Katkó Tamással, a Kolta Galéria művészeti vezetőjével az általa rendezett 150. kiállítás megnyitóján Bán András műkritikus beszélgetett. A fenti videón Tamás beszél a pályájáról, tanító mestereiről, a galéria létrejöttéről és működéséről, működtetéséről. A jeles alkalomból a fotóművész a Magyar Katolikus Rádiónak is nyilatkozott.
A galéria művészeti értékeinek az elemzésére és méltatására nem tartom magam alkalmasnak, én csupán mint a kiállításoknak otthon adó klub programjainak közel két évtizede látogatója a számítógépemen talált fotóimmal emlékezem. Annak idején ezek fotók nem azzal a céllal készültek, hogy a kiállításokat dokumentálják, viszont bizonyítják, hogy a galéria mennyi művészi pluszt adott hozzá a rendezvényekhez.
Az első sorban az egykor a Ferencziek terén működő, a második sorban a Semmelweis utcai klubban exponált fotóimat rendeztem időrendi sorrendbe.
Megjegyzés: A videóban többször elhangzik Koncz Zsuzsa neve. Ő nem az ismert énekesnő, hanem egy azonos nevű fotóriporter. Mivel a megnyitón többnyire szakmabeliek voltak jelen, ott ez nem szorult magyarázatra.
Margitfalvy György
A Kolta Galéria eddigi kiállításai >>
Schön György két fotója a Százötvenedik című kiállítás megnyitójáról
A délvidékiek beszámolói
Az idei Háló-tábornak mintegy 200 résztvevője volt, amelyen a Háló-mozgalom mind a hat régiója képviseltette magát. Mi a Délvidékről 34-en érkeztünk meg úticélunkhoz, majdnem 12 órás közös buszozás után. Az utazási költséget a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A partiumi szervezők nagy szeretettel fogadtak bennünket. Vasárnap lévén közös szentmisén vettünk részt, amelyet a Délvidékről érkező paptestvéreink celebráltak. Az út fáradalmai után pihentető alvást nyújtott számunkra a kellemes szállás és az otthonihoz képest hűvös éjszaka.
Első tábori nap. 2026. aug. 3. hétfő
A XXV. Kárpát-medencei Háló-tábor témája az Assisi Szent Ferenc jubileumhoz kapcsolódott, mottója pedig: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé” volt.
A hét napjainak vezérgondolatát Assisi Szent Ferenc imájának egy-egy sora adta, amely ezen a napon így szólt: „...hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,” . A partiumi hálós barátaink voltak a nap házigazdái. A tábornyitás után a nyitó szentmisét exc. Böcskei László, nagyváradi megyéspüspök celebrálta a jelenlévő atyákkal együtt. A szentbeszédében felvázolta Szent Ferenc életének fontosabb mozzanatait, útkeresését és küldetésének felismerését. Rámutatott arra, mi is életszentségre vagyunk hivatva, ki-ki a saját helyén és élethelyzetében. A mi feladatunk az, hogy szeretetet vigyünk családjainkba, közösségeinkbe és környezetünkbe, mindenhová ahol gyűlölet lakozik. Ezután megalakultak a kiscsoportok, amelyekben mély megosztásokkal ajándékoztuk meg egymást a hét folyamán.
Délután a Kolozsvárról érkező Szabolcs ferences testvér előadását hallhattuk a ferences szerzetesi élet örömeiről és nehézségeiről.
Ezt követően minden régió a 7 órakor kezdődő gasztroestre készült, amelyre különböző tálak elkészítését kaptuk feladatul. Mi délvidékiek Halász-tállal rukkoltunk elő és finom helyben főtt halászlével örvendeztettük meg a táborlakókat. A többi régió is változatos tálakkal járult hozzá a közös vacsorához, majd a Csillagocska néptánc együttes közreműködésével rophattuk a táncot.
