2014. október 24-26 között a kárpátaljai háló bogozók és családtagjaik egy nagyszerű lelkigyakorlaton vettek részt Balazséren, a Béthel Koferencia Központban. A vezetője a hétvégének Babály András atya volt, aki elmondta mindig nagyon szívesen vesz részt Hálós eseményen és örömmel vállalta ezt a feladatot is. A résztvevők egy mélyebb Istenre figyelés és egy önismereti tréning nagyszerű összhangját tapasztalhatták meg. Sokat tanulhattunk az Isten és ember közötti kapcsolat, illetve a saját magunk megismerésének jelentőségéről, módszereiről is. A lelkigyakorlatból sok erőt meríthettünk a következő időszak kihívásai előtt. A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Dancs György
Sokféleség és egység - a 25 éves Háló ünneplése
Isten éltessen kedves Háló!
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát levélben üdvözölte a 25 éves Hálót
Idén 25 éve, hogy útjára indult a Háló mozgalom. Az eleinte csak néhány, nagyot álmodó alapító fejében megfogalmazódott ötlet, kicsiny mustármagként negyed század alatt Kárpát-medence méretű terebélyes fává nőtte ki magát. Ennek a fejlődésnek kísérője és részese volt, Várszegi Asztrik főapát, Hálós körökben sokszor csak Asztrik atya, aki számos találkozó és tábor résztvevőjeként tanácsaival, meglátásaival gyakran segítette, egyengette a közösség útját. A jubileum alkalmából a főpásztor személyes hangvételű levélben megköszönte a Hálónak mindazt, amit a mozgalom az elmúlt 25 évben, Krisztus nyomába szegődve, a Kárpát-medencében élő magyarok egységért és önazonosságáért, illetve a társadalom alakításáért tett. A nyílt üzenetben, melyet teljes terjedelmében is közlünk, az egyházfő külön értékként kiemelte a találkozókon és táborokban résztvevők sokszínűségét, biztosította a közösséget további támogatásáról és Isten áldását kérte a Háló további munkálkodásra. Az üdvözlő levelet, a közösség saját jubileumi ünnepsége keretében a máriabesnyői Kárpát-medencei Háló bogozói találkozón nyilvánosan is felolvasták.
Tamás Dániel
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát üdvözlő levele
a Háló 25. születésnapjára
a Háló 25. születésnapjára
Kedves ünneplő Hálósok!
Isten éltessen Benneteket, amikor most együtt az elmúlt 25 esztendőre emlékeztek. Imádkozom is értetek, hogy Isten, minden ajándék Atyja, áldjon meg Benneteket és a továbbiakban is, vezessen Benneteket az úton!
Jézus tanítványai "hálójukba", az egyház közösségébe fogták azokat, akik éhezték és szomjúhozták Isten országának örömhírét, igazságosságát és békéjét. Késői tanítványként mi is nyomába szegődtünk 25 évvel ezelőtt, hogy a Kárpát- medence katolikus közösségeit hálóként összekössük, hogy összefogó kapocs legyünk keresztény testvéreink kisközösségei és általuk minden kereső embertársunk számára.
A Háló - Katolikus Közösségek Hálózata - az elmúlt negyed század táboraiban, találkozóin számos testvért gyűjtött össze a Kárpát-medence minden tájegységéről. Egyszerre élhettük meg az egyházi és a nemzeti egység közösségi élményét. Ez úgy történt, ahogyan Jézus köré gyűltek az emberek. Kicsinyek és nagyok, megfáradtak és fiatalok, gondterheltek és reménykedők találkoztak egymással.
A közös élmények megtanítottak bennünket keresztény szemmel nézni a Kárpát-medencében élő testvéreinket. Felismertük, hogy olyan harmóniára kell törekednünk, amit csak megerősödött önazonossággal érhetünk el. Ezt a belülről jövő, megszenvedett harmóniát Istenhez mind szorosabban kapcsolódva akartuk megvalósítani.
