A délvidéki Háló bogozóinak, segítőinek és munkatársainak csapatépítő találkozójára 2026. március 21-én került sor Padén. Ez volt egyúttal az első Háló-találkozó az idei évben a Délvidéken, amelynek a mottója „Váljunk szentekké a mai világban” volt. A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezeló zrt támogatta.
A program a 8 órakor kezdődő szentmisével indult a Havas Boldogasszony plébániatemplomban, amelyet Hajdu Sándor plébános atya mutatott be. Szentbeszédében rámutatott, hogy már a keresztségben arra kaptunk meghívást, hogy Krisztus követői legyünk. Aki egész életében arra törekszik, hogy az Úr törvényei szerint éljen és nem szégyenli emberi gyarlóságból elkövetett mulasztásait megvallani az feloldozást kap Mennyei Atyánktól. Így válhatunk szentekké a mai világban.
A mise után a helyi Kolping Házban jöttünk össze, ahol a vendéglátók szívélyes fogadtatásban részesítettek bennünket. Fél 10-től egy közös visszatekintésre ültük körbe a termet: Miért marad számomra emlékezetes a 2025-ös év a személyes életemben és a Háló vonatkozásában?
A körkérdés elhangzása után mind a 32-en megosztottuk tapasztalatainkat, hálós élményeinket. Ezt követően Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője azokat a Kárpát-medencei, régiós, kerületi és ifjúsági találkozókat, hálós programokat ismertette, amelyeket a 2025-ös évben sikerült megvalósítani.
Egy kis szünetet követően Halmai Ágnes, Tibor felesége beszámolt a Kárpát-medencei kibővített vezetőségi hétvégéről, amelyre idén február 20-a és 22-e között került sor Nyíregyházán. Ezen a munka jellegű összejövetelen 28-an vettek részt a Kárpát-medencéből. Itt többek között szó volt a Háló-találkozók megszervezésének módjáról, arról, hogyan lehet meghívni-megszólítani az embereket. A meghívók formája, a kiscsoportok összetétele is fontos, hogy pl. különböző helységekből különböző korú és nemű résztvevők kerüljenek egy csoportba. A „Meleg otthonokat Kárpátaljára!” Hálós-kezdeményezés sikeréről is beszámolt Ági, és örömmel hallottuk, hogy az önkéntes adományokból összesen 59 áramfejlesztőt sikerült vásárolni és eljuttatni a hárorúval sújtott, segítségre szoruló kárpátaljai családoknak.
Ez után együtt terveztük meg a 2026-os év régiós és Kárpát-medence szintű programjait, amelyeket már az elmúlt év novemberében a Muzslyán megtartott Délvidéki Háló-találkozón sikerült körvonalazni. Most minden részlet a helyére került.
A tartalmas programot 13 órakor imával zártuk. Ezt követte egy finom ebéd, majd a következő találkozó reményében elbúcsúztunk.
Bálint Tünde
Sajtóhír: Magyar örökség díjat kapott Kolta Magdolna magyar fotográfiáért végzett munkássága,. A róla elnevezett galériának az S4 Kulturális és Közösségi Központ ad otthont.
"A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor templomában nagy ünnep volt március 15-én délután, Laetare vasárnapján: örökfogadalmat tett Tamás D. Ignác bencés szerzetes." olvasható a magyarkurir.hu-n "A szerzetes szíven talált ember – Tamás D. Ignác örökfogadalmat tett Bakonybélben" című beszámolójában. Talán vannak hálósok, akiknek esetleg elsikkadna a figyelme a hír mellett, ezért tudatjuk, hogy a nevezett bencés szerzetest még Tamás Daniként ismertük meg hálós ifi találkozókon és Háló-táborokban, akik meg csak látásból ismerték, azoknak pedig az azonosításban segítenek a Magyar Kurír fotói. A Magyar Kurír fotogalériája 68 fotót tartalmaz az eseményről.
"A Háló Kárpát-medencei mozgalom a februári adománygyűjtés eredményeként 6,8 millió forintból 16 benzines áramfejlesztőt és 43 akkumulátoros invertert juttat el 59 nehéz helyzetben élő kárpátaljai családhoz. Az eszközök március 11. és 15. között érkeznek meg a támogatottakhoz, hogy az áramkimaradások idején is segítsék a fűtést, a világítást és a mindennapi biztonságot." - írja a magyarkurir.hu.