Halmai Ágnes, Muzslya
Második tábori nap, 2026. aug. 4. kedd
Az itthoni hőség után nagyon jól esett az éjszakai friss levegő. A pihentető alvás után már vártam a reggeli tornát, mely a táborban minden reggel 6.30 kor kezdődött a medencében Dóra ügyes vezetésével. Annyira élveztük, hogy a hét végére összeszokott kis csapatként dolgoztunk. A keddi nap házigazdája - Kárpátalja volt.A bemutatkozás alkalmával elmondták, hogy az ima, amely a háború alatt sem hallgatott el, jelen van és kapaszkodót nyújt a családoknak. A tiszta romlatlan hit segít a mindennapokban , ott is ahol a helytállás örökségének vára áll - Munkácson. Ahol az emberek egymás felé fordulnak ott megszületik a remény. Ezt követte Serfőző Levente nagyváradi születésű atya előadása: “Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak” címmel. Sokféleképpen reagálunk amikor valaki beszól, vagy mások megbántanak. Próbálunk kiengesztelődni és ezekben a helyzetekben kiutat keresni és a megbántás zsákutcájából. Valaki mondja meg hogyan kell élni? - tette fel a kérdést az előadó, majd Szent Ferenc imájára világított rá - Életem során legyek a béke eszköze, én legyek az, aki gyógyítja a sebeket.
Jézus a jó pásztor vállán viszi az elveszett bárányt miután megtalálta. Nem csak az a lényeg, hogy megtaláljon, hanem, hogy hazavigyen, mondta Levente atya. Feladatunk, hogy mi is vállunkra vegyük a másik ember terhét és vele együtt vigyük az Úr elé. Az előadásban hallottakat a kiscsoportban tovább lehetett taglalni, személyes élményekkel gazdagítani. A délután folyamán a sportkedvelők parasztolimpián vehettek részt.
A nap élményszerű irodalmi esttel végződött.
Palkovics Mária, Nagybecskerek
Harmadik tábori nap, 2026. aug. 5. szerda
Hegyek. Erdők. Patak. Hűvös éjszakák, szikrázó napsütés délben. Mamutfenyő. Székelyjó. A tábor harmadik napján, hűs reggelen, vízi tornára vártunk. A kellemes mozgást, felfrissülést imaóra követte. A bőséges reggeli után anyaországi testvéreink bemutatkozó dalaival kezdődött a délelőtti program.
A nap témája Assisi Szent Ferenc imájából egy sor: “…hogy összekössek ott, ahol széthúzás van”. Ezt a témát dolgozta fel Oros Roland atya előadásában, amely a közösségépítésről és kiengesztelődésről szólt. A közösségben együtt kell húzni az igát. Különbözőségeink ellenére egységre kell törekednünk. Jézus kívánsága az volt: Legyenek mindnyájan egy. Békére és egyetértésre kell törekednünk. Azt kell keresni egymásban, ami összeköt. És ami összeköt, legyen jó. Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé, ez volt táborunk jelmondata. Keressük a megértést. Gyakoroljuk az alázatot, szeressünk elsőként. Ne várjunk a másikra és imádkozzunk egy szívvel-lélekkel közösségeinkért. Roland atya tartalmas előadását kiscsoportos foglalkozás követte. Csoportvezetőként megkértem a csoportom tagjait, hogy párosával üljenek le beszélgetni és keressenek három dolgot, ami közös bennük. Miután ezt megbeszéltük fogtunk egy gombolyag fonalat. Akinél a fonal volt, mondott egy értéket, ami fontos számára, a fonal végét megfogta és továbbdobta a gombolyagot annak a személynek, akinek számára ez az érték szintén sokat jelent. Majd ő is elmondta, mit tart értéknek, megfogta a fonalat, továbbította a gombolyagot és így szép lassan kialakult közös értékeink hálója. Bevallom én csak egy egyszerű játéknak gondoltam, de miután a fonal végére értünk és láttam az örömteli arcokat, mély hálát éreztem. Meghatározó pillanat volt ez számomra a táborban. Küszködések árán ugyan, de sikerült lefotózni művünket, és szorgosan visszagombolyítottuk a fonalat.
