{youtube}0Enwd4VG6fA{/youtube}
Az Újvidéki TV szeptember 22-i adása
Temerin - a világ közepe
Szeptember 6-án, szombaton ifjúsági Háló találkozót tartottak Temerinben. A számos helybélin kívül érkeztek vendégek Budapestről, Győrből, Újvidékről, Topolyáról, Zentáról, Óbecséről. A közel 50 résztvevő előtt ft. Pósa László óbecsei plébános tartott előadást a párkapcsolatokról, Szeretni boldogság címmel. Az eseményen íjászbemutatót tartott a temerini Hunor Íjászegyesület és bemutatkoztak a temerini cserkészek is. A rendezvény az Ébredés zenekar koncertjével zárult.
Nagy Judit (Topolya), Kurilla Timea (Temerin), Kanyó Anikó (Topolya), Csorba Éva (Temerin), Király Csilla (Újvidék) és Schön Bálint (Budapest) élményei
Szeptember 6-án, szombaton ifjúsági Háló-találkozót tartottak Temerinben. Az eseményre nem csak Vajdaságból érkeztek fiatalok. Néhány budapesti barátunk is megtisztelt bennünket jelenlétével. A program reggel 9-kor regisztrációval indult a Kókai Imre Általános Iskolában, majd a Szent Rozália templom kápolnájában folytatódott, ahol a szervezők köszöntötték a jelenlevőket, ft. Szungyi László temerini plébánossal együtt imádkoztunk, és a Hálóról is hallhattunk néhány szót. Miután többet megtudtunk egymásról egy ismerkedős játék keretében, következett a várva várt előadás, melyet ft. Pósa László óbecsei plébános tartott Szeretni boldogság címmel. Beszélt a párkapcsolatokról, és hogy hogyan juthatunk el ebből akár a házasságig is. Ebéd után a kiscsoportos beszélgetéseken megosztottuk egymással gondolatainkat az atya szavaival kapcsolatban. A szabadidős program alatt különféle játékokat játszottunk az iskola udvarában, majd egy rövid íjászbemutató következett a tornateremben, ezt követően az íjászkodást a résztvevők is kipróbálhatták. Este 6 órakor szentmisét mutatott be Zsúnyi Tibor topolyai káplán. A program a szabadkai Ébredés zenekar koncertjével zárult az iskola tornatermében. Köszönet a szervezőknek, a Szent Rozália plébániának és a Kókai Imre Általános Iskolának, hogy létrejött ez a találkozó. Jó volt találkozni ismerősökkel, de talán még jobb volt új emberekkel ismerkedni. Mindannyian örültünk, hogy érdekes és hasznos dolgokat hallottunk a nap folyamán, és reméljük, hamarosan újra találkozunk.
Mivel még nem volt alkalmam részt venni egy ilyen eseményen, ezért örültem, mikor Petrik Dénes felkért, hogy vegyek részt a temerini ifjúsági Háló találkozón. Nem is bántam meg, egy nagyon kellemesen eltöltött nap volt ez számomra, ahol alkalmam volt sok embert megismerni. A legjobban az emberek nyíltsága tetszett és persze az elöadás, ami szerintem nagyon jól megérintette a párkapcsolatok problematikáját napjainkban. Meg kell említenem a kiscsoportos beszélgetéseket is, és a cserkészjátékokat, valamint az íjászbemutatót, hiszen mindegyik jó benyomással volt rám.
Nagy örömmel és lelkesedessel vártam már ezt a talalkozót. A delelőtt folyamán Pósa László atya osztotta meg gondolatát a "szeretni boldogság" témával kapcsolatban. Felvázolta a párkapcsolat szakaszait, tenyezőit. Sok új fogalmat hallottam e téren, amelyeken eddig nem igazán gondolkodtam, de a jövőben figyelemmel fogom követni ezeket a lépéseket. A kiscsoportos beszelgetés is nagyon tetszett ,egymás rálátásával, tapasztalataival tudtuk gazdagítani az előadáson elhangzottakat . Az egész napot a baratság, a nyitottság, a másikra való odafigyelés jellemezte, amelyben segítkeztek a közösségi játékok. Várom már a következő alkalmat az újabb talalkozásra.
Nagyon tetszett a Háló találkozó. Először ismerkedéssel keztük a napot, majd a szerelemről és a párkapcsolatokról volt előadás, amiről később a kiscsoportokban beszélgethettünk el. Cserkészjátékokkal folytattuk a napot. Az íjászatot is ki lehetett próbálni, majd a nap végén az Ébredés zenekar koncertjén vehettünk részt. Ha lesz alkalmam, jövőre is részt szeretnék venni ezen a találkozón.
Az utazás
Az nyári időszak záróakkordjaként, friss jogosítványunk, és a nehezen kiharcolt szülői bizalom birtokában, testvéreimmel, barátnőmmel és kisebbik húgával, kisbuszunkba szállva nekivágtunk a rónának. Utazásunk kettős céllal bírt. A kocsiba beszállván egyszerre vágytunk a zártságra és a nyitottságra. Egyaránt vártuk a család, baráti guruló konzervdobozba zárt vidámságot, csevegést és zenebömböltetést, és a Temerini Ifjúsági Találkozó nyitottságát, az új arcokat, az ismeretlen izgalmakat rejtő játékokat, programokat. Mivel szendvicseket nem csomagoltunk, ezért a röszkei várakozásunk egyszerre fokozta Burány Bogi és Szeibert Janka barátainkkal való találkozás és a finom meleg vacsora utáni sóvárgásunkat. A Burány család kései érkezésünk és bejelentett vendéglétszám túllépésének ellenére örömmel fogadott bennünket. A másnap estét és a vasárnap ebédet is ott töltvén azt állíthatom, igazán jól laktunk a Burány családnál, Újvidéken.
