A partiumi Háló, és annak Máramaros-megyei csoportjának facebook bejegyzése:
A Háló máramarosi csoportja október 26-án fennállásának 20. évfordulóját a XVI.Nagybányai Háló-találkozóval ünnepelte. Ahogy a kezdetekkor, most az újrakezdésnél is, Ft. Serfőző Levente volt a találkozó előadója, aki támpontjaival segített bennünket a személyes életünkben, valamint a közösségi életünkben való újrakezdésben. A találkozó több színes kulturális és lélekemelő programot tartalmazott, tudományos szempontból is igyekeztünk megközelíteni az újrakezdés lépéseit, s ami legfontosabb, helye is, és ideje is volt a személyes találkozásoknak és beszélgetéseknek.
Képek a találkozóról (Konrád Csongor, Alexander Et Ella Uglar és Panni Pongracz fotói) >>
Laurán Angéla hosszabb írása a találkozóról a romkat.ro-n >>
A találkozó plakátai még a nagybányai Teleki Magyar Ház folyosóján is láthatók voltak (fotó Margitfalvy György).
Halmai Tibor fotója
Írás a találkozóról a ma7.sk portálon >>
20 év után újra Kovácspatakon volt Háló találkozó!
Október 18-án estére érkeztünk meg, és máris elkápráztatott minket a teliholdas panoráma. A látványt kiegészítve az első esti program a Kaptár Band Junior keresztény ifjúsági zenekar által kísért közös ima volt, melyet szabad találkozások, beszélgetések ideje követett, és máris örvendezhettünk egymásnak a Kárpát-medence minden régiójából érkező régi és új barátok.
Szombat reggel újabb csodára ébredtünk, hisz a napfelkeltével együtt keltünk, ami még csodásabb volt, mint az esti kilátás.
A találkozó témája az "Adni és kapni" jelensége volt, hogyan nyilvánul meg felnőtt keresztény életünkben a szolgálat és az elvárás, mennyire várhatjuk el, hogy mindig csak mi kapjunk, a saját igényeink teljesüljenek, és milyen mértékben adjuk mi talentumainkat a közösségeinkbe. Puss Sándor SJ jezsuita szerzetes atya előadásából számos fontos gondolatot hoztunk magunkkal és forgatunk tovább magunkban. Felmerült többek között, hogy menekülnünk kellene onnan, ahol mindig csak kapunk, anélkül, hogy adnunk kellene. Fel kell ismernünk a saját adományainkat, amelyeket kapunk, és azokat tovább is kell adnunk, velük másokat is megajándékoznunk.
Természetesen a kiscsoportos beszélgetés sem maradhatott el, sőt ebéd után 3 további csoportban folytak műhelymunkák a Hálóban történő adományszervezés, kommunikáció, és alternatív találkozók témáiban.
Az estet Dominika Ács Junior Prima-díjas fuvolista és Cseri Kristóf hegedűművész lélekemelő koncertjével zártuk. Hála és köszönet a művészeknek, hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel és előadásukkal! Csodálatos volt!
Hamar elérkeztünk a vasárnaphoz, amikor már a következő lépéseket tervezzük tovább, így a különböző régiókból érkezett résztvevők együtt ültek le csoportosan saját régiójuk további programjait tervezni, amiről aztán nagy közösben is beszámoltunk. Mielőtt azonban a párkányi szentmisére indultunk volna, hálós szokás szerint búcsúztunk egymástól, és igaz, hogy "Múlnak az évek, s mi egyet újra lépünk már. Lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár."
Hálás köszönet a találkozó szervezőinek: Zitának, Krisztinek, Zsuzsának és Endrének!
A bánsági magyar szórványfaluban, Torontáltordán mintegy 70 résztvevővel tartotta 2024. október 5-6-án Az idők jelei címmel regionális találkozóját a délvidéki Háló. Budapestről Puchard Zoltán és felesége, Gyöngyi, valamint e sorok írója vett részt az összejövetelen.
Tizenkét délvidéki településről érkeztek résztvevők, Tordán kívül Zentáról, Csókáról, Padéról, Nagybecskerekről, Muzslyáról, Kisoroszról, Bánáttopolyáról, Magyarcsergéről, Péterrévéről, Adáról és Magyarcsernyéről. Amint Dobai János polgármester a települést bemutató előadásában elmondta, az első írásos emlékek a 13. századból maradtak fenn Tordáról, amely később a tatár és török pusztítás nyomán teljesen elnéptelenedett. Újratelepítése 1776-ban, Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött, a gányóknak nevezett új lakók Szeged és Makó környékéről érkeztek, jórészt dohánytermelők voltak (Torda címerén is látható a dohány), akik tevékenységüket itt is folytatták. Torda nevű helység még kettő van a Kárpát-medencében, a Hajdú-Bihar vármegyei Bihartorda és az erdélyi Aranyostorda, melyekkel Torontáltorda testvértelepülési kapcsolatokat alakított ki. Ezek a helységek nevüket egyes vélemények szerint a legendás hun Torda vezérről kapták. Katolikus temploma 1848-49-ben épült, oltárképén a névadó Nepomuki Szent János látható.
