Újra alkalmunk nyílt a találkozásra. Ilyenkor nyitott szívvel, kíváncsisággal vágyunk arra, hogy újra láthassuk egymást, meséljünk, beszélgessünk, ölelkezzünk és dolgozzunk. Egy kedves ráhangoló est keretén belül teltek a találkozásunk első közös percei. Kicsit megpihentettük a testünket, lelkünket, hogy feltöltekezve fogadjuk a Szentlelket, és engedjük, hogy dolgozzon bennünk és általunk. A csodás töltekezés estéjét egy munkás nap követte. Nagyon sok gazdag ötlet sziporkázott a levegőben, amiket papírra is vetettünk. Ilyenek voltak a nagytábor szervezéséhez és a régiónk fellendítéséhez kapcsolódó ötletek. Mindkét témában ötleteltünk, nagyon szép gondolataink születtek. Persze két ötletelés között jutott időnk egymásnak örülni, meglátni Jézust, rácsodálkozni a Szentírásra és újra értelmezni azt. Sőt ez idő alatt megleptük egy kedves hálós társunkat születésnapja alkalmából. Nagy örömet és meglepetést okozva ezzel. Úgy gondolom egy nagyon jó és áldott hétvégét tudhatunk magunk mögött, ahol a Szentlélek igazán dolgozott. Isten áldásával legyen még sok ilyen hétvégében részünk: közös együttléttel, csodás ötletekkel, és Istenben való töltekezéssel.
Bajusz Beáta
Elcsendesült lélekkel hallgattam Isten igéjét. Előzőleg volt egy "megegyezésem" az Úrral. Szerettem volna, ha az amit olvasok igazi üzenet lenne a számomra. Tényleg nekem szólna. Amíg vártam, hogy rám kerüljön a sor az olvasásban néha a tudásomra hagyatkozva hallgattam az ismert történeteket. Néha elmélyültem a hallottakban. Érdekes volt, ahogy mindenki "magáévá tette" az egyes fejezetek történeteit, különböző hangsúllyal olvasva, kiemelve részeket, amikre talán eddig nem figyeltem fel. Amikor én következtem az olvasás folytatásban nyitott szívvel álltam a Szentírás elé, várva mit üzen nekem Isten az Ő igéjén keresztül. Hihetetlen volt, hogy tényleg nekem szólt, küldetésről, megerősítésről, Isten körülölelő szeretetéről. Vártam a következő alkalmat, 10 percig olvastunk felváltva, mikor olvashatok, mikor újra figyelhetek, kaphatok, hallhatok. Köszönöm azoknak akik lehetővé tették ezt az alkalmat. Nagyon várom a következő lehetőséget. Adja Isten, hogy minél többen átéljék milyen csodás ajándék Isten igéjét olvasni.
A zsögödi Római-Katolikus Plébánia partnerségben a Háló Egyesülettel programsorozatot szervez olyan párkapcsolatban élőknek, akik szeretnének tenni kapcsolatuk mélyítéséért, fejlődéséért. Az első alkalomra március 3-án került sor, ahol Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános tartott előadást a jelenlévőknek. Az előadást kötetlen beszélgetés és borozás követte. Ízelítőként közreadunk néhány fotót és az előadás hanganyagát.
Fényképek >>
Ilyés Zsolt előadása >>
Együtt gondolkodás és tervezés Nyírszőlősön
Hofher József jezsuita szerzetes lelkesítő előadása >>
Az idén Nyírszőlősön került sor a Háló Kárpát-medencei vezetőségi találkozójára. Az egykor önálló település 1973 óta Nyíregyházához tartozik. Erről a vidékről így ír a Nyíregyháza másik szélén született Váci Mihály:
mennyekbe vándorló
jegenyék fasorát,
s amivel fiadat te megáldod:
a porfelleg-glóriát.
...
Ez a táj tanított
szeretni Hazát!
Ez a por mutatott
arányaidra - világ!
Itt lett rokonom
a Három-Milliárd!
Az idézett vers írásakor még nem hétmilliárdnyi volt a Föld lakossága, és nem volt lehetősége a zarándokoknak itt a Mária-úton olyan komfortos zarándokházban lakni, mint amilyenben lakhatunk. Ha ilyenkor, február vége felé zarándokként vagy turistaként jöttünk volna, bizony nem porfelleg-glória, hanem sártenger-glória lett volna osztályrészünk.
