Budapest belvárosában, a nyolcadik kerületben lakom. A Pesti Jézus Szíve Jezsuita templomba járok. Nagyon fontos ez a templomközösség számomra, de a vasárnapi misén megélt közösségnél jobban még nem tartozom ide. Ennek talán az is oka, hogy mindig is nagyon sok templom volt lakóhelyemhez közel, így nem alakult ki szorosabb kötődés egyikhez sem. Tartoztam a Tömő utcai Béke Királynéja lelkészséghez, a Szent Rókus plébániához a Blaha Lujza térnél, és a Krisztus Király Plébániához a Mikszáth térnél. Mindig aktívan részt vettem a hittanokon, és a közösségi életben. 15-16 éves voltam, amikor fontossá vált számomra, hogy szűkebb értelemben vett kisközösséghez tartozzam.
Némi keresgélés után így jutottam le a Regnum Marianum Mozgalom egyik kisközösségébe, ahova azóta is tartozom. Egy pár év óta a családossá válás következtében egyre nehezebben működik közösségünk, de továbbra is fontos számunkra, igyekszünk megtalálni a megoldást. 18-20 évesen vált nagyon fontossá, hogy megtaláljam személyes feladatomat az Egyházban. Ekkor találkoztam az Antióchia Ifjúsági Lelkiségi Mozgalommal, és vehettem részt magyarországi elindításában. Az Antióchia kisközösségi formában, plébániához kötődve missziós küldetéssel működik. Ez a két közösség az, ahol a legtöbbet fejlődhettem, és tanulhattam arról, mit jelent az hogy a kisközösség az egyház személyes arca. A Hálóhoz 1999 nyarán kapcsolódtam, a homoródfürdői táborban voltam először. A Hálóban vált az Egyház igazán személyessé, szerethetővé és élővé számomra.