A 48-as szabadságharc idején a szomszédos szerb Basahíd település lakói elűzték a magyar lakosságot, a templomtornyot ledöntötték. Később a lakosság visszatért és újjáépítette a falut. Az első világháborúban tordaiak is részt vettek, a harcokban több mint százan áldozták életüket, a temetőben emléktábla őrzi nevüket. Az 1920-as években Tordának még két és fél ezer lakosa, több tantermes iskolája volt, melyekben 700 magyar diák tanult.
A 2023. évi szerbiai népszámlálás szerint a falunak 1140 lakója van, az állandó lakosok száma 900-950 lehet. A többiek külföldön élnek. Zömmel magyarok lakják, a más nemzetiségűek kb. 15%-ot tesznek ki. Tordát három nagy elvándorlási hullám sújtotta: az első a múlt század 60-as, 70-es éveiben a környező délvidéki városokba irányult, majd a 90-es években a polgárháború elől menekültek sokan külföldre, és végül a magyar állampolgárság megszerzése óta – a kezdeményezők bizonyosan nem erre számítottak - a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok távoztak nagy számban az anyaországba vagy külföldre, tovább rontva a demográfiai helyzetet. Az iskolának jelenleg 54 tanulója van, és működik egy négy évfolyamos szerb tagozat is.
A faluban gyógyvízforrás is van, amelyet sokáig Szentgyörgyvíz néven palackoztak, külföldre is szállítottak, de jelenleg kihasználatlan. Termálvizet is találtak Tordán, szóba jött egy gyógyfürdő építése, de nem találtak befektetőt. Régebben sok iparos működött a faluban, mindenféle mesterséget űztek, de ez mára kiveszett. Ipara nincs, régen volt egy téglagyára, de már nem üzemel.
A délvidéki Hálót főképpen Halmai Tibor, Csúzdi István és Kormos Zsuzsa szervezi, utóbbi volt a három budapesti résztvevő vendéglátója. Halmai Tibor elmondta, hogy a délvidékiek életében fontos szerepe van a Hálónak. Évente 7-8 kerületi találkozót tartanak, és minden hónapban van valamilyen rendezvény. Közös utazásokat, zarándoklatokat szerveznek, részt vesznek különféle lelkiségi mozgalmakban, köztük a házas hétvégében, a focolaréban és másban. Sajnos a fiatal nemzedék nem képviseli magát arányaihoz képest megfelelő számban.
A nagy érdeklődéssel kísért vetített képes fő előadást Puchard Zoltán a templomban tartotta. A találkozó témájáról, az „idők jeleiről” beszélt. Szent Máté evangéliuma 24. fejezetével indított, amely az utolsó időkről, a világ végéről szól. Nem mintha ez már elérkezett volna, nem tudhatjuk, mikor következik be, de kétségtelenül felgyorsult az idő, az elmúlt 60 évben többet változott a világ, mint az azt megelőző 60-ban – mondta többek között. Az egyház nagy kihívásokkal szembesül, erősödik a keresztényüldözés. Ma több a külső, de kevesebb a belső szabadság. Kérdés, hogy tudjuk-e integrálni a külső változásokat belső értékeinkhez? Margaret Mead amerikai kulturális antropológust, írót (1901-1978) idézte, a Hálóra utalva: „Sose kételkedjünk abban, hogy gondolkodó, elkötelezett emberek kicsiny csoportjai meg tudják változtatni a világot. Valójában csak ők tudják megváltoztatni”.
A kiscsoportos beszélgetéseken a résztvevők a Puchard Zoltán által feltett két kérdést járták körül: „Te mitől félsz? Mit gondolsz a reményről?” A bemutatkozásokból az derült ki, hogy szinte minden családból vannak, sajnos többnyire fiatalok, akik az anyaországba vagy külföldre távoztak, egy részük átmenetileg, de sokan véglegesen mondanak búcsút szülőföldjüknek. Van, aki munkát vállal, ingázik külföldre, mint a mi vendéglátónk, Korom Zsuzsa is, aki Bécsben végez idősgondozást, de nem szakadt el szülőföldjétől.