A XXI. században a keresztény embereknek növekszik a felelőssége a társadalom alakításáért. Ahhoz, hogy megfelelhessünk a kor kihívásainak, fejlődnünk kell hitünkben és erkölcsi szilárdságunkban. A Háló alkalmai eredményének tekintjük azt a felismerést, hogy Jézus ma is arra tanítja a sokszínű tömeget, hogy szeretettel fogadjuk el egymást és tiszteljük mások hagyományait. Tovább kell fejlesztenünk egyházunk krisztusi közösségét, amihez a Háló egy eszköz, a cél maga az Isten országa.
A Háló-találkozók tapasztalatai és élményei arra indítanak mindnyájunkat, hogy a továbbiakban is olyan közösségeket alkossunk, amelyek egyaránt nyitottak a Szentlélek indításaira és a társadalom kihívásaira.
Kedves Hálósok! Egyéni küldetésünk tudatában adunk hálát Istennek az elmúlt 25 évért. A Szentlélek adta lendülettel haladjunk együtt tovább az úton. Isten, aki elkezdte bennünk a jót, tegye azt teljessé Jézus Krisztus napjára.
Testvéri szeretettel köszöntelek Benneteket Szent Márton Hegyéről.
Asztrik főapát sk.
Pannonhalma, 2014. október 17.
Isten országában mindenki főszereplő
Thuroczy György ünnepi gondolatai a bogozói találkozón
Thuroczy György ünnepi gondolatai a bogozói találkozón
Aszalós János barátunkat idézte a címben szereplő gondolattal Puchard Zoltán a bogozói hétvégén: "Isten országában mindenki főszereplő."
Úgy gondolom, a legnagyobb élmény számunkra a bogozói találkozón az volt, hogy saját bőrünkön éreztük: a Háló közöttünk, bennünk születik meg. Közösen gondolkozunk a Háló lényeges üzenetein, ahol mindenki hozzáteheti a saját meglátásait. Nem egyszerű, és nem nyílegyenes út ez. Próbáljuk valóságosan megélni, hogy a közösség nem csak a kiváltságosoké a fiataloké, értelmiségieké. A közösségbe tartozás nem amolyan "úri huncutság", hanem mindenkinek "jár", alanyi, mondhatni egyházi jogon. Sokan csodálkoznak rajtunk és "nevetik a durvaorrú parasztot, aki trágyásszekerével elindul, hogy kenyérré kovászolja a földet." írja József Attila.
Hát így indultunk annak idején, így haladunk most is: egyszerűen, eszközök nélkül, csendesen, alulról, hogy mélyszántást végezzünk és megmutassuk az egyház gyönyörű közösségi arcát.
Szerencsére a Jóisten, féltő módon gyakran elrejti előlünk a jövőt. Csak homályosan látunk előre, mindig annyit, amennyit elbírunk. Sokan közületek, akiket megszólítottunk jobban bíztatok bennünk, mint ahogyan mi saját magunkban bíztunk. És fordítva is igaz: mi is nagyon bízunk mindnyájatokban. Egymás Istenbe vetett hitével tudtunk és tudunk a jövőben is bármit elvégezni. Nem mérlegeljük, hogy amibe belefogtunk sok, vagy kevés. Egyesek szerint sok, mások szerint jelentéktelen. Nem méricskéltünk és nem is fogunk soha.
Egyetlen ember megerősödött hitéért, közösségbe találásáért már bizonyosan megérte.
"Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak."
(Pilinszky János)
Miklósi Roland és Gyöngyössy Lajos beszámolói
Ezzel a mottóval indult útnak szeptember 27-én, szombaton a X. Háló találkozó Nagykárolyban. Az eseménynek a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum adott otthont, ahol a szervezők már a regisztráció alkalmával süteménnyel, teával és apró ajándékokkal várták a vendégeket. Ezt követően szentmisére került sor a Kalazanci Szent József Templomban, majd a nagykárolyi Háló egyesület jelenlegi vezetője, Miklósi Roland köszöntötte a vendégeket. Köszönetet mondott Pakulár Juditnak odaadó munkájáért, amivel az elmúlt tíz évben dolgozott a Háló sikerért, majd minden bogozónak, illetve minden segítő kéznek, akik támogatták a találkozók létrejöttét. Ezután visszatekintés következett az elmúlt tíz év jelentős mozzanataira, vidám pillanataira, átélt eseményeire, amiket képek is illusztráltak.
