A találkozás öröme
{youtube}1a2JO5iIF-I{/youtube}
Beszámoló az Újvidéki TV vallási műsorában
Riport az Újvidéki TV 2014.11.16-i híradójában >>
Halmai Tibor nyilatkozata az Újvidéki Rádió híradójában >>
Riport a 18 éves Délvidéki Háló kezdeteiről, és a találkozóról a Nagybecskereki Rádió magyar műsorában. Megszólal: Szauer Mikós, Halmai Tibor, Mellár József, Sztefanovity Beáta, Halmosi Sándor, Bajkó Róbert és Palatinus János. Hallgasd meg itt!
A Délvidéki Mária Rádió egy órás riportműsora a nagybecskereki
Háló találkozóról. Megszólal: Varga Kapisztrán, Szeibert András,
Bajkó Károly, Somoskövi Hermina, Mária Kornélia, Várady József,
Szauer Miklós, Vreckó Ferenc, Kovács Rozália, Klemm József,
Schön György és Halmai Tibor. Hallgasd meg itt!
Szeibert András a magyar népmesékről az Újvidéki Rádióban >>
Halmai Ágnes és Margitfalvy György írásai a találkozóról
Ez volt a találkozó részletes programja
Csúzdi István emlékezik a kezdetekre
Emléktábla a Nagybecskereki Székesegyházban
A 2014-es évben nagykorúságát ünneplő délvidéki Háló mozgalom életében jelentős eseményre került sor Nagybecskereken 2014. november 14-16. között. Megszervezték a XIII. Délvidéki és egyben a II. Interregoionális Háló találkozót, amelyre mintegy 120 résztvevő érkezett hat egyházmegyéből, az Esztergom-Budapesti főegyházmegyéből, a Nagyváradi, Temesvári, Szegedi, Szabadkai és Nagybecskereki egyházmegyékből. Az összejövetel címe: A találkozás öröme volt, és mottójául a szervezők Ferenc pápától választottak idézetet: A keresztény ember öröme akkor lesz teljessé, amikor hitét és örömét megosztja másokkal. A programok a találkozónak otthont adó középiskolás diákotthonban és a Nagybecskereki Székesegyházban zajlottak.
A péntek esti műsor gazdag lelki programot ígért. Első részében filmvetítéssel egybekötve megemlékeztünk az 1944-ben vértanúhalált halt két újvidéki ferences atyáról, akikről Dr. Varga Kapisztrán budapesti ferences atya beszélt. Az est második részében msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános elmélkedést tartott a mai ember áldozatvállalásáról. Az elmélkedés közben zenei szolgálattal segítettek bennünket ráhangolódni és lelkileg elmélyülni Rontó Márta orgonista és Anna Aleksic Srajrer szólóénekes.
A szombati napon Kapisztrán atya interaktív előadása alatt átértékelhettük a találkozásainkat, amelyek hatnak ránk és megváltoztatnak bennünket. Néha pozitív, néha negatív a hatásuk. A felszínes találkozásaink mellett, vannak mély, életre szólóak is, de minden alkalommal valamit adunk a másiknak és mi is kapunk a másik embertől. Aki nyitott az emberekkel való találkozásokra az könnyebben találkozik Istennel. Mindenkiben az elrejtett Istenarcot kell keresnem. Találkozások nélkül nem élet az emberi élet, hanem szociális halál, mondta Kapisztrán atya. Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte, ahol találkozásainkról beszélgettünk. A délután a Szórványfórummal folytatódott, amelyen Bajkó Károly az Erdélyi Hagyományok Egyesület vezetője rámutatott arra, hogy ápolva kultúránkat, anyanyelvünket és hitünket eredményesen küzdhetünk megmaradásunkért a szórvány területeken. Ezután Szeibert András a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagja az Életre tanító népmesék címmel érdekes, új tudnivalókkal gazdagított bennünket. A délutáni előadás helyett változatosságként a szervezők Klemm József publicistát hívták meg, hogy tartsa meg könyvbemutatóját a 17 szótagban a mindenség címmel. A könyv 99 haiku verset tartalmaz. A haiku ősi japán versforma, amely 17 szótagból áll. A könyvbemutatót segítették és vezették Heinermann Péter könyvtáros és Léphaft Pál karikaturista. A verses bemutatón megismerhettük a költőt, életfilozófiáját és mély hitét. Győrfi Sándor népzenész hegedűjátékával még élményszerűbbé tette a bemutatót. Vacsora után megünnepeltük a délvidéki Háló mozgalom 18. születésnapját. Népmeséket és népzenét hallgattunk majd visszaemlékezéseinkkel gazdagítottak bennünket Ft. Szauer Miklós adai plébános és Csúzdi István, akik 18 évvel ezelőtt Magyarországról hozták át a Háló mozgalom eszméjét. Ezután msgr. Mellár József törökbecsei plébános megemlékezett a Háló átszövődéséről a bánsági szórványtelepülésekre. Az ünnepi hangulatot a Régijó zenekar fergeteges táncházi zenével és táncoktatással még inkább fokozta.