Meg lehet érteni az elvándorlást a kisebbségi helyzetre, a munkanélküliségre, szegénységre gondolva, mégis szíven üti a látogatót a délvidéki magyarság folyamatos fogyatkozása. De vannak olyan helyi vezetőik, a már említett három szervezőn kívül még ilyen például a magyartanár, helytörténész Mezei Zsuzsa férjével együtt, akik a fennmaradás, a magyar és keresztény élet folytatódásának motorjai és zálogai a Délvidéken. Annál nagyobb tisztelet, megbecsülés illeti azokat, akik kitartanak. Köztük a sok magára maradt időskorút, akiknek a gyermekei, unokái Magyarországon, Angliában, más uniós országokban, vagy az Egyesült Államokban keresik boldogulásukat.
Mélyen meghatott az a kedvesség, szeretet, figyelmesség, amellyel a vendéglátók körülvettek bennünket, az érdeklődés, amelyet irántunk tanúsítottak, a finom vacsora és beszélgetés tordai vendéglátóinkkal Korom Zsuzsánál, a szombati díszebéd a kultúrházban a helyi notabilitásokkal, köztük a polgármesterrel és Masa Tamás plébánossal, a tőlük kapott szép ajándékok. A program a templomban a polgármester előadásával, jelen sorok írójának a Hálóról és a lengyel egyház helyzetéről szóló, valamint Mezei Zsuzsa helytörténeti előadásával zárult, melyben az aradi vértanúk emléknapja kapcsán megemlékezett a szabadságharc délvidéki születésű vagy kötődésű mártírjairól, köztük Damjanich Jánosról, Kiss Ernőről és Leiningen-Westerburg Károlyról is.
A találkozó szentmisével és a tájház megtekintésével zárult, amely szemléletesen mutatja be Torontáltorda gazdag múltját, és folyamatosan bővül.
T. Kovács Péter
Október 5-én, immár ötödik alkalommal került sor Torontáltordán Háló-találkozóra, amelyre Délvidék 12 helységéből és az Anyaországból összesen 74 résztvevő érkezett. Nyolc órától kezdődött a vendégek fogadása és a regisztráció a helyi kultúrotthonban, majd kilenctől a résztvevők köszöntése és a találkozó indító gondolatai hangzottak el.
Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője bemutatta a találkozó meghívott budapesti előadóját Puchard Zoltánt. Zoli a Kárpát-medencei Háló egyik alapító tagja. A katolikus értelmiség felé forduló Hetvenkét Tanítvány Mozgalom egyik fő mozgatója, valamint Szürkebarátok közösség egyik alapítója is. Felgyorsult időben élünk, hiszen az elmúlt 60 évben többet változott a világ, mint a megelőző 6000 évben, mondta az előadónk. „Figyeljünk oda az idők jeleire, mert máskor is voltak jelek, de a mostaniak igen jelentősek.” Az előadó szerint világunk kihívásai a globalizáció, migráció, kultúrharc, gender, új rasszizmus és a rengeteg manipulált hír (fake news), szinte csak az van. Egyházunk nagy kihívása pedig a keresztényüldözés. Ma több a külső, ám kevesebb a belső szabadság.
Az előadó kérdésekkel segítette a kiscsoportos beszélgetés menetét (Te mitől félsz?, Mit gondolsz a reményről?), amely 11-től 13 óráig tartott. Az ebéd után Torontáltorda bemutatkozik címmel a falu polgármestere, Dobai János mutatta be a települést, melynek első nyomai már az 1200-as években fellelhetők voltak. Egy szép történelmi áttekintést hallhattunk, és azt az érdekességet is, hogy 1923-ban véletlenül fedeztek fel Tordán egy feltörő vízforrást, ami gyógyhatású vizet tartalmazott, és amit a 30-as, 40-es években palackozva Nyugat-Európába szállítottak „tordai keserűvíz” néven. Sajnos a kiaknázása megszakadt. Mezei Zsuzsanna nyugalmazott tordai születésű levéltáros az aradi vértanúkra való emlékezés kapcsán három olyan vértanúról emlékezett meg, akik ezen a vidéken születtek. Név szerint ők Damjanich János, Kiss Ernő és Leiningen-Westerburg Károly. Legyen áldott az emlékük!
Kovács Péter Budapestről érkezett tanár, az MTI munkatársa, a Szürkebarátok közösségen keresztül került kapcsolatba a Hálóval. Előadása során kifejtette elvét, mely szerint kis közösségekbe kell tömörülni, hogy ellenállhassunk a különféle kártékony ideológiáknak, mint amilyenek a woke és a gender.