Konrád Katalin, a partiumi Háló vezetőjének köszöntő szavai után Ft. Illyés Csaba főesperes előadását hallgathatták meg a kedves jelenlévők Pozitív életképek címmel. Az előadás során olyan emberek életébe nyerhettünk betekintést, mint Szent Pál, Loyolai Szent Ignác vagy Eugenio Zolli. Mi indíthat el változást, megtérést egy ember életében? Mit tudunk mi tenni, hogy hitet közvetítsünk az emberek felé? Mit jelent a mai ifjúság számára a hit? Ezekkel a kérdésekkel zárta az atya előadását, melyek kiscsoportos beszélgetések során kerültek megbeszélésre.
A közös ebédet követően szavalatokat hallhattunk az őszről, majd dr. Gindele Róbet történész, régész előadására került sor Kereszténység a Kárpát-medencében címmel. Az előadás a Kárpát-medencében élő keresztények történetéről számolt be a kezdetektől, Krisztustól egészen a magyar állam kereszténnyé válásáig. Rávilágított a történelem sokarcúságára, és képekkel bizonyította a témához kapcsolódó régészeti leletek gazdagságát, illetve fontosságát.
Ezután a vendégek munkacsoportokban dolgoztak, ahol kipróbálhatták a bútorfestés rejtelmeit, szókincsfejlesztő játékokon vehettek részt, illetve közös imádságban merülhettek el. A találkozó záró mozzanatára az udvaron került sor, ahol a szervezők a Háló színeit jelző fehér és kék léggömbök eregetésével köszönték meg a Szűzanyának az elmúlt tíz évet.
A szervezők továbbra is szeretettel várnak mindenkit a nagykárolyi Háló programjaira, ha szeretnének pozitív, jóérzésű emberekkel együtt lenni, hitről és hovatartozásról beszélgetni, hagyományokról megemlékezni, vagy egyszerűen együtt imádkozni.
Miklósi Roland
A találkozó témája a pozitív életképek voltak.
A találkozót a már megszokott helyszíneken a Kalazanci Szent József Római Katolikus Liceumban és a Kalazanci Szent József Templomban tartották.
A regisztráción a névkártya mellé egy kék színű szalagot is kaptunk, melyen a X. Háló találkozó jubileuma szerepelt. A találkozón Nagyváradról, Debrecenből, Nagyszalontáról, Nagybányáról, Budapestről és természetesen Nagykárolyból voltak résztvevők.
A regisztráció után a közeli Kalazanci Szent József Templomban szentmisén vettek részt a találkozó résztvevői. A szentmisét és utána az előadást ugyancsak a templomban Ft. Illés Csaba főesperes tartotta. A szentmise végén a magyar nemzeti szalaggal átkötött nemzet kenyerét az alábbi szavakkal áldotta meg:
Testének erőt, lelkének üdvösséget adjon, aki ebből a kenyérből eszik.
Az Ároni áldás eléneklése után a találkozó főszervezője Miklósi Roland vetített képekkel az elmúlt 10 év főbb nagykárolyi hálós eseményeit mutatta be. Záró szavaiban hangsúlyozta, hogy Istenért, a magyarságért és értünk teszik, amit tettek és tesznek.
Majd meglepetésként a frissen született nagykárolyi hálós himnuszt énekelte a hálós énekkar gitár kísérettel, melyből két részlet:
Tíz éve egy kis csapat
Bogozgatja hálóját
A partiumi Károlyban.
Több buktatón átesett
De mentette az értéket
Ápolva a hagyományt.
Refr.:
Ó édes Szűzanyám
Imádkozva tekints rám,
Öleld át gyermekedet.
Hirdetjük az imádást
Szeretetet, bocsájtást.
A Bibliára esküszünk,
Mert különben elveszünk.
Ezután a résztvevők bemutatására került sor majd Konrád Katalin a partiumi Háló vezetője szólt a jelenlévőkhöz. Az együttlét fontosságáról beszélt, mellyel a hitünket, magyarság tudatunkat is erősítjük. Hangsúlyozta, hogy legyünk egymásnak még fontosabbak és találjuk meg az Istennek tetsző szórakoztató közösségi rendezvényeket, elfoglaltságokat. Konrád Katalin befejező szavaiban a csapatnak erőt és kitartást kívánt a további munkákhoz.