A találkozó
A csapatból mindannyian nagy Hálótáborozók vagyunk, de egynapos találkozóban elvétve volt csak részünk. Így inkább kíváncsiság, mint sem elvárás volt bennünk. Az épületben lépvén sok ismeretlen arcot pillantottunk meg, azonban végig nézve az embereken néhány ismerős arcon megakadt tekintetünk, ami épp elég volt ahhoz, hogy ne kelljen ?messziről jött ember?-nek érezzük magunkat. Fúró Andor, főszervező összeszedett gondolataival vette kezdetét a találkozó, melyet Burány Bogi és Kiss Juli által lebonyolított játékos, ismerkedős bemutatkozás követett. Ebben számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy a beszélgetésben kiderült, budapesti vagyok. Ennek két okból örültem. Egyrészt mindenki csodálkozott ezen, vagyis nem érződik rajtam 22 év budapesti levegő, másrészt sokan örültek, hogy ilyen messziről eljöttünk annak ellenére, hogy egyelőre nem ismertek minket. Egyik legjobb dolog a Hálóban, hogy ismeretlenként vagy kevéssé ismervén is örömmel fogadnak téged.
A Találkozó ft. Pósa László atya párkapcsolatról, házasságról szóló remek előadásával folytatódott. Az előadás egy sokszor átgondolt, személyes tapasztalatokkal, élményekkel színesített másfél óra volt. Nagyon tetszett benne az apró részletessége és gyakorlatiassága, ami életszagúvá tette, és ezáltal kézzel fogható mondanivalóját mindenki eltehette lelki tarisznyájába. Az ízletes és kiadós ebédet követőn kiscsoportos beszélgetés következett, ahol a szervező lányok bizalmából csoportvezető lehettem, annak ellenére, hogy én ismertem a legkevesebb embert, és mint utóbb kiderült én voltam a legfiatalabb a kiscsoportban. Hosszú időt szántunk a bemelegítő játékokra, ami sok vidámságot, felszabadultságot hozott, és magunk is meglepődtünk azon, hogy ezek után mennyire nem voltak meglepőek a bemutatkozások. Itt arra gondolok, hogy játék közben sokszor kivillan az ember foga fehérje, vagy csak egyszerűen ráérez, hogy milyen személyiség lehet, akivel egy asztalnál, egy körben ül. Erről az alapról kiindulva - számomra megdöbbentő őszinteséggel - osztottuk meg egymással gondolatainkat, és ajándékoztunk meg egymást segítő, bíztató szavainkkal, és lelkesítettük egymást jövőbe mutató reményteli elképzeléseinkkel.
Ezt követően mókás, színvonalas cserkészjátékok következtek a focipályán, melyekben testrészeinken kívül hangszálainkat is alaposan megdolgoztattuk. A játékban kimelegedvén megszabadultunk pulóvereinktől, egy-egy játéknál levetkőztünk szégyenlősségünket is (Pusziverseny). A látványos íjászbemutató után, mi magunk is visszarepülhettünk az időben, és megpróbálhattunk elejteni egy vadat, vagy épp egy besenyő katonát, aki a tornatermünkbe tévedt. Ezt követően újabb személyes találkozásokra volt lehetőség egy ötletes játék keretében, ahol különböző emberekkel találkozhattunk különböző városokban. A záró szentmisét Zsúnyi Tibor topolyai káplán celebrálta. Ünnepélyes orgonás szentmisén vehettünk részt, ahol az atya a találkozóban való örömét is kifejezte. Az áldás előtt, Tamás Lucával néhány szót szólhattunk a fiatalokhoz, mesélvén nekik a táborról és a szervezés alatt álló Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozóról.
A találkozót az Ébredés zenekar lüktetéssel teli koncertje zárta. Habár programban dús napunk volt, senkinek sem kellett álmából megébredni, hiszen az Istent dicsőítő, ritmusos, és magával ragadó dalokba a közönség (vagy inkább közösség) is bekapcsolódott. Ez a találkozás nagy élmény volt számomra, és erőt merítettem belőle. Ilyen, és ehhez hasonló élményeket követően mindig megfogalmazódik bennem, hogy ha magyarságukat és kereszténységüket itt ezeken a területeken ilyen derűvel és lelkesedéssel tudják megélni az emberek, kitartva a nehézségekben és hűségesnek maradva Hozzá, akkor nekem, valamivel jobb körülmények között még inkább kötelességem, feladatom ezek alapján élni az életemet. De még inkább a remény tölt el, hogy ha őnekik megy és sikerül, akkor nekem is menni fog, és ez megerősít hitemben, és reménytelibbé teszi Istenhez vezető utam.
Köszönet a szervezőknek, akik profi munkát végezve, lehetővé tették a sokszínű, lelkileg is megmozgató program létrejöttét.