A vasárnapi 9 órás szentmise főcelebánsa msgr. Dr. Német László SVD, nagybecskereki megyéspüspök volt. A zenei szolgálatot a nagybecskereki Emmanuel Kamarakórus vállalta, Konrád Emma karnagy vezetésével. A városnézést követve, ahol Marcsók Vilma helytörténészeti tudnivalókkal kalauzolt bennünket, a találkozó zárására került sor. Schön György Nagybecskerekről elszármazott barátunk a Kárpát-medencei Háló vezetőségének tagja, felidézte a Háló mozgalom eredményeit, pozitívumait a kapcsoltépítés terén és ecsetelte a jövő kihívásait, majd közösen megköszöntük az Úrnak a kegyelmet, hogy újra találkozhattunk. Hazaindulás előtt elénekeltük a Múlnak az évek című dalt, amit a Háló himnuszának tekintünk. Refrénjét idézem:
Múlnak az évek s mi egyet újra lépünk már.
Lehull a hó, de tudjuk, eljön majd a nyár.
Utazunk érkezünk, találkozunk és búcsúzunk.
Egy boldogabb világról álmodunk!
Halmai Ági
péntek
A szervezők nevében Halmai Tibor kérdezi meg az egybegyűlteket, ki honnan jött. Bajkó Károly szervezésében az általunk Szórványtransnak nevezett busz gyűjtötte be a Bánságból, a Bánátból és a Partium más részeiről érkezetteket. A busz legtávolabbról elindult utasa Szatmárnémetiből jött, akit a busz Aradon vett fel. Kiderül, van még kárpátaljai résztvevőnk is, igaz ő most nem közvetlenül onnan jött és oda megy vissza. A szállást adó kollégium nagytermében Szeibert Háló vezetőségi tag üdvözli a résztvevőket, ő beszél a Hálóról. Az est főprogramjáról azt olvashattuk a műsorfüzetben, hogy emlékezés a vértanúhalált halt ferences atyákra a Nagybecskereki Székesegyházban. A székesegyházban majdnem teljes a sötétség, csupán az égő mécsesek alkotta kereszt, az előadó állványánál ill. az énekkar karzatán az orgonista és az énekes kottáját megvilágító lámpa ad fényt. A bevezetőben Dr. Varga Imre Kapisztrán OFM és Schön György beszélgetett az 1944-ben Újvidéken a jugoszláv partizánok által meggyilkolt ferences atyákról. A budai ferences atya és Schön György 1975 és 1979 között évfolyamtársak voltak az Esztergomi Ferences Gimnáziumban. Jellemző a kommunista viszonyokra, hogy a gimnáziumi négy év alatt erről az 1944-ben történt eseményekről egyetlen egyszer sem beszélhettek a tanáraik. Rövid részletet láthattunk a Békesség és minden jót című filmből, amiben az akkori vérengzések egyetlen túlélője, Kamarás Mihály atya emlékezett az újvidéki éveikre. Gyuris László nagybecskereki plébánosnak az áldozatvállalásról szóló elmélkedése és az elmélkedést keretbe foglaló és átszövő zenei áhítat az este következő eseménye. Az énekes Rontó Márta és az orgonista Szajrer Anna Ave Mariával kezdett és zárt (Schubert ill. Gounod), és hallhattuk tőlük César Franck Panis Angelicusának, Handel Miserere Nobisának és Strandella Pieta, Signoréjének gyönyörű megszólaltatását.
szombat
Kapisztrán atya előadása a találkozás öröméről szólt. Ferenc pápa szavaival kezdte: Isten nem azért teremtett bennünket, hogy egyedül, önmagunkba zárkózva éljünk, hanem hogy találkozhassunk Vele és megnyíljunk másoknak. Találkozás nélkül nem élet az élet, szociális halál az, amikor beszűkülnek kapcsolataink folytatta a ferences atya. Azok vagyunk, amik a találkozásainknak a következménye. Minden igazi élet találkozás eredménye. Találkozásaink során valamit befogadok és valamit adok is. Minden találkozás egyben kockázat is. Mondanivalójának illusztrálására kétszer is felkért egy-egy hallgatót instrukciójának alapján egy rövid jelenet eljátszására. A jó találkozáshoz bizalomra és kifinomult érzékre van szükségünk, ezek persze létrejöhetnek magából a találkozásból is. 3 kérdést ill. témát ajánlott a kiscsoportos beszélgetésekre. 1.Felidézni jó vagy rossz, de fontos találkozást az életünkben. 2.Mi akadályozza életünkben az igazi találkozást. 3.A jó találkozás követelményei.
17 szótagban a mindenség címmel Heinermann Péter könyvtáros, Léphaft Pál karikatúrista és Györfi Sándor népzenész segítségével Klemm József mutatta be legújabb verses kötetét. Délvidéki hálós barátaimnak hála Bata János és Bogdán József után immár Klemm Jószef a harmadik délvidéki kortárs költő, akinek költészetét van szerencsém közelről megismerni. A 99 című kötetben 99 haiku versformában íródott vers olvasható. A verseket Léphaft Pál öltözette fel hófehér, mélynyomásos címlappal és szitanyomtatású lapokkal tipográfiai ünneplőruhába,. A haiku ősi japán, sajátos szimmetriájú versforma, 5+7+5 összesen 17 szótagos versszakkal. A kötetben pár vers kivételével csupa egy versszakos vers van. Már-már úgy definiáltam magamban ezeket a 17 szótagos verseket, hogy ez egy olyan versforma, ami idézhetetlen, mert vagy az egész verset mondom el vagy semmit, amikor felhangzott a Krisztus című vers:
...bocsáss meg nekik...
