A 2023-as évet karácsonyra készülvén egy különleges élménykiállítással zártuk. Több éve született meg az adventi időutazás ötlete, melynek most a Szent László Római Katolikus líceum épülete adott otthont, így a karácsony előtti két hétben az iskola összes osztálya, számos pedagógusa járhatta végig az utat Mária gyermekkorától, Anna és Joakhim jelképes otthonából egészen Betlehemig, a kis Jézus jászoláig. Óvodások, kisiskolások, egészen a végzősökig, gyermekek szülei, pedagógusok egyaránt megnyitották szívüket, hogy befogadhassák a karácsony igazi csodáját. Ezúton is köszönjük a számos pedagógusnak, hogy elhozták osztályaikat, csoportjaikat. Hálásan köszönjük Oros Roland atyának a közreműködést, és nem utolsó sorban a rengeteg önkéntesnek az "út" felépítésében nyújtott segítséget!
Konrád Csongor
Együtt készültünk és hangolódtunk karácsonyra, Imelda nővérrel és Sajgó Balázs atyával
A Vajdasági Rádió és Televízió filmes és szöveges híradása a találkozóról >>
A Kónya-Kovács Otília írása a Vajdaság Ma délvidéki hírportálon >>
Klemm József előadása visszahallgatható >>
Jubiláris XX. régiós Háló-találkozó a Délvidéken
A 26 éve működő Délvidéki Háló Mozgalom XX. régiós találkozójára november 17-18-ig került sor a Nagybecskereki Középiskolások diákotthonában és a Székesegyházban. A jubiláris Háló-találkozóra mintegy 80 résztvevő érkezett Bánság és Bácska 16 helységéből.
A rendezvényt Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
A két napos találkozó első napján a bemutatkozás és a résztvevők üdvözlése után a Nepomuki szent János Székesegyházban hálaadó szentmisén vettünk részt, amelyet Ft. Tapolcsányi Emánuel plébános celebrált Ft. Halmai János káplánnal, Ft. Elias Ohoiledwarin SVD, magyarszentmihályi plébánia kormányzójával és Ft. Tijo József, indiai származású verbita szerzetes atyával karöltve. Ezután komolyzenei áhítat következett, amelyen a nagybecskereki zeneiskola növendékei vettek részt, Rontó Márta zenetanárnő zongorakíséretével.
Szombat délelőtt, amíg nagy érdeklődéssel vártuk meghívott előadónk Klemm József, újságíró, író Miért? című előadását, Farkas Cseh Csilla ráhangolódásképpen egy megzenésített Petőfi verset adott elő gitár kíséretében. József filozofikus, jól felépített elmélkedésében válaszokat keresett az életünk folyamán felmerülő létfontosságú kérdésekre, miértekre, az emberi élet végső értelmére, amelyekre a keresztény ember csak hitébe kapaszkodva, Isten terveként tekintve ezekre, találhat megnyugvást. Isten a miértjeinkre nem válaszokat ad, hanem olyan változásokat eszközöl, amelyek életünk útján közelebb visznek hozzá. Ezután kiscsoportos beszélgetések következtek, személyes megosztásokkal.
Ebéd után ellátogattunk a Szathmáry Karolina leánykollégiumba, amely mintegy ötven diáklánynak biztosít szállást, ellátását és vallási nevelést. A sétából visszatérve választható műhelymunkákon vehettünk részt. A kézműves foglalkozást Dorogi Erzsébet, kézműves mester vezette, a bogozók, önkéntes területi felelőseink számára pedig évzáró bogozói találkozót szerveztünk. Röviden áttekintettük a 2023-as év megvalósított hálós programjait és felvázoltuk a következő év tervezett Délvidéki és Kárpát-medencei Háló rendezvényeit, helyszíneit és időpontjait.
A résztvevőket a kulturális programban a Muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tagjai, a Cickafark énekcsoport, a citerások és Rontó Márta, Mesefa díjas népmesemondó szórakoztatták. A találkozó zárásaként elénekeltük a Háló Mozgalom himnuszának választott Múlnak az évek című Sillye Jenő szerzeményt és Nemzeti imánkat.
Az emlékezetes jubileumi találkozóról lélekben feltöltődve, búcsúztunk régi és új barátainktól és az új találkozás reményével indultunk haza.
Halmai Ágnes
Halmai Ágnes írása és Halmai Tibor fotói a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A találkozó november 3.-5. között valósult meg, a Zöldfás lelkigyakorlatos házban Domaszéken. 50-en vettünk részt. Bár ebből voltak páran, akik különféle okok miatt nem tudtak a találkozó teljes idején velünk lenni: később érkeztek, vagy éppen korábban hazamentek.