16 órától szentmisén vehettünk részt a Nepomuki Szent János plébániatemplomban, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános mutatott be. A találkozó lezárásaként Halmai Tibor ismertette az idén még előttünk álló Hálós programokat és bejelentett egy apró, de fontos örömhírt: megszületett a Délvidéki Háló Mozgalom nyílvános Facebook oldala, amely ITT elérhető!
A találkozás és az együtt eltöltött nap örömével tértünk haza otthonainkba.
Bálint Tünde
További képek a Délvidéki Háló Fb oldalán ITT, és a Nagybecskereki Egyházmegye Fb oldalán ITT!
A hosszú forró nyár után az S4 különösen gazdag programmal várta látogatóit. Ezek közül kiemelkedtek az Ars Sacra Fesztivál és a Belvárosi Művészeti Napok eseményei, valamint a Háló Jazz Klub 150. koncertje. A visszhangról az alábbi fényképes írások tanúskodnak:
Háló 150! - Somogyvári Péter fényképes beszámolója a Tony Lakatos koncertről (jazz.hu) >>
Márton Attila írása a Háló Jazz Klub 150. klubestjéről (jazz.hu) >>
Martinek Imre írása a Dunatáj30 vetítésekről a (HétNap.rs) >>
Sándor Ádám oboaművész szervezte, vezette Nádmesék koncertsorozatnak immár sokadszor volt helyszíne az S4.
Martinek Imre írása a David Yengibarian Trió koncertjéről (HétNap.rs) >>
Ez utóbbi nem volt fesztivál esemény, nem volt kerek évfordulós esemény, csak egy "szokásos" S4 koncert. A David Yengibarian Trió ez alkalommal másodszor koncertezett nálunk.
Martinek Imre írása az Ars Sacra programjainkról (HétNap.rs) >>
Margitfalvy György
A tábori meghívó és minden tudnivaló ITT megtalálható
Facebook esemény: ITT
2024. augusztus 11 és 17 között került sor a XXIII. Kárpát-medencei Háló-tábor megszervezésére a gyönyörű Zempléni-hegység közepén megbúvó Pusztafaluban, amelynek témája „Közösségben…” volt. A tábor mintegy 200 résztvevője a Kárpát-medence mind a hat régiójából, Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Partiumból érkezett. Mi délvidékiek huszonheten jöttünk, többségében egy bérelt busszal. A 14 órás hosszú utazás alatt jól összerázódott a kis csapat.
A buszbérlés költségeit a Nemzeti Együttműködési alap támogatta.
A táborszervezők szívélyes fogadtatása után hálaadó szentmisét mutattak be a velünk együtt utazó délvidéki atyák Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános és Halmai János nagybecskereki káplán, majd összeállt a tábori miséken zenei szolgálatot teljesítő lelkes kis csapat.
Mint minden évben a tábor korosztály szerint, felnőtt, ifi és tini, gyerek, ovis és baba-mama-papa altáborokra oszlott. A hét folyamán minden napnak egy-egy régió volt a házigazdája. A napok témái a közösségben való létünk szintjei voltak keresztény életünkben, mint amilyenek: közösségben a társadalomban, közösségben a családban, közösségben Istennel, közösségben az egyházközségben és közösségben a Hálóban.
A délvidéki csapat a tábor első napján vállalta a házigazda szerepét. A buszon begyakorolt énekszóval ébresztettük a táborlakókat, majd a napi zsolozsmát választottuk reggeli imaként. A délelőtt folyamán közös tábornyitó ünnepségre került sor, ahol a Kárpát-medencei Háló egyik alapítója Szeibert András köszöntötte és buzdította a táborlakókat, majd megismertük a tábor szervezőit, az altáborok vezetőit és a kiscsoport vezetőket. Ezután a nyitó szentmise következett, amelyet a Kecskemétről érkező Mons. Dr. Tóth Tamás atya, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára celebrált a jelenlevő atyákkal együtt. Délután Tamás atya gondolatindító előadását hallhattuk, amelynek témája „Közösségben a társadalomban” volt, alapgondolata pedig, hogy az emberiséget Isten egy nagy egésznek teremtette. Az oltáriszentségben jelen levő Krisztus asztalközössége által mi a világ összes keresztényeivel egymás testvéreivé válunk. A kiscsoportos beszélgetéseken az ismerkedés után, mély megosztásokra került sor az előadás kapcsán. A nap hátralevő részén minden Háló-tábor közkedvelt programjára a gasztroest megszervezésére került sor, ahol a régiók otthonról hozott étel és ital különlegességeikkel kínálták meg egymást.
