Aki keres, talál
Ezzel a címmel került megrendezésre október 30-án és 31-én Muzslyán, az Emmausz Kollégiumban az immáron XX. délvidéki régiós Háló-találkozó és bogozói évzáró találkozó. Hosszú idő után került sor a találkozásra, hiszen a járványhelyzet miatt az idén az aracsi gyalogtúrán kívül semmilyen Hálós rendezvényt nem tarthattunk meg. A találkozó első napján, pénteken 35 bátor ember mégis bevállalta a személyes találkozást. A résztvevők létszáma szombatra 60 főre duzzadt, akik Szabadkáról, Oromról, Zentáról, Adáról, Óbecséről, Beodráról, Padéról, Nagybecskerekről, Homokszilről és Muzslyáról érkeztek.
A rendezvény a BGA Zrt. közreműködésével a Magyar Kormány, valamint a Tartományi Oktatási, Közigazgatási, Jogalkotási és nemzeti kisebbségi, nemzeti közösségi titkárság támogatásával valósult meg.
Halmai Tibor, a délvidéki Háló vezetőjének üdvözlő szavai után Elias Ohoiledwarin SVD szentmisét mutatott be a kollégium kápolnájában, majd égi Édesanyánkról vallott zenés, személyes tanúságtételével érintett meg bennünket. Az Indonéziából, katolikus családból származó verbita szerzetes közvetlenül beszélt a családjáról, arról, hogy a testvéreivel együtt milyen szigorú neveltetést kaptak, és hogy a templombajárás, ministrálás, imádkozás milyen fontos szerepet töltött be az életükben, ugyanúgy, mint a Szűzanya mélységes tisztelete is.
Másnap reggel a kollégium kápolnájában mindenki csendben elvégezhette reggeli imáját, majd a délelőtt folyamán Dulka Andor történész nagyszerű és igencsak elgondolkodtató előadását kísérhettük végig Célkeresztben címmel. És, hogy mi is került oda? Minden, ami érték számunkra: a vallás, a család, a nemzet, a haza és a hagyományaink. Ezek az értékek végveszélyben vannak, mert ma, a keresztény Európában gátlástalanul gúnyolják ki és támadják a családot, és rombolják le templomainkat. Keresztényüldözésről és a keresztények számának megfogyatkozásáról is szólt az előadás, valamint a nagyon erős társadalmi elferdülésekről a nyugati társadalmakban (az értékrendi szerepek elbizonytalanítása, Gender-elmélet, a nemváltó műtétek legalizálása, és sajnos, még sorolhatnánk tovább). Nagy baj van a világban. Mindeközben egy erőtlen vagy semmilyen kiállás sem tapasztalható Európában a kereszténység mellett. A maszuli (iraki) érsek szavait idézte az előadó, miszerint az európai emberek többet tesznek a békákért Európában (lásd: tudatos környezetvédők), mint a Közel-Keleten élő keresztényekért. Megrendítő volt látni a videófelvételen azt, amint az érsek elkeseredettségében elsírja magát.
A globalizáció folyamatában nincs szükség nemzetekre, nyelvekre, de főképpen nincs szükség gondolkodó emberekre, csak kilúgozott agyú, jó monotóniatűrő munkavégző emberekre, akiket pusztán termelőeszközként lehet felhasználni. Európa értékrendi válsága jó úton vezet bennünket a vég felé, hiszen tagadnunk kell mindent, ami fő kapaszkodónk, elsősorban is az istenhitet, amelyre építhetünk, a nemzetet, és végül, de nem utolsósorban a társadalom legkisebb alappillérét, a családot. Az eluralkodott neoliberális eszmerendszer az európai nemzetek hagyományos keresztény értékrendjét a megsemmisülés küszöbére vitte.
Úgy gondolom, hogy a jelenlévők számára döbbenetes előadás volt, amelyet mindenkinek látnia és hallania kellene, hogy rádöbbenjünk, nem ülhetünk nyugodtan és ölbe tett kézzel. Ezen jelenségek ellen elsősorban is nekünk, keresztényeknek kell harcolnunk.
A kiscsoportos beszélgetés is ennek nyomán haladt tovább, irányulatát maga az előadó jelölte ki a következő kérdéssel: Mit kell (lehet) tenni minél előbb és minél határozottabban? A délután választható programok kínálatában a kézműveskedés (Horvát Rózsa kézműves oktató vezetésével) és íjászat (Jablonszki Sándor) szerepelt, majd a bogozókkal lezajlott az évzáró találkozó is.
