Bándi Enikő, Salló Gyopár és Koncsag László képei (Fb) >>
A családi életünk alapja - Ilyés Zsolt előadása >>
Hozzávetőleg 110 - 120 résztvevővel Csíkzsögödben tartották meg az erdélyi Háló-találkozót, 2O16. szeptember 23. és 25. között. Azok számára, akik évek óta nem voltak hasonló méretű rendezvényen, lélekfelemelő volt a találkozás, melynek mottóját Máté evangéliumából választották: "Szakadt a zápor és ömlött az ár, süvített a szél és neki zúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja."
A találkozóra Erdély különböző részein kívül Magyarországról és Felvidékről is érkeztek résztvevők, akik egy nagyon sajátságos, de ugyanakkor nagyon bensőséges Háló-történelem bemutatására vállalkoztak már az elején: egy hatalmas gomolyát göngyölítettek le és dobáltak egymásnak, kikerültek innen a legrégebbi idők képviselői, az első bogozók. Az óriási háló fokozatosan szövődött a hittan-teremben, valamennyien egyszerre emelték fel és feszítették ki a hálót az egység és az összetartozás jegyében.
A találkozó témája és címe: "A család életünk fundamentuma" volt. Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános megrendítő hitelességgel és bölcsességgel vázolta fel a témát, mondandója olyan mélységekig és magasságokig ért fel, hogy a jelenlevőket továbbgondolkodásra késztette. Zsolt atya tükröt tartott minden résztvevő elé, s kimutatta, hogy életünkben meghatározó, hogy ki milyen családi közegből származik, milyen mintát hozott onnan, hogy harmóniában, vagy szeretetlenségben, békétlenségben nőtt fel, konfliktusok közepette. A plébános külön hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy az otthonról hozott mintákban élhető gyökerek legyenek. Tudjunk hitelesek lenni a hétköznapokban, szánjunk minőségi időt családtagjaink számára, legyünk nyitottak az őszinte meghallgatásra, tudjunk közösen játszani s közben maradjunk meg végig alázatosnak.
A kiscsoportos beszélgetések is ezt az irányvonalat követték. A szervezők gondosan vigyáztak arra, hogy minden jelen levő régió képviselve legyen. A kiscsoportos beszélgetések hangulatát is a meghittség és az őszinteség határozta meg, terítékre kerültek a gondok, fájdalmak is bizonyos problémák megélésében. De valamennyien megerősödtünk a beszélgetésekben, új barátságok távlatai bontakoztak ki.
Délután három műhelymunkára nyílt lehetőség. Sajgó Balázs, a Caritas lelkiigazgatója "Krízis a családban" téma kapcsán fejtette ki gondolatait, Forró Gerda: "A nagycsalád szépségei és árnyoldalai" cím alatt tartott előadást, melyet interaktív beszélgetés követett. Forró Botond vállalkozó "Napjaink kihívásai az erdélyi családok életében" című téma kapcsán gyűjtötte maga köré az érdeklődőket.
Az erdélyi Háló-találkozó szervezői gazdag kínálatot nyújtottak a résztvevőknek kulturális kincsekből, a programot sporttevékenységek is fűszerezték. Bándi Enikő és Bíró Enikő népdal-csokrot adtak elő, klasszikus táncdarabokat mutattak be a Léda Tánc Tanoda gyermekei. Általános derültséget keltett és mindenkit megmosolyogtatott egy pantomim-előadás, melybe cirkuszi elemek is keveredtek, Dálnoky Csilla és Ráduly Beáta előadásában. A gyermekek újjongása átragadt a felnőttekre is, jóleső érzés volt kilépni a hétköznapok gondjai közül és kisimult ráncokat látni az arcokon.
Kósa M. Gabriella és Kelemen Szilveszter vezetésével a hétvége egyik nagy meglepetését a csíkszentkirályi Vadrózsák Néptáncegyüttes szolgáltatta, a villanyfényes vastaps átmelegítette a táncosokat. Volt részünk balett-előadásban, gyermek- és felnőtt labdarugó mérkőzésekben, ahol nem osztottak piros meg sárga lapokat, de legfőképpen sok-sok vidámságban, mosolyban, jó beszélgetésekben.