A fő előadást Dr. Thorday Attila atya tartotta, a műhelymunkákat: a Szabó házaspár (Gyergyó) – csendbontás témában; a Kovács házaspár (Nagyvárad) – Családi életre való nevelés témában; Ilyés Erika nővér (Budapest) – Ima, hit témában; Bagyinka Blanka (Szeged) – önismeret, önfejlesztés témában tartották. A kerekasztal beszélgetésen részt vettek: Szabó házaspár, ifj. Schön házaspár, Köllő Sándor atya és Ilyés Erika nővér. A moderátor szerepet pedig Kopacz Bíborka vállalta.
A vezetőségből Thuróczy Gyurit kértük fel megnyitni a találkozót és velünk is maradt szombat reggelig. A találkozón Szabó Lóri és Enikő több program levezetésében is segítettek, így ők velünk töltötték az egész hétvégét.
A Háló Ifi történelmében először valósítottunk meg egy olyan találkozót, ahol nem volt késés, nem kellett rendet tenni hangoskodás vagy más rendbontás miatt. A résztvevők jó hangulatban töltötték az idejüket, mint a programokon, mint szünetekben és a fakultatív foglalkozáson. Külön örömteli élmény, hogy voltak olyanok, akik sok mindenben segítettek. Külön dicséret a délvidéki csapatnak, ugyanis már péntek reggel megérkezett egy részük, hogy segítsék az előkészületeket.
A találkozó lelki feltöltődést nyújtott nem csak a résztvevők, de nekünk szervezők számára is. A szervezési munkák ellenére is részt tudtunk venni a programokon és átadni magunkat az eseménynek, külön kiemelve a dicsőítést, amit a Nagyváradról érkező ifi zenész banda tett felejthetetlenné. (Agnus zenekar)
A találkozó folyamán lehetőséget biztosítottunk fakultatív programokra, amiket jól ki is használtak a résztvevők, és mindenki megtalálta az érdeklődéséhez igazodó tevékenységet a sportfoglalkozások vagy a társasjátékozás keretein belül.
Vasárnap teljes létszámmal és a Nagyváradról érkező zenész csapattal csatlakoztunk a 11 órakor megrendezésre kerülő szentmiséhez, amelyet a helyiek nagy ámulattal és jókedvvel fogadtak. Bennünket is jó érzéssel töltött el, a Hálót képviselni, egy domaszéki nyilvános mise keretén belül. Alázatosan és nagy összetartásban volt jelen a közösség, ami pozitív képet alkotott a helyiek szemében ezekről a mai fiatalokról…
Szakács Emese szervező, Csonoplya
Életem egyik legjobb kiscsoportos beszélgetése
Ismét megszervezésre került egy hálós találkozó Domaszéken november 3-tól egészen 5-éig, aminek híre rögtön felkeltette a figyelmem. Nagyon rég voltam 3 napos találkozón, és rég láttam már hálós barátaim, így szinte rögtön jelentkeztem is az eseményre.
Hihetetlenül jó érzés volt ismét látni és megölelni a társaimat pénteken, már nagyon hiányoztak. Ami még nagyobb örömmel töltött el az az, hogy rengeteg új személy jött el a találkozóra, így az első közös programunk az egy ismerkedős játék volt. Rengeteget nevettünk, és egy csomó dolgot megtudhattunk a másikról. A napot egy gasztroesttel zártuk, ami nekem az egyik kedvenc programom a Hálón belül. Minden régió bemutathatta a saját környezetének jellegzetes ételeit és italait. Szombat reggel a reggeli ima és étkezés után Thorday Attila előadását hallgathattuk meg az „Ezek a mai fiatalok” címmel. Igen meglepő és tanulságos előadást tartott, amit egybekötött páros munkával is, így egymás gondolatait is megtudhattuk, ami nekem különösen tetszett. Ezután kiscsoportokba rendeződtünk, és körbejártunk minket foglalkoztató témákat. Szerintem ez volt életem egyik, ha nem a legjobb kiscsoportos beszélgetése. Nagyon befogadó és megértő volt mindenki, így nyugodt szívvel meg tudtam osztani a szívemet nyomó fájdalmaimat vagy épp az örömeimet.
