Az idei Észak-bánáti Háló találkozót Törökkanizsán, a Szent György plébániatemplomban szervezték meg - immár másodízben - a Háló önkéntesei, élükön Juhász Márta bogozóval.
Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot - volt a találkozó mottója, előadója pedig Ft. Kormányos Zoltán törökfalusi plébános. A hazai résztvevők mellett Zentáról, Padéról, Csókáról, Kikindáról, Törökbecséről, Muzslyáról és Nagybecskerekről érkeztek hálósok, összesen mintegy ötvenen.
Zoltán atya előadásában rámutatott arra, hogy életünk legnagyobb kérdése, mi is a dolgunk e világon, vagyis Istenkeresésünk. Ez a vágy abból ered, hogy Ő már megkeresett bennünket. Isten ajándékul adja a hitet, de azután minden ember tevékenyen kell táplálja azt. Az Isten felé vezető úton hitbéli fejlődést-haladást kell érteni. Életünk során figyeljünk arra, hogy a földi dolgokat ne helyezzük előtérbe, mert így középszerűvé válhatunk és lemondunk az életszentségről.
Az előadás után kiscsoportos beszélgetés következett, ahol saját életünkből kerestünk olyan eseményeket, amikor Isten segített át bennünket a bajainkon. A finom, kiadós ebéd után előadást hallhattunk Szent György életéről, majd beszélgetőtársat választva tovább folytattuk az ismerkedést. A szép napsugaras idő, a közeli hűs park és a templom csendje mind-mind megihlette és elősegítette az őszinte megnyílásainkat. A délutáni szentmise, amelyet Zoltán atya és a helybéli plébános Dr. Sóti János SJ celebrált méltó lezárása volt a találkozónak. Lélekben megéltük, hogy nincs mitől féljünk és aggodalmaskodjunk, mert Isten most is ott áll a hátunk mögött.
Halmai Ágnes
Családos táborral eddig önállóan nem próbálkoztunk, előző években a Háló Egyesület Kárpát-medencei nagytáboraiba csatlakoztunk be. Erre most nem volt lehetőség, de a korábbi lelkesedést és élményt nem akartuk veszni hagyni. Sikerült egy 40 személyes, 4 napos családos tábort összehozni, Borsodszentgyörgyön. A találkozás témája a hétköznapi erőforrásaink volt. Mindnyájan nagyon élveztük az együttlétet, a beszélgetéseket, a testi-lelki-szellemi töltekezést, a sok-sok felszabadító nevetést. Előadónk a kárpátaljai származású Szocska Ábel atya volt és hogy a Kárpát-medencei érzet megmaradjon, hívtunk délvidéki, erdélyi és felvidéki barátokat is. Reméljük, hogy jövőre is együtt tudunk tölteni néhány napot!
Orosz Rita
A Pannon RTV Közel-kép c. műsora (2015.08.13.) Mintegy 50 fős csapat, fiatalok és idősek együtt zarándokoltak ki az Aracsi Pusztatemplomhoz, amely szent gyülekezőhelyként ismert, a határon túl is
Tessék szemet gyönyörködtetni az óbecsei Gutási Lukács bicajos-fotós-hálós barátunk pompás fényképeiben, amelyek a gyalogos-bicajos-traktoros zarándoklat és szabadidőzés alkalmával igen furfangosan készültek! Ezt én láttam! Lukács mint egy hegyivadász hol a falakon, hol a bokrokban, hol a kukoricásban hol a drótlován volt és végezte a dolgát...! (Micsik Béla)
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Hangszerek voltunk Isten kezében
A Délvidéki Háló Egyesület szervezésében, szombaton július 25-én, Szent Jakab apostol napján, gyalogosan és kerékpárral zarándokoltunk az Aracsi Pusztatemplomhoz. A törökbecsei Szent Klára plébánia udvarában gyülekeztünk. A régi ismerősöket és az újonnan érkezőket is szeretettel köszöntöttük. A házigazdák hatodik alkalommal fogadták a zarándokokat, és ismertették az egynapos program menetét.