16 órától Viola Lujza magyartanár élvezetes előadásában a bibliai eredetű szólások és közmondások színes világába nyerhettünk betekintést. Nagyon sok olyan szólásunk, közmondásunk és szállóigénk maradt fent, és forog közbeszédben, amelyekről nem is tudjuk, hogy bibliai eredetűek. Az előadás végén játszottunk, megadott közmondások, szólások második felét (befejezését) kellett megtalálni, és ez többnyire sikerült is.
A délutáni előadást követő kultúrműsorban a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület citerazenekarának műsorát élvezhettük, majd a Mesefa-díjas mesemondók (Barta Mária, Rontó Márta és Kónya Kovács Otília) is bemutatkoztak.
A találkozó lezárása során megnézhettünk egy kisfilmet, amelyet a Kárpát-medencei régióiból Hálós barátaink készítettek a nemzeti összetartozásunk jubiláris évében. Majd meghallgattuk és közösen elénekeltük a Háló himnuszát. Fájó szívvel vettünk búcsút egymástól, hiszen a minket körülvevő helyzetből kifolyólag nem lehet tudni, hogy mikor találkozhatunk személyesen újra. Mindenesetre ez a másfél napos találkozó igazi élmény volt, mert mindannyiunk épülését és teljes lelki feltöltődését szolgálta.
Bálint Tünde
Bálint Tünde beszámolója képekkel a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Szeptember 12-én végre sikerült megszervezni a 2020-as év első délvidéki hálós eseményét, a gyalogos, bringás zarándoklatot az aracsi Pusztatemplomhoz. Az idei évben terveinket rendre meghiúsította a koronavírus-világjárvány, így a júliusban meghirdetett aracsi zarándoklatot is el kellett halasztani. Ezen a szombaton nagy izgalommal, várakozással telve gyülekeztünk a törökbecsei Szent Klára plébánia udvarán. A szeretteljes üdvözlések és regisztráció után Ft. Mellár József atya áldásával indultunk úticélunk felé összesen hatvanöten Délvidék 10 helységéből. A csapat legnagyobb része gyalog tette meg a mintegy 8 kilométeres utat a poros dűlőutakon, de jöttek velünk bringások is Bácskából és Bánátból egyaránt. Azok, akik nem merték bevállalni a gyaloglást, traktoros pótkocsin utazhattak. Utunk során rácsodálkoztunk a teremtett világ szépségeire. Az aracsi templom falaihoz érve akaratlanul is eltöltötte szívünket a csodálat és a hála, olyan megható volt az idő vasfogával dacoló Istent dicsőítő romtemplom hangulata. Kötetlen beszélgetések sora következett, hiszen már majd egy éve nem láthattuk személyesen egymást. Felszabadult gyermekkacaj, csevegések zsongása töltötte be a tájat.
Hálánk jeléül, hogy megélhettük ezt a napot, találkozást a hűs falak között rózsafüzért imádkoztunk a Szűzanya tiszteletére, akinek névnapjára emlékeztünk.
Zarándoklatunk fénypontja a szentmise volt, amelyet dr. sc. Horváth László, bácsföldvári plébános mutatott be a jelenlevő atyákkal, Ft. Mellár József törökbecsei és Ft. Vreckó Ferenc zentai plébánossal. László atya a homíliájában arra biztatott bennünket, hogy kősziklára, Jézus evangéliumára építsük életünket, így a sors viharait könnyen átvészelhetjük. Könyörgéseinkben magyarságunk, a Háló mozgalom és más keresztény közösségeink megmaradását, békét és egészséget kértünk.
A lelki feltöltődés után közös agapé következett, majd alkalom nyílt íjászkodásra, ismerkedésre és a jövő tervezgetésére. A hazafelé vezető utat, közösen traktoros pótkocsikon tettük meg. Sokáig néztük a távolban a búcsút intő templomfalakat, amelyek jövőre újra visszavárnak.
A program megvalósítását támogatta a Bethlen Gábor Alap Zrt.
Halmai Ágnes
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Pannon Tv fényképes és mozgóképes tudósítása >>
Programjainkról bővebben ITT talál információkat!
A rendezvényekre a mindenkori előírásoknak megfelelő módon és létszámban biztosítunk belépést, érkezési sorrendben.