Délután Sebes várát vettük be, rövid, de nagyon meredek út vezetett odáig, amelyet gyalog tettünk meg. Odaérve még fellépcsőztünk a vár tetejére egy nagyon szűk folyosón. Megcsodáltuk a kilátást, majd a várudvarban szentmisét mutattunk be ft. Tóth Attila atya vezetésével. Visszatérve a táborba szentségimádással és gyónással zártuk a napot.
A hegyekben a gondolatok átrendeződnek. Velünk is ez történt. Aznap megláttuk az egység lehetőségét, hogy arra a jóra koncentráljunk, ami összeköt bennünket és így legyünk mindnyájan egyek.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Negyedik tábori nap, 2026. aug. 6. csütörtök
„… hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz” - ez volt a csütörtöki nap mottója, ami vissza-vissza köszönt az előadásban, a prédikációban, a szentmise könyörgéseiben, de még az esti kvíz játékban is.
Az íjászok már reggel hat órakor megkezdték a nyilazást. Majd fél héttől „vízi torna” várta a korán kelőket. A többieket hét órakor énekkel ébresztették a nap felelősei, vagyis közösen az erdélyiek és a felvidékiek. A reggeli torna után fél nyolckor ismét meghallgattuk a „Biblia egy év alatt” soron következő részét, illetve ezzel egyidőben a nagy sátornál gitáros dicsőítésre is volt lehetőség. A reggelit követően az erdélyi és felvidéki régió mutatkozott be népdalokat énekelve.
Ezután Pék Sándor atya előadását hallgattuk meg Márton Áronról, a példaértékű, egyenes gerincű, tiszta tekintetű, megalkuvást nem ismerő, és Jézusért hosszú időre szobafogságra ítélt püspökről, aki sosem veszítette el a reményt. Minden megállapítást egy – egy szemelvény követett, Skolasztika Szociális Testvér által lejegyzett személyes hangvételű megemlékezéseiből, melyeket Zalder Éva Mária nyugalmazott magyartanárnő olvasott fel. A kiscsoportok azt kapták feladatul, hogy beszéljék meg, milyen kihívásokkal kell szembe néznünk napjainkban, és hol kell Márton Áron módjára megalkuvást nem tűrve „kihúznunk a gerincünket”.
A szentmisében ismét megéltük az egymással, az egyházzal és a Krisztussal való közösséget. Délután több alternatív program várta a táborlakókat: népmese elemzés Szeibert Andrással, filmvetítés Assisi Szent Ferenc életéről, illetve a bevállalósak csatlakoztak a fiatalokhoz, és elzarándokoltak (sétáltak) az 500 évesre becsült mamutfenyőhöz. Vacsora után háromfordulós Kvíz játék volt tizenkét, hatfős csapat részvételével. Természetesen a szurkoló tábor sem maradt el, de nekik tilos volt a részvétel (a súgás nem volt engedélyezve). A nyertes csapat tagjai a finom bor, és Hálós golyóstollak mellett, nyertek egy hosszú hétvégét is Székelyhídon.
Ismét sok szép és jó élménnyel lettünk gazdagabbak, vagyis ajándékoztuk meg egymást, így szaporodtak a köteleink végén a bogok (minden jó tettemért köthettem magamnak egy csomót) és a színes pántlikák (azok kötötték fel nekem, akik észrevették, hogy jót tettem velük).
Szabó Andrea, Mohol
Ötödik tábori nap, 2026. aug. 7. péntek
Szeretettel osztom meg veletek a székelyjói Háló-tábor zárónapjának beszámolóját, amelynek mottója: „...hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik”
Mi délvidékiek voltunk a pénteki nap házigazdái. Hangos ébresztő énekünkkel kezdtük a napot. Ezt követte egy friss reggeli torna Jablonszki Sándor barátunk vezetésével. Az elmélkedő reggeli ima meghallgatása után a délvidéki régió bemutatkozása következett. Két népdalcsokorral mutatkoztunk be, egy bánságival, a magyarcsernyei társaink jóvoltából és egy bácskaival, amelyet moholi hálós társunk vezetett.