Személygépkocsikkal érkeztünk a kijelölt parkolóig és onnan - az 50 fős csapat gyalogosan illetve kerékpárral - indultunk a pusztatemplom felé. Munczig Edit, Bajáról érkezett, és útközben csatlakozott hozzánk.
A jelenlévők, Micsik Béla, hitoktató és népművész magyar tekerőjének kíséretében énekekkel készültünk a szentmisére. A romtemplom falai között a szentmisét dr. Horváth László bácsföldvári plébános celebrálta, paptestvérei ft. Mellár József és ft. Vreckó Ferenc közreműködésével. A szentmise után tábori ebéddel és süteménnyel kedveskedtek a házigazdák.
Halmai Tibor a Délvidéki Háló Egyesület vezetője beszélt a Hálóról, és az időszerű eseményekről, amelyek a Hálóban történnek. Kiemelte, hogy egy-egy ilyen zarándoklat áldozathozatal. A résztvevők ezt az áldozatot felajánlják nemzetükért, ifjúságukért, egyházukért és itthonmaradásukért a Délvidéken.
Micsik Béla elmesélte a szent hely történetét. Barátkozás, beszélgetés, közös éneklés és íjászat következett.
A Háló találkozó mottója, Juhász Gyulától egy idézet: Egy hangszer voltam az Isten kezében. A rekkenő hőségben, mindannyian valóban hangszerek voltunk Isten kezében. A hőséget és a fizikai fáradságot mindenki jól viselte, mert köztük járt Jézus, mint egykor az emmauszi tanítványokkal. A közösségben megéltük a szeret és az összetartozás élményét. Átélve a múltat a jelenben, tartalmas, lélekben felemelő, szép napot töltöttünk az Aracsi Pusztatemplomnál. Hazatérve Isten szeretetét, lelki gazdagságot vittünk otthonaikba és közösségeinkbe.
Az egy napos programon, velünk voltak a Pannon TV munkatársai is, akik lehetővé tették a délvidéki TV nézőknek, hogy lélekben ők is zarándokolhassanak a magyarság szent helyére.
P. Aranka
A Háló több hónapja egy kincsekkel teli utazásra hívott bennünket.
Az utazással együtt 4 napot töltöttünk el együtt, amelynek első állomása augusztus 20.-án reggel a munkácsi Szent Márton templom ünnepi szentmiséje volt. A mise végén elénekelt himnusz és Majnek Antal püspökkel való találkozás felemelő kezdésnek bizonyult.
"Az élet Nyugatra megy" kezdte a beszélgetést püspök atya. A behívásoktól való félelem miatt most különösen sokan hagyják el az országot. De találtak törvényi lehetőséget az alternatív, fegyver nélküli, hátországbeli katonai szolgálatra, ezt az információt terjeszteni fogják. Két embernek ezt már sikerült végigjárnia. A magyarság fogyásáról ezt mondta "Vétek nem megszülni a következőt". Ő maga ezt úgy is támogatja, hogy két éve személyesen megy el megkeresztelni a család negyedik és további gyermekeit. Eddig 49 ilyen keresztelése volt.
Munkács nevezetességei után Verecke következett. Az emlékmű felépítésének körülményei, az ezért hozott áldozatok, a többszöri rongálások, az emlékmű szerkezete és monumentalitása és az ottani imánk a magyarság elpusztíthatatlanságának érzésével és üzenetével erősített meg bennünket. Útban haza Balazsérra még a Latorca völgyében láttuk az Árpád-vonal egyik bunkerét és megálltunk Szolyván a sztálini terror áldozataira emlékezni. Minden 18 és 50 év közötti férfit itt gyűjtöttek össze, és mindössze egyharmaduk ért haza.