Néhány gondolattal hozzászóltam én is a témához, melyben az együttlét és az egymás hitének erősítésének fontosságát hangsúlyoztam, a tavalyi nagykárolyi Háló találkozóból idézve: A hit elvisz a célig! Végül a rendezvény másik helyszínén egy osztályteremben olvasott idézettel zártam gondolataimat: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.
A továbbiakban a főesperes úr előadásában pozitív életképekként szentek életéről, tanúbizonyságáról beszélt.
Az előadás elméleti részében a megtérésről beszélt. Két fontos gondolatot idézek:
A megtérés nem más, mint a kárhozat felé haladó ember megfordulása Isten felé.
Nem csak az elmének, a szívnek is meg kell térni.
Az előadás gyakorlati részében Szent Pál, Loyolai Szent Ignác valamint Eugenio Zolli római főrabbiról beszélt, aki II. világháború során a pápával való találkozás és együttműködés után Krisztus követő lett.
A rendkívül tartalmas délelőtti program után a finom vendéglői ebéd, majd kiscsoportos foglalkozások következtek a nap témájához kapcsolódóan.
A kiscsoport után kulturális műsor következett, melynek három iskolás: Mester A. Boglárka, Jobbágy Beáta és László István volt a szereplője. A szépen hangsúlyozott, hibátlanul elmondott, nagy sikert aratott, szavalatokban Kányádi Sándor, Arany János és Petőfi Sándor verseket hallhattunk.
Ezután Gindele Róbert történész tartott előadást a Kereszténység a Kárpát-medencében címmel.
Végül a munkacsoportok programja a példaképek jegyében folyt le. Ennek érdekessége, hogy a mintegy 10-12 fős munkacsoportból többségében a szülők voltak a példaképek. Ezzel a hitvallással a csoport a család fontosságát jelképezte, amit a mai világban rendkívül fontos.
Személy szerint ezúton is köszönöm a segítséget és a lehetőséget a főszervezőnek, szervezőknek a találkozón való részvételhez.
További sikeres munkát kívánok a nagykárolyi hálós csapatnak.
Gyöngyössy Lajos
Képek a találkozóról >>
Törökfalu első alkalommal szervezett Háló találkozót szeptember 20-án, a Közép-bácskai tanyavilág kellős közepén. Nagy örömünkre szolgált, amikor ft. Kormányos Zoltán lehetőséget adott arra, hogy ismét egy új közösségnek mutassuk be ezt a Kárpát-medence szerte a már 25 éve eredményesen működő mozgalmat. Cserébe a Hálósok is megcsodálhatták ezt a tiszamenti tanyavilág középpontjában megbúvó kis települést. Megismerhették az ott élő embereket, szokásaikat, életmódjukat és problémáikat.
A búskomor reggel, csepergő esővel, kissé elszomorította a lelkes szervező csapatot, ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy minden gördülékenyen menjen. Mire megérkeztek az első vendégek, minden készen állt a fogadásukra, és a nap is előbújt rejtekéből. Az érkezők, miután megkóstolták a hagyományos zsíros kenyeret és egy kicsit fölfrissültek, érdeklődve várták a folytatást. A délelőtt komoly munkával telt el.
Ráhangolódásként Mécs László: Alázat című versét hallhattuk, utána pedig msgr. Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános beszélt az ember Istenhez való viszonyáról. Elmélkedését Máté evangéliuma 11. Versének 28. sora: ? Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket? ? köré fonta.
A mintegy 85 résztvevő érdeklődve hallgatta. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések is eredményesen folytak. A Délvidéken, rendhagyó módon, a gyermekek számára külön foglalkozást biztosítottak a szervezők az előadás és a kiscsoportos beszélgetések idejére, így azok is, akik magukkal hozták gyermeküket, aktívan részt tudtak venni a munkában. Reméljük, ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik, és így még több fiatal család csatlakozik majd a Hálóhoz.
A bográcsban főtt finom ebéd után - ami a helyi asszonyok keze munkáját dicsérte - megismerhettük Törökfalu történelmét és életét, majd bemutatkozott Király Csaba hattagú családja, Törökbecséről. A szülők és a gyerekek egyaránt a nagycsalád előnyeit, szépségét és nehézségeit ecsetelték a jelenlevőknek. Érdekes téma, egy csökkenő népességű faluban.
