Józsa Zsuzsa beszámolója sok képpel a romkat.ro-n >>
Kárpátaljai hálósok képei a fb-n >>
Írások, és Halmai Tibor fotói a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Írás és képek a Bács-Kiskun vármegyei hírportálon >>
A tábor utolsó napján került sor a Kárpát-medence minden szegletéből hozott hozzávalók összegyúrására, amelyből péntek estére elkészült a Hálói Kárpát-medencei kenyere, amit Serfőző Levente atya a miséje után áldott meg
A táborban elhangzott előadások az alábbi linkeken keresztül elérhetők
Jávorka Lajos az elismerő szavakról, mint szeretetnyelvről >>
Mike Ervin a minőségi időről, mint szeretetnyelvről >>
Felföldi László az ajándékozásól, mint szeretetnyelvről >>
Hortobágyi Cirill a szívességekről, mint szeretetnyelvről >>
Dr.Uzsalyiné Pécsi Rita a szívességről, mint szeretetnyelvről >>
Serfőző Levente a testi érintésről, mint szeretetnyelvről >>
Az első hálós szentmisés Mike Ervin pappá szentelése >>
A tábor meghívója, jelentkezés >>
Délvidéki hálós barátaink, valamint Somodi Nándi beszámolói élményeikről, és még néhány kép
Néhány hálós testvérrel mi is részt vettünk 2023-ban a Ferbit-en. A Mária úton haladva Máriapócstól – Csíksomlyóig mintegy 500 km-en tekerve közösségben zarándokoltunk. Az alábbiakban, pedig a Konrád Csongor személyes jellegű beszámolóját olvashatjátok.
(A) Jó úton lenni!...
2023-ban 16. alkalommal ért célba a FerBiT – a ferences biciklis túra. A Mária úton haladva Máriapócstól – Csíksomlyóig mintegy 500 km-en tekerve zarándokolt 50 biciklis.
Ismerősökből, idegenekből társak, barátok, zarándoktársak, majd igazi közösség lettek, akik külön-külön de mégis együtt, egyazon úton és cél felé, ki-ki a saját tempójával haladtak segítve, bátorítva és ösztönözte egymást. Ahogy nőtt a megtett kilométerek száma, úgy csökkentek a terhek és a gondok, és úgy erősödtek a kapcsolatok, mind társainkkal, mind a Jóistennel. A napi elmélkedések, a szentmisék, az út csendje, nem utolsó sorban a gyönyörű táj és legfőképpen a kialakult közösség ebben mind nagy segítséget nyújtottak.
A bicikli „túra” nem a megtett kilométerekről vagy akár a mielőbbi célba érkezésről (versenyről) szólt, hanem az útról, a zarándoklatról, a közösségről a Jóistennel és embertársainkkal. Jó úton lenni! Közösségben pedig a kerekek is könnyebben gurulnak.
Kulcsfontosságú volt számunkra, hogy a zarándoklat, Zarándoklat legyen, és ne arról szóljon, hogy beülünk az autóba/buszba és néhány órán belül megérkezzünk, hanem legyen ideje a lelkünknek utolérni bennünket, és mint egyén tegyek is azért, hogy tartalommal, közösségi érzéssel teljen meg a zarándoklatom.
Az út során találkoztunk megannyi kihívással és nehézséggel, de ezekre nem akadályként tekintettünk, hanem megerősítettek célunkban. Ahogy az egyik zarándoktársunk fogalmazott egy nehéz nap után „az élet is pont ilyen” (reggel vihar után indulva, gyönyörű napkeltében/közösségben tekerve, hegyeken és völgyeken keresztül és ennek jó részét esőben - de szerencsére nem viharban -, több mint 100 kilométeren keresztül, napközben szerény étkezéssel, de annál kiadósabb vacsorával) és mégis hálás szívvel tudtunk köszönetet mondani azért a napért
6 nap után célba érve az esemény zárásaként hálát adtunk a csíksomlyói nyeregben és találkoztunk zarándoktársakkal, biciklisekkel és motorosokkal a III. Székelyföldi kerékpáros találkozón.
