2012. június 23.-án VIII. alkalommal szervezték meg a Nagybányai Háló Találkozót, melynek helyszíne a nagybányai Szentháromság templom volt. Az idei találkozó mottóját Jeremiás könyvéből vették: "Reményt és jövőt adok nektek" (Jer. 29, 11) és a központjába az a kérdés állt, amely szorosan kapcsolódik a mottóhoz és a Szatmári Egyházmegye tematikus évéhez ?Misszió nélkül van-e jövőnk??.
A hagyományokat megőrizve Uglár Sándor a nagybányai Háló mozgalom bogozója köszöntötte a különböző városokból és plébániákról érkező hálósokat és a meghívót előadót, s valamint a templom plébánosát. Ezt követe a Háló rövid bemutatása egy kicsit másképp Konrád Katalin (a Partiumi Háló főbogozója) által, és Ft.Lieb József plébános, házigazda köszöntője és a templom rövid bemutatása. A meghívót előadó Ft.Egeli Ferenc püspöki titkár volt aki "Misszió nélkül van-e jövőnk?"- címmel tartott előadást. Az előadásában olyan dolgokra mutatott rá melyekre nekünk a mai világ keresztényeinek fel kell, hogy figyeljünk. Beszélt arról is, hogy nekünk missziós feladatunk van, mint minden kereszténynek és saját életpéldánkkal kell, hogy missziót végezünk közösségeinkbe. Az előadást követően kiscsoportos beszélgetésen vettünk részt, ahol mindenki elmondatta véleményét, tapasztalatait. Mint minden Háló találkozón most sem maradt el a kulturális program, Odongtoo Bernadette nagybányai orgonaművésznőnek és a Vox Dilecti kórusnak köszönhetően. A koncertet követően Fenyák Ágota, egyik nagybányai bogozó, beszélt arról, hogy számára mit jelent a Háló és hogyan is éli meg életében. Utána Erőss Endre, a Szent Bonaventura FVR minisztere beszélt arról, hogy számára mit jelent a misszió és hogyan éli ezt meg a mindennapokban. Majd Markó Hajnal, a 015 sz. Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat parancsnoka beszélt a cserkészetről és a cserkész értékekről. A záró szentmisét közös éneklés előzte meg Kert Richárd gitáros kíséretével. A hálaadó szentmisét pedig Ft.Egeli Ferenc püspöki titkár paptestvéreivel közösen mutatta be, amelyhez közreműködött a ?Schola Rivulina? ifjúsági kórus, id. Czol Ernő karnagy vezénylésével. A találkozó Msgr.Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök fővédnöksége alatt zajlott. Mindent összevetve ismételten sikert könyvelhet el a Háló nagybányai kerülete a találkozó megszervezéséért, mivel egyrészt lelki felöltődést jelentet, másrészt pedig az előadónak köszönhetően bátorítást kaptunk ahhoz, hogy tegyünk valamit az ellen, hogy a keresztény értékeinket földbe tiporják. De ezek mellett szerintem mindenkinek felejthetetlen élmény volt, mivel érződött a vidám a hangulat, mindenki jól érezte magát. Soraimat pedig egy fohásszal szeretném zárni: "Uram, szükség van a Te szemedre, adj nekem eleven hitet. Szükségem van a te szívedre, adj mindent elbíró szeretetet. Szükségem van a Te leheletedre, add meg nekem a te reményedet, magamnak és egyházamnak." (Card. L.J. Suenens)