Természetesen a kultúrműsor sem maradhatott el. A népviseletbe öltözött, népi-gyermektáncokat bemutató kisiskolásokat a közönség visszatapsolta, éppúgy, mint a Százszorszép művelődési egyesület asszonykórusát. A szünetekben a régi barátságok erősödtek, és újak köttettek. Nagy örömünkre szolgált megismerni a törökfalusi embereket, akik a betakarítási munkák sokasága ellenére fontosnak találták és időt szakítottak arra, hogy vendégül lássanak minket és barátkozzanak velünk. A személyes találkozások mellett lelki feltöltődésre is volt alkalom a szentgyónásban és a találkozót záró szentmisében.
Ráhangolódásként Mécs László: Alázat című versét hallhattuk, utána pedig msgr. Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános beszélt az ember Istenhez való viszonyáról. Elmélkedését Máté evangéliuma 11. Versének 28. sora: ? Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket? ? köré fonta.
A mintegy 85 résztvevő érdeklődve hallgatta. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések is eredményesen folytak. A Délvidéken, rendhagyó módon, a gyermekek számára külön foglalkozást biztosítottak a szervezők az előadás és a kiscsoportos beszélgetések idejére, így azok is, akik magukkal hozták gyermeküket, aktívan részt tudtak venni a munkában. Reméljük, ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik, és így még több fiatal család csatlakozik majd a Hálóhoz.
A bográcsban főtt finom ebéd után - ami a helyi asszonyok keze munkáját dicsérte - megismerhettük Törökfalu történelmét és életét, majd bemutatkozott Király Csaba hattagú családja, Törökbecséről. A szülők és a gyerekek egyaránt a nagycsalád előnyeit, szépségét és nehézségeit ecsetelték a jelenlevőknek. Érdekes téma, egy csökkenő népességű faluban.
Természetesen a kultúrműsor sem maradhatott el. A népviseletbe öltözött, népi-gyermektáncokat bemutató kisiskolásokat a közönség visszatapsolta, éppúgy, mint a Százszorszép művelődési egyesület asszonykórusát. A szünetekben a régi barátságok erősödtek, és újak köttettek. Nagy örömünkre szolgált megismerni a törökfalusi embereket, akik a betakarítási munkák sokasága ellenére fontosnak találták és időt szakítottak arra, hogy vendégül lássanak minket és barátkozzanak velünk. A személyes találkozások mellett lelki feltöltődésre is volt alkalom a szentgyónásban és a találkozót záró szentmisében.
Köszönet ezért a szép napért Zoltán atyának, aki a szervező csapat élén lehetővé tette és megvalósította ezt a találkozót, a Százszorszép művelődési egyesületnek, hogy helyet adott neki, mindenkinek, aki akár áldozatos munkájával, akár imáival segített minket, és végül, de nem utolsó sorban a támogatásért, Ada Község Önkormányzata, a törökfalusi helyi közösség tanácsa, az adai II. helyi közösség és a Bethlen Gábor Alap részéről.
Somoskövi Hermina
Egy évvel a budapesti után, a miskolci Kattárson is találkozhattak az ide látogatók a Háló sátorával és lelkes hálósokkal. A környékbeli kb. 40 egyházi intézmény és civil szervezet között mi is helyet kaptunk. Budapesti barátainktól kapott tanácsokkal a tarsolyunkban indultunk neki ennek a hétvégének. Jelenlétükkel ózdi Hálósok is erősíttetek minket, így a nap folyamán 3-6 emberrel vártuk sátrunknál az érdeklődőket. A csaknem egész napos eső ellenére sokan megfordultak nálunk. A régi ismerősökkel is jó volt találkozni, de voltak olyanok is, akiknek valóban most kellett bemutatni a Hálót. Érdekes színfolt volt számunkra hogy pl. Vácról, Pécsről, Budapestről érkezetteknek is elsőként itt, Miskolcon beszélhettünk a Hálóról. Ez a hétvége természetesen egy kis munkával és felelősséggel is járt, de mindenképp megérte, mert egy fontos és szép rendezvényen képviselhettük a Hálót. Ez nem kis dolog, de az sem elhanyagolható, hogy a kis bogozói csapatunk is sokat erősödött.