Zrinyi Ilonát és a fiatal II.Rákóczi Ferencet ábrázoló szobor a munkácsi várban (Matl Péter alkotása)
Honfoglalási emlékmű a Vereckei-szorosnál (Matl Péter alkotása)
21.-én pénteken a Fekete és Fehér-Tisza összefolyásáig mentünk fel a hegyek közé. Útközben láttuk Beregszász-Végardón Perényi Zsigmondnak az 1848/49-es országgyűlés Felső Háza 49 októberében kivégzett másodelnökének pusztuló félben levő szülőházát. Nagyszőlősön a templom, a szépen felújított ferences kolostor, a Perényi kastély voltak az állomásaink. Técsőn a református templomot László Károly református lelkész és iskola igazgatóhelyettes mutatta meg. Elmondta, hogy bár mindent megtesznek a diákokért, náluk ingyenes a tanulás, a magyar állam támogatását is élvezik, mégis az elmúlt két évben akkora volt elvándorlás, mint az azt megelőző húsz évben. Rahón a Nepomuki Szt. János templomban a helyi közösségek képviselőjével beszélgettünk.
22.-én szombaton ungvári belvárosi sétánk a két napja megcsonkított Petőfi-szobornál kezdődött. Idegenvezetőnk szerint ezt biztosan nem helybéli csinálta, "Kárpátalja mindig is toleráns volt" - mondta. A rendőrségi vizsgálat őt igazolta. Megnéztük a Szent György templomot és a görög katolikus székesegyházat. Jártunk a szintén épen maradt ungvári, egykori Bercsényi várban és a Vármúzeumban, és sétáltunk a vár melletti Néprajzi múzeumban.
Idegenvezetőnk így búcsúzott el - "Kárpátalja nélkül nem lehet a magyar reneszánszt megérteni".
A nagyszőlősi templom előtt
A técsői református templomban a felújítás során talált, egy faoszlopban elrejtett Rákóczi-szabadságharc korabeli zászló
A Fekete és Fehér-Tisza összefolyása Rahónál
Utazásunk utolsó városa Beregszász volt. Jártunk a Mindenszentek templomban, a református templomban és a II. Rákóczi Ferenc főiskola épületében. Este a balazséri "támaszpontunkon" szalonna és saslik sütéssel egybekötött beszélgetés adott alkalmat arra, hogy hivatalosan átadjuk a Háló által Kárpátaljának gyűjtött 425 ezer forintot. A kárpátaljai Háló részéről Gorondi Attila vezetőségi tag volt az átvevő. Attila elmondta, hogy a pénzt 30-40 család közt szándékoznak szétosztani, és az elosztásról írásos beszámolót küldenek.
23.-án vasárnap reggel Makkosjánosiban görög katolikus szent liturgiával búcsúztunk Kárpátaljától.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, az idegenvezetőinknek, az adományozóknak, a szállásadóinknak és a kárpátaljai hálósoknak, különösen Dancs Gyurinak, aki fáradtságot és saját idejét nem kímélve támogatta ezt a túrát. Utazásunk során sokszor és sokan csatlakoztak hozzánk a helyiek közül, elsősorban kárpátaljai hálósok, hosszabb-rövidebb időre, hogy együtt lehessünk. Részükről utunkat sok apró figyelmesség kísérte, frissen szedett fekete szeder, avagy szombat éjfél előtt fél órával történő látogatás, csak hogy kicsit találkozhasson velünk. Mindenhol nyugalmat tapasztaltunk, aki teheti, bátran menjen Kárpátaljára!
Margitfalvy György
Erdélyi hálósok gyalogtúrája: Zernyest - Királykő
Erdős Kálló Viktória képei a találkozóról >>
Torontáloroszin (Kisorosz) a román határ közelében meghúzódó szórvány magyar faluban tizenegy év után másodízben szerveztek Háló-találkozót, a helyi plébános ft. Király Tibor atya vezetésével. Halmai Ágnes fényképes beszámolója a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A lelkesedés, a tenniakarás és a Háló iránti elköteleződés ezúttal is nagy volt
Ezúttal Zentán találkoztak olyan emberek újra, akik lelkiekben testvérként köszöntötték egymást és többen új testvéreket hoztak el magukkal, akik először vettek részt a Hálón. Az öröm, amely a viszontlátás okozott, felkészülés volt arra, amit aznap kaptunk. A nap mottója is erre a felkészülésre volt hívatott: Üdüljünk fel lelkiekben!
