Éppen ilyen pápára volt szükségünk? – Hortobágyi Cirill OSB, pannonhalmi főapát volt a Részigazság Klub vendége
A 17. Részigazság Klubon, június 26-án Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapátot kérdezte a címben szereplő témában Süveges Gergő a budapesti S4 Háló Közösségi Központban.
A kánikula ellenére ismét telt házas volt a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom szervezésében rendszeres időközönként megvalósuló Részigazság Klub rendezvény.
A teológus végzettségű újságíró, műsorvezető elsőként azt szerette volna megtudni Hortobágyi Cirilltől, miért válaszolta azt a felkérésre, hogy erre nem tud nemet mondani. Mint kiderült, azért, mert a főapát nagyra tartja Ferenc pápa „műve summázatát”, s így személyes indíttatást érzett a megadott téma kapcsán.
Süveges Gergő felvetette, hogy aki mikrofont kap a kezébe, vagy akinek mikrofont dugnak az orra alá, annak mintha nem lenne szabad hibáznia; bármiről is legyen szó, ha van benne egy félreérthető mondat, biztos, hogy azt ragadják ki. Cirill atya is megerősítette ezt, „de nem baj, hogy a pápának emberarca van” – tette hozzá. Az előző pápák beszédeit sokan átnézték, átfésülték; nem voltak spontán mondatok, mint amilyenek rendszeresen elhangzanak például Ferenc pápa „repülős” interjúi során.
Hogyan látod a Szentlélek működését? – tette fel a moderátor a következő kérdést. Cirill főapát elmondta, a II. Vatikáni Zsinat szelleme erős volt Pannonhalmán; 1972-ben kellett újraírniuk a konstitúciójukat – azon is jól érzékelhető a zsinati szellem hatása. A zsinat nagyobb autonómiát szánt az egyes püspöki konferenciáknak, nagyobb szerepet a világi híveknek, és sorolhatnánk – azután ez a folyamat leállt. Egészen Ferenc pápa érkezéséig.
Az idei Közép-bánáti Háló találkozót 2019. június 12-én szervezték meg Torontáltordán a helybéliek élükön Korom Zsuzsa bogozónkkal. A találkozó mottója idézet volt Szent Pál apostol Filipiekhez írt leveléből, amely így szólt „Örüljetek az Úrban szüntelenül!”. A házigazda tordaiak mellett Vajdaság még 13 helységéből érkeztek részvevők, összesen mintegy kilencvenen. A találkozó programjai a BGA Zrt. és az Európai Unió határon átívelő Interreg - IPA CBC Magyarország-Szerbia támogatásával valósultak meg.
A regisztráció és a vendégek üdvözlése után Lázár György vezetésével megtekintettük Dr. Berényi János növény genetikai kutató és növénynemesítő, egyetemi tanár emlékházát. Megcsodáltuk a világszerte híres tudós életének, utazásainak és munkásságának gazdag kép és terménygyűjteményét. A Művelődési otthonba érve a helyi plébános Tapolcsányi Emánuel rövid felvezető előadásában bemutatta Szent Pál életét és a kort, amelyben az apostol a leveleit írta. Ezután Mellár József atya, törökbecsei plébános előadása következett, amely a találkozó címét viselte. József atya rámutatott arra, hogy mennyire fontos életünkben megtalálni az örömünk okát. Nemcsak akkor kell örülni, mondta, ha valamilyen tehertől szabadulunk meg (pl. betegség, anyagi gondok, megmérettetések…), vagy ha valamilyen hiányunk pótlása válik valóra (mint például a szeretet, a megbecsülés, az elfogadás…) hanem észre kell venni a mindennapok apró örömeit, amellyel a Jóisten elhalmoz.
A bőséges, finom ebéd után rövid kultúrműsorral kedveskedtek a találkozó résztvevőinek az óvódások, majd az Angelus kórus lelkes énekesei és szavalói. A Háló találkozó legfontosabb mozzanata mindig a kiscsoportos beszélgetés, ahol a csoport tagjai megosztják egymással az elhangzott előadással kapcsolatos élettapasztalataikat. Ez alkalommal is mély, egymást bátorító, megörvendeztető és néha szemünkre könnyeket csaló megosztásokra került sor. A nap folyamán új barátságok köttettek meg és a régiek megerősödtek.