A Háló régi képviselői között voltak új arcok is, akik nagyon gyorsan vették át a ritmust és hangolódtak rá a találkozóra. Mintha ősidők óta jártak volna a Hálóba... Gáll Ibolya óvónő vezetésével a kicsik számára állandóan párhuzamos foglalkozás volt, azalatt a szülők nyugodtan koncentrálhattak a felnőtt programra. A szervezők gondosságát és ügyességét dicséri a színvonalas, sokszínű program összeállítása, mely megcélzott minden korosztályt, lehetőséget adott a lelki feltöltődésen túl a kötetlen párbeszédre, erősítette bennünk magyarság tudatunkat, hovátartozásunkat.
Az udvaron, a nagysátorban, egy tál gőzölgő krumpligulyás mellett a bánkfalvi Füstös Erzsike néni mondta ki először, hogy mennyire jó a Hálóban nosztalgiázni, felelevenítve a 2OO8-as tatai nagytábort, mikor az erdélyi férfiak beöltöztek apostoloknak, kiemelve, hogy annak a tábornak a szervezése, hangulata megismételhetetlen volt... Dehát minden találkozó megismételhetetlen és éppen másságában szép.
Vasárnap délelőtt a záró szentmise előtt a program talán legnehezebb része került megbeszélésre, azok a dolgok, "amelyekbe tavaly a bicska beletörött..." A "Hová, merre, hogyan erdélyi Háló?" irányvonalait próbálták a résztvevők meghatározni, felmérni a lehetőségeket, rámutattak a tapasztalt hiányosságokra, fogyatékosságokra. Az ünnepi szentmise után ebéd következett. A találkozó végén közösen elénekelt hálós himnusz (Silye Jenő: Múlnak az évek) könnyeket csalt a szemekbe. Valamennyien gazdagabban és lelkileg feltöltődve mentünk haza.
Józsa Attila
Az idei Kattárson a Hálónak nem volt módja önálló standdal jelen lenni, de az Érmeháló-nak köszönhetően a standjukon helyet kaptunk és információval szolgálhattunk az érdeklődöknek.
Beszámolók a Kattársról:
Magyar Kurir - Mit tehet egy ember - kerekasztal beszélgetés a Kattárson >>
Heti Válasz - A szeretet seregszemléje >>
Magyar Hírlap - Erdő Péter:Semmibe vesszük az embert, hacsak munkaerőként tekintünk rá >>
Gondola - A reduktív emberkép embertelen >>
A Szent István TV felvétele >>
Az ÉrmeHáló tudósítása >>
Ne add fel soha Istentől kapott álmaidat!
Szeptember 17-én egy verőfényes, kora őszi napon került sor a moholi Háló-találkozóra, melynek fő helyszíne a helyi kultúrotthon volt.
A vendégek fogadása után Somoskövi Hermina moholi bogozó köszöntötte a mintegy 70 egybegyűltet. Az üdvözlő szavak után Halmai Ágnes felolvasta a nemrég elhunyt Aszalós János matematikus gondolatait, amelyek a Kárpát-medencei Háló-mozgalom 20 éves jubileumára íródtak és a mozgalom jelentőségét méltatja.
Ezt követte Utcai Róbert csantavéri plébános előadása, amely egyúttal a találkozó témája is volt: Ne add fel soha Istentől kapott álmaidat. Sokan feladják az álmaikat, mert úgy gondolják, hogy bűneik elválasztják őket Istentől. Pedig Isten irgalmas, nagyon szeret bennünket és a nulladik lépést mindig ő teszi meg felénk! Csak bíznunk kell benne és kifogások keresése helyett követni őt. Merjünk ezért (nagyot) álmodni, így Isten útján haladva vállalkozásainkat áldás és siker kíséri. >>
2016. szeptember 10-én rendezte meg a Kárpátaljai Háló Egyesület az idei család napját, ahová Beregszász és Nagyszőlős környékéről érkeztek a bogozók családjaikkal együtt. Helyszínül a Tisza parti "almás" szolgált, ahol a pihenés mellett horgászni és fürödni is volt lehetőség. A délután folyamán Molnár Melinda és segítői tartottak kézműves foglalkozást, ahol felnőtt és gyerek egyaránt meglelhette a számára legjobb foglalkozást. A közös nap során átélhettük, milyen jó kikapcsolódni és újult erővel nekivágni az év további programjainak.