...miért hagytál el engem...
...bevégeztetett...
Ami 3 jól ismert idézet. És Japán és a Nyugat találkozása. Hallunk még egy eredeti haiku verset japánul, élvezzük a vers dallamát, majd a versnek zseniális magyar fordítását Kosztolányi Dezsőtől (ő is délvidéki volt). A dedikálás során pillanatok elfogy a szerző által hozott 15 példány, ott helyben még kb. ugyanennyit el tudott volna adni. Ígéri, lesz majd rá mód, hogy azoknak is jusson, akik most lemaradtak. Este táncházon vígadunk éjfélig, a kiváló fiatal népzenészekből álló Régijó együttesbe rövid időre beszáll tekerőlantozni régi jó hálós zenészünk Micsik Béla is. Szeibert Andrásnak a magyar népmesékről szóló kitűnő előadása kapcsán utalnék a vele készített interjúra, hasonlóan a délvidéki Háló kezdeteiről szóló beszélgetésről is került fel hangzó anyag a honlapra, ezért erre sem térnék ki.
vasárnap
A Nagybecskereki Székesegyházban a szentmisének Dr.msgr. Német László nagybecskereki megyéspüspök a főcelebránsa. Kapisztrán atya a talentumokról szóló evangéliumi részlet kapcsán arról prédikál, hogy becsüljük meg a kapott tehetségeinket és kamatoztassuk azokat. Ennek során emlékeztetett a tegnap halott tálemtum című versre (a 99 című kötet verseinek címei egy-két kivételtől eltekintve nem kezdődnek nagy betűvel)
arany dénárnak
hittem egykor, már sejtem
rézkrajcár csupán
A mise után a templomban elektromos zongorán rövid műsort adott egy fiatal zongorista tehetség, Makán Anton, akit a Háló és a nagybecskereki Karitás támogat, majd rövid városnézés következik, melynek során a helyi iskolákban helytörténetet oktató Marcsók Vilma még a történelmi városháza tanácstermébe is bevisz minket. Mi, akik Schön György autójában utazunk haza, ennél egy még részletesebb és személyesebb várostörténetet is kapunk, ő itt élt 14 éves koráig. Hazaféle alkalmunk van egy rövid látogatást tenni a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban, és mivel a történelemtanár Kapisztrán atya először jár a Délvidéken, ezért megnéztük még az aracsi pusztatemplomot is.
A szervezők nevében Halmai Tibor kérdezi meg az egybegyűlteket, ki honnan jött. Bajkó Károly szervezésében az általunk Szórványtransnak nevezett busz gyűjtötte be a Bánságból, a Bánátból és a Partium más részeiről érkezetteket. A busz legtávolabbról elindult utasa Szatmárnémetiből jött, akit a busz Aradon vett fel. Kiderül, van még kárpátaljai résztvevőnk is, igaz ő most nem közvetlenül onnan jött és oda megy vissza. A szállást adó kollégium nagytermében Szeibert Háló vezetőségi tag üdvözli a résztvevőket, ő beszél a Hálóról. Az est főprogramjáról azt olvashattuk a műsorfüzetben, hogy emlékezés a vértanúhalált halt ferences atyákra a Nagybecskereki Székesegyházban. A székesegyházban majdnem teljes a sötétség, csupán az égő mécsesek alkotta kereszt, az előadó állványánál ill. az énekkar karzatán az orgonista és az énekes kottáját megvilágító lámpa ad fényt. A bevezetőben Dr. Varga Imre Kapisztrán OFM és Schön György beszélgetett az 1944-ben Újvidéken a jugoszláv partizánok által meggyilkolt ferences atyákról. A budai ferences atya és Schön György 1975 és 1979 között évfolyamtársak voltak az Esztergomi Ferences Gimnáziumban. Jellemző a kommunista viszonyokra, hogy a gimnáziumi négy év alatt erről az 1944-ben történt eseményekről egyetlen egyszer sem beszélhettek a tanáraik. Rövid részletet láthattunk a Békesség és minden jót című filmből, amiben az akkori vérengzések egyetlen túlélője, Kamarás Mihály atya emlékezett az újvidéki éveikre. Gyuris László nagybecskereki plébánosnak az áldozatvállalásról szóló elmélkedése és az elmélkedést keretbe foglaló és átszövő zenei áhítat az este következő eseménye. Az énekes Rontó Márta és az orgonista Szajrer Anna Ave Mariával kezdett és zárt (Schubert ill. Gounod), és hallhattuk tőlük César Franck Panis Angelicusának, Handel Miserere Nobisának és Strandella Pieta, Signoréjének gyönyörű megszólaltatását.