Az átadásról készült Fb bejegyzés és képek >>
Fb bejegyzés: Vannak utak, amelyek többek egyszerű utazásnál. A március 12–15. közötti napok ilyenek voltak számunkra. A Háló februári adománygyűjtésének köszönhetően 59 kárpátaljai családhoz jutott el segítség: 16 benzines áramfejlesztő és 43 akkumulátoros inverter. Minden átadás mögött ott volt egy-egy történet, egy család, egy nehéz helyzet — és sokszor egy megrendítő találkozás is. Újra megtapasztaltuk, hogy az összefogásnak valódi ereje van. A segítség nemcsak az eszközökben volt jelen, hanem a figyelemben, a reményben és abban is, hogy ezek a családok érezhették: nincsenek egyedül. Tudjuk, hogy ez csak csepp a tengerben. De hisszük, hogy a tenger is cseppekből áll. Hálásan köszönjük minden adományozónak, támogatónak és segítőnek, hogy részese volt ennek az útnak. A következő képek ennek az összefogásnak néhány pillanatát mutatják meg
A „békési Peterson” triója Kelemen Angelikával
Gyakran kezdtük a Háló Jazz Klub egy-egy jazz estjének a beszámolóját a klubra vonatkozó impozáns adatokkal, hiszen ez a színhely a stabilitást jelenti a hektikus fővárosi jazzéletben. Ősszel immáron 18 éve lesz indulásának – és kedden a 165-ik rendezvényre került sor!!!
Ez alkalommal egy Békés városából származó ifjú fenomén, a virtuóz zongorista, Varga Tivadar triója (Varga Tivadar – zongora, Gayer Ferenc – bőgő, Veszely János – dob ) lépett a „nagyérdemű” elé, hiszen ebben a családias hangulatú klubban nincs különálló pódium, azaz a nézők előtt játszanak a művészek. A hangulatot nemcsak a remek muzsika, de Tivadar kedves, szinte rutinos konferálása is fokozta. Már az első percekben elmondta, hogy Oscar Peterson rajongója, éppúgy, mint a másik mestereként számon tartott – korán elhunyt – pianistánk, Pleszkán Frigyesé. Tivadar művészete is a Chopin-i romantika és a Peterson-i „drive” kombinációja, mint erről módunk volt meggyőződni, hiszen ezt a virtuóz előadásmódot élvezhettük aztán az egész este folyamán. Mindjárt az első számról elmondta, hogy Peterson hangszerelésében hallhatjuk a Tristeza c. albumról. De mindjárt a második darab bizonyította, hogy Tivadar maga is avatott hangszerelő, hiszen a csaknem százéves operettrészletet (Kiss Manyi közismert dalát) vették fel jazz-repertoárjukra. A mindenki által ismert és kedvelt brazil bossa nova, a Riót idéző Corcovado következett, majd Tivadart komponistaként is bemutató Gypsy Blues. A népzenei ihletésű darab csodaszép – a cimbalom hangzásvilágát idéző – zongora-intróval indult, a folytatás sem marad el mögötte, az est egyik legnagyobb élménye volt. Gayer Feri hosszú, szépen felépített bőgőszólója is emlékezetes marad. Ezután egy másik darab következett a Nagy Amerikai Daloskönyvből: a Rongybaba” (Satin Doll), Duke Ellington örökzöldje, ugyancsak Peterson hangszerelésében.
Ezt követően már a trió állandónak nevezhető énekesét szólították. Kelemen Angelika két – a jazzbarátok körében népszerű – sztenderdet adott elő: az „On a Clear Day”-t és a még ismertebb „Basin Street Blues”-t, amely a jazz szülőhelyét, New Orleans-t idézte. Nála minden adottság együtt van, ami egy vérbeli jazzénekesnőnél fontos: szép, egyben erőteljes érett hang, hibátlan intonáció és időérzék, biztos nyelvtudás és szövegmondás, szuggesztív előadásmód és remek kommunikációs készség. A „Clear Day” gospeles indításával és a fekete énekeseket idéző hangvételével azonnal belopta magát a közönség szívébe...