A vezetőségi találkozó helyett a mostani együttlétet pontosabb volna vezetőség+ találkozónak nevezni, ez a Háló olyan kivételes eseménye, ami nem nyílt, jelentkezésen és regisztráción, hanem meghíváson alapul. A vezetőség hív meg olyanokat, akikre az elmúlt évben (években) legjobban tudott támaszkodni, és a meghívásnál figyelmébe vesz olyan szempontokat is, hogy minden régió, minden korosztály képviselve legyen, továbbá mindig legyenek olyanok is, akik eddig ilyen találkozón még nem vettek részt.
Plenáris ülésen és kiscsoportokban többek között a következő témákról beszélgettünk:
- Mit és hogyan, kinek és hol mutathat meg kisközösségi értékeiből, működési formájából, módszereiből a Háló?
- Mi a Háló ereje, értéke? Mitől egységes és közös a Háló?
- Mik a nehézségek a régiókban és a régiók között?
- Mit lehetne jobban csinálni?
A Háló ereje kapcsán az elmúlt év eseményeiből 2 dolgot emelnék ki. Az egyik: a borsodszentgyörgyi Háló-táborocska, ahol külön támogatás nélkül, önszerveződéssel, minden hálós régiót képviselve 1:10 méretarányban (táborocska: tábor) családos tábort szerveztek. A másik: a nyári kárpátaljai utazás, amikor a gyűjtésünkből származó pénzadományt vittünk. Igaz az utazáson a vártnál kevesebben vettek részt, de sokan adtak és így jelentős összeget tudtunk átadni.
A régiók képviselői rövid beszámolókat tartottak és szóba kerültek a 2016. évi programok is.
Rövid időre meglátogatott minket Szócska Ábel a nyíregyházi egyházmegye apostoli adminisztrátora, Keresztes László a helyi egyházközség plébánosa, a Kosztura házaspár a felvidéki Zemplénből és megismerhettük Gaga Zsuzsa szüleit is.
Nem szokásunk, hogy találkozóinkon névnapot vagy születésnapot, pláne nem kereket, ünnepeljünk. Most Gaga Zsuzsa névnapja és Ocskay Márti születésnapja alkalmából mégis kivételt tettünk. Ők éveken át önzetlenül, nagy szeretettel sokat dolgoztak a Hálóért. Mindketten nehéz évet tudtak maguk mögött, ezért is örültünk, hogy ismét köztünk vannak.
Margitfalvy György
A gyergyószenmiklósi kerületi Háló-találkozón Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános tartott előadást (Hallgasd meg itt!)
Jó ideje érezzük már, hogy szükség van a bogozó társainkkal való személyes kapcsolat felelevenítésére. Több hónapja terveztük a nagyváradi hálósokkal, hogy autóba ülünk, elindulunk szerte Partiumban és felkeressük a többieket. Az ok, hogy miért nem lett mégsem belőle semmi, az ismert akadály: nem volt rá idő, mindig közbejött valami.
Az utolsó lökés, ami átbillentett minket a tervezgetésből a tettek mezejére, az volt, amikor meg szerettük volna osztani bogozó barátainkkal is az adventi hangulatban átélt élményeinket, szerettük volna, ha a többiek is eljönnének Nagyváradra és velünk töltekezhetnének azokból a gondolatokból, amikből mi is, de sajnos nem sikerült találkoznunk. Ennek a szándékunknak a meghiúsulása végül is elhatározásra késztetett bennünket. Eldöntöttük, hogy nem másoktól várjuk el, hogy győzzék le az adódó akadályokat, hanem mi tesszük meg ezt.
Pár nap múlva, január 15-én már az autóban ültünk útban Nagykároly felé. Kedves és lelkes csapat fogadott bennünket. Jól esett újra találkozni személyesen és beszélgetni. Úgy tűnt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára. Majd Kornád Kati vezetett le Kett-módszerrel egy foglalkozást, melynek témája a példabeszéd volt a magvetőről. Mély és szép gondolatok születtek. Mindenki pozitívan és építően állt hozzá a beszélgetéshez. A találkozásunk kerek volt, a lelkesedés egyre fokozódott. Abban maradtunk, hogy ennek még folytatása kell legyen.