szombat
Kapisztrán atya előadása a találkozás öröméről szólt. Ferenc pápa szavaival kezdte: Isten nem azért teremtett bennünket, hogy egyedül, önmagunkba zárkózva éljünk, hanem hogy találkozhassunk Vele és megnyíljunk másoknak. Találkozás nélkül nem élet az élet, szociális halál az, amikor beszűkülnek kapcsolataink folytatta a ferences atya. Azok vagyunk, amik a találkozásainknak a következménye. Minden igazi élet találkozás eredménye. Találkozásaink során valamit befogadok és valamit adok is. Minden találkozás egyben kockázat is. Mondanivalójának illusztrálására kétszer is felkért egy-egy hallgatót instrukciójának alapján egy rövid jelenet eljátszására. A jó találkozáshoz bizalomra és kifinomult érzékre van szükségünk, ezek persze létrejöhetnek magából a találkozásból is. 3 kérdést ill. témát ajánlott a kiscsoportos beszélgetésekre. 1.Felidézni jó vagy rossz, de fontos találkozást az életünkben. 2.Mi akadályozza életünkben az igazi találkozást. 3.A jó találkozás követelményei.
17 szótagban a mindenség címmel Heinermann Péter könyvtáros, Léphaft Pál karikatúrista és Györfi Sándor népzenész segítségével Klemm József mutatta be legújabb verses kötetét. Délvidéki hálós barátaimnak hála Bata János és Bogdán József után immár Klemm Jószef a harmadik délvidéki kortárs költő, akinek költészetét van szerencsém közelről megismerni. A 99 című kötetben 99 haiku versformában íródott vers olvasható. A verseket Léphaft Pál öltözette fel hófehér, mélynyomásos címlappal és szitanyomtatású lapokkal tipográfiai ünneplőruhába,. A haiku ősi japán, sajátos szimmetriájú versforma, 5+7+5 összesen 17 szótagos versszakkal. A kötetben pár vers kivételével csupa egy versszakos vers van. Már-már úgy definiáltam magamban ezeket a 17 szótagos verseket, hogy ez egy olyan versforma, ami idézhetetlen, mert vagy az egész verset mondom el vagy semmit, amikor felhangzott a Krisztus című vers:
...bocsáss meg nekik...
...miért hagytál el engem...
...bevégeztetett...
Ami 3 jól ismert idézet. És Japán és a Nyugat találkozása. Hallunk még egy eredeti haiku verset japánul, élvezzük a vers dallamát, majd a versnek zseniális magyar fordítását Kosztolányi Dezsőtől (ő is délvidéki volt). A dedikálás során pillanatok elfogy a szerző által hozott 15 példány, ott helyben még kb. ugyanennyit el tudott volna adni. Ígéri, lesz majd rá mód, hogy azoknak is jusson, akik most lemaradtak. Este táncházon vígadunk éjfélig, a kiváló fiatal népzenészekből álló Régijó együttesbe rövid időre beszáll tekerőlantozni régi jó hálós zenészünk Micsik Béla is. Szeibert Andrásnak a magyar népmesékről szóló kitűnő előadása kapcsán utalnék a vele készített interjúra, hasonlóan a délvidéki Háló kezdeteiről szóló beszélgetésről is került fel hangzó anyag a honlapra, ezért erre sem térnék ki.
vasárnap
A Nagybecskereki Székesegyházban a szentmisének Dr.msgr. Német László nagybecskereki megyéspüspök a főcelebránsa. Kapisztrán atya a talentumokról szóló evangéliumi részlet kapcsán arról prédikál, hogy becsüljük meg a kapott tehetségeinket és kamatoztassuk azokat. Ennek során emlékeztetett a tegnap halott tálemtum című versre (a 99 című kötet verseinek címei egy-két kivételtől eltekintve nem kezdődnek nagy betűvel)
arany dénárnak
hittem egykor, már sejtem
rézkrajcár csupán
A mise után a templomban elektromos zongorán rövid műsort adott egy fiatal zongorista tehetség, Makán Anton, akit a Háló és a nagybecskereki Karitás támogat, majd rövid városnézés következik, melynek során a helyi iskolákban helytörténetet oktató Marcsók Vilma még a történelmi városháza tanácstermébe is bevisz minket. Mi, akik Schön György autójában utazunk haza, ennél egy még részletesebb és személyesebb várostörténetet is kapunk, ő itt élt 14 éves koráig. Hazaféle alkalmunk van egy rövid látogatást tenni a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban, és mivel a történelemtanár Kapisztrán atya először jár a Délvidéken, ezért megnéztük még az aracsi pusztatemplomot is.
Margitfalvy György
99
A találkozás öröme
A Régijó együttes
A találkozó plakátja
A Háló kapcsolatainak fejlődésében és ápolásában, illetve a helyi viszonyok megismerésében nagy szerepe van az időnkénti un. hálós portyáknak. 2014. október 24. és 26. között egy kis csapat a Felvidéken portyázott, amelynek során jártunk Nagytárkányban, Zemplénben, Királyhelmecen, Borsiban, Szepsiben, Debrödön, Füleken és Losoncon.