A szünet után a hagyományoknak megfelelően a klub vezetője, Schön György néhány perces „mini interjúk” révén mutatta be az est művészeit. Tivadar 2018-ban alapította a triót, egyébként ő a legfiatalabb, hiszen a két veterán muzsikus: a bőgős Gayer Ferenc és a dobos Weszely János a sok évtizede fennálló „márka” a Budapest Ragtime Band zenészei. (Feri nemcsak a zenekar vezetője, de a Magyar Jazz Szövetség újból megválasztott elnöke is.) Angelika pedig nemcsak kiváló énekes, de tanárként is kiemelkedő.
Ezt követően folytatódott a forró hangulatú est. A tájékozottabb rajongók jól tudják, hogy a jazz fővonalát képviselő amerikai sztenderdek világában Lehár Ferenc „Vágyom egy nő után” c. dala, ami „Egyedül a tiéd a szívem” címmel és angol szöveggel évtizedek óta olyan népszerű, hogy Petersonnak is legalább négy albumán megtalálható különféle időpontokban készített felvételein. Tivadar gyermekkori emlékét idézte a „Piros labda” c. szerzeménye. Angelika négy dallal zárta a forró hangulatú estét Ray Charles egyik – viszonylag ritkán hallható – dalát két magyar sláger követte, amelyeket csak zongorakísérettel, és természetesen anyanyelvünkön adott elő. De a vastaps hatására még egy trió kísérte sztenderddel búcsúztak el a lelkes közönségtől.
Ez volt koncert műsora: I. félidő
1.) You Stepped Out of a Dream (Nacio Herb Brown – Gus Kahn)
2.) Jaj, de jó a habos sütemény (Eisemann Mihály – Kellér Dezső)
3.) Corcovado (Quiet Nights of Quiet Stars) (Antonio Carlos Jobim)
4.) Gypsy Blues (Varga Tivadar)
5.) Satin Doll (Duke Ellington – Billy Strayhorn)
6.) On a Clear Day (Burton Lane – Alan Jay Lerner)
7.) Basin Street Blues (Spencer Williams)
II. félidő
1.) Vágyom egy nő után (Yours Is My Heart Alone) (Lehár Ferenc)
2.) Red Ball (Varga Tivadar)
3.) Funny (But I Still Love You) (Ray Charles)
4.) Látod ez a szerelem (Deák Tamás – S. Nagy István)
5.) Engem nem lehet elfelejteni (Nádas Gábor)
6.) I Can't Give You Anything But Love, Baby (Jimmy McHugh – Dorothy Fields)
Márton Attila
február 15-én a tiszaújhelyi könyvtár adott otthont egy vidám, színes farsangi karneválnak. A gyerekek izgatottan érkeztek a Farsangi bálra, ötletesebbnél ötletesebb jelmezekbe öltözve. A rendezvényt a Kárpátaljai Háló Egyesület, a tiszaújhelyi görögkatolikus egyházközség és a Szeress és tedd a jót jótékonysági szervezet közösen szervezte.
A bálon megjelent egy kalauz és egy cowboylány, papagáj, tündérek és hercegnők, tűzoltó és több Pókember, kéményseprő, valamint még sok más mesebeli és hétköznapi figura is. A program közös imával kezdődött, majd Miklós atya áldása után kezdetét vette a mulatság. A jelmezbemutatót nyitótánc színesítette, amely megalapozta a jó hangulatot.
A délután folyamán számos verseny, játék, tánc és farsangi Ki-Mit-Tud szórakoztatta a résztvevőket. Minden gyermek ajándékban részesült, elismerésül a kreatív és szívből készült jelmezekért.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani kedves támogatónknak a sok-sok játékért, valamint a Bethlen Gábor Alap támogatásáért, amelynek köszönhetően ez a rendezvény megvalósulhatott itt, Kárpátalján, Tiszaújhelyben.
A farsangi délután mosolyt csalt minden gyermek és édesanya arcára. A jelenlegi nehéz és szomorú időszakban különösen fontosak az ilyen alkalmak, amelyek egy kis időre feledtetni tudják a háború árnyékát. Bízunk a békében, hiszen ezek a gyermekek örömben és boldogságban érdemelnek felnőni.
Molnár Melinda
Kedves barátunk!
Immár negyedik éve tart a háború Ukrajnában. Bár Kárpátalján az emberek – hála Istennek – nem közvetlen elszenvedői a harcoknak, de mindennapjaikat mégis súlyosan érintik a következmények. Gyakori az áramkimaradás, ami sokszor 10-12 óra is lehet, és sok család számára nem csupán kényelmetlenséget, hanem valódi veszélyt jelent a mostani kemény téli hideg. Sokaknak a fűtésük működéséhez elengedhetetlen az elektromos áram.