Január 21-én a kitűzött célunk Szatmárnémeti volt. Szeretettel fogadott minket a rég nem látott baráti kör. A találkozás öröme végig kísérte azt a pár órát, amit ott töltöttünk. A Kett-foglalkozás témája a talentumok voltak. Mindenki saját talentumait vette számba: szimbolikusan a kezében tartotta, valójában pedig a fejében forgatta. Nagyon gyorsan telt el az idő. Pár gondolatot megosztottunk egymással, sajnáltuk, hogy eltelt az idő, amikor eljöttünk, de a találkozás során megmutatkozott sok értékes ötlet, amire építeni lehet a jövőben.
Február 2-án a nagyszalontai portyánk alkalmával kellemes meglepetésben volt részünk. A hálós csapathoz csatlakoztak nevelők, akiknek bár új volt ez a Hálós-baráti találkozás, mégis aktívan vettek részt. A egymás és Isten megismerése köré épült ez az együttlét. Azzal a gondolattal jöttünk el, hogy sikerült egy pozitív benyomást tenni, lendületet adni és egy olyan utat mutatni, ami Jézus felé vezet és amit szeretnénk együtt járni.
Az eddigi három portyánkkal, egy impulzust szerettünk volna adni és ezt elindítani a hálósok, a bogozók körében. Felelevenedett az az érzés, hogy milyen jó is találkoznunk egymással, hogy összetartozunk, hiszen több hónap, talán év után is úgy tudtunk beszélgetni egymással, mintha egy pár perce abbahagyott párbeszédet folytatnánk. Nagyon kevésnek éreztük azt a pár órát, amit látogatóban töltöttünk, de úgy érzem, hogy ismét megéreztük a Hálós találkozások hangulatát, örömét, békéjét, jókedvét, stb.
Nagyon fontosnak tartjuk az egymás közti személyes kapcsolatok ápolását, hiszen erről szól a Háló: minden város, kerület, régió kedves arcokat és szép emlékeket juttatnak eszünkbe.
Baumann Anikó
Új találkozásokra készülve
Január 30-án, szombaton tartottuk meg a délvidéki Háló önkéntes területi felelőseinek - bogozóinak - a találkozóját a Nagybecskereki Püspökségi Caritas konferenciatermében és a mellette lévő Háló irodában. A találkozóra huszonkilencen gyűltünk össze a Délvidék 10 helységéből. A szívélyes fogadtatás után Halmai Tibor, a Háló délvidéki vezetője üdvözölt bennünket és néhány szóban összefoglalta az elmúlt év hálós eseményeit. Rendezvényekben és élményekben gazdag évet zártunk, a pénzügyi nehézségek ellenére is, mondta Tibor.
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján
Egy találkozó kivételével minden tervünket teljesítettük. Nyolc talákozót szerveztünk és három Kárpát-medencei szintű találkozón vettünk részt. Mindezt a bogozók és segítőink önfeláldozó és önzetlen munkájának köszönhetjük.
Az egymásra hangolódó vidám, játékos - hogy érzem magam, személyesen és a Hálóban - megosztás után a 2016-os év rendezvényeinek tervezésére került sor. Először a már meghatározott Kárpát-medencei szintű, több napos események dátumait írtuk be a jegyzeteinkbe, majd a területi felelősök - bogozók bejelentették a körzetükben megrendezésre kerülő Háló találkozók számukra legmegfelelőbbnek tűnő időpontjait és helyszíneit.
A munkában elmerülve gyorsan múlt az idő és azt vettük észre, hogy elérkezett a tervezett szentmise kezdete, amelyet Ft. Masa Tamás, nagybecskereki káplán és a Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános celebrált. Tamás atya szentbeszédében buzdított mindannyiunkat, hogy ne féljünk a feladatoktól, a megpróbáltatásoktól, mert irgalmas szerető Istenünk mindig velünk van. Tegyük tehát boldog lélekkel Istenre hagyatkozva dolgunkat továbbra is. Sugározzuk a környezetünkre a megtapasztalt isteni szeretetet és legyünk irgalmasak, napjainkban embertársainkkal, mint amilyen a mi Atyánk velünk.