"Értük könyörgök" - Szép mottóval, érdekes programokkal és előadásokkal szervezték meg 2016 szeptember 10-én a XII. Nagybányai Háló Találkozót. A találkozónak, és 80 résztvevőjének a Krisztus Király templom adott otthont. A résztvevő budapestiek, nagyváradiak, zilahiak, nagykárolyiak, szatmáriak, felsőbányaiak, máramarosszigetiek és nagybányaiak egy felejtethetlen napot mondhatnak magukénak. "Ez olyan jó, hogy akármilyen messziről mi, ide Nagybányára, hazaérkezhetünk" - mondta köszöntő beszédében Konrád Katalin partiumi régióvezető.
Írás a Máramarosi Hírlap hírportálon >>
Aszalós János (1931-2016) emlékére
A Háló egyik bölcse volt. Sokat beszélgettünk vele a Hálóról, a Háló lelkiségéről. Nagyszerű elemzőkészsége, hatalmas tudása, nyitottsága, a világegyetemet befogadó hite mindnyájunkat csodával töltött el. Betegségét nagy erővel és csodálatos öniróniával viselte. A Háló nagyon sokat köszönhet barátunknak Aszalós Jánosnak. Mindig büszkék voltunk arra, hogy a Hálót nagyra értékelte. Minden gondolata, írása, mondata Istenhez emelt bennünket. Nagy szeretettel gondolunk rá. Megőrizzük emlékét, gondolatait, szeretetét. Isten áldását kérjük családjára, szeretteire, mindazokra, akik szerették és tisztelték őt.
Sokan emlékezhetnek rá a 2009. évi Kárpát-medencei balazséri bogozói találkozóról, ahol előadást is tartott, valamint a 2010. évi debreceni táborból.
Aszalós János írása - amelyet a Háló 20 éves születésnapjára írt, itt olvasható: Egyszer volt. Egy másik írása egykori tanáráról, novíciusmesteréről pedig itt: Lóránt atya emlékezete
A Háló vezetősége
Aszalós Jánosért hálaadó szentmisét mutatnak be szeptember 24-én szombaton 11.00-kor a Pasaréti téri ferences templomban.
A tábort támogatta a
2016. július 31-től augusztus 7-ig tartott a XV. Kárpát-medencei Háló tábor, amelynek megszervezését a Partiumi Régió önkéntesei vállalták, Konrád Katalin vezetésével. Közel háromszázan jöttek össze hat országból, kb. ötven helységből, ismét a sátoraljaújhelyi Várhegy Üdülőben. A legfiatalabb résztvevő két hónapos, a legidősebb 87 éves volt. A tábor témája az apostolok meghívása és küldetése volt (Lk 5,1-11). Az egy hetes együttlét egyik nagy közös élménye két táborlakó állampolgársági fogadalomtétele volt, Sátoraljaújhely város polgármesterének Szamosvölgyi Péternek és a Szent Korona másolatának jelenlétében.
Egy boldogabb világról álmodni, és tenni is érte
Egy év kihagyása után újra Kárpát-medencei tábort szerveztek Sátoraljaújhelyen a hálósok, július 31-től augusztus 7-ig. Ezen a jubiláris XV. Háló-táboron mintegy 300-an jöttünk össze a Kárpát-medence 6 régiójának (Magyarország, Erdély, Partium, Kárpátalja, Felvidék és Délvidék) kb. 50 helységéből. Életkorunktól függően felnőtt, ifjúsági, gyermek, ovis és baba-mama altáborba kerültünk, ahol különböző foglalkozások vártak ránk. E családos táborban a legfiatalabb résztvevő 2 hónapos a legidősebb 87 éves volt. Délvidékről 32-en utaztunk, Bácskából, Bánátból és nagy örömünkre egy résztvevő a horvátországi Baranyából is.
Az idei együttlétünk szervezését a partiumi régió hálósai vállalták, melynek a mottója:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (János 15-16)
A hét folyamán a csodálatos halfogásról szóló evangéliumi tanítás egy-egy mozzanatát elmélkedtük át az előadásokon, a szentmiséken, majd mély kiscsoportos beszélgetések formájában a délelőttökön. Délután szabad foglalkozások közül választhattunk: volt kézműves foglalkozás, filmvetítés, ismeretterjesztő előadás, meseelemzés és sportvetélkedő is.