Az ebéd után egy kerekasztal beszélgetés következett, amiben részt vett egy apáca, egy pap, egy fiatal és egy idős házaspár. A férfi és női szerepekről tanakodtak, és hihetetlen milyen izgalmas diskurzus alakult ki a teremben a vendégek és a hallgatóság között. Rengeteget nevethettünk, és tanulhattunk is egymástól. A délután másik lényeges programja a műhelymunka volt. Én az önismereti csoportba vettem részt, ahol rávilágítottunk arra, mik is a valódi céljaink az életben, hogyan látjuk a mi világunkat, és hogyan kezeljük a minket érő nehézségeket. Késő délután következett a vacsora, majd dicsőítő énekeket hallgathattunk együtt a templomban. Szebbnél szebb dalokat énekeltünk el együtt, ami olyan melegséggel öntötte el a szívem, hogy pár nap után is nehéz megfogalmaznom, pontosan mit is érezhettem. Az estét társasjátékozással és beszélgetésekkel zártuk, amiken azt hiszem, elmondhatom, hogy mindenki csodásan érezte magát. Sikerült ismét jókat nevetni, illetve jobban megismerni a másikunkat. Vasárnap reggeli után következett a szentmise. Az atya szívhez szóló prédikációt tartott, és ismét csodás dalokat énekelhettünk el közösen. Ezek után nem maradt más, csak a búcsúzás, és a hazautazás.
Ez a három nap hihetetlen, hogy milyen varázslatos hangulatba hozta a fiatal közösséget. Mindenkinek van nehézség az életében, folyton pörögnek a hétköznapok, és ez a csodás esemény tökéletes lehetőség volt arra, hogy letehessük a terheinket, amik napok óta nyomnak bennünket, és feltöltődhessünk egymás és Isten szeretetével. Ezért is szeretem a Hálót. Itt a barátságok kialakulnak, vagy épp még szorosabbá válnak, Istenhez közelebb kerülünk, a problémáink megoldásához megerősödünk, és sokat tanulhatunk egymásról és saját magunkról.
Terhes Virág, Zenta
Beszámolók és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Tizenötödik születésnapját ünnepelte 2023. október 10-én a Háló Egyesület jazzklubja a belvárosi Semmelweis utca 4. sz alatt. A klubot Deseő Csaba jazz hegedűművész és Schön György, a Háló egyik vezetője alapították. Csaba művészeti vezető és tanácsadó, Gyuri pedig szervező, házigazda. Az elmúlt 15 év óta mindketten önkéntesként, lelkesedéből vezetik szervezik a klubot, folyamatosan, havonta általában egy alkalommal.
Gyuri kezdeményezésére indult: az első esten, 2008. október 14-én, a Ferenciek terén levő, akkor már működő Háló Közösségi Központban Antal Tibor és az Easy Jazz Band játszott. Gyuri és Tibi a 80-as évek elején Csabánál magánúton tanultak jazzhegedülni. Az előbbi mérnöki foglalkozást választott magának, az utóbbiból kiváló jazzhegedűs lett. A Csabával megmaradt jó kapcsolatból alakult a klub, de Tibi első meghívása is kézenfekvő volt. A kezdet erős volt: Joe Fritz Quartet, Fábián Juli és a Gyárfás Trió, Tommy Víg és Oláh Kálmán, Micheller Myrtill, Szalóky Béla, Illényi Katica, Jazzation, Super Trió… Így, lépésről lépésre jutottunk el 15 év alatt a 140. Háló Jazz Klub alkalomig. A Ferenciek terén az utolsó, 33. koncertet Vukán György adta 2011. december 13-án. Műsorát a Last message c. szerzeményével zárta. 2012 és 2019 között a jezsuiták Párbeszéd Házának Loyola Caféja fogadta be a klubot. A Semmelweis utcában - az S4-ben - Csaba 80. születésnapi koncertjétől (97.) számítjuk a rendszeres alkalmakat. A klubkoncertek különlegessége kezdetek óta a beszélgetés a fellépőkkel: zene, beszélgetés és találkozás.
A rendkívüli, ünnepi klubest Szentgyörgyvölgyi Gábornak, Budapest Belváros-Lipótváros Önkormányzata Kulturális Bizottsága vezetőjének és Gayer Ferencnek, a Magyar Jazz Szövetség nemrég megválasztott elnökének rövid üdvözlő beszédével kezdődött. A közönség köreiben többek között jelen volt Antal Tibor hegedűs, Berkes Balázs bőgős, Szudy János dobos (Csaba régi zenésztársai), Ungár István szaxofonos, Hadady László oboaművész, Siklós Péter és Jókúti György fotósok, Túri Gábor és Zipernovszky Kornél újságírók, Hoffman György, az IF Café tulajdonosa, a Háló önkéntesei és sokan, akik az első alkalmak óta rendszeres látogatóink.
A műsor a Gyárfás-trió (Gyárfás István „Gyafi” gitár, Oláh Zoltán bőgő, Cseh Balázs dob) műsorával folytatódott. Gyafi is kedves szavakkal méltatta a klubot, egy személyes kötődést külön kiemelt: „Én vagyok a leghálósabb jazz-zenész.” Valóban, ő (Csaba zenésztársa) a klub történetének leggyakoribb szereplője: 22 alkalommal lépett fel, különböző formációkban. A műsorban a trió Fábián Julira emlékezve eljátszotta Juli kedvenc számát az Alice in Wonderlandet. A fiatalon elhunyt énekesnő volt az első énekes fellépőnk, már a 3. koncerten, a Gyárfás-trió kíséretében.
