Az egyházi év első nem budapesti Háló-találkozóját füleki és losonci hálósok közös szervezésében Losoncon tartották. Mivel Advent elején csak az egyházi év kezdődik el, és naptári még nem, és aznap Szent Miklós napja, azaz Mikulás volt, így a szervezők a résztvevőknek a találkozóra emlékeztető szép kártyanaptárat adtak ajándékba.

A találkozó a Losonc központjában levő, 1783-ban épült gótikus eredetű barokk templomban misével kezdődött, igaz ekkor már délelőtt volt és nem hajnal, de mi Advent lévén, ezt napindító roráténak tekintettük. A mise elején Zsóka János fiatal káplán nagy örömmel köszöntött bennünket. Először lehet papként részese Háló-találkozónak, utoljára 5 éve volt ilyen eseményen, akkor még csak mint breznobányai diakónus. A mise végén a elénekeltük Boldogasszony Anyánk-at. A templomból kijövet hallottam, hogy valaki ezt mondja "Ha másért nem, már ezért is megérte eljönni, hogy ezt együtt énekelhettük."

A város főteréről a szecessziós házakkal teli főutcán még egy saroknyit sem kellett sétálnunk, hogy eljussunk találkozó további részének otthont adó Don Bosco általános iskolába, ahol finom süteményekkel vártak minket. Ezúton szeretnék külön köszönetet mondani annak a 93 éves néninek, akinek az egészségi állapota azt már nem engedi meg hogy eljöjjön, de mégis ő otthon almáspitét sütött nekünk, mert arra még képes.
A kis tornateremben a találkozó előadását Különbözőek vagyunk, de egységben lehetünk Jézus által címmel a Miskolci Jezsuita Gimnáziumból jött Nagy Ernő szerzetes tartotta. Kiscsoportokban arról beszélgettünk, hogy kik voltak életünkben a meghatározó pozitív példák és arról hogy miben szeretnék fejlődni. Nagy Ernő szerzetes kíséretében jött Bikfalvy Géza világi jezsuita röviden beszélt a jezsuita rend történetéről és a Jezsuita Kiadótól egy tucatnyi könyvet adott ajándékba a losonciaknak, ami alapja lett a helyi hálósok közös könyvtárának. A hálós napot egy nagyon rövid, de magas művészi színvonalú kulturális program zárta. A Felvidéken már komoly nevet szerzett és már saját CD-t is kiadott Kelemen-trió alapítója, Kelemen Gábor énekelt és gitározott. Búcsúzásként egy füleki hálós társunk, Simon Ágnes egy a nagymamájától tanult szép karácsonyi énekkel örvendeztetett meg minket.

péntek
A szervezők nevében Halmai Tibor kérdezi meg az egybegyűlteket, ki honnan jött. Bajkó Károly szervezésében az általunk Szórványtransnak nevezett busz gyűjtötte be a Bánságból, a Bánátból és a Partium más részeiről érkezetteket. A busz legtávolabbról elindult utasa Szatmárnémetiből jött, akit a busz Aradon vett fel. Kiderül, van még kárpátaljai résztvevőnk is, igaz ő most nem közvetlenül onnan jött és oda megy vissza. A szállást adó kollégium nagytermében Szeibert Háló vezetőségi tag üdvözli a résztvevőket, ő beszél a Hálóról. Az est főprogramjáról azt olvashattuk a műsorfüzetben, hogy emlékezés a vértanúhalált halt ferences atyákra a Nagybecskereki Székesegyházban. A székesegyházban majdnem teljes a sötétség, csupán az égő mécsesek alkotta kereszt, az előadó állványánál ill. az énekkar karzatán az orgonista és az énekes kottáját megvilágító lámpa ad fényt. A bevezetőben Dr. Varga Imre Kapisztrán OFM és Schön György beszélgetett az 1944-ben Újvidéken a jugoszláv partizánok által meggyilkolt ferences atyákról. A budai ferences atya és Schön György 1975 és 1979 között évfolyamtársak voltak az Esztergomi Ferences Gimnáziumban. Jellemző a kommunista viszonyokra, hogy a gimnáziumi négy év alatt erről az 1944-ben történt eseményekről egyetlen egyszer sem beszélhettek a tanáraik. Rövid részletet láthattunk a Békesség és minden jót című filmből, amiben az akkori vérengzések egyetlen túlélője, Kamarás Mihály atya emlékezett az újvidéki éveikre. Gyuris László nagybecskereki plébánosnak az áldozatvállalásról szóló elmélkedése és az elmélkedést keretbe foglaló és átszövő zenei áhítat az este következő eseménye. Az énekes Rontó Márta és az orgonista Szajrer Anna Ave Mariával kezdett és zárt (Schubert ill. Gounod), és hallhattuk tőlük César Franck Panis Angelicusának, Handel Miserere Nobisának és Strandella Pieta, Signoréjének gyönyörű megszólaltatását.