A gyönyörű nap koronájaként a helyi plébános Ft. Tapolcsányi Emánuel, Ft. Vreckó Ferenc zentai és Ft. Halmai János törökbecsei és beodrai káplán szentmisét celebráltak a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt szépen felújított plébániatemplomban. A szentmisén zenei szolgálatot teljesítettek az Angelus kórus tagjai Kiss Zoltán, tóbai kántor orgonakíséretével. A „hála és az öröm napja” volt ez a Háló találkozó, ahogy Halmai Tibor a délvidéki Háló vezetője azt megfogalmazta a találkozót záró gondolataiban. Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy megadta ezt a lehetőséget a találkozásra, a szervezőknek a szeretetteljes munkáért, a helybéli plébánosnak, az előadónknak és minden résztvevőnek, aki hozzájárult ahhoz, hogy örömünk teljes legyen. Igyekszünk Szent Pál apostol szavait felidézni életünk nehézségei közepette is, meglátni a biztató, reményt jelentő apró örömöket, amelyek rádöbbentenek Isten irántunk érzett gondoskodó szeretetére.
Haimai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Külhoni magyar ismerőseink, barátaink felhívására buzdít a Háló
Összetartozunk, számon tartalak, felhívlak!
99 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?
A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!
Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket. A határtalan szeretet hangján fonjuk tele a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat, és nemzettársainkat.
Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!
"...míg magyar szóra magyar szó felel!"
Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon is csatlakozhat: https://www.facebook.com/events/2285116095060118/
Hívjon meg és hívjon fel másokat!
Szívesen fogadjuk a visszajelzéseket, élményeket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. drótposta címen,
vagy a fenti esemény megjegyzés rovatában.
Nagy örömmel vesszünk minden megosztást, meghívást,
és civil szervezetek csatlakozását, együttműködését (ezek nevét közzétesszük)
A katolikus Háló mozgalom immár 30 éve építi a határokon átívelő,
ökumenikus szellemű magyar-magyar közösségi kapcsolatokat.(https://halo.hu)
Hálós programokon jó párszor hallottam ezt: „A Háló egy nyitott közösség”. Ez oda-vissza úgy is igaz, hogy a hálósok a Háló mellett több más közösségben is aktívan részt vesznek. Schön György, a Háló vezetőségének tagja 17 éve szervezi a Pannonia Sacra-iskola kerékpáros zarándoklatát az esztergomi Mindszenty-ünnepre. Az idei ilyen zarándoklatról a Magyar Kurír honlapján Schön György fotóival Trauttwein Éva beszámolóját olvashatjuk. >>
Margitfalvy György
2019. április 26. és 28. között került megrendezésre Csíksomlyón a Kárpát-medencei ifjúsági Háló-találkozó, melyen a délvidéki Háló is képviseltette magát 16 fiatalja által. Délvidék nyolc településéről érkeztek résztvevők: Torontálvásárhelyről, Újvidékről, Bácsföldvárról, Törökbecséről, Adáról, Felsőhegyről, Magyarkanizsáról és Csókáról.
A délvidéki csapatunk nagy számban tartalmazott újoncokat is. Néhányan közülünk első hálós élményüket a maradéki találkozón szerezték, mások szívét már régebben magához kötötte a közösség. Visszatérőként igazi boldogság volt átölelni rég nem látott ismerőseinket, és sok kedves új emberrel is megismerkedni.
Az érkezés is öröm volt számunkra és nem csak a hosszadalmas út, hanem a helyiek vendégszeretete miatt is. Már a találkozó elején érezhető volt a hálót jellemző pezsdítő hangulat, amely a későbbiekben csak fokozódott.
A találkozó témája KI(BE)KAPCS volt. A témába előadások által kezdtünk belemerülni.