A klubesteken a félidei szünet után következik a beszélgetés a fellépőkkel. Ez alkalommal általános meglepetésre megcserélődtek a szerepek: nem Csaba vagy Gyuri volt a kérdező, hanem Gyafi kérdezte őket, a szervezőket. A kezdetekről, a belső motivációról, a kitartásról, a fellépőkről, a szervezés nehézségeiről és örömeiről. Arról, hogy miért szervez egy katolikus egyesület többek között jazzkoncerteket is, és persze arról is, hogy meddig lesz folytatás.
A beszélgetés alatt vetített fényképekkel és videóbejátszásokkal elevenítettek fel az elmúlt másfél évtized emlékezetes pillanataiból néhányat: az első plakátokat, képeket. Fábián Juli fellépésén az utókornak megörökített csodálatos Alice in Wonderland-videót. Vukán György szívbemarkoló The Last Message c. szerzeményét (2011 decembere), amikor kilátástalan helyzetben el kellett hagyni a Ferenciek terét, és a folytatás nagyon bizonytalan lett. Megemlítették az azóta elhunyt többi “hálós” zenészt is: Csepregi Gyula szaxofonost, Mohay András dobost, Halmos Vilmos zongoristát, Babos Gyula gitárost és végül: Papa Fleigh-t. Csaba felidézte, hogy a jelen levő Szudy Jánossal egy alkalommal együtt zenéltek Szabados György szextettjében a szomszédos Astoria szállóban 1959-ben, majd beszélt Berkes Balázshoz fűződő régi barátságáról, a kezdetekről a legendás Dália klubban, a hatvanas évek elején, amikor a Straight no Chaser c. szerzeményt is játszották. Következett egy kedves bejátszás: 2015. február 10-én, Csaba 76. születésnapján (az 58. klubesten) ugyanezt a számot zenélte Csaba, Gyafi és Balázs. Balázs bőgőszólója után Csaba meghatottságában homlokon csókolta Balázst! Csaba utoljára Illényi Katica koncertjén, a 99. alkalmon 2019. április 22-én volt közreműködő, ez volt az ő visszavonulása a nyilvános fellépésektől.
Olyan est is volt, amely nem annyira a zenéről, hanem inkább a késésről maradt emlékezetes. 2016. június 14-én játszott 44 év után ismét EB-n a magyar labdarúgó-válogatott. A koncert és az Ausztria-Magyarország meccs második félideje is 19 órakor kezdődött. A Loyola Caféban volt egy nagy képernyős tv, ezen nézhettük meg a 2:0-ás magyar győzelemmel végződött meccs teljes második félidejét, amit a zenészek türelmesen kivártak, majd fergeteges örömzenét adtak: a Révész Richárd Latin Trió & Lili Garces.
Nem csoda, hogy a beszélgetés elhúzódott: a szokásos második félidei élő zene ezúttal elmaradt. Az est végén Gyuri köszönetet mondott mindenkinek, aki az elmúlt 15 évben bármilyen módon segítette a Háló Jazz Klubot. Zenével, írással, fényképezéssel, önkéntes munkával, médiamegjelenéssel, szervezéssel. Közülük a jelenlevőket és a díszvendégeket név szerint megnevezve szólította a színpadra és egy-egy alkalmi „15 éves a Háló Jazz Klub” címkével ellátott szekszárdi rozé borral lepte meg. Az este pezsgőzéssel, kötetlen beszélgetéssel és a szokásos csoportképkészítéssel fejeződött be.
Emlékeim szerint a 140 klubestből kb. 125-ön voltam jelen. Annak ellenére, hogy nincs semmiféle zenei végzettségem, meggyőződésem, hogy hónapról hónapra világszínvonalú előadókat hallhattam.
Melyek voltak a legnagyobb koncertélményeim? Nagyon nehéz kiemelni bárkit, de megpróbálom: mindjárt a második est (Joe Fritz és zenekara) annyira megfogott, hogy eldöntöttem, ide rendszeresen járni fogok. Különösen tetszett Tommy Vig és Oláh Kálmán közös fellépése, a Deseő Csaba szextett, valamint a Super-trió. Vukán György szólókoncertjét senki nem felejti el, aki ott volt. A 25 éves a Háló – 50. Háló Jazz Klub – 75 éves Deseő Csaba gálakoncerten ismét fellépett Illényi Katica, aki nemcsak hegedült, hanem egy szenzációs, igen ritkán hallható elektronikus hangszeren, tereminen is előadott néhány számot.
