így egy-egy találkozóra csupán 5-6 valóságos perc jutott. A játékvezető adta meg egy-egy ilyen beszélgetés témáját, és a beszélgetés után önkényesen állította át egy képzeletbeli másik időpontra az órát, ami azt is jelentette, hogy jó pár megbeszélt találkozóra a nem folytonosan, hanem ugrásokkal járó óra miatt nem is kerülhetett sor. A beszélgetések témái közül egyet említenék meg. Melyik nemrégen olvasott könyvet ajánlanál a társadnak? Erre beszélgetőpartnerem Pap Gábor Hazatalálás című könyvét ajánlotta nekem, én neki Tamás Menyhért Elfelé utak című gyűjteményes kötetét, ebből elsősorban a Vigyázó madár című kisregényt.
A Háló vezetőségében az elmúlt hónapokban kiérlelődött, hogy mi legyen az az összefoglaló hármas jelszó, ami a Háló törekvését legjobban jellemzi. Ezek: találkozás, kapcsolat és közösség. Ennek a jegyében telt el a szombat délelőttünk. A vezetőség részéről Szeibert András tartott három részes előadást, kibontva a már említett 3 szó mögötti tartalmakat, amit a részelőadások után háromfős kiscsoportokban beszéltünk meg, majd osztottuk meg ezekből a legfontosabb gondolatokat a teljes hallgatósággal. A negyedik ilyen beszélgetés és megosztás témája az volt - miért éppen a Háló? A megosztásokból idézek. Egy partiumi fiatalembertől azt tudtuk meg, hogy az ő földrajzilag legtávolabbi kapcsolatai hálós kapcsolatok. Egy délvidéki családanya árulta el azt, hogy a családjának igazán tartós barátságai mind hálós eredetűek. Egy erdélyi lány a könnyeivel küszködve mondta, a Háló számára példakép, mert mint tapasztalta, jó pár családban öt gyereket nevelnek nagy szeretetben. Életünkben a kapcsolatok mélysége és számossága korlátozott. A Háló segít ezt a mélységet és ezt a számosságot megnövelni - foglalta össze legtömörebben egy budapesti társunk.
A Háló vezetősége elhatározta, hogy közzé tesz egy küldetésnyilatkozatot, amiben meghatározza a Háló tevékenységének a céljait. A végső változat elfogadása előtt vitára bocsátotta az eddig elkészült anyagot, ezt vitattuk meg szombaton kora délután. A legfontosabb célunk a közösségépítés. Átláthatóknak kell lennünk, ám hogyan fogalmazzuk meg azt, hogy világosan benne legyen katolikus identitásunk, de rendezvényeinken ne csak vendégnek érezzék magukat a nem katolikusok. Megemlítem még, hogy a vezetőség döntése következményeként a Háló katolikus közösségek hálózata önmeghatározás lekerül majd a honlapról, mivel ez az eredeti elképzelés nem valósult meg. A szombat délután második felében más fontos kötelezettség miatt nem lehettem jelen, ezért a szombatnak csak a többi programjáról adhatok személyes beszámolót. Az előre kiadott programlistából úgy tudom, hogy a távollétem alatt szó esett a rendezvényeinkről, valamint egy játék keretében tettük érzékelhetővé, miért olyan fontos a jó kommunikáció, egymás pontos tájékoztatása.
A hálósok és barátaik számára a szombat este nyilvános volt. Az est egy kvízjátékkal kezdődött. A játék összeállítójának az volt a szándéka, hogy a kvíz sajátos eszközeivel mutassa be a Hálót, a Háló Közösségi Központot és annak környezetét. A játékban a környezet rövid bemutatása onnan indult el, hogy a Semmelweis utca Kossuth Lajos utcai torkolatával majdnem szemben van az Astoria szálló. Ennek halljából adta évtizedeken át minden hétköznap a Kossuth rádió a Déli krónika után a Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben című zenés fejtörő műsorát. Ezért a mostani játék zenés kérdésekkel indult. A vetélkedő után tánctanulással és táncházzal zártuk a napot.
Vasárnap reggel régiónkénti tekintettük át a Háló működését. Ekkor került felolvasásra Nánásy Dolika Bodnár Violának írt beszámolója, amit Viola nekünk tovább küldött. Az erdélyiek szervezik a nyári táborunkat, erről már elárultak néhány részletet, például azt, hogy a táborban a reformáció jubileumi éve kapcsán lesz egy reformációs emléknap. Szentmisére a pesti ferencesekhez mentünk. Utána az S4-beli hivatalos programbeli búcsúzkodás végén Schön Gyuri fogta a gitárját és új szerzeményével Tóth Árpád A hídon című versének megzenésítésével lepett minket. Brávó Gyuri!
A hétvége tartalmas, jó hangulatú közös együttlétet hozott, amit végigkísért kárpátaljai társainkért való aggódás.
Margitfalvy György