Margitfalvy György
Szepsi város főtere
Sokszor gondolkodásmódbeli változtatásra van szükség a két személy közötti kommunikáció megvalósulásáért - írás a
Szatmári Egyházmegye honlapján és a szatmar.ro hírportálon
A találkozó programja és plakátja
2014. október 24-26 között a kárpátaljai háló bogozók és családtagjaik egy nagyszerű lelkigyakorlaton vettek részt Balazséren, a Béthel Koferencia Központban. A vezetője a hétvégének Babály András atya volt, aki elmondta mindig nagyon szívesen vesz részt Hálós eseményen és örömmel vállalta ezt a feladatot is. A résztvevők egy mélyebb Istenre figyelés és egy önismereti tréning nagyszerű összhangját tapasztalhatták meg. Sokat tanulhattunk az Isten és ember közötti kapcsolat, illetve a saját magunk megismerésének jelentőségéről, módszereiről is. A lelkigyakorlatból sok erőt meríthettünk a következő időszak kihívásai előtt. A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Dancs György
Sokféleség és egység - a 25 éves Háló ünneplése
Isten éltessen kedves Háló!
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát levélben üdvözölte a 25 éves Hálót
Idén 25 éve, hogy útjára indult a Háló mozgalom. Az eleinte csak néhány, nagyot álmodó alapító fejében megfogalmazódott ötlet, kicsiny mustármagként negyed század alatt Kárpát-medence méretű terebélyes fává nőtte ki magát. Ennek a fejlődésnek kísérője és részese volt, Várszegi Asztrik főapát, Hálós körökben sokszor csak Asztrik atya, aki számos találkozó és tábor résztvevőjeként tanácsaival, meglátásaival gyakran segítette, egyengette a közösség útját. A jubileum alkalmából a főpásztor személyes hangvételű levélben megköszönte a Hálónak mindazt, amit a mozgalom az elmúlt 25 évben, Krisztus nyomába szegődve, a Kárpát-medencében élő magyarok egységért és önazonosságáért, illetve a társadalom alakításáért tett. A nyílt üzenetben, melyet teljes terjedelmében is közlünk, az egyházfő külön értékként kiemelte a találkozókon és táborokban résztvevők sokszínűségét, biztosította a közösséget további támogatásáról és Isten áldását kérte a Háló további munkálkodásra. Az üdvözlő levelet, a közösség saját jubileumi ünnepsége keretében a máriabesnyői Kárpát-medencei Háló bogozói találkozón nyilvánosan is felolvasták.
Tamás Dániel
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát üdvözlő levele
a Háló 25. születésnapjára
a Háló 25. születésnapjára
Kedves ünneplő Hálósok!
Isten éltessen Benneteket, amikor most együtt az elmúlt 25 esztendőre emlékeztek. Imádkozom is értetek, hogy Isten, minden ajándék Atyja, áldjon meg Benneteket és a továbbiakban is, vezessen Benneteket az úton!
Jézus tanítványai "hálójukba", az egyház közösségébe fogták azokat, akik éhezték és szomjúhozták Isten országának örömhírét, igazságosságát és békéjét. Késői tanítványként mi is nyomába szegődtünk 25 évvel ezelőtt, hogy a Kárpát- medence katolikus közösségeit hálóként összekössük, hogy összefogó kapocs legyünk keresztény testvéreink kisközösségei és általuk minden kereső embertársunk számára.
A Háló - Katolikus Közösségek Hálózata - az elmúlt negyed század táboraiban, találkozóin számos testvért gyűjtött össze a Kárpát-medence minden tájegységéről. Egyszerre élhettük meg az egyházi és a nemzeti egység közösségi élményét. Ez úgy történt, ahogyan Jézus köré gyűltek az emberek. Kicsinyek és nagyok, megfáradtak és fiatalok, gondterheltek és reménykedők találkoztak egymással.
A közös élmények megtanítottak bennünket keresztény szemmel nézni a Kárpát-medencében élő testvéreinket. Felismertük, hogy olyan harmóniára kell törekednünk, amit csak megerősödött önazonossággal érhetünk el. Ezt a belülről jövő, megszenvedett harmóniát Istenhez mind szorosabban kapcsolódva akartuk megvalósítani.
A XXI. században a keresztény embereknek növekszik a felelőssége a társadalom alakításáért. Ahhoz, hogy megfelelhessünk a kor kihívásainak, fejlődnünk kell hitünkben és erkölcsi szilárdságunkban. A Háló alkalmai eredményének tekintjük azt a felismerést, hogy Jézus ma is arra tanítja a sokszínű tömeget, hogy szeretettel fogadjuk el egymást és tiszteljük mások hagyományait. Tovább kell fejlesztenünk egyházunk krisztusi közösségét, amihez a Háló egy eszköz, a cél maga az Isten országa.
A Háló-találkozók tapasztalatai és élményei arra indítanak mindnyájunkat, hogy a továbbiakban is olyan közösségeket alkossunk, amelyek egyaránt nyitottak a Szentlélek indításaira és a társadalom kihívásaira.
Kedves Hálósok! Egyéni küldetésünk tudatában adunk hálát Istennek az elmúlt 25 évért. A Szentlélek adta lendülettel haladjunk együtt tovább az úton. Isten, aki elkezdte bennünk a jót, tegye azt teljessé Jézus Krisztus napjára.
Testvéri szeretettel köszöntelek Benneteket Szent Márton Hegyéről.
Asztrik főapát sk.
Pannonhalma, 2014. október 17.
Isten országában mindenki főszereplő
Thuroczy György ünnepi gondolatai a bogozói találkozón
Thuroczy György ünnepi gondolatai a bogozói találkozón
Aszalós János barátunkat idézte a címben szereplő gondolattal Puchard Zoltán a bogozói hétvégén: "Isten országában mindenki főszereplő."
