Vonaton ülök. Már 6 órája úton vagyok hazafelé a Kárpát-medencei ifjúsági Háló találkozóról. Fáradt vagyok, és már szeretnék végre hazaérni, de azt kell mondjam, megérte a találkozóért ennyit utazni.
Kárpátalján, Balazséron töltöttünk el egy 7végét kb 80-90-en fiatalok, és az ökumenéről beszélgettünk. A találkozó egy nyitó ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyet görög és római katolikus, illetve református lelkivezetők együtt tartottak.
Másnap egy előadást hallhattunk az ökumenéről Majnek Antal püspök atyától, és egy kerekasztal beszélgetést a fesztivál-missziós szervezetek képviselőivel. Az előadások közben és után volt miről beszélgetnünk a kiscsoportokban, nem egyszerű kitalálni, hogy hogyan tehetnénk egységgé a Jóisten egyházát.
Mindezek után kulturális programok következtek: kirándulás és történelem óra a munkácsi várban, majd színházi előadás az Illyés Gyula Színházban. Azt hiszem, sokat tanultam.
Vasárnap egy hatalmas fórummal értékeltük ki a hétvégét, egyértelműen pozitív élményekről számolt be mindenki.
A zárómisét Michels Tóni atya mutatta be nekünk.
Direkt a végére hagytam az esti szabad találkozásokat. Nekem a legnagyobb élmény a Hálóban a számomra új, klassz emberek megismerése. Nagyon köszönöm a szervezőknek, hogy hagytak nekünk erre sok szabad időt. Azt hiszem, megint (mint Háló után mindig) nőni fog az ismerőseim száma a facebook-on. Majd ha hazaértem, megnézem. Már csak 1 óra :).

2012. április 20-22. között a Kárpát-medencei ifjúsági Háló találkozó került megrendezésre Kárpátalja Balazsér nevű településén, a Béthel-központban. A találkozóra Magyarország különböző régióiból érkeztek résztvevők nagy távolságokat megtéve (Délvidék, Partium, Magyarország, Kárpátalja). A találkozó témája az ökumené volt.
Pénteken a megnyitó után ökumenikus istentisztelettel kezdődött a program. Kárpátalja három történelmi egyháza lett képviselve: a Római Katolikus Egyház püspöke, Majnek Antal illetve vendége Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek, a Kártpátaljai Református Egyház püspöke Zán Fábián Sándor, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye jánosi és balazséri parochusa Egressy Miklós atya által. Az istentiszteleten többször is elhangzott az egységnek, az ehhez szükséges szeretetnek a gondolata. Nem a különbözőségeket, hanem a közös igazságokat kell figyelembe venni, hiszen a keresztény, vagy keresztyén egyházak a legfontosabb hitigazságokban egy hitet vallanak. A veszprémi érsek szavait idézve ?ha az egyházon belül mindig a szeretet uralkodott volna nem kerülhetett volna sor az igazság kisarkítására és ezen a vonalon egyház szakadások kialakulására?.
Az est további részében a ?testi táplálék? elfogyasztása után az egymás megismerésére került a hangsúly. A tábortűznél különböző játékokkal, gitárral, énekkel, beszélgetéssel jó hangulatban töltöttük az estét.
Szombaton közös reggeli imával kezdtük a napot illetve reggeli után meghallgattunk Majnek Antal római katolikus püspök előadását az ?ökumené? kialakulásáról, történetéről napjainkig. Az előadás gondolatait kiscsoportokban vitattuk meg. Ezek után egy kerekasztal beszélgetésnek lehettünk tanúi, amelyben az ökumené gyakorlatban való megéléséről volt szó. A magyarországi és a kárpátaljai fesztiválmissziós szervezet, a Közös Pont és a Közös Út képviseletében Gyorgyovich Miklós és Török Dénes beszélgetett a két szervezet tevékenységéről, múltjáról, kialakulásáról, céljairól és terveiről. A Közös Pont és a Közös Út ökumenikusan kiválogatott keresztény fiatalokkal, keresztény módon van jelen fesztiválokon. Ez egy jó példa arra, hogy az ökumené élhető és hiteles dolog, hiszen bárki, aki különböző felekezetű keresztény fiatalokat lát együtt dolgozni, akik ráadásul még örömet is sugároznak mindenki felé, az bizony elcsodálkozik. Jézus ezt mondja: ?arról ismerje meg a világ, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt? (Jn 13,35).
Ebéd után a munkácsi várba tettünk kirándulást. Vezetőnk Popovics Béla munkácsi helytörténész volt, akitől nemcsak rengeteg információt tudtunk meg a várról és annak történelméről, hanem egyben lelkesítő példákon keresztül döbbentett rá bennünket arra, hogy nekünk magyaroknak nem szabad elcsüggednünk minden nehézség ellenére, hiszen elődeink sem csüggedtek el, hanem hittek abban hogy Isten segítségével minden lehetséges.
Szombat este a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színházban Gál Natália ?Férfiak és nők? című verses összeállítását tekinthettük meg. Másnap a reggeli imádság és a reggeli után egy régiónkénti, majd egy közös értékelésre került sor. A hetven résztevő közül mindenki jó élményekről számolt be. Mindenki kapott egy csekély ajándékot emlékbe: egy kifejezetten a találkozóra készített hálós bögrét. A hétvégét Szentmisével zártuk, amelyet Michels Antal beregszászi plébános celebrált. Az ebéd után mindenkitől könnyes búcsút vettünk és hazaindultunk rengeteg élménnyel, gazdagon azzal a krisztusi üzenettel, hogy: ?Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.?(Jn 17:21)