2020.09.15. Lélek vagyok, élni szeretnék - Tóth Péter Lóránd versvándor előadása Radnóti Miklós utolsó hónapjairól
2020.09.16. A Nagy János Trió koncertje (Joubert Flóra, Frankie Látó, Nagy János)
2020.09.17. A barokkzene szakralitása - az Albinoni Kamarazenekar és szólisták koncertje. Vezényel: Zsigmond Balassa
2020.09.18. Szepes Mária: Isten ajándéka - nyomozás az örök élet után - Bodor Böbe és Kállóy Molnár Péter estje
2020.09.20. Házimuzsika a Benyus Testvérek Kamaraegyüttesével. Közreműködött: Benyus Sándor
Immár harmadik alkalommal, szeptember 6-án hálós fiatalokkal, biciklivel vettünk részt a szentjobbi Kisboldogasszony búcsún. Fél nyolckor indultunk Nagyváradról, majd festői tájakon a hegyközön keresztül, mintegy 36 km-es útvonalon 11 órára érkeztünk Szentjobbra a búcsús szentmisére. A szentmise után egy kis agapé elfogyasztását követően biciklikre ülve hazaindultunk. A biciklizés csendjében volt idő elmélkedni és lelkiekben hangolódni illetve felkészülni a búcsúra. Jövőre is szeretettel várunk minden kihívásra vágyót, hogy a zarándoklat valóban zarándoklat legyen.
A programot a Communitas alapítvány támogatta
A helyzetre való tekintettel, az idei családos táborunkat kicsit rövídebb időtartamban, több helyszínen, családiasabb körben és online kapcsolódva egymáshoz tartottuk meg. A partiumi régióból Csernakeresztúron táboroztunk régi Hálós barátainknál, a Nisztor családnál.
Alábbiakban pedig az egyik résztvevő személyes hangvételű beszámolóját olvashatjátok:
Az idei táborunk rendhagyó módon zajlott. A helyzetre való tekintettel szűkebb körben vettünk részt, de annál inkább vártuk a találkozást, együttlétet, öleléseket. Egyszóval, mindent ami ránk “hálosokra” jellemző. A technika segítségével néha sikerült “találkozni”, összehangolódni, a többi tábor résztvevőjével illetve az online táborozókkal, s amikor nem is, akkor is gondoltunk egymásra, imában hordoztuk azokat a Hálós barátainkat, akikkel most nem jöhetett létre a fizikai találkozás. Reggeli imáinkat Jézus közelségének a megtapasztalásával kezdtük. Napközben pedig a közösen hallott előadásokról elmélkedtünk. Megerősítettük egymást az elmúlt időszak adta nehézségeiben és lehetőségünk volt megosztani egymással az ezekből fakadó érzéseinket. Egymást támogatva megkerestük a jó Isten akaratát az új élethelyzeteinkben. Megtaláltuk a közös pontokat és ismét jó volt megtapasztalni, hogy annyi a közös bennünk. Az estébe nyúló beszélgetések, régi táboros emlékeink felelevenítése, ha nem is teljesen, de pótolni igyekeztek a helyzet “különlegességét”, és milyen jó, hogy van honnan merítkeznünk. Van egy forrásunk, amihez mindig vissza lehet térni. Közösségünk megannyi élménye és emléke tette lehetővé, hogy bár rendhagyó módon, körülményeivel együttvéve meghitt táborért mondhatunk hálát Istennek és a szervezőknek! Az Ő áldását kérem mindannyiunkra!
Testvéri szeretettel: Bajusz Bea
Beszámoló és még több kép a fb-n >>
Rendkívüli év, rendkívüli helyzet, rendkívüli tábor
2020 olyan évként vonul be emlékezetünkbe, amikor a leggyakrabban használt szavak közé bekerült a koronavírus, a szájmaszk, a távolságtartás. Egy ilyen évben megtalálni a megoldást arra, hogy miként tudjuk a Háló legfontosabb alapelveit megvalósítani, úgy vélem komoly és megerőltető kihívásnak számít, számított. Emlékeztetőül a Háló küldetésnyilatkozatában szereplő három kulcsszó: találkozás, kapcsolat, közösség.