A festői szépségű Tokaj borvidéken levő Várhegy üdülő medencéjében naponta felfrissülhettünk. A szerda délután emlékezetes marad mindenki számára, ugyanis két erdélyi barátunk - apa és lánya - állampolgársági fogadalmat tett a Szent Korona hiteles másolatának jelenlétében. A megható eseményen megtapasztaltuk a nemzeti összetartozás felemelő érzését. Esténként kulturális programok vidítottak fel bennünket: népdaléneklés, táncház tánctanítással, versmondás, mesemondás, filmvetítés, egy színi előadás megtekintése a városban, és az elmaradhatatlan, éjszakába nyúló barátkozások és gitáros éneklések.
Minden napnak egy-egy régió volt a felelőse-házigazdája. Így segítettek a partiumiaknak a zökkenőmentes szervezésben. Mi délvidékiek a pénteki napon voltunk a táborlakók házigazdái. Ez a nap rendhagyóan az elcsendesedés, a magunkba fordulás és a bűnbánat napja volt. Az előadás, a kiscsoportos beszélgetés, a szentgyónás, a szentmise, a szentségimádás és a keresztútjárás is mély lelki élményt nyújtott számunkra. Átéltük Isten mérhetetlen irgalmát, aki minden hibánk, esendőségünk, emberi gyarlóságunk ellenére is végtelenül szeret minket. Feladatokkal, küldetéssel bíz meg bennünket, hogy mi is ?emberhalászokká? váljunk, mint egykor az apostolok. A szombati nap már a táborzárásról szólt. A biztató és bátorító előadás után lelkileg feltöltődve vettünk részt a táborzáró szentmisén, a táborzárási programon és az esti gasztro programon, ahol minden régió étel és ital jellegzetességeit ízlelhettük meg. A nap fergeteges táncházzal és karaokéval zárult.
A vasárnap reggeli szentmise után szomorú szívvel búcsúztunk régi és új barátainktól, akikkel együtt oly sok lelki, nemzeti és közösségi élményben osztoztunk. De bátorított bennünket az a tudat, hogy jövőre újra találkozunk Erdélyben a XVI. Kárpát-medencei Háló-táborban.
A buszban hazafelé a Háló himnuszának sorait dúdoltam (Sillye Jenő szerzeménye):
Múlnak az évek. Mi egyet újra lépünk már.
Lehull a hó, de tudjuk, eljön majd a nyár.
Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk,
s egy boldogabb világról álmodunk.
Remélem nemcsak álmodunk, de teszünk is érte.
Az írás a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján is megjelent.
Halmai Ágnes
Mindig a találkozás hozza a csodát
Az első olyan táborom volt, ahol egyetlen családtagom sem volt velem. Így aki a szüleimmel vagy a testvéreimmel váltott volna pár szót, nem tudott. Nem maradt más választása, mint velem beszélgetni. Sok ilyen volt. Így történt, hogy akikről évek óta tudom, hogy kicsoda, de sosem beszélgettünk, most olyanokkal is sikerült. Sok kedves, és két rendkívüli élményt őrzök a 2016-os Háló táborból. Az egyik a fél Timár család állampolgári esküje. Csodálatos volt. Nem szoktam sírni. Most sírtam. Nincsenek szavak... Ezt csak az tudja, aki érezte. A másik a csütörtök esti városi program, ahová kocsival mentünk le. Ezúton köszönöm az útitársaimnak a bulit, amit az icipici Opel Corsában csináltunk. Aki látta, tudja, miért. Szeretek hálós lenni.
Orosz Sára
Kicsi mennyország - ünnepi beszéd a fogadalomtétel alkalmából
Kedves hálósok, barátaim, tisztelt polgármester úr, tisztelt egyházi méltóságok, kedves vendégek!
Életemben kétszer esküdtem: Először 23 évvel ezelőtt, augusztus 7-én örök hűséget esküdtem drága feleségemnek Gyergyószentmiklóson. Másodszor pedig a tavaly áprilisban magyar állampolgársági esküt tettem a csíkszeredai Magyar Konzulátuson, nagyobb családommal, 13 személy társaságában.