Borota Gábor pszihológus előadásán a résztvevők elgondolkodhattak kapcsolataik fontosságáról, legyen szó az embertársainkkal, a közösséggel vagy az Istennel való kapcsolatunkról. Ezek után kiscsoportokba rendeződve vitathattuk meg gondolatainkat az előadásról. A délutáni program fakultatív tevékenységekkel folytatódott, ahol számos program közül választhattak a résztvévők, többek között párkapcsolati témát átdolgozó műhelyen, kommunikációs problémamegoldó játékokon, „szólj be a papnak” névvel illetett nyílt beszélgetésen vehettek részt. Nagy öröm a délvidéki Háló számára, hogy a szeptemberi Kárpát-medencei adai és idei zentai régiós és maradéki ökumenikus ifi találkozó után ezen az eseményen is részt tudtunk venni a szülőföldünket képviselve, ezzel is folytatva a lendületet, amelyet az utóbbi időben felvett a mi drága kis régiónk.
A délvidéki részvevők utazási költségeit a Rákóczi Szövetség támogatta.
Guzsvány Gellért (Délvidék)
Ez a beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján is megjelent.
A találkozóról interjút készített Józsa Csaba, a Mária Rádió munkatársa, Magyari Timeával és Kopacz Bíborkával, a találkozó főszervezőivel >>
Az esemény az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Fiatalok a Családok Évében pályázati támogatás segítségével valósult meg.
Lelkiekben és közösség építésben gazdagodó Háló kirandulás
Húsvét harmadnapján kora reggel indult a nagybányai hálósok csoportja, az évente szervezett csoport kirándulásra, immár második alkalommal. A csoport tagjai rövid időn belül a jó hangulatban szinte észre sem vették és elérték a kirándulás első állomását a gyönyörű fekvésű Máriabesnyőt. Az ország egyedülálló kétszintes barokk bazilikája és kolostorépülete a megnyugvás és lelki feltöltődés helyszíne. A kezdetek óta bekövetkezett imameghallgatások, csodák, testi-lelki gyógyulások híres búcsújáró hellyé tették. 1759 és 1771 között gróf Grassalkovich Antal és felesége építette a kapucinus szerzetesek részére. A felső templom főoltára mögött található az egykori loretoi kápolna és a cédrus fából faragott Mária szobor, melyet a kapucinus szerzetesek gyalogosan hoztak Máriabesnyőre az olaszországi Loretoból. A kolostor udvarába lépve Szent II. János Pál bronz szobra fogad, békésen, fölemelt jobb kézzel szinte hangos szóval kifejezve: "Ne féljetek". A nyugalom és lelki feltöltődés szent helye.
Másnap a Grassalkovich Antal másik gyönyörű remekművét: a Gödöllői Királyi Kastélyt látogattuk. Gyönyörűen felújított és olvasva az „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” elgondolkoztató. A gondos gazda műve látszik az épület komplexum minden sarkában. A budapesti szállodai elrendezés után egy nagyon meleg vendégfogadás várt reánk az Országházban. Az őrségváltás díszes ceremóniája is része volt a felemelő látogatásnak. Délután baráti fogadtatás várt reánk a budapesti hálósoknál az S4 kulturális és közösségi központban. Baráti üdvözletek, szívélyes kézfogások, őszinte beszámolók, merész, felelős tervek. A szerda esti program táncházzal zárult. A csángó, széki, mezőségi táncok a szívünkhöz nőtt erdélyi otthonos hangulat teremtődött.
A következő nap a Budavári Nagyboldogasszony koronázási templomban kezdődött. A gyönyörűen felújított templom falai és lépcsői nagyon sok történelmi eseményeknek voltak csendes, dicső tanúi. A Szent István tér és környéke, a várudvar sok száz külföldi között nagyon jó volt nem csak turistának lenni. A Dunán tett szép hajókirándulást követte este a Liszt Ferenc Zeneakadémián a felemelően gyönyörű koncert.
A kirándulás utolsó napja a Gellérthegyen kezdődőtt, fojtatva a Pálos rend Sziklatemplomában. Itt sikerül megérteni, miért van nagy szüksége a magyar népnek azokra a szerzetesekre és nővérekre, akik az Isten közelségében imádkoznak szüntelen miértünk. Végül Szentendrére érve megértettük, hogy az otthon, térben és időben számunkra nagyon széles fogalom. A csoport megjegyezve: „mi nagybányaiak otthon vagyunk. Ebben a házban születtek Ferenczy Károly gyermekei. Amott a Ferenczy festőművészeti iskola”. Nagyon kellemes és otthonos érzés. A Marcipán Múzeum szinte külön édességként ízesítette a kirándulást. Nagyon szép, lelkiekben gazdag, tartalmas napok. Istennek legyen hála.