Hálós adományszervező csapatunk a februárban beérkező adományokat arra szeretné fordítani, hogy áramfejlesztőkkel segítse azokat a családokat, ahol a legnagyobb szükség van rá. Egyetlen áramfejlesztő már elegendő ahhoz, hogy egy család fűtését és néhány alapvető konyhai eszköz működését biztosítsa. Már 10 000 forintos adománnyal is közelebb kerülünk célunkhoz, egy aggregátor költsége körülbelül 75 000 Ft.
Kárpátaljai barátaink nehéz sorsa mindannyiunkat megérint, és örülnénk, ha részese lennél ennek az összefogásnak! Akár egy kisebb összeggel is hatalmas segítséget nyújthatsz. Minden hozzájárulás egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy meleg és biztonság költözhessen ezekbe az otthonokba. Ezen kezdeményezésünk védnökségét elvállalták Székely János és Szocska Ábel püspök atyák is.
A legegyszerűbb módja a támogatásnak a bankkártyás fizetés, ezt az alábbi linket teheted meg:
https://donate.stripe.com/7sYaEXabNfBt6Gf3o66wE02
Természetesen utalásra is van lehetőség régiók szerint az alábbi számlaszámokra:
Románia, Erdély: RO81 BTRL RON CRT 0DB 2495201 (Swift: BTRLRO22)
Románia, Partium: RO27 BTRL RONCRT00 77080803 (Swift: BTRLRO22)
Magyarország: HU25 10700206-44515407-51200002 (Swift: CIBHHUHB)
Szerbia, Délvidék: 160-6000001883515-45
Délvidéki utalás esetén az alábbi adatokat kell kitölteni: MREŽA - HRIŠĆANSKA ORGANIZACIJA ZA UNAPREĐENJE ZAJEDNICA 160-6000001883515-45 MAĐARSKE KOMUNE 12, 23206, Zrenjanin
Amelyik régióban még nem tudunk bankszámlaszámot megadni, ott használhatod a magyarországi forintszámlát.
Köszönjük, hogy velünk együtt gondolkodsz, érzel és cselekszel!
Kérjük, jelen levelünk segítségével hívd fel ismerőseid és családtagjaid figyelmét kezdeményezésünkre, és szólítsd meg az adományozni szándékozókat, ezzel is támogatva kampányunk sikerét!
A Háló Mozgalom Operatív Vezetőségének nevében:
Evelyn, Zsuzsa, Teca, Szabi és András
Amikor jó, ha a szálak összebogozódnak
„Én hordoztam őt, de igazából ő hordozott engem.” Ezzel a megérintő mondattal távoztam arról a Háló-találkozóról, amelyet a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánián szerveztek február 7-én, szombaton. Az egyik résztvevő arról mesélt, hogy a családjában fennálló függőség orvoslására egy szakembert hívtak, akit a későbbiekben ő hordozott orvosi kezelésekre. Ezzel az élménnyel kapcsolatban fogalmazta meg a fenti mondatot.
Bár ismertem a Háló tevékenységét, korábban sosem vettem részt a Háló által szervezett bármiféle találkozón vagy rendezvényen. Ezért is ért váratlanul Pázmán Attila Háló-bogozó felkérése, aki gyakorlatilag ismeretlenül fektette belém bizalmát, és hívott el a délelőtti kerekasztal-beszélgetésre, valamint a délutáni műhelymunkára, vakon bízva abban, hogy építő dolgokat tudok majd mondani a résztvevőknek. Hogy bogra futottam-e e téren, nem tudom, erről a hallgatóságot kellene megkérdezni.
A találkozó mottója: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” (Mt 4,19b). Ennek mentén folyt a délelőtti kerekasztal-beszélgetés, amelyen beszélgetőtársaim Kelemen Levente lelki kísérő és pedagógus, valamint Bátor Botond pálos szerzetes voltak. Nagy örömet jelentett számomra, hogy két ilyen nagyszerű, a lelkiekben elmélyült, hiteles emberrel együtt keresgélhettem a válaszokat a feltett kérdésekre. A beszélgetést Tímár Sándor vezette, aki mindannyiunkat az Istennel való együtt járásunk történetéről, annak zsákutcáiról és örömeiről kérdezett. Ezt a beszámolót kiscsoportos beszélgetés, majd közös ebéd követte. A délután folyamán pedig műhelymunkában tudták elmélyíteni a délelőtt elhangzottakat a résztvevők, ami gyakorlatias, játékos elemeket vitt bele a személyes megosztások sorába. Végül pedig az együtt töltött napot közös szentmisével koronáztuk meg, amely méltó befejezése volt a találkozónak.