Megkérdezem tőled Tímár Sándor, ki vagy te és rögtön magamtól is, ki vagyok én Szabó Lóránt, hogy még egyszer esküt tehetünk? A Szent koronára, a Magyar Alkotmányra, deresed? fejjel, tudva és akarva, magyarul! Én akkor visszakaptam valamit! Bocsánat! Visszakaptam hivatalosan is mindent! Hazát és reményt! Ezért nagyon hálás vagyok és köszönöm! Mondom, nagyon szépen köszönöm!
Sándor! Valami nagyot akar tőlünk a Jóisten! Kaptunk még egy esélyt! Van nekem erről a dologról egy elméletem, hogy miért vagyunk mi most otthon Székelyföldön ilyen helyzetben?! Koncepciós perek, letartóztatások, megfélelmítések, zászlóperek...vagy hogy én 18 évesen magyar anyanyelvű kiskatona miért voltam munkaszolgálaton a Duna csatornánál egy kerek esztendeig, nem is sorolom. Gusztustalan!
Mondom az elméletem: Ha egy háziasszony befőzéskor tartósan, biztonságosan, jó minőségben el akar tenni valamit, akkor azt dunsztba teszi. Mert amikor sok idő mulva előveszi, az jó kell legyen, nem lehet rothadt vagy penészes! Minőségi kell legyen a legkedvesebb vendégeinek, családjának. Mi most otthon dunsztban vagyunk és a Jóisten amikor benéz a népek kamrájába akkor mosolyog, mert a dunsztot jól megcsinálta! Csak alkalmas időben veszi majd elé! Alkalmas embereket, nem sehonnai bitangokat, csüg-büg szekelyeket!
Nekünk a gyökereink jók, jó erősek! Megboldogult dédnagyapám 1911 ben koronaőr volt, úgy hívták Rokaly Ferenc. Benne van a gyergyócsomafalvi monográfiában, címeres, koronás fényképe ott van édesanyám szobája falán, egyszer az enyém lesz! És én most, 2016 ban, 105 év múltán itt állhatok őfelsége a Szent Korona! Leírhatatlanul megtisztelő és felemelő számomra!
Végigjártam a keleti határt, a Kárpátok keleti gerincét. Láttam az omladozó határőr kaszárnyákat Máramarosban, Gyergyóbékásban, Tölgyesben, Gyímesbükkben. Ma a szentmisében azt énekeltük, hogy szállj dalom, szállj a Hargitáig szállj...
Ti tudjátok, hogy a Hargitán is van Szent István templom és Gyergyószentmiklóson is van ereklyés Szent István templom, Szent Koronával az oltárán, 500 kilóméterre innen? Minden nap imádkozhatok ebben a templomban az Élet Urához, hittel, reménnyel teszem! Méghogy határokon túl? Hogy Magyarországot keresztre feszítették? Igen! És feldarabolták? Igen! S most akkor Nagypénteket ülünk? Nem! Mi már tudunk valamit! A Mestert, a legjobbtól! Eljön húsvét reggele! Van feltámadás! Dúlt itt tatár, hódított a török, de én tudom, hogy trianon sem lehet örök! Én erre tettem esküt! Isten engem úgy segéljen! És ezt itt a Hálóban érzem és átélem. Évről évre!
Minden magyar terület itt van! Itt és most! Kicsi mennyország! Sokszor mondom itt egység van! És ez nem lehet emberi, hanem cskis Isteni sugallat! Én ebben visszakaptam mindent! Isten áldja meg a Magyart! Mély hittel, reménnyel!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Szeretettel, mint akkor es! Ölellek mindannyiótokat!
a nagyváradi PKE tanársegédjével
Az idén Sátoraljaújhelyen Konrád Tamás hálós társunk kezdeményezésére együtt táboroztunk kb. háromszázan hálósok és a nagyváradi Csillagocska Néptáncegyüttes fiataljai: 31 táncos, énekes és muzsikus. Csillagocskáék napközben a saját programjaikat élték, esténként pedig több alkalommal nekünk muzsikáltak, táncoltak, énekeltek. Ez tánctanítással folytatódott, majd közös tánccal, énekléssel fejeződött be.
Hogyan kezdődött, mióta létezik a Csillagocska?