Jövőre pedig hasonló időpontban szeretettel várjuk a zarándokolni vágyókat, és nem kell megrettenni a sok kilométertől, mivel, akár majd 70 évesen és városi biciklivel is nyugodtan célba értünk, és végül szinte észrevétlenül elfogytak a kilométerek.
A 2023. július 15-i hálós gyalogos, bringás, traktoros zarándoklatra mintegy 90 résztvevő jelentkezett, Délvidék 12 helységéből és az Anyaországból. A nagy érdeklődés még a törökbecsei szervező csapatot is meglepte, akiket Micsik Béla bogozónk vezetett. A zarándokhely vonzóereje, a zarándoklás lelki élménye és a történész érdekesnek ígérkező előadása vonzott a közösségbe vágyó zarándokokat.
A törökbecsei Szent Klára plébánián gyülekeztünk, majd mindannyian a kijelölt parkolóig utaztunk, onnan pedig a gyalogosok a célig imádkozva, elmélkedve tették meg a mintegy öt kilométeres utat a rekkenő hőségben, felajánlva fáradalmaikat, a szülőföldön való megmaradásunkért és közösségeink gyarapodásáért. Akik nem tudtak gyalogolni, traktoros pótkocsikra szálltak. A bringások Beodráról egyenesen a Pusztatemplomhoz érkeztek. A romtemplom hűs falainak árnyékában, rövid pihenés után hálaadó szentmisét celebrált Dr. Sc. Horváth László bácsföldvári plébános, Ft. Vreckó Ferenc zentai plébános és Ft. Halmai János törökbecsei atya részvételével. Érdekfeszítő szentbeszédében László atya éberségre, Krisztus követésére és imára buzdított, amely egyetlen megoldás lehet a mai modern világ kihívásaival szemben. A lelki töltekezés után jólesett a természetben elfogyasztott testi felfrissülés és agapé.
A délutáni programban Dr. Csömöre Zoltán történelemtanár és régész érdekes előadását hallhattuk az Aracsi Pusztatemplom építésének történelméről valamint a tatárok és törökök rombolásáról a térségben. A beszámolójában kitért még a Pusztatemplom természeti övezetének vízrajzi változásaira az elmúlt évezred folyamán, amelyek befolyásolták a táj elnéptelenedését. Az érdeklődők az előadást követően kérdéseikkel ostromolták a régészt. A gyerekek ez idő alatt íjászkodtak, néhányan pihentek, majd rácsodálkoztak a teremtett világ szépségeire. Élvezték a madarak énekét, vizsgálták egy megjelenő méhraj letelepedését a romtemplom falain és elképzelték, hogy milyen lehetett a múlt idők lakónak élete ezen a szent helyen.
Ezután kötetlenül beszélgettünk és tervezgettünk. Latolgattuk a Kárpát-medencei nyári családos Háló táborba való utazásunkat, amelyet Magyarországon Ágota Falván szervez a Háló mozgalom augusztus közepén. Hazafelé mindannyian traktoros pótkocsira ültünk. Szemünkkel sokáig fürkésztük a Pusztatemplom termőföldek fölé tornyosuló romos falait, amelyek jövőre is visszavárnak.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Halmai Ágnes
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Bihar megyei Nagykágya adott otthont a 31. hálós Szentjánosbogár tábornak július 11. és 15. között. A rendezvény mottója a ,,Nagyon jó mindaz, amit alkotott” volt.
A rendezvény szentmisével kezdődött, melyet Bakos Gábor mutatott be, majd csoportokat alakítottak ki, és rajtolt az énekes, táncos, játékos ismerkedés. A csapatnevek kiötlése után elkészültek az indulók és a zászlók. Első nap az ebédet csapatok közötti sportvetélkedőn lehetett lemozogni. Ezt a napot a szervezők szerint sok nevetés, még több mozgás, meleg és locsolkodás jellemezte.
