Találkozó a megszentelt élet jegyében
Igazi feltöltődést, hitben, szeretetben való megerősítést adott a résztvevőknek a nagyszőlői ferences kolostorban szervezett Ugocsai Kerületi Háló Találkozó, melynek fő témája a megszentelt élet volt.
Kovács Erzsébet fényképes beszámolója a Kárpáinfo.net oldalon
Espán Margaréta írása a Kárpátaljalap.net portálon
Nagyböjti időutazás Krisztussal a sivatagba
Krisztus szenvedéstörténetén elgondolkodva, megalkottuk a sivatagot. Azt a sivatagot, amely arra hív bennünket, hogy nézzünk vissza a Krisztus által megélt eseményekre, a magányra, megkísértésre, döntésére, a vállalt keresztútra és arra, hogy emeljük át saját életünkbe az Általa tanúsított hitet, engedelmességet, alázatot. Az Ő példáját követve mi is törekedjünk a lelki megerősödésre, eddzük akaratunkat. Tanuljuk meg tőle azt az engedelmességet, amely kitart Isten akarata és a szeretet mellett. A sivatagi elmélkedés után követjük Jézust a Koponyák hegyére, megpróbáljuk átértékelni a minket ért sérelmeket és arra összpontosítani, hogy megújult, tiszta szívvel vigyük tovább mindennapjainkban Jézus üzenetét: a szeretetet.
Az általunk létrehozott sivatag homokjában lépked a lábunk, ahol mindenki megtalálhatja a saját sivatagát, azt, ahol a gondolatai egymásra találnak.
Az Andi Juli, Dorka, Robi szervezőcsapat a rövid bevezetőben először különböző internetes helyeken talált szabadság fogalmak sokaságából
olvasott fel néhányat. Elmondták, hogy előzetes beszélgetésük során tapasztalatokat és szabadságképet gyűjtöttek, ezekből párat meg is osztottak velünk. A találkozó programjával kapcsolatban elmondták - "elindulunk a saját személyes szabadságunktól, élményeinktől és reményeink szerint eljutunk a krisztusi szabadság fogalomhoz, ha meg tudjuk azt ragadni. Nem konferenciázni szeretnénk, nem tisztázni a közös fogalmakat, hanem találkozni, megismerni egymás szabadságát és szabadon együtt lenni."
Háromszor félórás részletekben került sor beszélgetésekre többnyire egy asztalnyi társaság körében, de voltak olyan rövid alkalmak is, amikor párokban beszélgettünk. Egyik ilyen alkalommal a szervezők kérése az volt, olyan valakit szólítsunk meg beszélgetésre, akihez képest a korkülönbségünk legalább tíz év, így a nyolcvanvalahány éves Arató Laci bácsinak lett korlátlan szabadsága beszélgető partner választásra.
A 3 blokk fő témái és kérdései ezek voltak:
Mi volt legutóbbi szabadságom legmeglepőbb élménye?
Mikor érezted magad a legszabadabbnak?
Megtörtént-e veled, hogy beszorultál a liftbe, vagy ha még nem, akkor mit tennél ekkor?
Milyen a szabadságélményed, ezt mennyire csináltad, mennyire kaptad?
Mi gátolja a szabadságokat?
Szabadság és elkötelezettség.
Mi segíti a szabadságotokat avagy más szóval kinek adnád át a volánt?
A találkozó végén előkerült a gitár, és elénekeltük Sillye Jenő megzenésítésében Weöres Sándor Apokrif imáját. Sokszor halottam már ezt a dalt, de még sose gondoltam az "alkotni, Uram, s alakulni vágyom" sor hallgatása során arra, hogy ez is egy program a szabadságra.
A program ráadása az agapé volt, ebből nálam az erdélyi halkrém volt a csúcs.
Riport a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában >>
A Háló lehetőséget kapott arra, hogy bemutatkozzon a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottsága előtt, a Parlament Eszterházy Jánosról elnevezett termében. A meghallgatáson Dr. Thuróczy György elnök 25 percben mutatta be a Háló mozgalom 25 éves Kárpát-medencei, határokon átívelő közösségépítő tevékenységét. 25 év, 5 régió, több, mint 500 találkozó, több, mint 100 helyszínen. Ezek között 14 Kárpát-medencei tábor. Több, mint 10.000 személyesen megszólított ember, 400 helységből. 150 önkéntes munkatárs. Kiemelt figyelem a szórványterületeken. Jelentős kulturális tevékenység Budapesten (kb. 200 koncert, 80 kiállítás), kb. 20 saját kiadvány. Részvétel 8 társadalmi projektben.
Az igazi erededmények persze azok, amik nem láthatók, nem mérhetőek: az emberi, baráti, közösségi szálak, kapcsolatok. Sok-sok emlékezetes és megtartó élmény, amelyekre joggal lehet büszke a Háló mozgalom. - Nemzeti összetartozás a gyakorlatban.
A Háló eseményei, helyszínei 2014-ben >>
Közösség kóstoló fiataloknak
A Szt. István Rádió riportja Fekete Edinával és Salai Gáborral >>
Írás az exarchatus.hu portálon
A Háló február 21-én, Sajópálfalán, a Zarándokházban szervezett napját körülbelül ötven fiatal (és néhány lelkipásztor) töltötte el együtt beszélgetéssel, játékkal, ismerkedéssel, tapasztalatcserével és imával. A vendéglátó Kiss Attila helybéli parókus volt.