Gyuri igen ritkán lép fel, de ezen a koncerten szájtrombitált (a beszélgetés alatt egy videóbejátszásban is felelevenítették). Az énekesnők fellépései közül Micheller Myrtill első koncertje nyerte el legjobban tetszésemet, részben azért is, mert a kísérő zenekarával olyan jazzt játszott, amit már a Háló előtti múltamban is szerettem, részben pedig azért, mert Myrtill Beatlest is énekelt. A felsorolásból nem akarom kihagyni a capella jazz mestereit, a Jazzationt, Szalóky Béla és zenekara trombitásestjeit. A Kodály-trió koncertjére majdnem nem mentem el ‒ azért Kodályból mégse csináljanak bohócot! ‒ ekkor jöttem rá a jazz-zenészek nemcsak mindenre képesek, de mindent is tudnak. Ezek után nem csoda, hogy a Sárik-trió Beethoven koncertje után megvettem a koncert zenei anyagát tartalmazó CD-t. Soha, még egyetlen másodpercnyi hangfelvételt sem csináltam a Háló Jazz Klubban, de utólag nagyon bánom, hogy a Sárik-trió legutóbbi Bartók estjén azt, amit Sárik Péter a szünet utáni beszélgetésen Gyurinak elmondott jazzről, magyarságról, népzenéről, Bartókról, aki 1956-ig tiltva volt - nem vettem fel.
Margitfalvy György
Ez az írás a jazz.hu-n is megjelent >>
A Háló Jazz Klub eddigi fellépőinek listája, az első klubestek képei és videó felvételei és egy rövid statisztika elérhető a Háló honlapján, itt: https://halo.hu/862
Képek, rövid videók, visszakereshető események a Háló közösségi oldalán itt: https://www.facebook.com/halos4
Tizennégy helységből több mint nyolcvan személy vett részt szeptember 30-án, Tordán a Délvidéki Háló-találkozón. Tíz évvel ezelőtt volt az első, ez pedig a negyedik Háló-találkozó Tordán. A Háló a katolikus egyházhoz kötődő civil kezdeményezés, amely a kapcsolatok fontosságát hirdeti. A vezérmottója: találkozás, kapcsolat, közösség, ezért különböző találkozásokat szervez, ahol a résztvevők megosszák egymással gondolataikat, és tanúságot tehetnek életükről, ezzel segítik egymás lelki, szellemi és hitbeli növekedését. A különféle, általában kulturális programokban, a résztvevők közelebb kerülnek egymáshoz és lelki feltöltődéssel közelebb kerülnek Istenhez. A tordai találkozó fő mottója a Példabeszédekből való: „Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz”, lerövidítve Bízzál az Úrban. E témát egy világi és egy egyházi személy próbálta a résztvevők számára érthetővé, valóságszerűvé tenni. A vendégeket Korom Zsuzsanna, a tordai találkozó fő szervezője nyitotta meg, majd Mezei Zsuzsanna, mint a tordai egyházközség tanácsának tagja és a Tordaiak Klubjának az elnöke röviden bemutatta Tordát, valamit Halmai Tibor, a Délvidéki régió vezetője beszédében kihangsúlyozta a Háló-találkozók jelentőségét, szerepét a közösség építésében.
Az első előadó Dr. Burány Lehel a Zentai Kórház általános sebész szakorvosa, háromgyermekes apa, az orvos szemszögéből próbálta megközelíteni az Istenbe vetett bizalom kérdését. Az orvos gyakran találkozik olyan betegekkel, akiken a mai orvostudomány nem tud segíteni. Ilyen helyzetben az orvosra nehéz feladat hárul, segítenie kell a betegen az utolsó pillanatig. Az egyetemi évek alatt erre a feladatra is felkészítik a jövendőbeli orvosokat. A tankönyvek és az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint: Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya. Az orvos segít a testi jólét elérésében, a társadalomnak a feladata a szociális jólét biztosítása. A lelki jólétet az egyház, a vallás tanításai segíthetik. Ekkor kerül előtérbe az Istenbe vetett bizalom kérdése. Nehéz egy halálos betegséggel küzdő embernek eljutnia addig, hogy elfogadja betegséget. Az ilyen emberek öt fázison mennek keresztül. Az első a tagadás és az izoláció. Nem tudja elfogadni a betegségét. Ezt követi a harag, amikor felmerül benne a kérdés, miért éppen őt sújtja az élet egy ilyen betegséggel, haragban van a világgal, ha vallásos, az Istennel. Az alkudozás a következő fázis, amikor felmerül, hogy biztos nem jól állapították meg a betegséget, másik orvoshoz fordul, újabb kivizsgálásokhoz folyamodik a beteg. Amikor bebizonyosodott, hogy valóban olyan betegségben szenved, ami nem gyógyítható, akkor jön a depresszió. Sokan megrekednek ebben a fázisban, de ha sikerül kijutniuk, akkor következik be az elfogadás. Sokkal könnyebben megy azoknak, akik bíznak az Úrban és rá hagyatkoznak, hogy minden meghatározott céllal történik vele az életben. A betegeket látogató papok sokat segíthetnek az elkerülhetetlen elfogadásában, a lelki megnyugvás elérésében.