A tábor második napját, szerdát reggeli tornával kezdték, aztán újabb játékokat játszottak az előző nap kialakított csoportokban. Ezen a napon Blaga Antooniu mutatott be szentmisét, majd ebéd után különböző kézműves foglalkozásokon vettek részt a gyerekek. Volt batikolás (ruhafestés), gyertyaöntés, képeslap készítés, gyöngyfűzés, gipszformát lehetett önteni, majd kifesteni, de kavicsra is festhettek, akiknek nem volt kedvük formát önteni. Készültek még színesebbnél színesebb hajfonatok, arc- és testfestés is volt, igazán színes délutánban volt részük a táborozóknak!
A harmadik nap a kirándulásé és a strandolásé volt. A délelőtti kiscsoportos foglalkozások után szabadtéri szentmise következett, melyet Pék Sándor mutatott be. Ebéd után indultak a hegyközszentmiklósi strandra, ahol nagy pancsolás vette kezdetét, de még itt sem fáradtak ki a gyerekek, hisz este még a legtöbben részt vettek a fociban, métában.
A negyedik napon volt reggeli csendesség, vihar, újabb napsütés, akadálypálya, méta, és még tábortűz is. Az időjárás viszontagságai nem borították fel a programot, és minden terv megvalósult, így ezen a napon is délelőtt voltak a csoportos játékok, beszélgetések. Délben Blaga Antoniu celebrált szentmisét. Ebéd után pedig indult az akadálypálya, ahol a csoportvezetők alkotta állomásokon kellett kiállni a próbákat: volt, ahol történetet kellett kitalálni, máshol az elrejtett kincseket megkeresni, bekötött szemmel egymást etetni, ,,mocsáron” átjutni egymást némán segítve, és még sok egyéb. Homokvárépítésre és énektanulásra és a vacsora utáni sportra is maradt még idő és energia. A nap fénypontja mégis az esti tábortűz volt, ahol bár eleredt az eső, a szobák erkélyeiről kényelmesen nézhettük, énekelhettünk, táncolhattunk az utolsó tábori estén. A tábori hagyományokhoz híven lámpaoltás után, a csoportvezetői megbeszélés végeztével köszöntöttük már csoportvezetői körünkben azt a néhány bátor önkéntest, akik a hét folyamán a csoportvezetés fortélyaival ismerkedtek és készültek, hogy a következő táborokban már ők is szeretettel vigyázzák és terelgessék a kisebb gyerkőcöket.
A táborzárás napján először a csoportjaikban búcsúztak a gyerekek, majd együtt vonultunk a sportterembe, ahol sor került a táboros pólók átadására. Legkisebbtől legnagyobbig, legújabb kisbogártól a legrégebbi bogarakig – egymást ajándékozták meg. A záró szentmise után következett a vetélkedők kiértékelése, a díjkiosztó, ahol minden csapat jutalomban., Különleges szépséget kölcsönzött a zárásnak, hogy Tóth Attila, Csucsi, régi bogártáboros családtag plébános látogatta meg a közösséget.
2023. július 1-én, Zentán találkoztak újra a délvidéki hálósok. A mintegy 90 résztvevő a Délvidék 18 helységéből érkezett. A Háló találkozót a helyi bogozók szervezték a Zentán működő lelkiségi mozgalmak és kisközösségek vezetőivel karöltve. A szervezéshez nagy segítséget nyújtott msgr. Nagy József, a zentai Kis Szent Teréz plébánia plébánosa, aki a lelkiségi mozgalmak nagy támogatója.
Zenei áhítattal kísért szentségimádással kezdődött a rendezvény, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános vezetett.
A találkozó indító gondolatait Nagy Jóska atyától hallhattuk. Ő a katolikus egyház keretén belül működő lelkiségi mozgalmak és kisközösségek, közöttük a Háló mozgalom megalakulásáról beszélt. A múlt században a Szentlélek indíttatására alakultak meg ezek a mozgalmak – mondta az atya, amelyek között van a Háló mozgalom is. A kilencvenes évek elején, Magyarországon a rendszerváltás előtt, a titokban működő lelkiségek-mozgalmak összekapcsolása, megismerése céljából indult útjára a Háló mozgalom, amely a Délvidékre is hamarosan átterjedt. Küldetése, hogy hordozza az egységet, mindenkit elfogadjon, aki a Krisztusi utat választja, és akiben a Szentlélek működik.