A tábor második napján Magyarország volt a házigazdánk. A korán kelők a tábor minden reggelén íjászkodhattak, Szeibert András irányításával. Az ötletes ébresztő után imával kezdtük a napot. A délelőtti előadást a Marosvásárhelyről érkező Szénégető István atya tartotta, Közösségben a családban címmel. A családot, a legkisebb közösséget ugyanúgy, mint a többi közösségeinket is három alapvető tulajdonság kell, hogy jellemezze. Az Isten ajándékaként kapott sokszínűségünk, amely képességeink, adottságaink révén mutatkozik meg, a példaként követendő ősegyház jellemzője a közösségi anyagi és szellemi tulajdon kell legyen, valamint a hit a Szentháromságban, mint a közösségek támogatójában- mondta István atya. A közösségek, így a család is csak akkor működik, ha a tagjai szeretetből kezdeményeznek, kapcsolódnak egymáshoz és adni akarnak az Isten által kapott készségeikből, képességeikből. A témáról kiscsoportokban beszélgettünk. A megszokott időpontban a napi szentmisén vettünk részt, amelyet István atya celebrált a jelen levő lelki atyákkal együtt. A délutáni kirándulós program két lehetősége közül választhattunk, a gyalogos túrázást a fűzéri várhoz, vagy a buszos kirándulást a fűzérradványi gróf Károlyi Ede kastélyhoz. Mind a két lehetőség csábítónak tűnt, de én a kastély látogatás mellett döntöttem. A 900 hektáros rendezett területen lévő angolpark és a gyönyörű részben felújított kastély megtekintése felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Az esti program Navratil Andrea Dúdolójával, amelyet egyformán élveztek kicsik és nagyok, még csak tetézte a második nap élményeit.
Szerdán a kárpátaljaiak ébresztették a tábort és szervezték meg a reggeli imát. A nap témája Közösségben az Istennel volt. A délelőtti előadást, az Erdélyből érkező táborozó társunk Acél Cecília tartotta. Jól felépített, mély gondolatokkal és személyes megosztással gazdagított előadásában rámutatott arra, hogy milyen fontos az Istennel való kapcsolatunk, mert ha az nincs rendben, más közösségben sem tudunk helyt állni. Ugyanez érvényes fordítva is. Ha nem tudunk a mellettünk élőkkel közösségben lenni, megbántódásainkat letenni, akkor Istennel való kapcsolatunk is lazábbá válik. A kiscsoportos beszélgetéseinkben személyes példáinkkal gazdagítottuk és erősítettük egymást. Az ezt követő szentmisét a nagykálói kerület esperese Lengyel József atya tartotta a jelenlevő atyákkal együtt.
A délutáni választható programok közül az un. falusi olimpia nyerte el a többség érdeklődését, ahol gyerekek, tinik, ifik és felnőttekből álló csapatok vetélkedtek a következő ügyességi számokban, mint amilyenek a zsákban ugrálás, csizmadobálás, kukoricamorzsolás, talicskatolás bekötött szemmel, gólyalábon járás és mások voltak. A szerda est az elcsendesedés jegyében zajlott, Taizé imaórával, szentségimádással egybekötve, amely alatt gyónási lehetőség nyílt, majd az éjszakába nyúló zsoltárok olvasása következett.
Csütörtökön augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a felvidéki barátaink kerültek sorra a tábor házigazdáiként. A nap témája Közösségben az egyházközségben volt. Délelőtti előadónk Csordás Gábor, nyíregyházi plébános atya az egyházközségekben tapasztalható pozitív és negatív jelenségekre hívta fel a figyelmünket. A falusi egyházközség nagyon könnyen ellaposodik, a városi egyházközségeknél viszont nagy a választási lehetőség, ha több plébánia is van a helységben. Ott az emberek nem köteleződnek el egy egyházközség mellett. Fontos, hogy az egyházközségek tagjai missziós lelkületűek, befogadóak és tettre készek legyenek, így közösen segítve a helybéli plébános és a képviselő testület tevékenységét, saját lehetőségeik és képességeik szerint. A kiscsoportos beszélgetés után hangulatos ünnepi szentmisén vehettünk részt, amelyet Csordás Gábor atya és paptestvérei celebráltak. A szentmise zenei szolgálatát ez alkalommal a Nyíregyházáról érkezett kántor gyönyörű orgonajátéka és éneklése tette még ünnepélyesebbé. A délutáni szabadidős programok keretében néhányan kirándultak a határ felvidéki oldalán fekvő Izra tóhoz, mások kötetlen beszélgetést folytattak, ismerkedtek egymással. Este a Képmás együttes megzenésített versekkel szórakoztatta a tábor résztvevőit.