A délelőtt folyamán egy tanulságos előadásban volt részünk, amelyet Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész tartott. Személyes élményeivel és szemléltető példáival rámutatott arra, hogy az a feladatunk, hogy fény legyünk a környezetünk részére. Délután táborzáró szentmisére került sor, amelyet Blaga Tóni atya mutatott be, a jelenlévő atyák részvételével. Ezután következett a táborzárás, megjelenítve Assisi Szent Ferenc életútját.
A napot fergeteges táncház zárta.
Hogy miért is jöttünk a táborba? Hogy találkozzunk, feltöltődjünk, imádkozzunk, Istent jobban megismerjük, kiscsoportos beszélgetések alatt új tapasztalatokat szerezzünk, örömeinket és fájdalmainkat megosszuk, új barátokat szerezzünk és hogy a régi barátságok is tovább mélyüljenek.
Juhász Jolán, Muzslya
Székelyjói Háló-tábor gyermeki szemmel
A 2026-os Kárpát-medencei Háló – tábor, Erdélyben, Székelyjón volt. Én a gyerek altáborba kerültem idén is. A 6-12 éves korosztály jöhet ide. Mivel 11 éves vagyok, én is ebbe a csoportba mentem.
Míg a szüleink előadáson és kiscsoportos beszélgetésen vettek részt, mi sokat játszottunk. Hétfőn bemutatkozós játékkal kezdtünk. Játszottunk még lecsapósat, intelligens bummot, japán focit, forró szél fúj és te vagy Guffy? nevű játékokat is. Nekem a lecsapós és a forró szél fúj tetszett legjobban. Volt gasztroest is, amire minden régió sok finomsággal készült és azután táncházban vettünk részt. Amikor nem volt csoport, a barátnőimmel voltam. Sokat beszélgettünk, játszottunk, medencéztünk, fagyiztunk, szóval egész nap nem láttak bennünket a szülők. Délutánonként színeztünk, vágtunk, ragasztottunk. Assisi Szent Ferenc volt a tábor témája. Gyurmáztunk és karkötőt is fontunk. Szerdán délután Sebes várát néztük meg. Nagyon szép és magasan helyezkedik el. Felmentünk a vár tetejére. Aznap ott tartottuk a szentmisét is, nekem nagyon tetszett. Pénteken este, a záróbulin sokáig táncoltunk a lányokkal.
Ez volt a 11. Háló-táborom és nagyon tetszett. Jó volt, de rövid volt. Én szeretném, ha húsz napos lenne, vagy bár legalább tíz.
Bollók Kinga, Zenta
Hazautazás, 2026. aug. 8. szombat
Hajnali csomagolás a buszba, csendes hálaadó szentmise, amelyet a táborban résztvevő két délvidéki atyánk, Ft. Vreckó Ferenc zentai esperes-plébános és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán mutattak be. Reggeli, búcsúzkodás és fotózás, majd hazaindulás kissé szomorkás hangulatban, mert elröppent ez a hét is, amely megtöltötte szeretettarsolyunkat sok felejthetetlen élménnyel. Hazaérkezvén rendszerezzük őket és ezekből meríthetünk az elkövetkező hétköznapjainkban.
A Délvidéki Háló beszámolója és fotói >>
2026. július 18-án a törökbecsei bogozók, élükön Micsik Bélával sikeresen megszervezték a már évek óta hagyományossá vált zarándoklatot az aracsi pusztatemplomhoz. A kánikulára való tekintettel traktoros pórkocsival tettük meg a zarándokutunkat. A 31 résztvevő, akik a Délvidék 10 helységéből érkezett mély élményekkel és lelkileg feltöltődve élte meg ezt a napot. A találkozó megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A reggeli ima elmondása után is, lelki levertséget éreztem. Igen keveset reggeliztem. Az időjárás előrejelzése miatt még erősebb kételyeim támadtak, majd sarjadozni kezdek bennem a kérdések; ilyen melegben ki jön el gyalogolni? Meglesz-e egyáltalán tartva, jól öltöztem e? 76 évesen igent mondtál erre a meghívóra – egyáltalán eszednél voltál-e?