Salai Gábor
{youtube}YZiIpCh8EqA{/youtube}
Hála az Úrnak, növekszik és erősödik a Háló mozgalom Délvidéken, egyre több találkozó kerül megrendezésre vidékünkön, Háló találkozót rendeztünk immár Törökkanizsán is.
Az egész napot végigkísérte a szép idő, valamint a jó hangulat. Az előadást Ft. Juhász György kúlai plébános tartotta. Tanítása Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra címmel igényesen kidolgozott és mesterien felépített volt. A mottót Weöres Sándor Szembefordított tükrök című verséből merítette:
Az egész napot végigkísérte a szép idő, valamint a jó hangulat. Az előadást Ft. Juhász György kúlai plébános tartotta. Tanítása Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra címmel igényesen kidolgozott és mesterien felépített volt. A mottót Weöres Sándor Szembefordított tükrök című verséből merítette:
Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz
úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad
a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
A létráról beszélt nekünk, ahogy mondotta volt, az a földről és az égről is szól. A létra által közeledünk Istenhez, ahogy ő is közeledik felénk, hogy megossza velünk boldogságát és mi is a miénket ővele. Az ember mindvégig valamilyen boldogságra vágyik és lehet úgy hal meg, hogy nem is élt igazi boldogságot. A szeretettel is ugyanez a helyzet. Lehet, hogy sokan szeretnek bennünket, mi is szeretjük a hozzánk közel állókat, de legmélyebb és legértékesebb szeretetet még nem éltük meg. Kimondott az atya egy nagyon fontos életbölcsességet: Nem az erő, a hatalom a vagyon, hanem csak az egymás iránt érzett szeretet adhat értelmet az életemnek! A mi létránknak három tartóoszlopa kell, hogy legyen: a hit, remény, szeretet. Mint ahogy a fenyőfa létének sincsértelme a közepe nélkül, úgy a mi életünknek, hitünknek is kell, hogy legyen közepe, Jézus Krisztus. Ha ez nincs bennünk, akkor nőnek a vadhajtások, életünk hamis értékei. A létra fokai pedig hitünk gyakorlása: az ima, amelyben tanújelét mutatjuk az iránta érzett bizalomnak, a Biblia, a szentmise, a karitatív tevékenységek stb.
Ezzel a tanítással felvértezve vághattunk bele a kiscsoportos munkába. Arról beszélgettünk, hogy hogyan tudunk tanúságot tenni a mindennapi életben, hogy ez néha igen nehéz, és bizony ezt néha nem tesszük meg. Sokszor magukat vallásosnak mondó emberek élnek világi életet, akikről a külvilág nem is tudja, hogy templomba járó és esetleg még közösségi tag is. Viszont olyan karizmatikus emberek is élnek közöttünk, akik lényükkel magukkal tudják ragadni még a legádázabb ateistát is. Nagyon jó kis beszélgetések voltak, egymásra hangolódva, testvérekként éltük meg a hálós létet, ami engem is rabul ejtett már sok-sok évvel ezelőtt.
Az ebéd után Márti sétával egybekötött előadást tartott Törökkanizsa történelméről. A múltban élt gazdag és befolyásos nemesi családok kastélyait mutatta meg, valamint a híres világutazó vadász, Tallián Emil emlékszobrát. Ezzel egy időben mintegy húsz idősebb testvérünkkel, akik nem bírtak részt venni a sétán, egy nagyon tartalmas beszélgetést folytattunk, amelyben a Háló által kiadott Hangoló kártya volt a segítségünkre. Mindenki kapott a Hangolóból két-két kérdést, ami érdekes módon majdnem mindenkinek telitalálat, vagyis testhezálló volt és nagy örömmel tudtak válaszolni a feltett kérdésekre. Számukra, Szavaik szerint, ez a délutáni beszélgetés volt számukra a nap csúcspontja.
Az íjászatra ez alkalommal is sok érdeklődő akadt, sőt a mostani tevékenységünket még a rendőrség is figyelemmel követte a távolból, mivel a város központjában elhelyezkedő parkban íjászkodtunk.