Ezután három lelkiségi mozgalom mutatkozott be és osztotta meg tanúságtételeit. A Karizmatikus közösség, a Kamiliánus családok közössége és a Virágzó kert közösség. Mind-mind értékes, a Szentlélek által sugallt, egyedi feladatokat vállal a rászorultak testi-lelki felkarolásában.
Ezután Baráth László, nyugalmazott klarinét tanár, tárogató művész mutatta be a magyar lélek hangszerét, amelyen kuruc dalokat és megzenésített Petőfi verseket adott elő.
A hangulatos közjáték után még három mozgalom tevékenységét ismerhettünk meg: a Fokoláré mozgalomét, az Emmánuel közösségét és a Házas Hétvége lelkiségi mozgalomét. A kiscsoportos beszélgetéseket a délutáni programban a Zentai Evangéliumi Egyház Dicsőítő zenekarának fellépése követte. A Zentai Háló-találkozó hálaadó szentmisével zárult, Ft. Vreckó Ferenc atya celebrálásával.
Lelkileg megerősödve, új lendülettel indultunk haza, hogy tovább folytassuk lelkiségi mozgalmainkban, plébániaközösségeinkben vállalt küldetésünket az egység jegyében.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Halmai Ágnes
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
„Nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31) mottóval szervezte meg június 26. és 27. között az idei napközis táborát a Partiumi Háló Egyesület.
„Egyre nagyobb kihívás évről-évre megtalálni a ránk bízott gyerekek számára a megfelelő témát. Közös célunk, hogy az együtt töltött napok során mindenki olyan élményekkel gazdagodjon, amelyek a hétköznapokba visszatérve segítenek nekik megélni a keresztény értékeket. Ezért fontos, hogy miről és hogyan beszélgetünk velük. Idén egyfajta érzékenyítésre adott lehetőséget a választott mottó. Arra törekedtünk, hogy a felgyorsult, információsokasággal rendelkező világban megadassék a gyerekeknek, hogy megálljanak egy kicsit, és rácsodálkozzanak a minket körülvevő világra, saját magukra, embertársaikra”, magyarázta érdeklődésünkre válaszolva Konrád Csongor főszervező. Szerinte ugyanis nem lehet elégszer felismerni a teremtett világ csodáit. Ha pedig felismerjük, rácsodálkozunk, akkor elkezdjük magunkénak érezni, s ezáltal nő a felelősségérzetünk is, vagyis szeretnénk megőrizni és vigyázni rá. „Egyre több kezdeményezéssel találkozhatnak a gyerekek a környezetvédelem kapcsán, ami nagyon jó. Ha egy kicsit is megértenek (megértünk) valamit abból, hogy ez tulajdonképpen együttműködés a Jóistennel, akkor nyert ügyünk van. Bízhatunk benne, hogy 10 év múlva ők is hasonlóan fontosnak tartják a teremtésvédelmet. A lényeg, hogy legyen idő megérteni: Isten hív minket, hogy kapcsolódjunk be ilyen módon is a teremtett világ alkotói tevékenységébe”, fogalmazott.
Június 26-án, hétfőn kezdődött az idei napközis tábor. A sok csillogó szempár egyszerre tükrözött izgatottságot, lelkesedést, kíváncsiságot és örömöt is, hisz voltak, akik először jöttek a táborba, de néhányan már visszajáró táborozó is akadt. Öt kiscsoportra oszlott a közel 50 gyermek, és egy kis játékos ismerkedés után együtt vonultak a székesegyház kápolnájába a nyitómisére, melyet Kovács F. Zsolt atya mutatott be. A délután fénypontja a sportvetélkedő volt, ahova a csapatok már zászlóval, csapatkiáltással érkeztek megmérkőzni egymással. Szurkolástól és kacagástól volt hangos a Szent László Líceum sportterme. Kedden kirándulni mentek a Püspökfürdőn található kráterhez. Felsétáltak a kilátóba, az erdészháznál ebédeltek, majd a hullámfürdőben pancsoltak egy nagyot.