Halmai Tibor köszöntő szavai mindig érdekesek és újként hatnak. A Háló délvidéki történetéről és a Háló megújulási lehetőségeiről beszélt. Majd a szentségimádás következett a Kis Sz. Teréz emléktemplomban. Itt már elindultunk Isten felé. Isten az előadás alatt is szólt hozzánk Ft. Magó László szavain keresztül. Már az előadás címe is a szívemen kopogtatott, hogy utat törjön elmémig: Ne féljetek attól, amit Isten kér tőletek!
Kalmár Klementina és Jablonszki Sándor írása >>
Gondold át, hogy tőled mit kér Isten:
- Az elesett bűnöstől kéri, hogy kelj fel és folytassa utját.
- Az álarc mögötti lélektől kéri, hogy szabaduljon fel és vesse el láncait hitében.
- A magányost hitében kéri, hogy keresse meg társait a katolikus egyház közösségeiben.
A hitünk tetteké alakult a kiscsoportos beszélgetések során, tanultunk egymás szavaiból, fejlődtünk a közösség által. A mi csapatunk fiatal kiscsoport volt. A feladott kérdéseken és az előadáson elhangzottak vezettek minket az úton, amit ott és akkor Isten írt a lelkünkbe.
Míg a szívünket érzelmekkel gyarapítottuk, addig finom ebéd készült. Ebéd után könnyed kultúrprogram szórakoztatott, amely magáért beszélt. Az elmesélt mondák életre keltek a gyerekek által. A népdalok szárnyaltak a Délibáb együttes hangján és hangszereikből.
Ezután a Zentai Virágzó Kert Közösség tagjai osztották meg velünk életük nehézségeit valamint énekekkel együtt dicsértük az Úr kegyelmét. A szentgyónásban lelkünket helyeztük az Urunk elé. A szentmisében Ft. Nagy József atya szólt hozzánk: Sokszor mi is azt gondoljuk, hogy Jézus alszik, mikor viharba kerülünk. Az atya rámutatott, arra, hogy Jézus minden körülmények között velünk van.
Jablonszki Sándor: "A lelkesedés, a tenniakarás és a Háló iránti elköteleződés ezúttal is nagy volt..."
A főszervezői szerepet én vállaltam ugyan magamra, de reálisan tekintve én csak egy kis szeletet tettem hozzá az egészhez. Egy nagyon jó csapattal dolgozhattam ismét együtt egyetértésben és szeretetben. Gond nélkül használhattuk a Caritas járműveit, konyhai eszközeit, a helyi közösség nagyterméért nem kellett fizetnünk, a Star Copy magánvállalat ingyen készített el minden nyomtatványt. A Bethlen Gábor alapnak köszönhetően a további költségek is jórészt fedezve lettek. A programok résztvevői is keményen odatették magukat: Magó Laci atya mély tartalmú előadásával és praktikus kérdéseivel a kiscsoport részére, a Délibáb együttes fergeteges előadásával tudása legjavát adta, és a Rekovics testvérpár is lebilicselte a közönséget. Regő ötévesen már szinte profi előadó, Réka pedig hozta a formáját magabiztosan, szintén profi módon.
Nem szokványos környezetben került sor az idei sepsiszentgyörgyi Háló napra: a szervezők erdei környezetet álmodtak háttérnek, és a Gondviselés gyönyörű, napsütötte napot biztosított. A fő cél egy hátrányos helyzetűnek tekintett csoport meghívása volt, és a választás a Máltai Szeretetszolgálat központjában élő elhagyott gyerekekre esett.