Úgy gondolom, a legnagyobb élmény számunkra a bogozói találkozón az volt, hogy saját bőrünkön éreztük: a Háló közöttünk, bennünk születik meg. Közösen gondolkozunk a Háló lényeges üzenetein, ahol mindenki hozzáteheti a saját meglátásait. Nem egyszerű, és nem nyílegyenes út ez. Próbáljuk valóságosan megélni, hogy a közösség nem csak a kiváltságosoké a fiataloké, értelmiségieké. A közösségbe tartozás nem amolyan "úri huncutság", hanem mindenkinek "jár", alanyi, mondhatni egyházi jogon. Sokan csodálkoznak rajtunk és "nevetik a durvaorrú parasztot, aki trágyásszekerével elindul, hogy kenyérré kovászolja a földet." írja József Attila.
Hát így indultunk annak idején, így haladunk most is: egyszerűen, eszközök nélkül, csendesen, alulról, hogy mélyszántást végezzünk és megmutassuk az egyház gyönyörű közösségi arcát.
Szerencsére a Jóisten, féltő módon gyakran elrejti előlünk a jövőt. Csak homályosan látunk előre, mindig annyit, amennyit elbírunk. Sokan közületek, akiket megszólítottunk jobban bíztatok bennünk, mint ahogyan mi saját magunkban bíztunk. És fordítva is igaz: mi is nagyon bízunk mindnyájatokban. Egymás Istenbe vetett hitével tudtunk és tudunk a jövőben is bármit elvégezni. Nem mérlegeljük, hogy amibe belefogtunk sok, vagy kevés. Egyesek szerint sok, mások szerint jelentéktelen. Nem méricskéltünk és nem is fogunk soha.
Egyetlen ember megerősödött hitéért, közösségbe találásáért már bizonyosan megérte.
"Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak."
(Pilinszky János)
Miklósi Roland és Gyöngyössy Lajos beszámolói
Ezzel a mottóval indult útnak szeptember 27-én, szombaton a X. Háló találkozó Nagykárolyban. Az eseménynek a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum adott otthont, ahol a szervezők már a regisztráció alkalmával süteménnyel, teával és apró ajándékokkal várták a vendégeket. Ezt követően szentmisére került sor a Kalazanci Szent József Templomban, majd a nagykárolyi Háló egyesület jelenlegi vezetője, Miklósi Roland köszöntötte a vendégeket. Köszönetet mondott Pakulár Juditnak odaadó munkájáért, amivel az elmúlt tíz évben dolgozott a Háló sikerért, majd minden bogozónak, illetve minden segítő kéznek, akik támogatták a találkozók létrejöttét. Ezután visszatekintés következett az elmúlt tíz év jelentős mozzanataira, vidám pillanataira, átélt eseményeire, amiket képek is illusztráltak.
Konrád Katalin, a partiumi Háló vezetőjének köszöntő szavai után Ft. Illyés Csaba főesperes előadását hallgathatták meg a kedves jelenlévők Pozitív életképek címmel. Az előadás során olyan emberek életébe nyerhettünk betekintést, mint Szent Pál, Loyolai Szent Ignác vagy Eugenio Zolli. Mi indíthat el változást, megtérést egy ember életében? Mit tudunk mi tenni, hogy hitet közvetítsünk az emberek felé? Mit jelent a mai ifjúság számára a hit? Ezekkel a kérdésekkel zárta az atya előadását, melyek kiscsoportos beszélgetések során kerültek megbeszélésre.
A közös ebédet követően szavalatokat hallhattunk az őszről, majd dr. Gindele Róbet történész, régész előadására került sor Kereszténység a Kárpát-medencében címmel. Az előadás a Kárpát-medencében élő keresztények történetéről számolt be a kezdetektől, Krisztustól egészen a magyar állam kereszténnyé válásáig. Rávilágított a történelem sokarcúságára, és képekkel bizonyította a témához kapcsolódó régészeti leletek gazdagságát, illetve fontosságát.
Ezután a vendégek munkacsoportokban dolgoztak, ahol kipróbálhatták a bútorfestés rejtelmeit, szókincsfejlesztő játékokon vehettek részt, illetve közös imádságban merülhettek el. A találkozó záró mozzanatára az udvaron került sor, ahol a szervezők a Háló színeit jelző fehér és kék léggömbök eregetésével köszönték meg a Szűzanyának az elmúlt tíz évet.
A szervezők továbbra is szeretettel várnak mindenkit a nagykárolyi Háló programjaira, ha szeretnének pozitív, jóérzésű emberekkel együtt lenni, hitről és hovatartozásról beszélgetni, hagyományokról megemlékezni, vagy egyszerűen együtt imádkozni.
Miklósi Roland
A találkozó témája a pozitív életképek voltak.
A találkozót a már megszokott helyszíneken a Kalazanci Szent József Római Katolikus Liceumban és a Kalazanci Szent József Templomban tartották.
A regisztráción a névkártya mellé egy kék színű szalagot is kaptunk, melyen a X. Háló találkozó jubileuma szerepelt. A találkozón Nagyváradról, Debrecenből, Nagyszalontáról, Nagybányáról, Budapestről és természetesen Nagykárolyból voltak résztvevők.
