Közeledik a Húsvét. Az ünnepre való készülődés nem merül ki a tojásfestéssel. Ilyenkor nagytakarításba kezdünk, bevásárolunk minden szükséges ételt, italt, hozzávalót, hogy méltó kép várhassuk a vendégeinket, a locsolókat. Örülünk a megújuló természetnek, a tavaszi napsugárnak, ami melegséget hoz, és a nyár ígéretét.

Hasonlóan a bennünket körülvevő környezethez, a lelkünk is igényli a nagytakarítást és a megújulást. A húsvéti ünnepkör böjti időszaka magába foglalja a befelé fordulást, lelkünk vizsgálatát, a lecsendesedést, melyet a megújulás követ majd.

Krisztus szenvedéstörténetén elgondolkodva, megalkottuk a sivatagot. Azt a sivatagot, amely arra hív bennünket, hogy nézzünk vissza a Krisztus által megélt eseményekre, a magányra, megkísértésre, döntésére, a vállalt keresztútra és arra, hogy emeljük át saját életünkbe az Általa tanúsított hitet, engedelmességet, alázatot. Az Ő példáját követve mi is törekedjünk a lelki megerősödésre, eddzük akaratunkat. Tanuljuk meg tőle azt az engedelmességet, amely kitart Isten akarata és a szeretet mellett. A sivatagi elmélkedés után követjük Jézust a Koponyák hegyére, megpróbáljuk átértékelni a minket ért sérelmeket és arra összpontosítani, hogy megújult, tiszta szívvel vigyük tovább mindennapjainkban Jézus üzenetét: a szeretetet.

Az általunk létrehozott sivatag homokjában lépked a lábunk, ahol mindenki megtalálhatja a saját sivatagát, azt, ahol a gondolatai egymásra találnak.

Bayer Róbert írása

A Háló február 21-én, Sajópálfalán, a Zarándokházban szervezett napját körülbelül ötven fiatal (és néhány lelkipásztor) töltötte el együtt beszélgetéssel, játékkal, ismerkedéssel, tapasztalatcserével és imával. A vendéglátó Kiss Attila helybéli parókus volt.

A rendezvényen részt vett Orosz Atanáz görögkatolikus és Palánki Ferenc római katolikus püspök atya is. Mindketten őszintén meséltek saját közösségi élményeikről. Ez amolyan szimbolikus összekötő erővel is bírt, hiszen Sajópálfala  görögkatolikus kegyhely, bár a Háló-találkozókon a részt vevők többsége általában római katolikus.

A találkozó előkészítésében és lebonyolításában részt vettek a Háló Közösségi Műhelyének tagjai (Gaga Zsuzsa, Agócs Júlia és Bayer Róbert) és néhány fiatal Budapestről. A zenei szolgálatot a Vándorok együttes vállalta.

A kiscsoportos beszélgetés is része volt a programnak, hiszen ez a Háló találkozók egyik alapköve. A nap folyamán a résztvevők bepillantást nyertek a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség működésébe (Serfőző Levente atya által)

Ebéd után műhelymunkában dolgoztak a résztvevők, régiók szerint. Itt megbeszélték, hogy ki-ki a saját egyházközségében hogyan és milyen programokat tudna szervezni az ifjúság megszólítására és összefogására. Emellett volt egy felnőtt, főként papokból álló csoport is, akik azon gondolkoztak, milyen módon tudnák segíteni a fiatalokat e programok megszervezésében.

A napot egy rövid imával zárták a templomban. A részvevők azzal az igénnyel távoztak, hogy legyenek még ehhez hasonló találkozók.

Fekete Edina és Salai Gábor szervezők szerint nagyon sikeres volt ez a nap, hiszen egyrészt a környékbeli és távolabbi fiatalok megismerkedhettek egymással és a lelkészekkel, valamint a püspök atyákkal. Másrészt a műhelymunkában olyan eseményeket találtak ki közösen, amivel elő tudják majd segíteni a fiatalok közösségre találását a saját lakhelyükön.



A Háló mozgalom miskolci és sajópálfalai bogozói (=szervezői) Közösség-kóstoló találkozót szerveztek Sajópálfalán február 21-re. Elsősorban a vidék fiataljait kívánták megszólítani, és felébreszteni bennük a vágyat arra, hogy kisközösséghez tartozzanak. A programot a Háló Közösségi Műhelye állította össze, a kiscsoportokat budapesti, közösséghez tartozó fiatalok vezették, és bemutatkozott a szegedi Egyetemi Lelkészség is. A hívásra javarészt olyan fiatalok jöttek, akiket hívott vagy küldött a lelkipásztoruk. Természetesen nem tudható, hogy mennyire lelkesedtek be a kisközösséghez tartozás irányába, de a lehetséges gyümölcsök egy-két virága máris látható:

 - a jelen lévő plébánosok és parókusok között szálak alakultak a felvetett gondolatok tovább-szövésére, a látott minták átvitelére másik városba, helyiségbe;
 - nagyon jó beszélgetésekben igen jó ötletek merültek fel a találkozó közben, talán hosszabb távú kapcsolatokat is megalapozva;
a forma és a lehetőség több résztvevő fantáziáját megragadta, folytatást is kilátásba helyezve: kiderült például, hogy mások számára is érték az, amiben a szegedi egyetemisták élnek;
 - volt velünk egyetemre készülő leány, aki itt döntötte el, hogy Szegedre jelentkezik, mert ott érdemes az egyetemi lelkészséghez tartozni;
 - a távozók között akadt, aki kifejezte, hogy határozottan jól és megszólítottnak érezte magát;
 - a találkozón végig jelen lévő, és személyes közösségi tapasztalatairól is beszámoló két püspök atya (dr. Orosz Atanáz és Palánki Ferenc) is láthatóan lelkesedett az itt láthatóvá váló kisközösségi egyházkép alakulásáért.

A szépen megszervezett találkozó talán nem csak a közösséghez még nem tartozó fiatalokat találta meg, hanem a közösségeket szervező vezetőket és lelkipásztorokat. Reméljük, hogy hozzátett valamit az egyházon belüli kisközösségi életforma népszerűsítéséhez.

Írás a Hargita Népe 2015.02.23-i számában

Járvány van, lelkes járvány
Pázmán Attila irása a Gyergyói Hírlapban

Enikő, Attila