A rendezvényen részt vett Orosz Atanáz görögkatolikus és Palánki Ferenc római katolikus püspök atya is. Mindketten őszintén meséltek saját közösségi élményeikről. Ez amolyan szimbolikus összekötő erővel is bírt, hiszen Sajópálfala görögkatolikus kegyhely, bár a Háló-találkozókon a részt vevők többsége általában római katolikus.
A találkozó előkészítésében és lebonyolításában részt vettek a Háló Közösségi Műhelyének tagjai (Gaga Zsuzsa, Agócs Júlia és Bayer Róbert) és néhány fiatal Budapestről. A zenei szolgálatot a Vándorok együttes vállalta.
A kiscsoportos beszélgetés is része volt a programnak, hiszen ez a Háló találkozók egyik alapköve. A nap folyamán a résztvevők bepillantást nyertek a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség működésébe (Serfőző Levente atya által)
Ebéd után műhelymunkában dolgoztak a résztvevők, régiók szerint. Itt megbeszélték, hogy ki-ki a saját egyházközségében hogyan és milyen programokat tudna szervezni az ifjúság megszólítására és összefogására. Emellett volt egy felnőtt, főként papokból álló csoport is, akik azon gondolkoztak, milyen módon tudnák segíteni a fiatalokat e programok megszervezésében.
A napot egy rövid imával zárták a templomban. A részvevők azzal az igénnyel távoztak, hogy legyenek még ehhez hasonló találkozók.
Fekete Edina és Salai Gábor szervezők szerint nagyon sikeres volt ez a nap, hiszen egyrészt a környékbeli és távolabbi fiatalok megismerkedhettek egymással és a lelkészekkel, valamint a püspök atyákkal. Másrészt a műhelymunkában olyan eseményeket találtak ki közösen, amivel elő tudják majd segíteni a fiatalok közösségre találását a saját lakhelyükön.
A Háló mozgalom miskolci és sajópálfalai bogozói (=szervezői) Közösség-kóstoló találkozót szerveztek Sajópálfalán február 21-re. Elsősorban a vidék fiataljait kívánták megszólítani, és felébreszteni bennük a vágyat arra, hogy kisközösséghez tartozzanak. A programot a Háló Közösségi Műhelye állította össze, a kiscsoportokat budapesti, közösséghez tartozó fiatalok vezették, és bemutatkozott a szegedi Egyetemi Lelkészség is. A hívásra javarészt olyan fiatalok jöttek, akiket hívott vagy küldött a lelkipásztoruk. Természetesen nem tudható, hogy mennyire lelkesedtek be a kisközösséghez tartozás irányába, de a lehetséges gyümölcsök egy-két virága máris látható:
- a jelen lévő plébánosok és parókusok között szálak alakultak a felvetett gondolatok tovább-szövésére, a látott minták átvitelére másik városba, helyiségbe;
- nagyon jó beszélgetésekben igen jó ötletek merültek fel a találkozó közben, talán hosszabb távú kapcsolatokat is megalapozva;
a forma és a lehetőség több résztvevő fantáziáját megragadta, folytatást is kilátásba helyezve: kiderült például, hogy mások számára is érték az, amiben a szegedi egyetemisták élnek;
- volt velünk egyetemre készülő leány, aki itt döntötte el, hogy Szegedre jelentkezik, mert ott érdemes az egyetemi lelkészséghez tartozni;
- a távozók között akadt, aki kifejezte, hogy határozottan jól és megszólítottnak érezte magát;
- a találkozón végig jelen lévő, és személyes közösségi tapasztalatairól is beszámoló két püspök atya (dr. Orosz Atanáz és Palánki Ferenc) is láthatóan lelkesedett az itt láthatóvá váló kisközösségi egyházkép alakulásáért.
A szépen megszervezett találkozó talán nem csak a közösséghez még nem tartozó fiatalokat találta meg, hanem a közösségeket szervező vezetőket és lelkipásztorokat. Reméljük, hogy hozzátett valamit az egyházon belüli kisközösségi életforma népszerűsítéséhez.
Járvány van, lelkes járvány
Pázmán Attila irása a Gyergyói Hírlapban
Kedveseink, küldünk egy kis rálátást a tegnapi napunkra. Igazán kegyelemteljesnek éltük meg. Sok lelkesedést kaptunk a résztvevőktől.
Ide kellett az isteni újratervezés. Meglett. Anaklét testvért küldte az Úr, aki "közösség" témát kapva feladatul az "ősközösségtől" indult, mélyen meghatódva az Atya, Fiú, Szentlélek túlcsorduló, minket is elragadó szeretetétől.
A munkácsi Római Katolikus Székesegyház és a Szent István Líceum adott otthont a 2014-es év és az adventi időszak utolsó kárpátaljai hálós rendezvényének december 20-án. A rendezvény házigazdái a munkácsi egyházközség és egyben hálós bogozói voltak. A találkozó egy kisebb lélegzetvételű program volt, amely egyrészt a karácsony előtti rohanásban igyekezett megállítani testünket-lelkünket, hogy úgy készüljünk az ünnepre, ahogy az Isten is szeretné, másrészt egy karácsonyi előünnep is volt a hálósok számára. A találkozó fő gondolata a boldogság volt, erről tartott egy előadást Majnek Antal római katolikus püspök. A szentmisét Petenko Miron munkácsi római katolikus plébános mutatta be, ahol az egész munkácsi egyházzal közösen ünnepelhettünk. A találkozó adventi-karácsonyi hangulatát a Szent Márton énekkar szolgálata tette még varázslatosabbá, amely előadása közben átvehettük a betlehemi lángot is. A találkozó közös vacsorával és sok-sok beszélgetéssel zárult. A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap támogatta.