Szerda a csoportos tevékenységek napja volt, játék, beszélgetéssel. A teremtés történetéről hallhattak a gyermekek a foglalkozások során, majd Pék Sándor esperes a jó fa jó gyümölcséről és a rossz fa rossz gyümölcséről prédikált. Csütörtökön akadályversenyek zajlottak a Petőfi-parkban, péntek délelőtt pedig kézműves-foglalkozások a Szent László Líceumban, melynek a kápolnájában tartott szentmisével „zárta kapuit” a tábor.
Ciucur Losonczi Antonius
Írás és képek az erdon.ro hírportálon >>
Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;
reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet,
tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.
Tetteid, Uram, örömmel töltenek el,
Kezed művein ujjongok:
Mily fönségesek a tetteid, Uram,
s gondolataid nem lehet kifürkészni! Zsolt. 92, 2-6
Szentjobbra utaztunk, Nagyvárad szomszédságába, férjemmel és gyerekeinkkel, 2023. június 16-án, ahol a lelkes szervezők egy örömteli, rugalmas, testet-lelket felüdítő két napos programmal és nagy szeretettel vártak, fogadtak.
A hétvége apropója a fiatal felnőttek második Kárpát-medencei találkozója volt, ahol szívünkbe engedhettük Anselm Grün szavait: „Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud.” Nagyon megszólított a találkozó mottója, programja, szívünkben legelső pillanattól ott volt az igen, de úgy látszott alakulni a hétköznapjaink forgataga, hogy nem tudunk részt venni ezen a találkozón. Végül a Jóisten kegyelméből és sok jóindulatú ember jóakaratából ott lehettünk Szentjobbon.
Erdélyből öt család, míg Felvidékről, Magyarországról és Partiumból egy-egy család, és néhány egyedülálló fiatal vett részt.
Pénteken a finom vacsora után Taizé-s imával, énekekkel csendesedtünk el, majd kötetlen beszélgetésekre, társasjátékozásra is sort keríthettünk.
Hálás vagyok a szombati tanításért, melyet Orosz István atyától hallhattunk ”Türelem és hála” témában. Szívemben hordozom és bízom benne a növekedést is megtapasztalhatom ezen gondolatok fényében: „a türelem annak az erénye aki úton van, a türelem annak a tulajdonsága, aki párbeszédet tud folytatni a saját korlátaival, a bűnbánat Szentsége, az erős emberek Szentsége, a próbatételt nem lehet ki spórolni az életből, Assisi Szt.Ferenc a szenvedést is hálával tudja kérni, azért vagyunk házasok, hogy egymást segítsük az üdvösségre vezető úton.” Mindezen gondolatok figyelme alatt kedves és szorgos kezek segítségével gyerekeink is tartalmasan időt tölthettek saját korosztályukkal.
Szombat délután Konrád Katalin segítségével evezhettünk a mélyre, ahol Kett módszerrel mélyen érintve tapasztalhattam, hogy a viharban ott vagyok- e Jézus lábainál? Tudom – e kérni az Úr Jézus elcsendesítő erejét? Hiszem – e győzelmét a vihar felett?
Volt lehetőség a felejthetetlen szülő-gyerek focizásra és a finom vacsora után tábortűz mellett a személyes találkozásokra, jó beszélgetésekre is.
Vasárnapi reggelünk is közös imával kezdődött, majd reggeli után kis séta keretében megismerhettük Szentjobb történetét. A záró szentmisén szívünkben és szavainkkal felajánlva közösen kértük Magyarország, Kárpátalja, Délvidék, Felvidék, Partium és Erdélyi testvéreinkre is a Jóisten oltalmazó szeretetét, a békét.
Különös üzenet számomra, hogy Jézus Szent Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve ünnepén, a mi szívünket- lelkünket is simogató ajándékot is kaphattunk az ifj. Schön házaspártól, melyben többek között egy karkötő is volt az ICXC NIKA felirattal, melynek jelentése: Jézus Krisztus győz!
Kívánom és kérem veletek együtt, hogy megtapasztaljuk Jézus Krisztus győzelmét személyes, családi és Kárpát-medencei Hálós közösségünkben!