A regisztráció után a közeli Kalazanci Szent József Templomban szentmisén vettek részt a találkozó résztvevői. A szentmisét és utána az előadást ugyancsak a templomban Ft. Illés Csaba főesperes tartotta. A szentmise végén a magyar nemzeti szalaggal átkötött nemzet kenyerét az alábbi szavakkal áldotta meg:
Testének erőt, lelkének üdvösséget adjon, aki ebből a kenyérből eszik.
Az Ároni áldás eléneklése után a találkozó főszervezője Miklósi Roland vetített képekkel az elmúlt 10 év főbb nagykárolyi hálós eseményeit mutatta be. Záró szavaiban hangsúlyozta, hogy Istenért, a magyarságért és értünk teszik, amit tettek és tesznek.
Majd meglepetésként a frissen született nagykárolyi hálós himnuszt énekelte a hálós énekkar gitár kísérettel, melyből két részlet:
Tíz éve egy kis csapat
Bogozgatja hálóját
A partiumi Károlyban.
Több buktatón átesett
De mentette az értéket
Ápolva a hagyományt.
Refr.:
Ó édes Szűzanyám
Imádkozva tekints rám,
Öleld át gyermekedet.
Hirdetjük az imádást
Szeretetet, bocsájtást.
A Bibliára esküszünk,
Mert különben elveszünk.
Ezután a résztvevők bemutatására került sor majd Konrád Katalin a partiumi Háló vezetője szólt a jelenlévőkhöz. Az együttlét fontosságáról beszélt, mellyel a hitünket, magyarság tudatunkat is erősítjük. Hangsúlyozta, hogy legyünk egymásnak még fontosabbak és találjuk meg az Istennek tetsző szórakoztató közösségi rendezvényeket, elfoglaltságokat. Konrád Katalin befejező szavaiban a csapatnak erőt és kitartást kívánt a további munkákhoz.
Néhány gondolattal hozzászóltam én is a témához, melyben az együttlét és az egymás hitének erősítésének fontosságát hangsúlyoztam, a tavalyi nagykárolyi Háló találkozóból idézve: A hit elvisz a célig! Végül a rendezvény másik helyszínén egy osztályteremben olvasott idézettel zártam gondolataimat: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.
A továbbiakban a főesperes úr előadásában pozitív életképekként szentek életéről, tanúbizonyságáról beszélt.
Az előadás elméleti részében a megtérésről beszélt. Két fontos gondolatot idézek:
A megtérés nem más, mint a kárhozat felé haladó ember megfordulása Isten felé.
Nem csak az elmének, a szívnek is meg kell térni.
Az előadás gyakorlati részében Szent Pál, Loyolai Szent Ignác valamint Eugenio Zolli római főrabbiról beszélt, aki II. világháború során a pápával való találkozás és együttműködés után Krisztus követő lett.
A rendkívül tartalmas délelőtti program után a finom vendéglői ebéd, majd kiscsoportos foglalkozások következtek a nap témájához kapcsolódóan.
A kiscsoport után kulturális műsor következett, melynek három iskolás: Mester A. Boglárka, Jobbágy Beáta és László István volt a szereplője. A szépen hangsúlyozott, hibátlanul elmondott, nagy sikert aratott, szavalatokban Kányádi Sándor, Arany János és Petőfi Sándor verseket hallhattunk.
Ezután Gindele Róbert történész tartott előadást a Kereszténység a Kárpát-medencében címmel.
Végül a munkacsoportok programja a példaképek jegyében folyt le. Ennek érdekessége, hogy a mintegy 10-12 fős munkacsoportból többségében a szülők voltak a példaképek. Ezzel a hitvallással a csoport a család fontosságát jelképezte, amit a mai világban rendkívül fontos.
Személy szerint ezúton is köszönöm a segítséget és a lehetőséget a főszervezőnek, szervezőknek a találkozón való részvételhez.
További sikeres munkát kívánok a nagykárolyi hálós csapatnak.
Gyöngyössy Lajos
Képek a találkozóról >>
Törökfalu első alkalommal szervezett Háló találkozót szeptember 20-án, a Közép-bácskai tanyavilág kellős közepén. Nagy örömünkre szolgált, amikor ft. Kormányos Zoltán lehetőséget adott arra, hogy ismét egy új közösségnek mutassuk be ezt a Kárpát-medence szerte a már 25 éve eredményesen működő mozgalmat. Cserébe a Hálósok is megcsodálhatták ezt a tiszamenti tanyavilág középpontjában megbúvó kis települést. Megismerhették az ott élő embereket, szokásaikat, életmódjukat és problémáikat.
A búskomor reggel, csepergő esővel, kissé elszomorította a lelkes szervező csapatot, ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy minden gördülékenyen menjen. Mire megérkeztek az első vendégek, minden készen állt a fogadásukra, és a nap is előbújt rejtekéből. Az érkezők, miután megkóstolták a hagyományos zsíros kenyeret és egy kicsit fölfrissültek, érdeklődve várták a folytatást. A délelőtt komoly munkával telt el.