Ft. Masa Tamás tordai plébános a Katolikus lexikon definíciójával kezdte meg az előadását, miszerint „a bizalom a remény alapja, hit a másik fél jóindulatában. Akiben bízunk, arról szilárdan hisszük, hogy kész és tud is rajtunk segíteni, föltárt gyengeségünkkel nem fog visszaélni.” Bár az Istenben való bizalom kezdetben könnyűnek tűnhet, előfordulhat, hogy a nehéz életszakaszok próbára tesznek minket. A próba általában abból indul ki, hogy bízom-e Istenben az adott helyzetben, vagy sem. Három módja van annak, ahogy Istenben bízva megváltozik az életed, folytatta Masa atya: 1. A bizalom az Istentől való függést is tanítja – bár szabad választásunk van, nem azért lettünk teremtve, hogy függetlenek legyünk Istentől, mert ő sohasem hagy magunkra, nem kell a problémáinkat egyedül megoldanunk. 2. A bizalom biztonságérzetet nyújt – utadon teljesen nyugodtan járhatsz, tudva, hogy Ő törődik veled. 3. A bizalom segít, hogy békés kapcsolatot teremtsünk Vele – mennyivel könnyebb lesz annak az élete, ha átadja az Istennek azokat a dolgokat, amelyek a szívére nehezednek, és bízunk benne, rá hagyatkozunk, hogy megoldja őket. Az Istenben való bizalom tanulható. Nem bízhatunk valakiben, akit nem ismerünk, tehát meg kell ismernünk Őt, tanításait, igéjét. Minél jobban megtapasztaljuk irgalmát, hűségét, annál jobban bízunk benne. Magunkban, másokban nem bízhatunk annyira, mert mindannyian esendőek, korlátozottak vagyunk, sokszor rossz döntéseket hozunk, Istennél ez nem történik meg.
Az előadások után mind a két előadó kiragadott néhány gondolat, amelyeket a kiscsoportos beszélgetések alapját képezték.
A hat kiscsoportban mindenki elmondhatta véleményét, személyes tapasztalatát a témáról. Kötetlenül, felszabadultan beszélgettek egymással a résztvevők. Voltak olyanok, akik először vettek részt Háló találkozón, és megtapasztalhatták, milyen felemelő érzés olyan közösség tagjának lenni, akik hasonlóan gondolkodnak és éreznek.
A délelőtti programot egy kiadós ebéddel zárták a résztvevők. Ezután kívánság szerint néhányan ellátogattak a falu tajházába, amit tavaly nyitott meg a Tordaiak Klubja.
Délután a templomban volt a művelődési műsor, amelyen a fiatalok mutatkoztak be. Rác Kornélia, Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem című versét szavalta, majd a tordai Kincsünk leánykórus moholi dalokkal mutatkozott be. Ezután Tereza és Fodor Marianna kalotaszegi dalokat adtak elő. Kovács Andrea egy Vass Albert idézettel zárta az összeállítást.
Csíkos Alexander, Detári Apollóni elektromos orgona kíséretével, trombitán az Áve Máriával fokozta a hangulatot. A trombitából kicsalt hangok ámulatba ejtették a hallgatóságot. A Detári család tagjai gitáros és taizé-i énekekkel zárták a műsort. A hallgatóság kitörő tapssal jutalmazta a fellépőket.
Az egész napos Háló-találkozó szentmisével zárult, amelyet a helybeli plébános Ft. Masa Tamás és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán szolgáltatták. A templom újra hangolt orgonáján Détári Apollónia biztosította a zenei szolgálatot.
A résztvevők nagy megelégedéssel nyugtázták, hogy a tordaiak kitűnő házigazdák voltak, és ők hasznosan és kellemesen töltötték el ezt a napsugaras őszi szombatot.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Mezei Zusza
Mezei Zsuzsa írása és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Helyszín: Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
A Belvárosi Művészeti Napok és az Ars Sacra Fesztivál programjai ingyenesek!
Adományokat köszönettel elfogadunk.
Fesztivál programjaink az ARS SACRA FESZTIVÁL honlapján is elérhetők részletes ismertetővel egy kattintással.