A Jóisten áldása, gondviselése legyen a szervező Konrád és Schön házaspárok életén és a mi életünkön is!
Csobot Gy. Adél
2023. június 10-én szervezték meg az önkéntesek Márki Ibolya bogozónk vezetésével az első padéi Háló-találkozót „Kérjetek és adjatok hálát az Úrnak mottóval”. A mintegy kilencven résztvevő érkezett Délvidék 17 helységéből.
A találkozó szentmisével kezdődött a Havas Boldogasszony plébániatemplomban, amelyet Ft. Hajdu Sándor padéi plébános celebrált. A kántori szolgálatot Jenován Flórián vállalta és a padéi énekesek mellett Csuzdi Eszter szóló énekes tette még szívhez szólóbbá a szentmisét.
A programok többi részének a Takáts Rafael Magyar Kultúrkör adott otthont. A Háló Mozgalom rövid bemutatása után meghívott előadónk Ft. Világos Miklós moholi plébános tartotta meg gondolatébresztő előadását „Erényes élet a XXI. században?” címmel. Miklós atya rámutatott arra, hogy a régmúlt századokban, mint például Szent Antal korában is nehéz volt erényes életet élni. Ez csak úgy lehetséges ma a XXI. században is, ha elmélyítjük hitünket, vagyis istenkapcsolatunkat. Ennek következménye lesz erényes életünk, amelyért következetesen és kitartóan kell küzdenünk, Szent Antal közbenjárását kérve. Az Úr lelkünket, mint a csiszolatlan gyémántot csiszolgatja nap mint nap, különböző megpróbáltatásokkal, nehézségekkel és betegségekkel. Fontos, hogy elfogadjuk és fel tudjuk ismerni később Isten akaratát egy-egy nehézség elmúlása után – mondta Miklós atya.
Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte a témához kapcsolódó mély, személyes megosztásokkal.
Délután a Takáts Rafael Magyar Kultúrkör tevékenységéről hallhattunk Komáromi Róberttől, az egyesület elnökétől. Ezután a szakosztályok bemutatkozásával fejeződött be a gazdag kultúrprogram és egyben a találkozó is, amely mély nyomot hagyott a résztvevők lelkében ösztönözve bennünket arra, hogy erényes életre törekedve szeretetkapcsolatainkat tovább ápoljuk.
A rendezvény megvalósulását a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatta.
Halmai Ágnes
Külhoni magyar ismerőseink, barátaink felhívására buzdít a Háló mozgalom:
Összetartozunk, számon tartalak, felhívlak!
103 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?
A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!
Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket.
A határtalan szeretet hangján fonjuk be a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat és nemzettársainkat.
Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!
"...míg magyar szóra magyar szó felel!"
Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon itt csatlakozhat: https://fb.me/e/tCzjjTbj
Hívj meg és hívj fel másokat - továbbküldéssel és megosztásokkal Te is segíts, hogy a Háló üzenete minél több emberhez eljusson!
Nagy örömmel vesszünk minden megosztást, meghívást, a sajtóban való híradást,
valamint civil szervezetek csatlakozását, együttműködését (ezek nevét közzétesszük)
Várjuk a visszajelzéseket, élményeket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. drótposta címen, vagy a fenti esemény megjegyzés rovatában.
A katolikus Háló mozgalom 34 éve épít határokon átívelő, magyar-magyar közösségi kapcsolatokat a Kárpát-medencében, ökumenikus szellemiségben. https://halo.hu
Kezdeményezésünkben együttműködő partnerünk a Charta XXI. Egyesület, amely több éve szorgalmazza, hogy különösen a békediktátum aláírásának évfordulóján nyújtsunk kezet azon nemzettársaiknak, akiktől államhatár választ el. Fél éve indult a Fogadj szívedbe egy települést mozgalom amelyhez már több mint ezren csatlakoztak, és reményeink szerint erősíti a határokon átívelő ismereteket és kapcsolatokat.