Lejegyezte: egy nagybányai résztvevő (N.H.)
Hálóépítés nagybányai módra
Húsvét harmadnapján a Nagybányai Háló Mozgalom tagjai felkerekedtek, hogy csapatépítésbe fogjanak. 4 napjuk volt erre az akcióra. A program precízen és pontosan, de leginkább igen "sűrűre" volt tervezve, de jó időbeosztással teljesíthető volt.
Első állomás Máriabesnyő, egy híres zarándokhely volt, aminek a gyönyörű szép Nagyboldogasszony Temploma a Basilica Minor rangot viseli. A zarándokhely a kapucinus szerzetesek gondozásában van. A rengeteg látnivaló mellett kellemes és kényelmes vendégszobákban szállásoltak el bennünket, és a koszt ellen sem lehetett semmi kifogásunk. Az idegenvezetéssel megbízott kapucinus testvér előadása nagyon jól felépített és lebilincselő volt. A szentmise után meglátogattuk a bazilika altemplomát ahol gróf Grassalkovich Antal és családtagjai vannak eltemetve. Ő volt az az ember, aki a gödöllői kastélyt Ferenc József császárnak és feleségének, Erzsébetnek (Sziszinek), magyar királlyá való koronázásuk alkalmából nászajándékba adta. Ezt a kastélyt látogattuk meg másnap délelőtt. A frissen felújított kastély impozáns építmény, nem csoda hogy a császár felesége, Sziszi, szívesen tartózkodott itt. A látogatás befejeztével elfoglaltuk budapesti szálláshelyünket, de igyekezni kellett, nehogy az országházi látogatás időpontját lekéssük. Helytálló az a megállapítás, hogy a budapesti Parlament Európa egyik legszebb ilyen intézménye, nemhiába készült olyan sokáig, mert az eredmény szemet gyönyörködtető. A honfoglalás 1000 éves évfordulójára készen lett. Vacsorára a budapesti Háló központba voltunk hivatalosak, ahol nagyon szívesen fogadtak. Élőzenés táncház várt a vacsora után. Alaposan elfáradva értünk a szállásra, de igyekezni kellett a "feltöltődéssel", mert reggel új program, új kihívás várt reánk. A Budai Várban kezdtük: Mátyás-templom, Szent István szobor, Halászbástya, Dísz tér. Mindenütt rengeteg ember kavarog, igen sok a keleti turista (japán, kínai, vietnámi) magyar szót alig-alig hallani. Nekünk azonban nincs sok időnk közöttük forgolódni, mert vár a Fortuna rendezvényhajó a Dunaparton. Gyönyörű időben fut ki velünk a hajó a kikötőből. A budapesti hálósok, mint aggódó testvérek vigyáznak ránk. Egyik Kárpát-medencei vezetőjük, Szeibert András, elkísér bennünket erre a sétahajózásra, útközben magyarázza a látnivalókat. Szünet nélkül forgatjuk a fejünket jobbra-balra, mert a látnivalók mind a két oldalon egymás után sorakoznak. De ezzel még nincs vége a napi programnak! A hajóról leszállva sietve indulunk a Zeneakadémia impozáns épületéhez, mert a hálósok Hotzi Mátyás cselló diplomakoncert jeggyel kedveskedtek nekünk! Az élmény kettős, mert a csodálatos muzsika mellett a frissen felújított, Liszt Ferenc által alapított épület kívül-belül sok látnivalót kínál.
Végül eljött az utolsó nap, aminek a végén hazaindultunk, de előbb megnéztünk egyet-mást. Először a Citadellára látogattunk el, ahol a páratlan panorámában gyönyörködtünk, utána a Sziklatemplom szépségei következtek. Ezután a Hősök terén a királyszobrok következtek és a Vajdahunyad vára mintájára készült Mezőgazdasági Múzeum udvarán sétáltunk. De újra csak sietni kellett, mert még várt Szentendrén a Szamos Marcipán Múzeum sok érdekessége. A buszhoz siettünkben, egy szomorú memento mellett haladtunk el. A 2017-es veronai buszbalesetben elhunyt diákok nevei és fényképei voltak felállítva, gyertyákkal övezve. Egy rövid ima erejéig megálltunk, hogy örök nyugodalmat kérjünk az áldozatok számára, megnyugvást és lelki békét pedig az érintett családok számára. Szentendre hangulatos utcácskain sétálgatva nem maradt el a fagyizás és a sörözés sem, ami után indultunk haza, ahova késő este szerencsésen meg is érkeztünk.