Marosvásárhelyen születtem, Nagyváradra azért kerültem 1996-ban, mert az akkori Sulyok István Református Főiskolán (ma Partiumi Keresztény Egyetem) először itt lehetett Romániában magyar nyelven zenepedagógia szakon tanulni. Váradon régóta igény volt magyar népzenét játszó zenekarra az addig lemezjátszóról szóló táncházban. 1997-ben Molnár Szabolcs prímás, Pálfi József főiskolai lelkész, dr. Szenik Ilona népzenekutató buzdítására, Benedek Árpád vezetésével beindult a gyerektáncház. 2001-ben a Nagyvárad-Réti református gyülekezet alapítványt hozott létre, a Csillagocska Alapítványt, ami lehetővé tette azt is, hogy pályázatokon indulhassunk. Dr. Pálfi József, az akkori Sulyok István főiskola lelkipásztora vezetésével saját erőforrásból olyan közeget teremtettek, ami magja lett a református zenei óvodának. Ebbe az óvodába 4 csoportba 80-90 gyerek jár. A néptáncos csoportok 5 korosztályra tagozódnak. A zenekart is saját magunk neveltük ki, a mostani már a harmadik generáció. Az Alapítvány keretében a szülőknek külön néptánccsoportja van. Hét évvel ezelőtt, a farsanggal kezdődött, hogy összeálltak a szülők titokban énekelni. Akkor azt mondtuk a gyerekeknek, hogy egy nagyon híres kórus jön hozzánk díszvendégként. Ők még mindig együtt énekelnek, ez lett a Csillagfény kórus, Márkus Zoltán a réti gyülekezet kántora a vezető karnagyuk, sőt már van Váradi Dalnok nevű férfikórusunk és Búzavirág nevű asszonykórusunk is. Az óvodánkban, ahol minden csoportban minden nap van félórás zenei oktatás, a zenei nevelés összefogója Benedek Árpád. Kislányom ide jár óvodába, szeptembertől februárig 60 gyerekdalt tanultak meg. A Csillagocskánál a népi ének oktatás a feladatom, a táncosokkal Benedek Árpád mellett Konrád Tamás és a férjem, Brugós Sándor is foglalkozik, továbbá Tolnai Tímea és a saját nevelésű Szőcs Brigitta másodéves egyetemista is. A zenészeket Benedek Árpád, Dallos Levente, Bartalis Botond képezi. Konrád Tamás is nálunk kezdett táncolni, de mostanra az Alapítványnál van alkalmazásban: pályázatokat ír, szervez és segít a tánctanításban. Sikerült elérni, hogy a pályázatok révén önfenntartók vagyunk.
Tamástól pár évvel ezelőtt hallottam, együtt táncoltak török táncosokkal. Ez hogy volt? Sikerült eljutni egy törökországi fesztiválra?
Nem, a törökök jöttek Váradra. 2008 a Biblia éve volt Magyarországon és a Kárpát-medencében. Elhatároztuk, hogy megemlékezünk a Váradi Bibliáról, amelynek a nyomtatása 1657-ben tízezer példányban kezdődött városunkban. Az Újszövetség 1660-ban el is készült. Közben a török támadás a vár és a város elestével fenyegetett. 1660-ban a vár feladásának egyik feltétele az volt, hogy a már kinyomtatott példányokat, a nyomtatáshoz szükséges papírt és a nyomdai felszerelést épségben kiengedik a törökök a várból. Ezt a feltételt elfogadták: így jutottak ki Váradról a nyomdászok és minden, ami a Biblia nyomtatásához szükséges volt. Ezt a Bibliát Váradinak nevezik, mert a munka ott indult el. Ezt a történetet táncoltuk el László Csaba koreográfus rendezésében, aki a Pipacsok Néptáncegyüttes megálmodója, megalkotója volt. Az akkori felkészülésben Dimény Levente társrendező (a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja) színésztréninggel segített a gyerekeknek. Erre a hatalmas feladatra a Csillagocska nem is volt elég, az előadásban részt vett a borsi Galagonya, az érmihályfalvi Nyíló Akác néptáncegyüttes, az érsemjéni Ezüstperje néptánccsoport, a váradi Miora román tánccsoport, az Ankarai Táncművészeti Főiskola 8 táncospárral és 4 archaikus török népzenét játszó zenésszel.
Mit tanulnak, miből áll a táncosok a repertoárja?