Csatlakozó szervezetek:
2011.06.04. A délvidéki Háló sátora Adán, az "Örvendj népem" keresztény fesztiválon
Médiamegjelenés (2022)
Előző évi felhívásaink és médiamegjelenéseink itt megtekinthetők: 2022, 2021, 2020, 2019, 2018
Pannon TV Hitünk c. műsora
Vajdasági RTV riportja
Pannon TV riportja
Beszámoló a Pannon TV honlapján >>
Az Ő képmására lettünk teremtve
2023. április 15-én, Temerinben, Délvidéki Ifjúsági Háló-találkozót szerveztek a délvidéki hálós ifi bogozók, amelyre ötvenhárman érkeztek, Vajdaság különböző helységeiből, de jöttek a Partiumból és a magyarországi előadóval ketten Magyarországról és Kárpátaljáról. A jól sikerült találkozóról két élménybeszámoló is érkezett.
Délvidéki Ifjúsági Háló-találkozó Temerin
Nagy izgalommal szálltam be reggel a kombiba április 15-én. Tudtam, hogy egy olyan eseményre visz majd a jármű, ami eddig kivétel nélkül mindig nagy hatással volt rám.
Már maga az utazás remek hangulatban telt. Mikor megérkeztünk Temerinbe szerető és tárt karok fogadtak minket. Hihetetlenül jó érzés volt találkozni a rég nem látott hálós barátaimmal, és ott folytatni a beszélgetést, ahol az utóbbi eseményen abbahagytuk. Az első programunk egy ismerkedős játék volt, ami közben rengeteget nevettünk, és igyekeztük megjegyezni a számunkra ismeretlen személyek nevét.
Ezt követte Orosz István atya előadása az önértékelésről. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy igen sok bölcsességet hallhattunk tőle, számos dologra felnyitotta a szemünket, és természetesen a nevetés sem maradt el. Az előadásának témáját ezután kiscsoportokban átbeszéltük. Jó volt hallani a társaim véleményét, és hálás vagyok értük, amiért megnyíltak, és azért is, amiért meghallgattak engem.
A kiscsoportos beszélgetést egy kiadós ebéd követte. A közös ima után együtt elfogyasztottuk a finom fogásokat. A nap további részében műhelymunkákon vehettünk rész. Én Szöllősi Róbert előadására jelentkeztem, ami arról szólt, hogy hogyan látjuk magunkat, másokat és egymást. Nem bántam meg, hogy ide iratkoztam fel, hiszen nagyon tetszett a téma, és az, ahogyan az előadó kifejtette. Számos új információval gazdagodhattam. A barátaimtól hallottam, hogy ehhez hasonlóan a többi műhelymunka is fantasztikus volt. Azok közül az egyiket Micsik Béla tartotta az asszertív kommunikációról, a másikat pedig Kovács Csaba és Kovács Hargita arról, hogy hogyan őrizzük meg értékeinket a házasságban.
A következő program közös játék volt. Leginkább stratégiai és csapatösszerázó. A közösség ismét jókat szórakozott, és sikerült jobban megismernünk egymást. Ezután együtt átfáradtunk a templomba, ahol kezdetét vette a szentségimádás. Az atyától szívhez szóló prédikációt hallhattunk, a zenészek pedig varázslatos hangulatot varázsoltak körénk, és kimondhatatlan érzés fogott el, miközben kézen fogva, együtt elmondtuk a Mi Atyánkot. A szertartást egy újabb kiscsoportos beszélgetés követte. Itt leginkább humoros játékokat játszottunk, és mindenki elmesélte, hogy milyen érzésekkel tér majd haza a hosszú nap után.
A programsorozatból nem maradt más, mint a vacsora, és végül a búcsúzás. Azt hiszem, mondanom sem kell, milyen nehéz volt elköszönni azoktól a barátoktól, akiket akár hónapok múltán láthatok újra a nagy távolság miatt. Ahogy körbenéztem az arcokon leginkább mosolyt láttam, viszont a szemekben meg-megjelentek a könnyek. Varázslatos élmény volt számomra ez az egy nap, és érzem, több napra van szükségem ahhoz, hogy feldolgozhassam. Az ilyen alkalmak bizonyítják azt, hogy a Háló találkozó sokkal több egy szimpla eseménynél. Általa kialakíthatok életre szóló barátságokat, tanulhatok magamról és másokról, és nem utolsó sorban, fejleszthetem, és építhetem Istennel való kapcsolatom.