Április 20-án, pénteken reggel indultunk, Déváról. Hosszú utazás után érkeztünk meg Balazsérre. Itt nagy mosollyal várt minket Dancs György. Regisztráció után, egy megnyitó beszélgetésen vettünk részt. Ezt követően nyitó ökumenikus istentiszteletet tartottak a fiataloknak.Vacsora után, tábortűz mellett ismerkedtünk. A szombat reggelt imával kezdtük. Reggeli után Majnek Antal püspök úr, egy nagyon szép előadást tartott az ökumenéről. Az előadás után kiscsoportokra osztottak bennünket, ahol nagyon jól elbeszélgethettünk az ökumenéről meg más dolgokról is. Ezt követett egy kerekasztal beszélgetés, ahol megismerhettük a Közös pontot, a Keskeny utat és a Közös Utat. Ebéd után Munkácsra kirándultunk, ahol megismerhettük a Munkácsi várat és ennek szép történetét. Az itt eltöltött idő alatt, még jobban megismertük egymást. Vacsora után színházba mentünk, ahol a ?Nő és a férfi? című előadást láthattuk. Visszatérésünk után a Partium táncházat rendezett, amit a fiatalok nagyon élveztek. Vasárnap reggel gitárral és énekkel költöttek minket. A vasárnap reggelt is imával kezdtük. Reggeli után, régiónként, egy rövid értékelést kellet írnunk. Ezt követte,egy záró szentmise amit Michels Antal atya mutatott be. Ebéd után, fájó szívvel búcsúztunk el mindenkitől.

A mi kis csapatunk öttagú volt: Júlia, Boglárka, Nikolett, Ádám és Dávid, a csoportvezetőnk, mindnyájan vidám és életkedvvel teli emberek. Mi voltunk a Délvidékiek. Hosszas utazás után, kisebb problémákat magunk mögött tudva érkeztünk Balazsérba. Ott szívélyesen fogadtak bennünket. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Mi voltunk ugyan az utolsók, akik odaértünk, így a közös vacsoráról is lecsúsztunk, de külön nekünk újra tálaltak. Ez igen szép gesztus volt a szervezőktől. Az ennivaló fejedelmi volt és választék is volt bőven. Nagyon ízlett mindenkinek. Ez után következett a tábortűz, ahol különböző ismerkedési programokat szerveztek részünkre, ami nagyon jó volt hisz sokukat nem ismertük és ők sem ismertek minket. A feszültség és az izgalom folytonosan oldódott, így egyre önfeledtebben játszottuk a játékokat. Ezután, tovább ismerkedhettünk társasjátékok közben. Itt a kor sem számított, az idősebb a fiatalabbal ugyanúgy játszott mintha csak egyidősek lettek volna. Jó volt tudni hogy itt nem rekesztenek majd ki, hisz itt mind egyek vagyunk. Az emberek arcáról, akik itt voltak csak a kedvesség sugárzott. Mivel elég fáradtak voltunk a hosszas utazás miatt, mentünk is a szobánkba. Persze alvásról még szó sem volt, hajnalig tartó beszélgetések szövődtek a szobák falai között. Rengeteg barátunk lett szinte pár óra alatt. Másnap a reggeli ismételten nagyon finom volt. Majd jöttek az előadások, amelyekből igen sokat tanulhattunk. A kiscsoportos beszélgetéseket sem hagyhatom ki, amelyek nagyon tartalmasak voltak. A munkácsi vár látogatása pedig mindenkinek örök élmény marad, mint ahogy ez az ifi találkozó is. A vár történelméről, földrajzi fekvéséről és irodalomról beszélő előadót mindenki figyelemmel hallgatta. Az ott elhangzott szavaknak mindenki érezte a súlyát, értékét. Ez a nap is gyorsan eltelt. Persze az este ismét hajnalig, sőt reggelig tartó beszélgetésekbe és kártyázásba torkolt. Lassan elérkezett a búcsúzás pillanata, az ?sms kötélről? levettük az üzeneteinket és elkezdtünk búcsúzkodni. Nagyon nehéz volt elválni attól a sok kedves embertől, akit ott megismertünk. Bátran állíthatom mind az ötünk nevében, hogy maradtunk volna még legalább egy hetet. Öröm volt ott lenni, öröm volt megismerkedni ilyen csodálatos emberekkel, csak a búcsú fájt. Remélem/reméljük, hogy találkozunk még valamikor, hisz már rengeteg mesélnivalónk lenne, amit nem interneten szeretnénk elmesélni, hanem személyesen. Nehéz volt elszakadni az ottani barátainktól, hisz azzá váltak ezen a néhány napon, őszinte és igaz baráttá. A Boldogság titka abban rejlik, hogy úgy lássuk a világ minden szépségét, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem azokról az emberekről, akik körülvesznek minket szeretetükkel.