A jóleső mozgás után szellem táplálékot fogyaszthattunk, ugyanis az Ablak Színház Egyesület előadása által verseket hallhattunk a törökkanizsai gyermekektől. A találkozót méltó módon szentmise zárta.
Először volt Háló találkozó Törökkanizsán, ennek ellenére a szervezők nagy ügyességről tettek tanúbizonyságot, mintha már sok éve csinálnák ezt. Isten áldja őket ezért a sok munkáért és áldozatvállalásért. Köszönöm, hogy ilyen szép és lélekemelő napot tölthettem testvéreimmel.
Jablonszki Sándor
{youtube}0Enwd4VG6fA{/youtube}
Az Újvidéki TV szeptember 22-i adása
Temerin - a világ közepe
Szeptember 6-án, szombaton ifjúsági Háló találkozót tartottak Temerinben. A számos helybélin kívül érkeztek vendégek Budapestről, Győrből, Újvidékről, Topolyáról, Zentáról, Óbecséről. A közel 50 résztvevő előtt ft. Pósa László óbecsei plébános tartott előadást a párkapcsolatokról, Szeretni boldogság címmel. Az eseményen íjászbemutatót tartott a temerini Hunor Íjászegyesület és bemutatkoztak a temerini cserkészek is. A rendezvény az Ébredés zenekar koncertjével zárult.
Nagy Judit (Topolya), Kurilla Timea (Temerin), Kanyó Anikó (Topolya), Csorba Éva (Temerin), Király Csilla (Újvidék) és Schön Bálint (Budapest) élményei
Kicsit félve a hosszú úttól és naptól, de kíváncsian ültem autóba szombat hajnalban, amikor is két autóval indultunk Nagyváradról a második temesvári Háló találkozóra. Kíváncsi voltam, mert várandós kismamaként egyre aktuálisabb lesz a mindennapjaimban a találkozó témájának a megélése: keresztény nevelés a családban és az iskolában. Épp ezért most elvárásokkal érkeztem a találkozóra, amelyek teljesültek is a hazaindulásig. Minél több gondolattal és tapasztalattal akartam gazdagodni, hogy legyen miből merítsek a későbbiekben, hogy majd minél jobban, hatékonyabban, és (talán) minél kevesebb bonyodalommal nevelhessem, nevelhessük már kicsi koruktól keresztény hitbe a gyermekeinket.
Sok olyan megosztást hallhattam a kiscsoportban is, és mindennap látok olyan helyzeteket, amikor a szülők, nagyszülők próbálkoztak, és próbálkoznak, de valamiért mégsem sikerül átadniuk mindazt, amit ők kaptak, és én szeretném, ha a kicsi(k) hamar és maradandóan megéreznék, átélnék Jézus szeretetét és közelségét, és Mellette, Vele maradnának majd a későbbiekben is.
Számomra Ft. Kocsik Zoltán atya előadása is nagyon bíztató volt, és végül a pozitív élmények is, amelyeket beszélgetőtársaim megosztottak a kiscsoportos beszélgetés során. Nagyon jó élmény volt az is, hogy bár a legfiatalabb voltam a kiscsoportban, a csoportvezető (Ft. Szilvágyi Zsolt) hangsúlyt fektetett, hogy a másik ifi barátommal együtt mi is megosszuk gondolatainkat a témával kapcsolatban, holott nekünk még nem volt túl sok esélyünk tapasztalatot szerezni e téren. Mégis a már régebb óta fiatal csoporttársaink nagyon nyitottak voltak a mi irányunkba is, pedig eleinte egy kicsit tartottunk tőlük, és szóba került, hogy mi hol látjuk a problémát, és hogyan próbálnánk azt megoldani.
Sajnálatos módon nem tudtunk a váradiakkal a találkozó végéig maradni, de én ezért is nagyon hálás vagyok! Hiányzott már, hogy Háló találkozón vegyek részt, hogy egy napért ilyen sokat utazzunk és hazaérkezzünk! Köszönöm a szervezőknek is a színvonalas programot, és hogy bemutatták nekünk a gyönyörű Erzsébetvárosi Jézus Szíve Római Katolikus Plébániatemplomot is!
Konrád Evelyn