Nos, erre legyinthetnénk is egyet. Sőt, néhányan felhördülten mondhatnák, hogy mindez megvalósítható az online térben is. Igazuk is lenne, csakhogy a Hálóban fontos a személyesség is. Három hónapos karantén-tapasztalatunk e téren, éppen abban erősített meg, hogy a személyesség csakis azonos térben tartózkodó emberek között valósulhat meg igazi és elmélyült lelkületben. Együtt lenni, együtt imádkozni, együtt osztozni örömben és bánatban, együtt vigadozni, csakis személyes találkozásban lehetséges.
Ilyen előjelekkel, ilyen aggodalmakkal, ilyen feltételek mellett, szerveztük meg az idei Háló KaranTábort, amely egy újabb manapság divatos szóval élve, hibrid tábor volt. Mi erdélyiek fizikailag is együtt lehettünk. Együtt imádkoztunk, együtt kirándultunk, együtt zarándokoltunk, együtt étkeztünk és még sorolhatnám, hogy mi mindent tettünk közösen. Egy évvel ezelőtt, ezek a cselekedeteink természetesek voltak és nagyon ritkán ismertük fel bennük az igazi értéket. Most már úgy gondolom, hogy mindenki másként vélekedik mindezekről és mélyebb értelmet, értéket tulajdonít a személyes együttlétnek.
Erdélyi táborunk egybehangzó következtetése az volt, hogy mindaz, amit e személyes találkozás jelentett, semmilyen online felület nem tudja pótolni, helyettesíteni, megadni. Mégis a Kárpát-medenceiség érzését idén, csak ily módon tudtuk megélni. Örültünk egymás arcának, hangjának, a virtuális felületek segítségével, de hiányérzetünk maradt, hisz nem tudtuk rég nem látott ismerősünket megölelni, megpuszilni. Nem rázhattunk kezet délvidéki, kárpátaljai, felvidéki, magyarországi, partiumi hálós barátainkkal. Reményünk abból fakad, hogy jövőre majd együtt lehetünk Békés-Dánfokon és minden elmaradt ölelést, kézfogást, közösségi eseményt együtt élhetünk át, úgy, mint ahogy ezt az elmúlt 30 évben tettük.
Félelem nincs bennünk, csak bizakodás, remény és vágy.
Csobot Györgydeák Szabolcs
A 2020-as KaranTábor, amely más helyszínek mellett Kárpátalján is sikerült összehozni, tele volt a bizonytalanság, valamint az újdonság ízével. Bizonytalansággal volt körülvéve, mivel az utolsó pillanatig is kétséges volt, hogy meg lehet lesz-e szervezni táborunkat a hónapok óta tartó vírushelyzet miatt. És természetesen ez egy teljesen új formát öltött találkozó volt, mivel a hálós régiók közötti személyes kapcsolatot először (és bízunk benne, hogy utoljára) az online tér váltotta fel. Ennek ellenére egy nagyon jól sikerült tábort sikerült összehoznunk régiónkban a maga kis létszámával. A hosszú karantén időszaka mindenkit „kiéheztetett” a találkozásra és beszélgetésre, amiből nem volt hiány a hétvége folyamán. Az online tér pedig összehozott bennünket hálós barátainkkal, így hozva létre a Kárpát-medencei érzés „hálózatát”. A tábor helyszíne (Karácsfalvai görögkatolikus líceum) lehetőséget adott a vacsorák közös elkészítésére, az esti Hangoló-partikra, amelyek, a szombati honismereti kirándulással együtt, még jobban összekovácsolták a hónapokra otthonrekedt embereket, erősítve egymásban az összetartozás és a kitartást szellemét.
Tóth Olgica
Augusztus 14. és 16. között (péntek 9 órától vasánap 12 óráig) bejárós keresztény Háló-tábort szervezünk Budapesten az S4-ben. Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne másokkal egy közösségben, lelkiekben, szellemiekben gazdagodni. Az idei, XIX. Kárpát-medencei tábort - a COVID 19 járvány hatása miatt - az eddigiektől eltérő formában kényszerülünk megrendezni. Igyekszünk a jelen helyzetet pozitívan, az újdonság és a lehetőségek oldaláról megközelíteni. Az idei tábor több helyszínen zajlik majd (Erdély, Kárpátalja, Partium, Magyarország), ahol a résztvevők részben személyesen, részben pedig - az internet segítségével - alkotnak majd egy közösséget. Így, reményeink szerint annak ellenére sikerül megidézni a kárpát-medencei hangulatot, hogy nem egy földrajzi helyen tartózkodunk. Előadások, kiscsoportos beszélgetések (személyes és online), műhelymunkák, szentmise, sportlehetőség, játékos programok, gyerekeknek külön program. Esti kulturális programok (péntek esti táncház a Gellérthegyen a Filozófusok kertjénél; szombat este az S4-ben élő zenei koncert). Étkezés a Puskin kávézóban. (A pontos programot később adjuk közre). Vidékről érkezőknek: szálláslehetőség családoknál. Részvételi díjak: önálló keresettel rendelkező 25 év feletti: 7.000,-Ft, mindenki más 6 év felett: 3.000,-Ft, 6 év alattiaknak ingyenes. Jelentkezés ITT! További információk: Mundy Monika: 20 459 5687, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. A jelentkezésről visszaigazolást küldünk, és részletes programot. Jelentkezési határidő: augusztus 10.