Ekkor egy szelíd halk hangot hallottam. Néz le. Lenéztem. A gyalogló tornacipőm, a gyalogló zoknim, a gyalogló szoknyám (2011-en vásároltam őket speciel erre az alkalomra, és ötösben Istennel már 6 alkalommal átgyalogoltuk a Moholy – Doroszló útvonalat). Zarándok botom, széles karimájú fehér kalapom, vizes flakonok friss ártézi vízzel megtöltve, a Jablonszki Sanyi hálós barátunk által készített kávé a szeretet tarisznyámban feszít. Hát akkor mit is nyavalyogsz? Te a te 1% tedd meg…és én (az Úr) majd az én 99%... majd meglátod…megtapasztalod. A hang lezárult, míg Gábor, oromi barátunk személyautójának ajtaja kitárult és én, Lajoska, valamint Ft. Vreckó Ferenc atya útitársa lettem. Az újra találkozás örömében, még a letérő utat sem vettem észre, hogy szóljak Gábornak, hogy jobbra kanyar. „Megszaladtunk”, de hála Úti Boldogasszony anyánknak és Szent Kristóf oltalmának, időben érkeztünk a regisztrálásra a törökbecsei Szent Klára plébánia hittantermébe. Micsik Béla zarándok társunk tanácsára, a nagy hőség és erős napfény sugárzása miatt ma orvosi tanácsra nem gyalogolunk (hű, de örvendett a lelkünk). A zarándokok úti áldását Ft. Vreckó Ferenc atyától kaptuk. Mint minden évben az idén is megbeszéltük, hogy zarándoklatunk alatt milyen kegyes szándék vezéreljen, felajánlva ezt az Úr Jézus Krisztusnak. Az idén minden elhunyt „hálós“ lelki üdvéért, önmagunkért, mostani és minden jövőbeli „hálós“ barátunkért.
Istenem, de jó érzés, hogy két traktoros pótkocsi zarándok érkezett a Bánsági Szent Helyre, ahol a padjaink már oltár előtt ülő alkalmatossággá váltak. Mi pedig hívő zarándokokként hallgattuk Dr. Sc. Horvát László bácsföldvári plébános által bemutatott szentmisét, amelyen Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Halmai János, nagybecskereki káplán koncelebráltak. László atya prédikációjában rámutatott arra, hogy a bencés szellemiség jegyében nekünk az a feladatunk, hogy imádkozzunk és dolgozzunk. Szavaival és személyes életpéldáival a zarándok tarsolyunkat megtöltötte melegséggel.
A természetben elfogyasztott finom ebéd, amellyel jó étvággyal fogyasztottunk, mindenkinek elnyerte tetszését.
Következett a történelem óra Korenchy László nyugalmazott tanár úrral, amelynek a következő címet adta: Aracs-regék, titkok és a valóság
Számomra az óra elejétől a végéig újabb megerősítést kaptam, hogy itt e Bánsági Szent helyen, itt a Bánság „hűségfája” (ahogyan Ft Bogdán József egyik költeményében nevezte az akácfát, amely a szikes földjébe hűségesen mindig gyökeret ereszt), oltalmat, hűvöst adó koronája alatt, átleng, átölel, bennünket e hely, az elődeink, az őseink, az értünk imádkozó csodás Nagyjaink buzdítása, hogy mi is ezt tegyük e Szent helyen. Igy a mi gyermekeink, unokáink is érezik majd, hogy vagyunk, hogy összetartozunk, egymás kezét fogva, hogy Istent szüntelenül dicsőítve szaporodunk és MEGMARADUNK.
Szüntelenül imádkozzunk, kérjük az Urat, hogy kegyelméből Isten mondja rá: IGEN, ÚGY LESZ! ÁMEN.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Június 28-án ismét együtt tölthettünk egy szép vasárnapot a gelencei hálós pikniken. A napot közös szentmisével kezdtük, amelyet Ft. Szecsete Zoltán gelencei plébános mutatott be. Köszönjük lelki útravalóját és szolgálatát!