Terhes Virág – Zenta
A Háló találkozó margójára
Az első HÁLÓ találkozóm 2023. április 15-én volt. Az eseményt az egyik szervező, Szakács Emese ajánlotta. A program szervezése közben kerestek olyan fiatalt, aki tud valamilyen hangszeren játszani, hogy a liturgikus énekeket biztosítani tudja. Én voltam az egyik, aki erre a feladatra vállalkozott. Ez nyomatékosította azt a döntésem, hogy részt vegyek a találkozón.
A napot egy ismerkedős játékkal indítottuk. A lényege az volt, hogy egy táblázatba fel voltak sorolva emberi tulajdonságok, szokások, és rájuk megfelelő fiatalt kellett keresni. Ha egy oszlopban vagy egy sorban minden tulajdonságra találtunk valakit, akkor vége lett a játéknak. Ezután következett Orosz István görög katolikus pap előadása, melynek témája az önbecsülés volt. A lényeg az volt, hogy szeressük és el tudjuk fogadni saját magunkat, de emellett szeressük embertársainkat is. Az atya egy egyszerű ábrával szemléltette előadásának lényegét. Az egyén és a közösség közé a matematikai kisebb jelet tette, amit azt jelenti, hogy a többi embert helyezzük magunk elé, szeressük őket, és ezt mind Isten segítségével, Rajta keresztül tegyük.
A kiscsoportos beszélgetéseken az előadáson feltett kérdésekről kellett beszélgetnünk, de csoporton belül bárki ajánlhatott témát. Magát az előadást nehéz volt felfogni és egyből utána beszélni is róla, mert sok elgondolkodtató mondat, példa hangzott el rajta. Ennek ellenére értékes és érdekes vélemények és gondolatok születtek róla. A beszélgetések mellett voltak még játékok. Ezek közül kiemelném azt, amikor bekötött szemmel kellett a fiatalok egyik csoportjának egy kört, a másiknak pedig egy háromszöget alkotnia. Több-kevesebb sikerrel, de teljesíteni tudtuk a feladatot, jót szórakoztunk rajta.
A szentségimádás következett. Ez remek alkalmat adott mindenkinek arra, hogy kicsit elmélyedjen a gondolataiban, elcsendesedjen, imádkozzon, és persze énekeljen. A liturgikus dalok zenei oldalát Györe Szabolccsal (cselló) és König Dáviddal (gitár) együtt szolgáltuk. A nap végén kaptunk vacsorát, miközben lehetett a többiekkel társalogni, ismerkedni. Zárásképpen egy olyan “játékot” játszottunk, hogy a kezünkre egy madzagot kellett kötnünk, majd egy olyan embernek fűzni rá gémkapcsot, akitől az egész napos program alatt kaptunk valamilyen útravalót vagy csak egyszerűen jól éreztük vele magunkat. A probléma a gémkapcsok mennyiségével volt, mivel sokan jártak úgy, hogy adtak volna még kapcsot, csak elfogyott.
Összefoglalásként elmondhatom, hogy egy gyönyörű és mély témával fűszerezett napon vagyok túl, ami biztos, hogy sokáig el fog gondolkodtatni, mivel az önbecsülés témája egy életre szól. Minden nap felmerül ez a probléma az emberekben. Nagyon sok impulzus ér minket, jó és rossz egyaránt. Ez az információ-tömeg, a sok stresszelés és behatás mellett kell az embernek az önbecsülését fejleszteni, és nem szabad engedni, hogy a külvilág eltorzítsa azt. Ami a program szervezettségét illeti, elégedett vagyok, különösen a sorrendjükkel. A játékok közül nekem szinte mindegyik új volt, ezért is tudtam élvezni. Ilyen játékokat, ha nagyon törném a fejem, akkor se tudnék kitalálni. Örülök, hogy egy szép napot tölthettem el a Háló keretein belül, és hogy új emberekkel tudtam találkozni.
Tóth Ádám - Ada
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Képek FB >> További képek >>