Ezúton is köszönöm Pázmán Attilának a meghívást, valamint a jelenlévőknek a figyelmet és bekapcsolódást!
Gagyi Katinka
A címben idézett, november közepén megnyílt, majd többször meghosszabbított tárlat egy délutáni, a művész pályatársaival és barátaival folytatott kerekasztal beszélgetéssel zárult. A hely házigazdája, Schön György azzal indított, hogy amikor megkeresték a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesülettől, arra így reagált: „Azonnal jöjjenek, ne is magyarázkodjanak, a Háló Jazz Klub révén ismerte Ivánt, aki négy éve járt itt utoljára dzsesszkoncerten. Bár a nagyterem falait folyamatosan a Kolta Galéria kiállításai foglalják el, de a két kisterem falai szabadok.”
A programot egy rövid videó vezette be, amiben a zombori származású alkotó a tornyok iránti vonzódásáról, és a gyerekkori, a baranyai rokonoknál eltöltött téli-nyári szünidőkről mesélt. A beszélgetés moderátorának a művész hagyatékának gondozója, első számú kurátora, Jobbágy Ilona dr.Feledy Balázst kérte fel, aki elmondta Iván édesapja délvidéki partizánok miatt vesztette életét. A művészt így jellemezte: „lassú beszédű, megfontolt, érzelemgazdag, a világot nem racionálisan közelítő, fantasztikus személyiség volt.” Nyolcszor felvételizett mire felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Konecsni György, Barcsay Jenő és Zelenák Crescencia voltak a mesterei. A diákjai által csak Cenciának nevezett tanárnőjét még akkor is visszajárt meglátogatni, amikor őt már mindenki elfelejtette. Balázs úgy vélte: "Ez a kiállítás jól áttekinthető, esszenciális anyag a munkásságáról."
A nap moderátora elsőként Deseő Csabának, a jelenlevők korelnökének adta át a mikrofont, mert ő tudja a legtöbbet Iván múltjából. Csaba beszélt arról, hogy az ismeretségük a hatvanas évek közepén kezdődött és a dzsesszhez kapcsolódik. Barátságuk Iván 1974-es disszidálása után sem szűnt meg, akár hivatalos úton az Állami Hangverseny Zenekarral, akár privát úton járt München környékén, mindig találkoztak, amikor meg már lehetett, akkor idehaza is.
Márton Attilával is a dzsessz révén barátkoztak össze. Mutatott egy 1965-ös Ivánnal közös fotót, ami abból az alkalomból készült, hogy Willis Conover, az Amerika Hangja Rádióadó Jazz Hour című műsorának vezetője látogatást tett Budapesten és társaságuk találkozott vele. Amikor Iván már idehaza is kiállíthatott, Attila három ilyen eseményről írt beszámolót a Magyar Demokratába. Csaba Kettős fogás című könyvét Attila társzerzőként és szerkesztőként jegyzi, Iván pedig grafikusként a borítót tervezte.
dr.Szaló Péter elmondta, hogy egy társasházban lakott Iván feleségének édesanyjával. Németországból minden évben kapott Iván tervezte naptárat. A Műszaki Egyetem Bercsényi Klubjába együtt jártak Ivánnal, aki ezen az ismeretségen keresztül tervezhette meg a legendás Syrius együttes Az ördög álarcos bálja nagylemezének borítóját.