Pénteken a tábor utolsó napján Erdély és Partium közösen ébresztette a tábort és szervezte meg a reggeli elmélkedést. A délelőtti előadást Dr. Thuróczy György a Háló egyik alapítója tartotta Közösségben a Hálóban címmel. Többek között beszélt a Háló lelkiségéről, amely befogadó, nyitottságáról, Kárpát-medenceiségéről, keresztény mivoltáról és nem utolsó sorban a magyarságtudatot erősítő feladatáról, különösen az elszakított területeken. A Kárpát-medencei Háló felebaráti közösség, amely az otthon egyházát építi, ahol minden kisközösségbe tartozó vagy közösséget kereső ember szeretve érzi magát. Előadása után Német Zsolt, parlamenti államtitkár szólt a táborlakókhoz. Méltatta a Háló tevékenységének jelentőségét, amely civil kezdeményezésű, alulról építkező, kapcsolatokat építő mozgalom. A magyar társadalomban nagyon fontosak a keresztény értékrendet valló civil kezdeményezések, emelte ki Németh Zsolt államtitkár. A tábor utolsó kiscsoportos beszélgetésén, a hét folyamán a már összeszokott baráti közösségek elbúcsúztak és egymást megajándékozták egy-egy személyes jókívánsággal vagy fohásszal. A táborzárási program szentmisével kezdődött, amelyet a Debrecenben szolgáló Mike Ervin atya, a táborszervező csapat tagja celebrált a jelenlevő atyákkal együtt. A mise után az ovis, a gyerek, tini és ifi altáborok résztvevői énekkel, mesével, tánccal kedveskedtek a tábor résztvevőinek. Ezzel betekintést nyújtottak egész heti tevékenységükbe, amely idő alatt lehetővé tették a szüleiknek, nagyszüleiknek a felnőtt altábor programjain való részvételt. Végül ajándékot is kapott minden táborlakó, egy cserépbe ültetett virághagymát, amelyet tábornyitáskor hoztunk a Kárpát-medence régióiból. Így jelképeztük, hogy szebbé, virágosabbá varázsoljuk a teremtett világot. Az estet és egyben a XXIII. Kárpát-medencei Háló tábort is fergeteges, csűrfesztivállal-táncházzal zártuk.
Szombaton reggel hálaadó csendes szentmisén vettünk részt, amelyet a két délvidékről érkező atya, Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános és Halmai János nagybecskereki káplán celebrált, akik a tábor minden napján a vendégatyákkal együtt koncelebráltak a szentmiséken. A reggeli után már csak a búcsúzkodás és fotózás következett a hosszú haza vezető út előtt, amely alatt bőven volt időnk a táborban megélt közösségi élményeink átgondolására és megosztására.
Halmai Ági
Halmai Ági írása fotókkal a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Halmai Ági írása fotókkal a Magyar Kurír honlapján >>
Fényképek a táborról (Forrás: Háló Fb oldal): 1. nap; 2. nap; 3. nap; 4. nap; 5. nap
A Kárpátaljai Háló Egyesület július 20-án tartotta családi napját Nagyszőlősön, a Fekete hegyen, amelyen 45 fő vett részt. A résztvevők Nagyszőlős,Tiszaújlak, Salánk, Bene, Tiszapéterfalva, Koncháza, Tiszaújhely, Karácsfalva községekből érkeztek. A napi program nagyobb részét a fürdőzés töltötte ki, de a játékok és beszélgetések is szerepet kaptak benne. Finom pizzával és dinnyével ízesítettük meg napunkat, valamint a Ki mit tud? tehetségkutató játékunkban a gyerekek énekeltek, verset szavaltak és bukfencet vetettek, melyet a zsűri nyereményjátékokkal díjazott. Ebből persze a felnőttek sem maradtak ki, a benei kis csapat tagjai gyönyörű dalokkal kápráztatták el a néző közönséget. Ez a nap felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára, jó volt egy kicsit felhőtlenül örülni ebben a nehéz időkben. Köszönet ezért a csodás napért a Bethlen Gábor Alapnak, aminek a támogatása nélkül ez nem valósulhatott volna meg.