szombat
Kapisztrán atya előadása a találkozás öröméről szólt. Ferenc pápa szavaival kezdte: Isten nem azért teremtett bennünket, hogy egyedül, önmagunkba zárkózva éljünk, hanem hogy találkozhassunk Vele és megnyíljunk másoknak. Találkozás nélkül nem élet az élet, szociális halál az, amikor beszűkülnek kapcsolataink folytatta a ferences atya. Azok vagyunk, amik a találkozásainknak a következménye. Minden igazi élet találkozás eredménye. Találkozásaink során valamit befogadok és valamit adok is. Minden találkozás egyben kockázat is. Mondanivalójának illusztrálására kétszer is felkért egy-egy hallgatót instrukciójának alapján egy rövid jelenet eljátszására. A jó találkozáshoz bizalomra és kifinomult érzékre van szükségünk, ezek persze létrejöhetnek magából a találkozásból is. 3 kérdést ill. témát ajánlott a kiscsoportos beszélgetésekre. 1.Felidézni jó vagy rossz, de fontos találkozást az életünkben. 2.Mi akadályozza életünkben az igazi találkozást. 3.A jó találkozás követelményei.
17 szótagban a mindenség címmel Heinermann Péter könyvtáros, Léphaft Pál karikatúrista és Györfi Sándor népzenész segítségével Klemm József mutatta be legújabb verses kötetét. Délvidéki hálós barátaimnak hála Bata János és Bogdán József után immár Klemm Jószef a harmadik délvidéki kortárs költő, akinek költészetét van szerencsém közelről megismerni. A 99 című kötetben 99 haiku versformában íródott vers olvasható. A verseket Léphaft Pál öltözette fel hófehér, mélynyomásos címlappal és szitanyomtatású lapokkal tipográfiai ünneplőruhába,. A haiku ősi japán, sajátos szimmetriájú versforma, 5+7+5 összesen 17 szótagos versszakkal. A kötetben pár vers kivételével csupa egy versszakos vers van. Már-már úgy definiáltam magamban ezeket a 17 szótagos verseket, hogy ez egy olyan versforma, ami idézhetetlen, mert vagy az egész verset mondom el vagy semmit, amikor felhangzott a Krisztus című vers:
...bocsáss meg nekik...
...miért hagytál el engem...
...bevégeztetett...
Ami 3 jól ismert idézet. És Japán és a Nyugat találkozása. Hallunk még egy eredeti haiku verset japánul, élvezzük a vers dallamát, majd a versnek zseniális magyar fordítását Kosztolányi Dezsőtől (ő is délvidéki volt). A dedikálás során pillanatok elfogy a szerző által hozott 15 példány, ott helyben még kb. ugyanennyit el tudott volna adni. Ígéri, lesz majd rá mód, hogy azoknak is jusson, akik most lemaradtak. Este táncházon vígadunk éjfélig, a kiváló fiatal népzenészekből álló Régijó együttesbe rövid időre beszáll tekerőlantozni régi jó hálós zenészünk Micsik Béla is. Szeibert Andrásnak a magyar népmesékről szóló kitűnő előadása kapcsán utalnék a vele készített interjúra, hasonlóan a délvidéki Háló kezdeteiről szóló beszélgetésről is került fel hangzó anyag a honlapra, ezért erre sem térnék ki.

vasárnap
A Nagybecskereki Székesegyházban a szentmisének Dr.msgr. Német László nagybecskereki megyéspüspök a főcelebránsa. Kapisztrán atya a talentumokról szóló evangéliumi részlet kapcsán arról prédikál, hogy becsüljük meg a kapott tehetségeinket és kamatoztassuk azokat. Ennek során emlékeztetett a tegnap halott tálemtum című versre (a 99 című kötet verseinek címei egy-két kivételtől eltekintve nem kezdődnek nagy betűvel)
arany dénárnak
hittem egykor, már sejtem
rézkrajcár csupán
A mise után a templomban elektromos zongorán rövid műsort adott egy fiatal zongorista tehetség, Makán Anton, akit a Háló és a nagybecskereki Karitás támogat, majd rövid városnézés következik, melynek során a helyi iskolákban helytörténetet oktató Marcsók Vilma még a történelmi városháza tanácstermébe is bevisz minket. Mi, akik Schön György autójában utazunk haza, ennél egy még részletesebb és személyesebb várostörténetet is kapunk, ő itt élt 14 éves koráig. Hazaféle alkalmunk van egy rövid látogatást tenni a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban, és mivel a történelemtanár Kapisztrán atya először jár a Délvidéken, ezért megnéztük még az aracsi pusztatemplomot is.