Nagyrészt erdélyi táncokat tanítunk. Korosztálynak megfelelően: moldvait és fel-csíkit az első évben, aztán sóvidékit, mezőségit, Küküllő-mentit, Maros-mentit és kalotaszegit is, de nem áll messze tőlünk a szatmári és sárréti anyag sem. A nyári "edzőtáboraink" eddig mindig a Székelyföldön voltak. Most jó volt együtt lenni a hálósokkal: például a lányok képesek voltak 6-kor felkelni, íjászkodni és futni fel a hegyre, hogy részt vegyenek a hálós tábori olimpia pontszerző versenyén.
A szervezők előzetesen azt kérték a régióktól, hogy a szombati gasztro-estre a saját régiójukra jellemző ételeikkel készüljenek. Mivel a tábor központi képe a halászat volt, többen is halas étellel mutatkoztak be. A magyarországiak és a délvidékiek közösen főztek egy jó nagy kondér tiszai halászlevet pontyból és filézett csukából. A magyarországiak ez mellé törkölypálinkát és zweigelt, kékfrankos, merlot, valamint cabernet sauvignon harmonikus keverékéből alkotott szekszárdi száraz háziasított cuveét kínáltak. A délvidékiek még házi füstölt szalonnát, töpörtyűt és barackpálinkát, saját kertben termett paprikát, paradicsomot, lilahagymát, uborkát, erőspaprikát, pepperonit hoztak csirke-, máj- és disznó kenőpástétomokkal. Kárpátalja állt elő a legszélesebb kínálattal. Láthattunk és kóstolhattunk náluk gyöngyölt fűszeres szalonnát, sós fonott füstölt sajtot, különböző fákon füstölt különböző szalonnákat, parázsban sült halat, halvát, kövérkével dísztett sajtkrémet. Desszertnek cukormentes ciberelekvárt, aszalt gyümölcsöket, üstön főzött szilva és málnalekvárt, inni forrásból ásvány vizet és háromféle kvaszt kínáltak. Megtudtuk tőlük, hogy a kövérke (portulaca oleracea) omega-3 zsírsavakban, C- és E-vitaminban, valamint béta-karotinban, glutationban és antioxidánsokban gazdag gyógynövény. A felvidékiek asztalánál sajtos tócsnit, fokhagymás krémet és sajtos pogácsát ehettünk és ehhez fehér bort és becherovkát ihattunk. A partiumiak főként Szentjobb környéki különlegességeket hoztak. Odavalósi krumplis hurkát, mangalica szalonnát, frissen füstölt tepertőt, fehérbort, diós kalácsot. Készültek még párolt zempléni gombával, dinnyével és gazdag pálinkaválasztékkal: barack, körte és szilva. Az erdélyiek is a halat tették a fókuszba. Kétféle halsalátájuk volt, tonhalból, illetve patakból fogott halból. Alkalmam volt a fokhagymás musdéjukat is megismerni. A musdé tört fokhagyma, só, olaj kikavarva és hozzáadva tejföl. Innivalóik Csíkból érkeztek: ferences recept szerinti fehér Salvator likőr és Igazi Csíki sör.
Írás a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Sóskopó a Tisza délvidéki szakaszának egyik ősi mederága, a folyó egykori szabályozásának kezdetén vesztette el kapcsolatát annak főágával, vált holtággá. A vízzel borított terület nagysága az év során sokat változik, a víz só tartalma tízszerese a normál édesvizek sótartalmának, ezért a part közelében csak sótűrő növények élnek. Ennek a tájnak nemzetközi jelentőségű vizes élőhely státusa van, ezt a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség vörös listáján szerepelő általánosan veszélyeztetett fajok jelenlétének köszönheti. Kora tavasztól késő őszig nagyon sok fajta vízimadár vonul erre és pihen meg, több ezres vagy tízezres tömegekben, jó néhány madárfaj itt költi ki fiókáit és röpül el délre a nyár végén, és jó néhány madárfaj jön ide Észak-Európából itt tölteni a telet.
Sóskopó Törökbecséről észak-keletre található, bejáratát délről a 117-es úton közelítettük meg autóval. Az út első felében Gergely József biológus, madarász, természetfotós volt a túravezetők. Mi is használhattunk a nagyon nagy felbontású speciális madarászlátcsővét. Láttunk vele szélkiáltót, amit pólingnak is neveznek, pajzsos cankót, gulipánt, bíbicet és gólyatöcsöt.