A szentmisében lélekben feltöltődtünk, majd a közös agapéval testünket is tápláltuk. Baráti hangulatban, kötetlen beszélgetéssel és tervezéssel zártuk az együttlétünket, készülve az új találkozásokra.
Halmai Ági
A Kárpát-medencei Háló mozgalom céljairól, a Délvidéki Háló első 19 évéről, a kezdetekről, a találkozókról, és a Háló táborokról beszélgetett Németh Ernő Halmai Tibor régióvezetővel, a Kárpát-medencei vezetőség tagjával. A riport a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában hangzott el, 2015.12.23-án. (A Határok nélkül a Kossuth Rádió rendszerváltozás óta hallható műsora, amely hírt ad az elszakított nemzetrészek és a diaszpóra életéről, illetve az őket érintő döntésekről, eseményekről, fejleményekről. Minden hétköznap 4:30 és 18:30)
A karácsonyt megelőző időszakban a Partiumi Háló Egyesület Út a múltból a jövőbe címmel adventi időutazást, illetve élménykiállítást szervezett Nagyváradon, az egyesület Kanonok sori székhelyén.
Bővebben az Erdély Online hírportálon >>
Az adventi időutazás célja a Karácsony ünnepének felvezetése, az ünnepre való lelki ráhangolódás volt. Az ünnep előtti várakozás itatta át utunkat, melyet egyrészt az ismert történetek folytatásának mikéntje, másrészt pedig a mai- és a bibliai ember ?várakozásának? hasonlóságainak és különbségeinek felfedezése tette különlegessé.
11 helyszínen, állomáson keresztül próbáltuk bevonni a résztvevőket. Minden állomásnak volt saját mondanivalója. Nem csak a történet, hanem a látvány, a hangok és ezek hangulata is mind - mind üzentek valamit, minden használt eszköz szimbolikus jelentéssel bírt.
Az első állomás az útra való felkészülés ráhangolódás szerepét töltötte be, majd időutazásunk Mária gyermekkorával kezdődött.
Anna és Joakim otthonát jelenítettük meg, ahol a falra felfestett kandalló nemcsak az otthon melegét szimbolizálta, hanem azt a melegséget, ahogyan a szülők körülölelték, nevelték, tanították és óvták Máriát. A történetben a család és Isten kapcsolatára és szeretetének légkörére, fontosságára irányult a figyelem, ami megmutatta nekünk, hogy mekkora érték a család, és az a háttér, amiből indulunk, és amiből táplálkozunk.
Az angyali üdvözlet helyszínén meghallgattuk az angyal szavait, megértettük Mária példájából, hogy mekkora erőt kaphatunk az Istentől, hogy mekkora bizalommal fordulhatunk hozzá. A hófehér környezet, melyet az angyal fénye világított be, Mária tisztaságát sugallta. Arra késztetett, hogy képzeljük bele magunkat az ő imájának és alázatának erejébe. Mária igenje bennünket is arra buzdított, hogy mi is tudjunk igent mondani Istenre.
Továbbhaladva időutazásunkban, meglátogattuk Máriát immár József feleségeként a názáreti otthonukban. Itt már a gyertya jelképezte, az otthon fényét, melegét, Mária és József hétköznapja volt megjelenítve, aminek része a kenyérsütés, (kovásztalan és kovászos kenyér, a régi és az új közötti különbség, az ünnep,) a szalmaágy, József az ács-kellékei és az ima. Az ima amit letudunk tenni Isten lába elé, az ima ami segít megoldani a problémákat, még azokat is amik meghaladnak bennünket.
A názáreti otthonból Erzsébetet - Keresztelő János édesanyját látogatták meg a résztvevők. Elkísérték Máriát Erzsébethez és tanúi lehettek a két anya találkozásának, amit még a születendő Jézus és János is érzékelt, akkor amikor felcsendült Erzsébet magasztaló éneke. A küldetések elfogadása és vállalása mindenkire vonatkozik. Ki-ki meg kell találja saját kisebb-nagyobb feladatát.
A következő helyszín a több napig tartó út, amit gyalogosan tettek meg annak idején. Az út, amelyet mi is nap mint-nap meg kell tegyünk, a nehézségekkel, a kellemetlenségekkel, a viszontagságokkal, de ahogyan József és Mária mi is megküzdünk.