Ráhangolódásként Mécs László: Alázat című versét hallhattuk, utána pedig msgr. Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános beszélt az ember Istenhez való viszonyáról. Elmélkedését Máté evangéliuma 11. Versének 28. sora: ? Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket? ? köré fonta.
A mintegy 85 résztvevő érdeklődve hallgatta. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések is eredményesen folytak. A Délvidéken, rendhagyó módon, a gyermekek számára külön foglalkozást biztosítottak a szervezők az előadás és a kiscsoportos beszélgetések idejére, így azok is, akik magukkal hozták gyermeküket, aktívan részt tudtak venni a munkában. Reméljük, ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik, és így még több fiatal család csatlakozik majd a Hálóhoz.
A bográcsban főtt finom ebéd után - ami a helyi asszonyok keze munkáját dicsérte - megismerhettük Törökfalu történelmét és életét, majd bemutatkozott Király Csaba hattagú családja, Törökbecséről. A szülők és a gyerekek egyaránt a nagycsalád előnyeit, szépségét és nehézségeit ecsetelték a jelenlevőknek. Érdekes téma, egy csökkenő népességű faluban.
Természetesen a kultúrműsor sem maradhatott el. A népviseletbe öltözött, népi-gyermektáncokat bemutató kisiskolásokat a közönség visszatapsolta, éppúgy, mint a Százszorszép művelődési egyesület asszonykórusát. A szünetekben a régi barátságok erősödtek, és újak köttettek. Nagy örömünkre szolgált megismerni a törökfalusi embereket, akik a betakarítási munkák sokasága ellenére fontosnak találták és időt szakítottak arra, hogy vendégül lássanak minket és barátkozzanak velünk. A személyes találkozások mellett lelki feltöltődésre is volt alkalom a szentgyónásban és a találkozót záró szentmisében.
Ráhangolódásként Mécs László: Alázat című versét hallhattuk, utána pedig msgr. Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános beszélt az ember Istenhez való viszonyáról. Elmélkedését Máté evangéliuma 11. Versének 28. sora: ? Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket? ? köré fonta.
A mintegy 85 résztvevő érdeklődve hallgatta. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések is eredményesen folytak. A Délvidéken, rendhagyó módon, a gyermekek számára külön foglalkozást biztosítottak a szervezők az előadás és a kiscsoportos beszélgetések idejére, így azok is, akik magukkal hozták gyermeküket, aktívan részt tudtak venni a munkában. Reméljük, ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik, és így még több fiatal család csatlakozik majd a Hálóhoz.
A bográcsban főtt finom ebéd után - ami a helyi asszonyok keze munkáját dicsérte - megismerhettük Törökfalu történelmét és életét, majd bemutatkozott Király Csaba hattagú családja, Törökbecséről. A szülők és a gyerekek egyaránt a nagycsalád előnyeit, szépségét és nehézségeit ecsetelték a jelenlevőknek. Érdekes téma, egy csökkenő népességű faluban.
Természetesen a kultúrműsor sem maradhatott el. A népviseletbe öltözött, népi-gyermektáncokat bemutató kisiskolásokat a közönség visszatapsolta, éppúgy, mint a Százszorszép művelődési egyesület asszonykórusát. A szünetekben a régi barátságok erősödtek, és újak köttettek. Nagy örömünkre szolgált megismerni a törökfalusi embereket, akik a betakarítási munkák sokasága ellenére fontosnak találták és időt szakítottak arra, hogy vendégül lássanak minket és barátkozzanak velünk. A személyes találkozások mellett lelki feltöltődésre is volt alkalom a szentgyónásban és a találkozót záró szentmisében.
Köszönet ezért a szép napért Zoltán atyának, aki a szervező csapat élén lehetővé tette és megvalósította ezt a találkozót, a Százszorszép művelődési egyesületnek, hogy helyet adott neki, mindenkinek, aki akár áldozatos munkájával, akár imáival segített minket, és végül, de nem utolsó sorban a támogatásért, Ada Község Önkormányzata, a törökfalusi helyi közösség tanácsa, az adai II. helyi közösség és a Bethlen Gábor Alap részéről.
Somoskövi Hermina
Egy évvel a budapesti után, a miskolci Kattárson is találkozhattak az ide látogatók a Háló sátorával és lelkes hálósokkal. A környékbeli kb. 40 egyházi intézmény és civil szervezet között mi is helyet kaptunk. Budapesti barátainktól kapott tanácsokkal a tarsolyunkban indultunk neki ennek a hétvégének. Jelenlétükkel ózdi Hálósok is erősíttetek minket, így a nap folyamán 3-6 emberrel vártuk sátrunknál az érdeklődőket. A csaknem egész napos eső ellenére sokan megfordultak nálunk. A régi ismerősökkel is jó volt találkozni, de voltak olyanok is, akiknek valóban most kellett bemutatni a Hálót. Érdekes színfolt volt számunkra hogy pl. Vácról, Pécsről, Budapestről érkezetteknek is elsőként itt, Miskolcon beszélhettünk a Hálóról. Ez a hétvége természetesen egy kis munkával és felelősséggel is járt, de mindenképp megérte, mert egy fontos és szép rendezvényen képviselhettük a Hálót. Ez nem kis dolog, de az sem elhanyagolható, hogy a kis bogozói csapatunk is sokat erősödött.
Salai Gábor