Egy kis ligetes területen levő vadászházban tartottunk déli pihenőt. Amíg a törökbecsei asszonyok ebédet készítettek, addig Gergely József vetített képes előadást tartott a környéken készült természetfotóiból. A fotókon a madarak közül láthattunk zöldikét, cinegét, kócsagot, gémet, darut, partfutót, dolmányos varjút, nagyliliket, szalakótát, vadkacsát és tőkésrécét. A ragadozó madarak közül parlagi sast, réti sast, kerecsensólymot, a csak téli vendég fekete sast és az Észak-Erdélyből visszatelepült égerészölyvet. Az emlősök közül rókát, hódot, aranysakált (amit nádi farkas vagy toportyánféreg nevén is ismernek) és az utóbbi időben nagyon elszaporodott borzot. Az előadó beszélt az aktív tervezett természetvédelemről. Ennek eredménye, hogy Szerbiában már 100, Magyarországon pedig már 300 rétisas pár él, és Magyarországon 100 év után ismét költött daru.
Az út végén, visszaérve a természetvédelmi terület bejáratához szentmisén vettünk részt. Az alkalmi oltárt Sóskopón szedett, nem védett sóvirággal díszítettük. A szentmisét Dr. Horváth László bácsföldvári és Vreckó Ferenc zentai plébános celebrálta. Horváth László prédikációjában a természetes és a mű viszonyáról beszélt. Áldás előtt az alábbi mondattal búcsúzott: A természetes ember természetesen keresi az Istennel a kapcsolatot.
A szentmisén Schön György volt az alkalmi kántorunk. Vezetésével és furulya kíséretével a Kájoni János-féle 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből énekeltünk. A mise után ugyanezen dallamokra énekelve emlékeztünk arra, hogy előző nap ünnepeltük a nándorfehérvári győzelem 560. évfordulóját. Az énekelt szöveg Nagybáncsai Mátyás műve, aki Nagyszombaton volt protestáns tanító és lelkész. 1560-ban Thuróczy János és Bonfini latin nyelvű történeti munkája és Székely István protestáns szemléletű Világkrónikája alapján a végvári vitézek buzdítására 107 versszakos műben örökítette meg Hunyadi János életét és hadi tetteit. Műve 1574-ben Debrecenben jelent meg. Belgrádi születési kántorunk a históriából 9 versszakot szokott elénekelni, valahányszor a szülővárosában a várfalakon az emléktáblánál jár, mi is ezt a 9 versszakot (36 sort) énekeltük.
Margitfalvy György
2016. július 9-én a zentai Kis Szent Teréz plébánia templomban és hittantermében Háló-találkozót szerveztek a zentai bogozók. A találkozóra, melynek a mottója ez a mondat volt - Irgalmas leszek az önzés helyett - 75-en érkeztünk Bácska és Bánát 14 helységéből. Bevezető elmélkedést Ft. Balcsák Szilárd tartott: Az Irgalmasság ideje címmel.
Előadásában idézte Ferenc pápa gondolatait, melyeket az irgalmasság évében több alkalommal lelkünkre helyezett, mint például: Isten neve az irgalom; Ha találkozom Istennel, teljesen megváltozom, belátom hibáimat és úgy tudok szeretni mint Ő.
A szegények és betegek a mi legnagyobb jótevőink, mert szembesítenek bennünket azzal, hogy milyen kevés bennünk az irgalmas szeretet. Ha szembesülünk kudarcainkkal, akkor találkozunk Istennel. A csendes szentségimádás alatt válhat ez valóra, mondta Szilárd atya, ezért az elmélkedés után szentségimádás következett. A kiscsoportos beszélgetések során őszinte megosztásokkal gazdagítottuk egymást.
A szentmisén hálát adtunk Istenünk végtelen irgalmasságáért és minden ajándékáért, amellyel ezen a találkozón elhalmozott bennünket. Segítségét kértük, hogy életünk során mi is irgalmasak tudjunk lenni embertársaink iránt.
19 évvel ezelőtt, 1997-ben Zentán szervezték meg az első Háló-találkozót a Délvidéken!