Köszönjök Háló ! Szép volt.
Lejegyezte: Révész Katalin (Szatmárnémeti)
Képek a Partiumi Háló facebook oldalán >>
Április 13-án és 14-én Maradékon tartottunk ifjúsági találkozót, első alkalommal a Szerémségben. Az együttlét másik különlegessége, hogy habár a katolikus lelkiségi Háló mindig nyitott más felekezetek felé, ez alkalommal kifejezetten ökumenikus találkozót szervezett. A program megnyitása egy szentmise volt, a zárása pedig egy istentisztelet, az egyik előadást a tiszakálmánfalvi Szöllősi Tibor atya tartotta, a másikat pedig Szilágyi Dénes, verbászi lelkész. Az esti imádságunkat, pedig az ökumenikus taizé szerzetes közöségben megszületett dalok vezették. A maradéki lelkész, Halász Dániel vezette az istentiszteletet és az egyik, rendkívül népszerű műhelymunkát is. A fiatalok, őszinte, mély és személyes, egymással, önmagukkal és az Istennel való találkozásán túl volt egy másodlagos célja is az alkalomnak: örömet szerezni a maradéki hívőknek, a fiatalos és lendületes énekbe foglalt, zenével kísért imádsággal. A katolikusok esetében ehhez tevődött hozzá, hogy ennek aprópóján magyar nyelven, az anyanyelvükön hallgathatták a többségében magyar katolikusok a szentmisét. Igazán jól eső érzés volt mindannyiunknak, hogy a plébános Bozsidár atya is részt vett a misén, végig követte a magyar miseszöveget és örömmmel fogadta a fiatalok énekét. A találkozónak voltak újvidéki, szabadkai adorjáni, kupuszinai, udvarszállási, óbecsei, gombosi, csantanvéri, becskereki, debelyacsai és természetesen maradéki valamint tiszakálmánfalvi résztvevői is. Egy fiú becséről tekert le, és érkezett egy autó budapestről is, hiszen minden találkozón fontosnak tartjuk, hogy legyenek résztvevők az anyaországból. Többen már nem először jártak Maradékon, a magyar megmaradást célzó tematikus játszóházakban és 72 óra kompromisszum nélkül akció maradéki projektjében is segítettek, aki pedig először volt most Maradékon, szinte biztos, hogy nem utoljára ;) Istennek legyen hála, hogy együtt lehettünk egymásnak és a maradékiaknak örömet szerezve!
Beszámoló a Partiumi Háló facebook oldaláról
Március 15-17. között zajlott a Kárpát-medencei Háló lelkigyakorlat, ahol közel 60-an vettünk részt 5 különböző régióból. A lelkigyakorlat során, melyet Pakot Géza jezsuita atya vezetett, szemlélődő meditációs imagyakorlatokat végeztünk Sámuel történetének vezérfonala mentén. Pénteken este az Előre megszentelt áldozatú liturgiát Ábel atya vezette, aki elsőként üdvözölte a hálós csapatot. Külön örömünkre szolgált, hogy régi hálós barátunk, Orosz István atya végezte a szombat délutáni liturgiát, illetve ezúton is köszönjük neki a Kegytemplomról szóló bemutatót melyen végigvezetett minket. A hétvége további részében Konrád Katalin vezetésével mélyültünk el a kafarnaumi százados történetében, melynek során nem csupán azonosulhattunk a számunkra legközelebb álló szereplőkkel a történetből, de megpróbáltuk egymást Jézus szemein és arcán keresztül nézni, meglátni egymást teremtett valós szépségében. Köszönjük a máriapócsi Zarándokház munkatársainak áldozatos munkáját, és a lehetőséget, hogy ott lehettünk a helyen, ahol mindennap történnek csodák!