A betlehemi fogadós, akihez megérkeztek, természetesen visszautasította a résztvevőket is, amikor látta, hogy nem tudnak fizetni, akárcsak annak idején a fáradt Máriát és Józsefet. Az ítélkezés és előítéletek minket is a fogadós szerepébe taszítanak. A fogadóban kapott üzenet, hogy törekedjünk a jóra, ne hagyjuk, hogy kényelmünk, egónk elvakítson bennünket, mint ahogy ezt a fogadósnál tapasztaltuk.
A résztvevők a fogadót elhagyva, a csillagos ég alatt nyájukat vigyázó pásztorokhoz érkeztek. Itt csak a csillagok adták a fényt, a sötét éjben a résztvevők lepihentek a pásztorokkal és velük együtt élték át az angyal által hozott örömhír érkezését, amit Csordapásztorok című ének segítségével jelenítettünk meg. A megfelelő pillanatban pedig a csillagos égen feltűnt a mi angyalunk is. A pásztorok tisztalelkűsége és cselekedni vágyása arra ösztönzött mindenkit, hogy mindenki találjon valami értékeset, amit elvihetett, odaadhatott a kisdednek. Azzal a gondolattal mentek innen tovább a résztvevők, hogy, úgy mint, ahogyan a tisztaszívű pásztorok az ajándékozás érdekében lemondottak valamiről, úgy mi is képesek legyünk lemondani a jó érdekében.
Az időutazáson tovább haladva a három napkeleti bölcs királlyal találkoztunk, és megkereshettük magunkban azt a fényes csillagot, amit követhettünk. Elkészítettük a nagy fényes csillagot, ami rejtett helyen volt feltéve, ahol csak azok találták, láthatták meg, akik arra érdemesek, akik keresik, kutatják és felismerik. A bölcs királyokkal mi is elindultunk a fényes csillag vezetésével megkeresni az igazi ?kincset?.
A résztvevők a csillagot követve eljutottak a Heródes palotájába. A csillag szándékosan volt a palotán kívül elhelyezve, ugyanis Heródest hiúsága és gonoszsága, nem engedte hogy megláthassa azt. Az érkező vándor királyok megismerkedtek a megszemélyesített Heródessel. Heródes rossz tulajdonságait palotájában hagyva továbbindultak vándoraink.
A betlehemi jászolhoz vezető út már egészen rövid volt. És végre mindenki megérkezett. Annak idején a próféciák beteljesedését váró királyok és pásztorok, a világ legnagyobb királyához méltó palota helyett barlangistállót találtak. Mária és József óvták és védték a kisdedet, a földre szállt Isten Fiát, és megmutatták, hogy mi is az igazi érték: a szeretet. A szeretet, ami még egy istállót is otthonná varázsolhatott. A jászol elé, mind a pásztorok, mind a királyok, és minden résztvevő, mindenki letehette méltó alázattal, a féltve őrzött ajándékát. Hasonlóképpen a történetbeli látogatókhoz mi is eldönthettük, hogy milyen szimbolikus jászlat szeretnénk készíteni a születendő kis Jézusnak, a közelgő karácsonyig.
Az út során valóban megtapasztalták a résztvevők az időben való utazást. 40 csoport járta végig az adventi utat velünk. Értékes gondolatok születtek és felemelő élményekkel, tapasztalatokkal gyarapodtak úgy a látogatók, mint a csoportvezetők.
A kellékekkel, mindazzal, amit láttak, hallottak és tapintottak a résztvevők, azt a hangulatot idézték a helyszínre, amely segített megérteni az akkori emberek életének részleteit. Miután el tudták képzelni az akkori szereplőket emberként, már könnyebben tudtak párhuzamot vonni, hasonlóságot találni az akkori ember és a mostani ember élete között. Azok a gondolatok és döntések könnyebben elképzelhetőek lettek a mi időnkben is. Az adott minden résztvevőnek személyre szóló üzenetet, hogy személyesen megérintődtek. Mindenki maga szemüvegén keresztül húzta át a XXI. századba a történeteket, embereket, viselkedésmintákat. Az időutazás után sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől. Valódi mély élményeket szereztek az utazás során.
A szervezésbe és előkészületekbe fektetett energia meghozta gyümölcsét, a nagy érdeklődés miatt szeretnénk folytatni a következő években is.