"... de tudjuk, eljön majd a nyár!" Hálósok éneke a határtalan összetartozásról. Írta Sillye Jenő.
Készült 2020. tavaszán, amikor nem tudtunk sem utazni, sem találkozni.
Július 30. és augusztus 1. között ifjúsági lelki napokat tartottunk 20 hálós fiatal részvételével a Nagyvárad-Újvárosi Szent László római katolikus Plébánián. A hosszú hétvége folyamán "lelki sétákon", tanuságtételeken, szentmiséken, előadásokon, közös éneklésen és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül a résztvevők lelkiekben feltöltődtek és megújultak. A lelki napoknak fontos része volt az önkénteskedés (temető takarítás), a játéknak, a közös főzéseknek illetve mosogatásoknak és takarításnak így nem csak lelkiekben gazdagodtak hanem csapatként is erősödtek. Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátokkal legyenek, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjanak figyelni Istenre, és, hogy a szórakozás mellett meghallják és megtartsák egymást hitben.
Aszalós Antónia Piroska
Nyár elején, amikor egy túráról jöttünk haza, kaptunk egy cetlit. A vonaton, azokon az egyenes üléseken ülve kezdtük mind megfogalmazni mik az elvárásaink az idei nyártól. A fehér lap egyre csak telt meg mindenki tolla alatt, de nem írtunk nagy dolgokat. Még több együtt töltött időt kértünk.
A lelki napok július végén zajlottak le, nem is volt kérdés mekkora izgalommal vártuk azt a három napot, amit újra együtt tölthettünk. És nem csak, hogy együtt voltunk, ezen a pár napon, de együtt is építhettük fel. Mindenki részese lehetett a program összeállításának azáltal, hogy elvállalt egy témát és azt bemutatta. Mindegyik nap tartogatott új dolgokat, rengeteg mindent megtudtunk szülővárosunkról. De nem csak Nagyváradot ismertük meg jobban, hanem egymást is. Az egyik kedvenc pillanatom volt, amikor este körbeültünk és végigvettük mit csináltunk aznap. Végre volt időnk elgondolkodni mindazon, amit hallottunk a nap folyamán. Meghallgattuk és figyelünk egymásra, teljes bizalmat mutattunk. A tanúságtételekkor válltak ezek nagyon fontossá, hiszen az őszinteségükkel szemben az odafigyelésünk és tiszteletünk volt a legkevesebb, amit adhattunk.
Persze a programok közötti idő is jól telt. Nagyon könnyű volt egymásra hangolódni terítéskor, az ebéd elkészítésekor és takarításkor is. Mi nem sóztuk el a tésztát, a fiúk pedig nem főzték el a szilvásgombócot. Első este, Zsuzsi tanúságtétele, meg persze a mosogatás után, felmentünk az egyik szobába. Bence hozta a gitárját, a lányok az énekes könyveket, meggyújtottunk egy gyertyát és együtt énekeltünk. Úgy gondolom, hogy ennél szebb lezárást nem is adhattunk volna a napnak.
Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátainkkal legyünk, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjunk figyelni Istenre, és egy kicsit talán arról is, hogy a szórakozás mellett meghalljuk és megtartsuk egymást hitben.