A friss Ex Libris-díjas Schön György öt év után immár másodszor adott önálló estet az S4-ben gitárjával kísért vers megzenésítéseiből. Ez volt huszadik önálló estje, ily módon hosszú távon önálló estjeiből tizedet kap a hazai pálya. Műsorának mindig van egy fő- és alcíme, a főcím most 6:3 volt, ezen címválasztásra több okot is elmondott. Bennem az maradt meg, hogy eddigi élete során hat gyermeke és három unokája született, és éppen 63 éves. Az alcím rendre mindig „Szembejött versek”. Erről azt mondja: "Az utóbbi néhány évben szembe jöttek velem versek. Amelyek megérintettek, azokra faragtam dallamot. Jobban értem őket, ha éneklem, gitározom. Most már az enyémek.” Úgy tudom, az évek során a „szembejött versek” száma mára már közel a félszázhoz. Ez alkalommal huszonegyet adott elő, de Bogdán József Szent Erzsébet rózsaszirmai című versét, a Pancsován élő Balassi Júlia fordításában szerbül is elénekelte. A gyerek és fiatalkora nagy részét Nagybecskereken megélő Schön György művészetében hangsúlyos a délvidéki költészet. Az est során őt délvidéki kötődésű költő – Banka Gabriella, Lőrincz Teréz, Sziveri János, Jung Tamás és Bogdán József – sorait énekelte. Az utóbbi három közülük nagybecskereki kötődésűnek is mondható, mivel hosszabb-rövidebb időt ott éltek. Gyurinak a versek között elmondott vallomásaiból életének rövid történetét ismerhettük meg.
Egy Jeszenyin vers kivételével magyar költők versei hangzottak el. Megadatott nekem, hogy jelen lehettem, amikor Jeszenyin Elindulok (Пойду в скуфье смиренным иноком - ford. Rab Zsuzsa) című költeményét nem csupán egy szál gitárral adta elő, hanem a Háló Jazz Klubban születésnapi ajándékként az Elek István Quartet kísérettel segítette. Megjegyzem, a magyar nyelvű Wikipédia Jeszenyin szócikkénél a hazai megzenésítéseknél nemcsak ő maradt le, de a Fagyöngy együttestől a Cséplés című (Молотьба - ford. Rab Zsuzsa) vers is.
Ha már focis volt a főcím, jobb híján hadd zárjam a „meccsbeszámolómat”, ezzel a kurta, de csak a legjobbaknak kijáró nézőtéri elismeréssel: „Szép volt, Gyuri!”.
Martinek Imre írása a koncertről a Hét Nap Online-n >>
Versek a koncerten az elhangzás sorrendjében:
Banka Gabriella: Isten szava
Mécs László: A királyfi három bánata
Józsa Attila: Utazás Meseországba
Nemes Nagy Ágnes: Az őszi tarlón
Kányádi Sándor: Két nyárfa
Lackfi János: Anyák napjára
Szergej Jeszenyin: Elindulok (ford. Rab Zsuzsa)
Bogdán József: Szent Erzsébet rózsaszirmai (szerb fordítás Balassi Júlia) youtube-n mindkét változat meghallgatható >>
Jung Tamás: Do profundis
Bogdán József: Egy csurogi házban
Ismeretlen költő: Kölcsönadott gyermek
Szabó T.Anna: A változás
Lőrincz Teréz: Ott-hontalan dal
Sziveri János: Hazatér és idő
Váci Mihály: Mintha
Weöres Sándor: Örök pillanat
Wass Albert: Ősz
Tóth Árpád: A hídon
Arató András Megsárgult képeslap
Szép Ernő: Én így szerettem volna élni
Tóth Árpád: Ez a nap is
A június 28-i koncert megismétlödött július 12-én a zentai Páduai Szent Antal-templomban, és július 13-án a nagykikindai Egység Kulturális Klubban. A zentai esten tárogatón közreműködött Baráth László, a Szarajevói Zeneakadémia Klarinét Tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője. Az alábbi négy kép közül a jobb szélső Nagykikindán, a többi Zentán készült.
Margitfalvy György
Kora nyári tikkasztó hőségben került sor 2024. június 22-én az évek során immár hagyományosnak mondható zentai Háló-találkozóra. A nagy meleg ellenére is szép számban, Délvidék 20 helységéből mintegy 75-en gyűltünk össze a Kis Szent Teréz plébánia udvarán. A legfiatalabb résztvevő 10, a legidősebb pedig 97 éves volt. A rendezvény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
Regisztráció után zenei áhítattal kísért szentségimádással indult a nap. A résztvevők üdvözlése és a találkozó indító gondolatait követően Mester Imre hitoktató és diakónus jól előkészített és tartalmas előadását hallgathattuk végig Szent Péter apostolról. Az előadás témáját a találkozót egy héttel követő Szent Péter és Pál apostolok ünnepe is szolgáltathatta. Péter apostol Krisztus-követése a mi számunkra is követendő példa! Ahogyan az apostol életében, úgy a mi életünkben is a Krisztussal való egység és az Atya akaratának teljesítése lenne a cél. Mert megbotlásaimban és bukásomban is csak Istenre számíthatok. Az előadáshoz kapcsolódtak a kiscsoportos beszélgetés témafelvető kérdései is:
- Hogyan evangelizálok, hogyan tudom elvezetni Jézushoz azokat, akiket szeretek?