A nap rövid ismerkedéssel kezdődött, amit a Dávid György plébános atya cerebrálta szentmise követett. A prédikáció fő irányvonala az egymásra figyelés volt, kihangsúlyozva, hogy a lelkiségek is hiába keresik külön - külön az Isten felé vezető utat, úgy gondolván, hogy ők talán jobban tudják, mint a többiek, ha nem találjuk meg a másokra figyelés és velük való egyetértés útját, akkor valószínűleg nem haladunk jó irányba. Ugyanakkor kihangsúlyozódott a plébániákra, mint "mag-közösségre" való visszatérés fontossága is.
A szentmisét agapé követte, majd szabadfoglalkozás : gombászás, gyógynövényszedés, foci, gát-építés a patakon. Csodálatos volt figyelni, amint a saját szüleik által elhagyott, megsebzett gyerekek próbálkoztak beilleszkedni egy új környezetbe. Ugy gondolom, sokunk szívében megfogalmazódott a nap végére az a gondoltat: hátha nem vesznek el majd az élet forgatagában, hátha megmarad az ilyen élményekből egy-két szikra pici lelkükben. Áldott, szép, gondolatokat ébresztő nap volt. Reméljük lesz hasonló folytatás.
Acél Cecilia
Köszönjük a szép és tartalmas szombati kirándulást! A gyerekek is nagyon szerették ,nagyon jól érezték magukat. Meg sem tudom fogalmazni az érzéseket azokat meg kell élni és szerintem az ilyen kis kirándulások segítenek hozzá , sokat adnak ha nyitott rá az ember. Nekem ezt jelentette ez a kirándulás: megtanulni adni, szeretetet adni, önzetlenül. Én így éreztem.
Rápolti Csilla,a gyerekek nevelője
Egy csodás nap
A meghívás egy szombati Hálós piknikre szólt, amelyet a családi házas gyerekekkel együtt kaptam. Nagyon szívesen mondtam igent, bár még nem tudtam hogyan viszem végbe a feladatot. A ház gyerekei nem igazán szeretnek előre megszervezett programokon részt venni, ezért tűnt nehéznek feladatom, amit szívesen vállaltam. Volt is minden, amikor kijelentettem, hogy szombaton kirándulás gyalog, és még kötelező is mindenkinek. Jöttek a kérdések kivel?, hova?, miért? és még korán is kell kelni!, ez már a csúcs volt a nagyoknak. Egy nagy fohásszal indultam költeni a gyerkőcöket reggel, miközben meghívott kolléganőim is csatlakoztak.
Izgatottan, kíváncsian, ellenérzésekkel indultunk útnak a találkozóhely felé, ahol találkoztunk a meghívást tevő Hajdú házaspárral, meg még egy pár hálós taggal. Némi tanakodás után sikerült megegyezni a helyben ahol a napot eltöltjük. Az erdő zöldje, a patak csobogása, a tűz rakás, mind-mind azon volt hogy feledtesse addigi gondjaink. ,,Gyerekeink" is önfeledten vették birtokba a helyet. Egy kicsit értetlenül nézték a pap bácsi érkezését, kíváncsian várták a fejleményeket, hisz nem értették miért ez az egész.
Számomra csoda volt a szabadban megtartott mise, melyet aranyló fénybe vont a nap sugara. Lelket simogató, megnyugtató, felemelő, melyet az ebéd készítése követett, majd még gyógynövény gyűjtésre is lett időnk.
Gyerekeink ragyogó szemei dicsérték az Urat, és meghívóink fáradozását, így köszönve meg az együtt töltött napot. Energiával feltöltődve búcsúztunk egymástól. Köszönjük szépen, Isten áldása kísérje éltetek.
Bagoly Emese
Fontos vagy nekem!
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél!
(Antoine de Saint-Exupéry)
Halmai Ági írása és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Palkovics Mária írása a Hét Nap hetilap honlapján >>
Palkovics Sándor képei a találkozóról (FB) >>
Írás Nezsényről a Magyar Szó napilap honlapján >>