Taar Alexandra
Az előző évek tavaszain már pusztán a tábor gondolatától is mindannyian teljesen felvillanyozódtunk. Alig vártuk, hogy újra felcsendüljenek a tábori énekek, megkapjuk a kiscsoportunkat, jöjjenek a vetélkedők, az éjszakába nyúló beszélgetések, a harmonika-írás, és minden, amitől a Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor (a.k.a. kistábor) Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor lesz. Idén tavasszal viszont a kedves emlékek mellett helyet kapott a nagy adag aggodalom is, hisz akkor még senki sem tudhatta, hogy lesz-e lehetőségünk bármilyen formában megtartani a tábort.
Emlékszem, amikor Konrád Csongi megemlítette, hogy akár ha napközis formában is, de meg lesz tartva a tábor, megcsillant bennem a remény, hogy talán még sem lesz ez egy elpazarolt nyár. Végül július 20–24. között került megrendezésre a 26. Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor, a nagyváradi püspöki palota kertjében, ahova nulladiktól nyolcadikig szeretettel vártunk minden gyereket. A résztvevőket korosztály szerinti csoportokba osztottuk, mindeniket két-három önkéntes csoportvezető irányította. A hét fő témája a természet lett, amihez a minket körülvevő sok növény remekül megadta a hangulatot.
Amikor 20-án, hétfőn megkezdődött a tábor… Azaz mégsem. Nekünk, csoportvezetőknek a tábor közel sem ezen a hétfőn kezdődött. Mi már előző héten szorgosan készültünk, pakoltuk a kellékeket, megbeszéléseket tartottunk a programblokkokat illetően, csapatjátékokat keresgéltünk, zenés próbákat tartottunk, és igyekeztünk lelkiekben is ráhangolódni a táborra, valamint megérteni azt a felelősséget, ami azzal jár, hogy 6-8 gyerekre vigyázunk egy hét minden napján. Mindezek ellenére, 20-án reggel, elmondhatatlan izgalommal vártuk, hogy végre megláthassuk, kikből is fog összeállni az a csoport, akikkel a hetünket fogjuk tölteni, hogy a felsorolt nevekből végre valódi emberarcok legyenek.
Az érkezést követően Szabó Ervin plébános által celebrált szentmisével hivatalosan is kezdetét vette az idei kistábor. A frissen megalakult kiscsoportok megkezdték a közös munkát, először ismerkedtek, majd csapatnevet választottak, zászlót készítettek, indulót írtak, a napi témáról is beszélgettek. Az ebédet a Szent László Líceum udvarán fogyasztottuk el, ahol a délután folyamán sor került még egy csapatok közti sportvetélkedőre is. Másnap a száldobágyi dombok közé kirándultunk. Itt a délelőttöt szintén misével indítottuk, amelyet Tóth Attila Levente plébános tartott nekünk. Egy kis táboros énekelgetés után a csapatok útnak indultak az akadályversenyre, ahol a vezetőik nélkül kellett végigmenniük egy kijelölt útvonalon, különböző feladatokat teljesítve. A jól megérdemelt ebédet pedig játékok és kiscsoportos beszélgetések követték.
Szerdán délelőtt szembesültünk azzal, hogy bizony mindannyiunkat megpirított egy cseppet a nap, de ez nem szeghette kedvünket a további játékoktól, beszélgetésektől. Az ebédet szintén az iskolában fogyasztottuk el, majd azt követően kézműves foglalkozásokat tartottunk. A gyerekek a batikolástól kezdve a gyertyaöntésen át a karkötőfonásig mindent kipróbálhattak, sőt volt néhány szülő, aki szintén becsatlakozott. A csütörtök volt a strandolós napunk. Először elsétáltunk a kráterig, aztán az erdőn keresztül eljutottunk a várva várt strandra. Amilyen „szerencsénk volt”, természetesen ez volt az egyetlen nap, amikor esett az eső, de sebaj, a víz ért fentről és lentről is.
A hét hamar elszaladt, pénteken már búcsúznunk kellett. A záró mise előtt, amelyet Böcskei László megyés püspök celebrált, már kezdődtek a buzgó ígéretek, „Én mindenképp jövök jövőre is”, a kérdések, mint a „De ugye jövőre is te leszel a csoportvezetőm”, és a keserédes búcsú-ölelések. Bár az idei tábor határozottan eltért az előzőektől, egy percre sem bántam meg, hogy részt vettem benne. Remek volt az önkéntes csapat, aranyosak a gyerekek, jók a programok, felejthetetlenek az élmények. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy most megint egy teljes évet kell várnom, amíg újra részem lehet ebben a csodában, amit mi kistábornak hívunk.
Szabó Kincső
