A kárpátaljai Hálóban fontos esemény történt november végén: megtartottuk az éves bogozói lelkigyakorlatot, amely szerintem lényeges mérföldkő lett mindannyiunk életében. Egy olyan alkalom volt ez, amely szorosabbá tette egymással való és ? remélhetőleg ? Istennel való kapcsolatunkat is. >>

A lelkigyakorlat 2012. november 23-25. között volt Nagyszőlősön, a régi ferences kolostor épületében, ahová nem csak a bogozókat, hanem a családjaikat is meghívták. Ez nagyon jó volt, hiszen így azok is ott lehettek, akik a bogozáshoz a háttért biztosítják: a családtagok. A lelkigyakorlat sok-sok újdonsággal szolgált mindannyiunknak; Dánics Izabella, a szervező gondossága, kreativitása, figyelmessége végigkísérte a majd három nap eseményeit. Ez úton is hálás köszönetünk neki, s azoknak, akik ebben a segítségére voltak!

A lelki útravaló egy részét Michels Antal beregszászi római katolikus atya adta, aki a bogozások és találkozók rendszeres résztvevője. Ezúttal a hit és az ima témakörét igyekezett a maga közvetlen módján elénk tárni, sok példán keresztül biztatott bennünket a személyes ima elmélyítésére. Jézus a mi lelkünk ajtaja előtt áll és zörget, de az ajtót kinyitni csak mi tudjuk, mert a kulcs belül van, az ajtó belülről nyílik.

A találkozásunkból nem hiányzott a vidámság sem, hiszen a sok játék felszabadított, levezette az esetleges feszültségeket, s mégis rámutatott valami fontosra, az érzéseinkre, mélyítette önismeretünket. Jó volt látni, ahogy a kolostor folyosóján bolyonganak az összekapaszkodott párosok, akik bizalomjátékot játszanak, s valaki vezetőként, valaki meg vezetettként próbálja megtalálni helyét a világban. Ezt még a gyerekek is mosolyogva nézték, akik időnként kidugták fejüket a szobák ajtaján.

A lelkigyakorlat csúcspontja a szombat esti ima volt, amikor tényleg megélhettük az egymáshoz tartozás élményét. A lelkigyakorlatozók sorban térdeltek Krisztus keresztje elé, a többiek pedig az imát kérő vállára téve kezüket kérték Istent őérte, a szándéka beteljesedéséért. Nagyon jó volt ezt a meghitt testvériséget megtapasztalni, hogy az Isten elé nem csak egyedül állunk, hanem van ?erősítés", vannak társaink, akik kérik értünk az Istent. Fontos élmény volt ez mindannyiunknak, és a családias hangulatot még szebbé varázsolta. Valahogy így képzelem el a felnőtt kereszténységet, amikor kérhetünk imát egymástól, s vannak, akik mögénk állnak.

Örültünk volna, ha minden meghívott eljön, és részese lesz ennek a közös lelkigyakorlatnak, de gondolatban és sokak imájában ők is jelen voltak.
Köszönjük a szervezési munkákat, és a gyerekfelügyelőknek azt, hogy olyan szeretettel igyekeztek kicsiket és nagyokat körülvenni.
Jöhet az új esztendő, a kárpátaljai bogozók tettek egy nagy lépést afelé, hogy újult erővel, kedvvel vágjanak bele az új feladatokba. Együtt és egymásért érdemes!