A találkozón elsősorban a háromszéki hálósok voltak jelen, de örömünkre Csík és Gyergyó vidéke is képviseltette magát. Külön szeretettel köszöntöttük Bodnár-Fogas Violát, aki jelenlétével Kárpátalját és Magyarországot is képviselte. Jó volt ismét megtapasztalni, hogy a Háló valóban összeköti a Kárpát-medence különböző közösségeit.
A nap során minden korosztály talált kedvére való elfoglaltságot: izgalmas gombfoci-mérkőzések, focizás, patakászás, sok nevetés és jó beszélgetések tették emlékezetessé az együttlétet. A közös sütögetés és ebéd pedig ismét megmutatta, milyen jó együtt lenni, időt ajándékozni egymásnak és újra meg újra megélni a találkozás örömét.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével, munkájával, finom falatokkal vagy éppen jókedvével hozzájárult ehhez a szép naphoz. Külön köszönjük a gelencei közösség vendégszeretetét!
Reméljük, hogy jövőre ismét ugyanilyen örömmel találkozhatunk!
fotók Schön György, Margitfalvy György és a MÍ
Az utolsó tavaszi estén "Négy kéz, egy lélek", alcíme szerint "10 éves az AlisAdam PianoDuo" megjelöléssel adott négykezes zongorahangversenyt a Baráz Ádám - Baráz Yajima Alisa művészházaspár. A koncertbeszámolóknál nem szokták megemlíteni a kezdési időpontot, de ezen beszámolómban kétszer is foglalkozom vele, itt és majd a végén is. Schön György házigazda úgy konferálta fel az eseményt, hogy aki akar, még eljuthat a Múzeumok éjszakájára, amelyre az S4 csak egy múzeális darabbal, a 98 éves Lauberger & Gloss zongorával tudna benevezni.
A műsort Mozart: G-dúr andante és variációk című darabja indította. A közönség soraiban is jelent volt egy zongoraművész házaspár, Hegedüs Endre és felesége Katalin, akik a fellépők zenészbarátai. A balassagyarmati születésű Baráz Ádám Schubert Magyar divertimentojának előadása kapcsán elmondta, hogy amikor még kisfiú volt, és Hegedüsék a szülővárosában ugyanezt a művet játszották, ő aprópénzét összegyűjtve vette meg azt a Hegedüs CD-t, amin ez is rajta volt. A szünet előtt Schubert C-dúr Karakter indulója hangzott el.
A folytatásban egy lengyel Ignacy Paderewski (1860-1941), majd egy félig lengyel, félig német Maurycy vagy Moritz Moszkowski (1854-1925) egy-egy művét hallottuk. A művek komponistái nemcsak zeneszerzők, hanem zongoraművészek is voltak. Paderewski Tatra album (op.12.) 6 tételes tátrai népdal és táncfeldolgozásából 3 tétel szólalt meg. Ezt a szerző eredetileg is négy kézre írta, majd később, hogy egyedül is előadhassa, átírta kétkezesre. Paderewski korának világhírű művészeként sokat koncertezett az USA-ban, jóban volt Woodrow Wilson elnökkel, és a történelem úgy hozta, hogy 1919 januárjától 1919 decemberéig hazája miniszterelnöke és egyben külügyminisztere is volt. Piłsudski marsall lengyel államelnök, azért nevezte ki, mert a lengyelek önzetlen hazafiként és bőkezű mecénásként ismerték. Lobbizásának hatására Wilson elnök ultimátumába egy tizenharmadik pontot is belefoglalt, amely feltételéül szabta az Egyesült Államok versailles-i szerződésének aláírását, követelve a szerződő felek hozzájárulását Lengyelország szuverenitásához, aminek köszönhetően a szerződés elismerte a független lengyel államot.
Moszkowski 6 tételes, eredeti címe szerint Aus aller Herren Länder (a használatos magyar fordítása szerint Idegen tájakon) zongoradarabjából 3 tételt ismerhettünk meg: Oroszország (Allegretto), Németország (Andante) és Spanyolország (Molto vivace). A koncertet Liszt II. Magyar rapszódiája zárta, amit a tavaly 94 éves korában elhunyt osztrák zongoraművész Alfed Brendel írt át négykezesre. A ráadásszám, Weiner Leó Bölcsődala utalás volt arra, hogy miért volt a kora esti kezdési időpont: a közelben lakó művészházaspár sietett haza két kiskorú gyermekéhez.