Az Albinoni Kamarazenekar szeptember 17.-i koncertjének részletes programja >>
Kommandón, festői környezetben és nagyon jó körülmények között szervezték meg szeptember 8–10. között az erdélyi Háló-találkozót Csobot-Györgydeák Szabolcs vezetésével Szorongás – figyelmeztető jelzés vagy rabság témával, „Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok” (1Pét5,7) mottóval. Az Erdély több szegletéből érkezett hetven résztvevő között hét gyermek és nyolc tinédzser is volt.
A találkozón sor került kiscsoportos beszélgetésekre, közös szentmisére – amelyet szombaton Ilyés Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa mutatott be –, voltak közbenjáró imák, séta a gyönyörű környezetben, sportlehetőség várta a fiatalokat és a már régebb óta fiatalokat, esténként pedig lelki és szórakoztató programok, kötetlen beszélgetések zajlottak.
A Kommando Camp házigazdája, Gáj Nándor lélekmelegítővel fogadta a vendégeket, majd később kitűnő szakácsnak bizonyult az esti grillezés alkalmával. Sétán mutatta be a település érdekességeit, a régi kisvasút nyomait, s számos érdekességet mesélt a település múltjáról és jelenéről. De részt vett a kiscsoportos beszélgetéseken is, ötleteivel előbbre lendítve a jövőre vonatkozó tervezéseket. Hajdu Laura és András rapid randi játékkal segítette a résztvevőket, hogy egymásról több mindent megtudhassanak és feloldják az érkezés körüli feszültségeket. Az elcsendesedést imával a gyergyószentmiklósi Molnár Margit segítette, akire mindannyian felnéznek, mivel időskora ellenére számos lelkiségben aktívan tevékenykedik, és nagy természetbarát, EKE-tagként korát meghazudtoló lendülettel járja a hegyeket-völgyeket. A pénteki nap szabad találkozásokkal, Hangolóval és más társasjátékokkal ért véget.
A találkozót másnap reggel a négygyermekes, Sepsimagyaróson és Sepsiszentgyörgyön élő Parajdi Margit tornával indította, majd a sepsiszentgyörgyi Aczél Cecília reggeli imával folytatta. Meghívott szakember segített megérteni és feldolgozni a nehéz témát, mely mindennapi életünk része: Cosma István pszichológus, családterapeuta interaktív előadásában hangsúlyozta, fontos a cselekvés, nem szabad beletörődni, hogy a szorongás rabjaivá váljunk. A figyelmeztető jelzéseket észrevéve, ha nem tudunk kilépni belőle, forduljunk szakemberhez.
A Háló-találkozók egyik legjobban kedvelt eseménye a kiscsoportos beszélgetés, ahol védett környezetben, bizalmi légkörben mindenki elmondhatja gondolatait, meglátásait, tapasztalatait az adott témával kapcsolatosan. Így sok gyógyulás történhet, miként történt is. Erről tettek tanúságot a könnyek és a nevetések.
Molnár Margit: „Kiscsoportom és több társam egyöntetű véleménye, hogy minden jó volt. Jó körülmények között, szép környezetben, lélekhez-szívhez szóló szentmise és prédikáció, tartalmas program, élénkítő és vidámító játékok, imák, nagyszerű előadás, remek kiscsoportom, sétás ismerkedés a helységgel… Jó emberekkel, jó időben, jó helyen voltam. Kedvemre való, egygusztusú emberek társaságában mindig jól érzem magam a Hálóban. Mostani találkozónkon is ajándékként fogadtam a népes gyermeksereget, tiniket és fiatalokat. Nehezebb kérdés a Hogyan tovább? Mert feltétlenül szükséges a folytatás. Újfajta életvitel kezd kialakulni, és ehhez szemüvegcsere szükséges. Nem hiába került napirendre a műhelymunkán a pénz és az emberi-személyiségi minőségek kapcsolata. Kell-e pénz ahhoz, hogy jó és szellemileg-lelkileg-tudatilag képzett emberré növekedjünk? Az első válasz zsigerből jött: nem! De jobban belegondolva, bizony igen! A legtiszteletreméltóbb szentjeinknek is lakni, létezni, elég jól élni stb. kellett ahhoz, hogy megvalósíthassák önmagukat és segíthessenek másokat. Be kell építenünk a módszereinkbe és személyiségünkbe is az igét: »kérjetek és megadatik«, kopogtassatok. Biztonságot adjon a tudat, hogy jó dologra kérünk segítséget a többletből. Nehéz nekem, mert még segítséget sem tudok kérni erős szorongás nélkül, hogyan kívánjak bármit is a többletből? Egyetlen mankóm az, hogy közösségért tenném. Kiscsoportom szeretné, hogy induljanak férfiaknak szóló programok, ahol a fiúgyermekek tanulhassanak a férfiaktól… és párhuzamosan persze női program is legyen. Kívánjuk, hogy játékok mindig legyenek, még karaoke is. Továbbá indulhatna Háló-iskola. Mindenki tud valamit, és itt alkalma lenne továbbadni, akár online is, hasonlóan az imaórához. Szeretnénk, hogy legyen téma a konfliktusmegoldás, főleg a fiataloknak, de mindenkinek jól jöhet. Hálát adok Istennek, és köszönöm minden szervezőnek és segítségnek, hogy életemhez tartozik a Háló.”