Jobbágy Ilona Iván feleségének, Galló Mártának (2023-ban halt meg) gyerekkoruk óta barátnője volt. Márta is korán, tízéves korában vesztette el édesapját, ez is erős kapocs volt férjével. Iván és Márta szomszéd utcában laktak, így ismerkedtek meg. Márta Ivánt egy múlva követte Németországba. Ilona Márta élete utolsó napján is vele volt kinn Németországban, aki akkor is azt kérte tőle, ha lehetséges folytassa azt a munkát, hogy Iván képei minél több ember számára melegséget, boldogságot, örömet jelentsen. Ez a tizedik kiállítás, amit Ilona egy év alatt szervezett. Mindenfelé, ahol lehet Berend Iván kiállítást rendezni, Ilona örömmel megy. Szerinte ezek a képek megérdemlik a látogatottságot, és megérdemlik, hogy XX., XXI.század művészetébe szervesen bekapcsolódhassanak. Ivánban egy nyugodt, kedves a világ számára nyitott, de elképzeléseit, hitét fel nem adó embert ismert meg.
Főiskolai cimborája, Guti Soma vallomása szerint Iván tartózkodó volt, finoman meghúzódott, mikor visszajöhetett, akkor beszélt sokat.
Nemessuri Zoltán két kiállítás megnyitón mondott beszédet. Visszaemlékezése szerint Iván szerény, barátságos, kedves ember volt és borzasztó sokat sokat dolgozott.
A legfiatalabb emlékező Liebhardt András, Dunabogdány polgármestere volt, aki a helybeli művelődési ház egykori igazgatójaként két Berend Iván kiállítás szervezője volt. A Berend házaspár Dunabogdányban, a hegyoldalban vett kis házat, és attól kezdve csak a teleket töltötték Bajorországban.
A hallgatóság körében többek között jelen volt dr.Prokopp Mária, Csécsy Attila és Gyöngyössy Lajos. Attila, aki a feleségével rendszeres koncertlátogatója a Háló Jazz Klubnak, két évig katonatársa volt Ivánnak. Lajosnak, aki hosszú ideig vezetője volt a Csángó Keresztszülők Körének, a magyar-szlovén határnál van háza, átjár a Muravidékre, ezért volt itt.
Jobbágy Ilona a Muravidék Baráti Egyesület borával és egy-egy Berend Iván festmény reprodukcióval lepte meg a kerekasztal beszélgetés résztvevőit, valamint a záródélutánon közreműködő zenészeket.
Aki jelen a volt ezen a beszélgetésen és láthatta még egyszer a festményeket, az nemcsak vizuális, hanem zenei élményben is részesülhetett. Jobbágy Ilona unokája, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre járó társainak kis csapatával a megemlékezést egy-egy zeneművel keretezve a záróesemény elején egy Robert Schumann szonáta egyik tételét, a végén pedig Vincenzo Bellini Vaga luna che inargenti című szerzeményét játszotta el.
Jómagam száznál is többször voltam Háló Jazz Klub koncerten. Még nem az S4-ben voltak koncertek, hanem a Párbeszéd Házában a Loyola Caféban, amelyen szokásuk szerint Deseő Csaba vagy Schön Gyuri a közönség soraiban helyet foglalok közül bemutat egy-egy valamiért érdekes embert. A Berend Iván névre azonnal felkaptam a fejem, mert a nyolcvanas években sokszor szerepelt a tévében, rádióban Berend T. Iván. Hogy mi a kapcsolat közöttük, és miért T. Iván az egyikük, az internetes kutakodás után vált világossá. Nincsenek rokoni kapcsolatban, és a T. megkülönböztetés itt Tibort jelent, mert már korábban ismert volt egy szintén Berend Iván nevű közgazdász. Akinek nincsenek nyolcvanas évekbeli emlékei, de szereti Jókai regényeit, annak a Berend Iván névről eszébe juthat a Fekete gyémántok főhőse.
A Párbeszéd Házában rendezett kiállításán első látásra megkedveltem Iván képeit. A keresztnevem miatt is emlékezetes maradt a Sárkányölő című képe, amin a lyukas zászlós Szent György küzd az 56-os sárkánnyal.
Margitfalvy György
A Tahitótfalun rendezett A fényhozó című Berend Iván kiállítás (2025.március) megnyitóján készült videón a művész több alkotása látható
Magyar jazztörténeti jelentőségű fotó
Willis Conover (a fotón szemüveges), az Amerika Hangja Rádió legendás Jazz Hour című műsorának vezetője 1965-ben Budapestre látogatott, Conovertól a fotón balra Berend Iván, ülnek a Márton és a Vajda házaspárok
Márton Attila kezében a Conovertól ajándékba kapott Ballantine's whisky, Vajda Sándor két évtizedig volt a Benkó Dixieland bőgőse