Burány Margit (Délvidék) írta az alábbi, a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján is megjelent beszámolót
Március 15. és 17. között került megrendezésre Máriapócson a Kárpát-medencei Háló szervezésében a ,,Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” témájú lelkigyakorlat. Vajdaságból mint a délvidéki Háló bogozói, tizenkilencen, kis busszal érkeztünk meg a nemzeti kegyhelyre, a Bethlen Gábor Alap Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával. Megérkezésünk után részt vehettünk a Szent Liturgián a görögkeleti rítusú Szent Mihály templomban.
Szombaton Pakot Géza jezsuita atya a meditációs imáról tartott előadást, majd próbálgattuk ezt az imamódot, mely sokunknak szokatlan volt a hosszúra nyújtott csendek miatt. Próbáltuk benső szemeinkkel szemlélni azt a jelenetet, amikor Sámuelt megszólítja Isten. Ebben az intenzív koncentrációt igénylő jelenlétben a fáradtabbak el is aludtak. Igazából én egy hagyományosabb lelkigyakorlatra készültem és hiányoltam a kiscsoportos beszélgetéseket, ami a hálós találkozók fontos eleme. Ugyanis itt mélyülnek a személyes kapcsolatok és a megosztott hittapasztalatokkal gazdagíthatjuk egymást. Az esti program a Tékozló fiú bibliai történetének feldolgozásával zárult. Négyes csoportokban eljátszottuk a történet egy-egy részletét úgy, hogy nem beszéltünk, végül szoborrá dermedtünk. A többieknek ki kellett találniuk a történet melyik részlete lett megjelenítve. Végül a foglalkozás vezetője kérdéseket tett fel a szereplőknek.
Vasárnap Konrád Katalin vezetésével csoportokban feldolgoztuk a kafarnaumi százados történetét. Négyes csoportokban mindenki egy-egy szereplője volt a jelenetnek. Minden szereplő három kérdést kapott a csoporttársaitól a szerepével kapcsolatban. Ezután egy Jézus ikont ábrázoló kendőt adtunk sorba egymásnak. Krisztus szemén keresztül néztük a mellettünk ülő személyt, tudatosítva, hogy akkor tudjuk egymást elfogadni, ha Krisztus szemével tekintünk egymásra. Ezt követően kis köveket helyeztünk a feszület mellé, kifejezve, Jézusnak adjuk át nehézségeinket. Végül szőlővesszőt húztunk útravalónak, emlékeztetve magunkat arra: mindig kapcsolatban kell maradnunk Krisztussal, a szőlőtőkével, mert csak akkor lesz élet bennünk, tudunk gyümölcsöt teremni. A legnagyobb élményt számomra az a felfedezés adta, amikor néhányan rátaláltunk a Szeplőtelen Szűz Mária nevére szentelt templomra. A díszes, görög katolikus templom árnyékában ez a kis 600 éves, római katolikus templom igazi gyöngyszem, a maga egyszerűségével. Az egyik falán Köpenyes Mária freskó maradványa látható. Még töredékében is bájos ábrázolás a maga esetlenségével. Az idős atya hajlott kora (88) ellenére szellemi frissessége csodálatra méltó, azt bizonyítja a számomra, hogy az evangélium élése fiatalon tart. Ezen kis templom maroknyi híveinek lelkes éneke, az idős atya lendületes, lelkes szentbeszéde erőt öntött belém. Az elvándorlás ellenére ,,megfogyva bár, de megtörve nem” élnek közösségeink, mert a Szentlélek működik és egyedül ez ad okot a reményre.
Konrád Evelyn (Partium) írta az alábbi, a kegyhely honlapján is megjelent beszámolót
Közel 60-an vettünk részt a hétvégi lelkigyakorlaton a Kárpát-medence különböző régióiból.
A péntek délután a megérkezésre volt szánva, és a nagy távolságok ellenére a résztvevők zöme már a 17 órakor kezdődő liturgián is részt vett, majd utána köszöntöttük egymást a regisztráció mellett. Már itt felragyogott sok résztvevő szemében az újratalálkozás öröme. Vacsora után pedig egy beszélgetős játékkal készültünk, ahol az volt a cél, hogy úgy a régi barátokkal, mint az új arcokkal lehetőségünk nyíljon ismerkedni, hisz a hétvége további része a lelkigyakorlatról szólt.