A délutáni műhelymunkát Kerekes István János (becenevén Mókus) szervezetfejlesztő, tréner vezette. Nagy empátiával, odafigyeléssel vezette rá a hetvenfős csoportot a pénzhez való helyes viszonyuláshoz, a Hálóban megtalálható értékekre és az ezek közti összefüggésekre. A gyerekekkel és ifikkel a gyergyószentmiklósi Szabó Enikő „gyermekfelügyelő”, a tábor egyik szervezője foglalkozik évek óta, aki empatikus ráfigyeléssel, hozzáértéssel készül mindig lefoglalni a fiatalságot, amíg a szülők más helyen előadásokkal, kiscsoportokban vagy szabad beszélgetésekben töltődnek. Férjével, Szabó Lóránttal együtt az erdélyi Háló alapembereinek számítanak.
A szombat este fergeteges karaokepartival ért véget, amelyen teljesen felszabadult a társaság. A karaoke japán vegyülékszó, jelentése: „üres zenekar” (az oke az angol orchestra, ókeszutora rövidülése). Lényege, hogy egy zeneszámot az eredeti előadó helyett valaki más énekel. Öröm volt látni, ahogy a szorongás, szomorúság átalakul, együtt bulizik idős és fiatal. Jutalomként, ráadásként a Gelencén élő Ilyés Anita és férje, László által készített ropogós kürtőskalácsot kaptak.
A csíkszeredai Adorján Teréz számára ez a találkozó egy újabb felemelkedést és ajándékot jelentett. „Felemelkedés fizikailag a hegyre, még közelebb lenni az Istenhez, felemelkedés lélekben a találkozások, beszélgetések által. Ajándék, hogy eljuthattunk erre a csodás helyre, csodás emberekkel találkozni és lelkileg gazdagodva újból hazatérni, hogy egy következő útra legyen, ahonnan elindulni és további fizikai/lelki találkozásokban részt venni. Hála és áldás mindenkire!”
Parajdi Margit így élte meg a találkozót: „Az erdélyi, ezen belül a székely emberekről köztudott, hogy a jól bevált utakon járnak. Nehezen megy számukra a változtatás. De vannak mégis, akik képesek a megújulásra. Néhányan közülük eljöttek az erdélyi Háló-találkozóra is. Úgy éreztem, ha mi itt, a Kárpát-kanyarulatban képesek voltunk nevetni a hagyományos családi rendszerben felismert negatív mintákon, értékét felfedezni a pozitívumainak is, tudatosítva ezek jó és rossz hozadékait, akkor életképes, fejlődőképes nemzet vagyunk. Ha nyitottak tudtunk lenni a változásra, akkor hiszem, hogy jó hely a Háló közösség, ahol tanulhatunk egymástól, egymásról. Fejlődhetünk testi-lelki és mentális egészségünket illetően. Egy olyan találkozón vehettem részt, amelyre sokáig szívesen, örömmel emlékezem vissza, az újabb kínálkozó lehetőségekre várva. Hálás köszönet a szervezésért. Nemcsak a csodaszép helyért, jó emberekért, megélésekért, játékért (méta közösen a gyerekekkel), a kacagásért (karaoke éjjelig), a tornáért, az önismeretért, a tanulásért, a lelkigyakorlatért és imáért. Csodaszép, színes füzér. Ki-ki nyakláncára annyit fűzött, amennyit szeretett volna vagy épp megengedhetett magának.”
A brassói magyar szórványból érkező családok mindig értékes gyöngyszemei a Háló-találkozóknak. Magyari Gyöngyvér és férje, Levente az egyik legrégebbi hálósok, lányukkal, Tímeával együtt, aki az ificsoport erdélyi vezetője. A Kató család, Csaba és Katalin később csatlakoztak gyerekeikkel, Hunorral és Szabolccsal Négyfaluból, majd Katalin édesanyja sem akart lemaradni tőlük. Ragyogó szemmel, feltöltődve ment haza, hiszen a karaokepartin nemcsak énekelt, hanem táncolt is egy középkorú hölggyel. Ők a legszebb példái annak, hogy a Hálóban három generáció együtt is jól érezheti magát.
Tudósítás a kisasszonynapi zarándoklatról, ahova egy lelkes csapattal biciklivel érkeztünk.