Ez a koncert volt az S4 utolsó nagy rendezvénye a nyári szünet előtt. Ősszel folytatódik Baráz Ádám kamarakoncert-sorozata és a "Zeneszerzők testközelben" c. ismeretterjesztő előadás-sorozata, de az AlisAdam PianoDuo-t is hallhatjuk még ebben az évben. Az est legvégén Schön György bemutatta a közönségnek az S4 jelen levő önkénteseit és megköszönte egész éves önzetlen munkájukat. A zenészházaspár a koncerten elhangzott műveknek, a koncerten meg nem jelent komponistáival is fotózkodtak.
Margitfalvy György
Nagybányán június 3-án és 4-én kulturális rendezvények zajlottak a Háló közreműködésével. 3-án Rozványi Dávid Boldogságbolt sorozatát mutatta be maga a szerző, valamint Török Tünde előadó, illetve Micaci Cristina Sofia hangolta rá énekével a résztvevőket a könyvbemutatóval egybekötött irodalmi estre. Majd másnap a nagybányai Nicolae Iorga általános iskola magyar tagozatos diákjainak tartott rendhagyó irodalomórát a szerzőpáros.
Képek Szentháromság római katolikus plébánia - Nagybánya fb >>, Nagybányai Nicolae Iorga Általános Iskola magyar tagozata fb >>, Pongrácz Panni fb >>
Még fülünkbe csengnek a Mária köszöntők, amiket énekeltünk Csíksomlyó felé a zarándokutunkon: „Boldogságos asszonyunk, Szűz Mária, Hozzád száll esdő szavunk..." Még visszhangoznak Székely János püspökúr szavai, aki búcsús szentbeszédében külön megszólította a papokat, a házastársakat, az édesapákat, az édesanyákat, a gyerekeket, és a fiatalokat, mindenkihez volt egy biztató, bátorító, buzdító szava, üzenete.
Feltöltődve értünk haza Csíksomlyóról ugyanúgy, mint valamennyi Háló-találkozóról, amely lelkileg is erőt ad mindig a hétköznapokhoz. Ilyen feltöltő találkozásokban lehet részünk mindig a csíksomlyói nyeregbe az ünnepi szentmise után, amikor is tekintetünkkel keressük a hálós ismerőseinket, barátainkat, nagy izgalommal fedezzük fel a több százezres tömegből a hálós zászlót, ahol összegyűlünk egy fénykép erejéig, egy ölelésre, egy mosolyra, pár biztató, kedves szóra. Csak néhány percig találkozunk, de fontos nekünk, hogy itt a Szűzanya lábánál is találkozzunk, mert ezekben a találkozásokban, ölelésekben, tekintetekben van egy testvéri kapcsolat, ami összetart minket.
Összetartozunk határon innen és túl, összeköt minket a Háló. A búcsús szentmisén sok áldásban és kegyelemben részesültünk, a Somlyó hegyét elhagyva a találkozások által gazdagodva, lelkileg megerősödve térhettünk haza. Egymást szívünkbe hordozva, a viszontlátás reményében leballagtunk, a szemközti gyönyörű Hargita hegyvonulatát bámulva és lelkesen énekelve: „Hazajöttünk s megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária”.
Ilyés Anita
Gelence
Az S4-ben kiállítás nyílt Harsányi Zsolt selyemfestő művész és felesége Elvira csodálatos munkáiból. Kérésünkre a kiállításuk megnyitása utáni első kézműves foglalkozáson Harsányi Elvira textilkollázs készítő művész volt a tanító mesterünk. Elmagyarázta a legfontosabb tudnivalókat, és - férjével, Zsolttal együtt - nagy türelemmel segítették a résztvevők munkáját. Elvira gyönyörű mintás anyagokat hozott magával, megkönnyítve a kompozíciók kialakítását. Bemutatunk néhányat a kész munkák közül.
Széplaki Mária
Kézműves kör vezető