A szombati lelkigyakorlatot Pakot Géza jezsuita szerzetes atya vezette, melynek során 4 részletben fordultunk magunkba, elmélkedtünk és imádkoztunk a legbelsőbb szobáinkba térve, Isten hangját fürkészve Sámuel története mentén és kapcsán.
Már a lelkigyakorlat elején felmerült, hogy háromféle szükséglet munkálkodik bennünk, mégpedig a testi, az értelmi és az érzelmi, amelyek elterelik figyelmünket a bennünk munkálkodó lélekről, ezért meditációs gyakorlattal mélyültünk el minden alkalommal, és tudatosítottuk magunkban, hogy akkor és ott mindnyájan egyénenként, és közösségként is jelen voltunk. Lépésről lépésre haladva értünk el a belső imánkhoz, mely ajtón belépve minden alkalommal kértük az Urat, hogy minden megmozdulásunk, tettünk, a létünk Isten nagyobb dicsőségére legyen, az Ő dicsőségét szolgálja.
A belső imánkba érkezve Géza atya néhány, a Sámuel történetéhez kapcsolódó gondolattal vezette belső képalkotásunkat. Ily módon először a templomot képzeltük el, melyben a fiatal, gyermek Sámuel Héli főpap mellett tevékenykedett. A következő gyakorlat során, már a kép a főpap és Sámuel tevékenységeire fókuszált, míg a harmadik gyakorlat során már az éjszakába léptünk, amikor Sámuel hallja a hívást, de azt hiszi, a főpap szólítja, és majd a negyedik, egyben utolsó imagyakorlat során érkeztünk el az Úr Istennek válaszoló Sámuelhez, akivel együtt figyelhettünk Isten hangjára; hallgattuk, fürkésztük a személyesen ránk váró feladatot. Amennyire nehéz volt elmélyülni, akár a belső szobában bent maradni, néha annyira nehéznek bizonyult vissza is térni a mélységből, olyan erősen magával tudott ragadni az élmény.
A szemlélődő imák sorának befejeztével átvonultunk a Kegytemplomba, ahol nagy örömünkre szolgált, hogy sokak által régről ismert és szeretett hálós barátunk, Orosz István atya végezte a liturgiát. Majd a liturgiát követően visszatértünk még egy megosztási körre, ahol a bennünk lezajlott élményekről is lehetőségünk nyílt beszélni, de kérdésekkel is fordulhattunk Géza atyához.
Vacsora után még egy rövidebb blokkal zártunk, melyben bár eluralkodott a humor és szórakozás, szép számmal megnyilvánultak a mélyebb érzések és gondolatok is mialatt a tékozló fiú történetében különböző szerepkörökbe bújhattunk bele és képzelhettük el a szereplők élethelyzetéből fakadó érzéseket.
Vasárnap reggel Szent Liturgián vettünk részt, melynek a végén Orosz István atya tartott egy rövid ismertetőt a Kegytemplomról és a benne lezajlott és zajlódó mindennapi csodákról. Zárásként pedig Konrád Katalin, a Háló vezetőségi tagja és a partiumi hálós régiós vezető tartott egy foglalkozást a kafarnaum százados története mentén. Ez alatt a bő egy óra alatt kipróbálhattuk néhány percre milyen fogyatékossággal élni, belehelyezkedhettünk a történetben egy számunkra közelálló szerepkörbe, így nézve szembe saját magunkkal és Jézussal, végiggondolva, mi, saját magunk mennyire közel vagy távol tudjuk Jézushoz vinni a gondjainkat. Ami viszont a legcsodásabb volt ebben a foglalkozásban, hogy Jézus szemein és arcán próbáltunk meg egymásra tekinteni, egymást teremtett szépségében nézni és meglátni.
És hogy miért pont Máriapócsot választottunk a lelkigyakorlat helyszínének?
Orosz István atya szavaival élve: nem azért, mert az Istenszülőt ábrázoló festmény többször is könnyezett, nem is a mások által megélt csodákért, hanem a mindennap történő szívben zajló csoda megtapasztalásáért.
Köszönjük a lehetőséget! Még biztosan jövünk!