- Hogyan küzdök saját életemben az ítélkezés ellen?
- Hogyan tudok megállni Isten irgalmassága előtt?
A mintegy másfél órán át tartó kiscsoportos beszélgetést a Caritas konyhájában készült finom ebéd, majd ifjúsági meglepetés-program, más szóval csapatépítő tréning követte. Kreatív, ötletes kis feladatokkal próbálták a lelkes ifik a résztvevőket (azok kisebb-nagyobb örömére) megmozgatni, mindezt a közösségépítés jegyében.
Az ifi programot szentmise követte az Emléktemplomban, majd a találkozó lezárása, további hálós programok ismertetése. Táborba, régiós találkozóra és újabb találkozókra invitált bennünket Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője.
Mindezt összegezve, a nagy meleg ellenére is jó kis tartalmas programként zárult a zentai találkozó. Ha az ifik indíttatására „szendvicsben” kellene kifejeznem a nap benyomásait, amikor is a két jó közé illesztek egy kevésbé jót, így jellemezhetném a napot: alapos – forró – kreatív.
Bálint Tünde, Zenta
Zentai Háló-találkozó ifi szemmel
Uram, te mindent tudsz… Döbbent már rá erre minden keresztény az élete során, de talán hajlamosak vagyunk olykor elfelejteni. Ezen igazság felelevenítésére szerveztek Háló találkozót a délvidéki bogozók az ifikkel karöltve Zentán. A korábbi évekhez hasonlóan a programot szentmise, előadás, szentségimádás, kiscsoportos beszélgetések gazdagították. Megszokott Rendhagyó módon azonban, amire korábban még nem volt példa ezen a találkozón a délvidéki ifi bogozók is készültek egy meglepetés programmal. Gyakran hallottuk már, hogy milyen jó lenne az idősebb generációk számára rálátást kapni egy-egy ifjúsági háló találkozóra és a programokra, amelyeket mi szervezünk magunknak. Innen jött az ötlet tehát, hogy házhoz vigyünk néhányat ezek a programok közül, és másfél órára minden résztvevő – életkorától függetlenül – ifi lehessen. A terv megálmodójaként és a program koordinátoraként mondhatom, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Kihívást jelentett ugyan a hozzánk mérten meglehetősen idősebb korosztályt az ifjúsági lendülethez igazítani, viszont nem meglepő módon a Hálóban nagy érdeklődés és nyitottság fogadott bennünket. Az a másfél óra felhőtlen nevetéssel és jókedvvel telt el. Új élményt biztosított minden résztvevőnek és nekünk, ifiknek is. Személy szerint igen fontosnak tartom, hogy kapcsolatot építsünk és ápoljunk, nem csak a saját, de a felettünk és alattunk lévő generációkkal is. Ugyanis számos dolgot tanulhatunk el egymástól, tapasztalatokat oszthatunk meg és egymás által is fejlődhetünk. A Háló alapvetően tökéletes teret ad a korosztályoknak, hogy megismerhessék egymást, és szigeteket biztosít minden generáció számára, hogy a sajátjaival lehessen. Ez a zentai találkozó is egy hidat hozott létre az ifik és a régebb óta ifik között, melyet elszántan erősítünk majd a jövőben is, hiszen a Háló nem csak az időseké, és nem csak a fiataloké, hanem mindenkié, aki tartozni szeretne egy keresztény közösséghez.
Szakács Emese, Csonoplya
Bálint Tünde, valamint Szakács Emese írása fotókkal a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Külhoni magyar ismerőseink, barátaink felhívására buzdít a Háló mozgalom:
Összetartozunk, számon tartalak, felhívlak!
104 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?
A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!
Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket.
A határtalan szeretet hangján fonjuk be a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat és nemzettársainkat.
Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!
"...míg magyar szóra magyar szó felel!"
Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon itt csatlakozhat >>
Hívj meg és hívj fel másokat - továbbküldéssel és megosztásokkal Te is segíts, hogy a Háló üzenete minél több emberhez eljusson!
Nagy örömmel vesszünk minden megosztást, meghívást, a sajtóban való híradást,
valamint civil szervezetek csatlakozását, együttműködését (ezek nevét közzétesszük)
2011.06.04. A délvidéki Háló sátora Adán, az "Örvendj népem" keresztény fesztiválon
Előző évi felhívásaink és médiamegjelenéseink itt megtekinthetők: 2023, 2022, 2021, 2020, 2019, 2018
Ez évi médiamegjelenések: Háromszék nyomtatott és online, Kossuth Rádió, Magyar Katolikus Rádió