A hagyományokat megőrizve Uglár Sándor a nagybányai Háló mozgalom bogozója köszöntötte a különböző városokból és plébániákról érkező hálósokat és a meghívót előadót, s valamint a templom plébánosát. Ezt követe a Háló rövid bemutatása egy kicsit másképp Konrád Katalin (a Partiumi Háló főbogozója) által, és Ft.Lieb József plébános, házigazda köszöntője és a templom rövid bemutatása. A meghívót előadó Ft.Egeli Ferenc püspöki titkár volt aki "Misszió nélkül van-e jövőnk?"- címmel tartott előadást. Az előadásában olyan dolgokra mutatott rá melyekre nekünk a mai világ keresztényeinek fel kell, hogy figyeljünk. Beszélt arról is, hogy nekünk missziós feladatunk van, mint minden kereszténynek és saját életpéldánkkal kell, hogy missziót végezünk közösségeinkbe. Az előadást követően kiscsoportos beszélgetésen vettünk részt, ahol mindenki elmondatta véleményét, tapasztalatait. Mint minden Háló találkozón most sem maradt el a kulturális program, Odongtoo Bernadette nagybányai orgonaművésznőnek és a Vox Dilecti kórusnak köszönhetően. A koncertet követően Fenyák Ágota, egyik nagybányai bogozó, beszélt arról, hogy számára mit jelent a Háló és hogyan is éli meg életében. Utána Erőss Endre, a Szent Bonaventura FVR minisztere beszélt arról, hogy számára mit jelent a misszió és hogyan éli ezt meg a mindennapokban. Majd Markó Hajnal, a 015 sz. Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat parancsnoka beszélt a cserkészetről és a cserkész értékekről. A záró szentmisét közös éneklés előzte meg Kert Richárd gitáros kíséretével. A hálaadó szentmisét pedig Ft.Egeli Ferenc püspöki titkár paptestvéreivel közösen mutatta be, amelyhez közreműködött a ?Schola Rivulina? ifjúsági kórus, id. Czol Ernő karnagy vezénylésével. A találkozó Msgr.Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök fővédnöksége alatt zajlott. Mindent összevetve ismételten sikert könyvelhet el a Háló nagybányai kerülete a találkozó megszervezéséért, mivel egyrészt lelki felöltődést jelentet, másrészt pedig az előadónak köszönhetően bátorítást kaptunk ahhoz, hogy tegyünk valamit az ellen, hogy a keresztény értékeinket földbe tiporják. De ezek mellett szerintem mindenkinek felejthetetlen élmény volt, mivel érződött a vidám a hangulat, mindenki jól érezte magát. Soraimat pedig egy fohásszal szeretném zárni: "Uram, szükség van a Te szemedre, adj nekem eleven hitet. Szükségem van a te szívedre, adj mindent elbíró szeretetet. Szükségem van a Te leheletedre, add meg nekem a te reményedet, magamnak és egyházamnak." (Card. L.J. Suenens)
Daly Attila
a szatmárnémeti Hám János római-katolikus Teológiai Iskolaközpont diákja
Hárman készültünk és érkeztünk Nagykárolyból nagy örömmel és szeretettel! Ezek a hálós szombatok, hétvégék egy nagy nyugalmat, örömet és biztonságot kölcsönöznek. Már rég figyelem, mennyire megváltozik a hangulatom az életszemléletem, mikor tudom, hogy Háló találkozóra indulok. Nem tud felbosszantani, ha késik a busz, vonat, megértőbb, toleránsabb vagyok mindennel, mindenkivel. Tudom, hogy oda érek, jó helyre megyek! Nagybányának amúgy is egy varázslatos hangulata van, a régi (de felújított) templom, a belváros, a Szent István torony..és persze a régen látott kedves ismerősök, barátok. Sokan sokszor írtuk ezt, minden beszámoló alkalmával,milyen jó újra átélni az örömteli találkozást. A szép idő is meg volt, pedig borúsnak indult.
Meg se tudtam lepődni mikor Kati a hálósok segítő készségeiről beszélt, mert ez így van! Jelenleg 2 nagykárolyi személy van Ágiéknál elszállásolva, hogy közelebb legyenek kedves betegükhöz mikor műtik a kórházban. Isten fizesse meg nekik és személyesen én is köszönöm.
Annyi szép gondolat fogalmazódott meg bennem a Ft. Egeli Ferenc előadásán. A missziós tudat végig kísér minden ember életét. Jó lenne és kívánom mindenkinek, hogy felismerje ki-ki a saját életében az ő misszióját. A Háló találkozókon ismerkedve, a kiscsoportos beszélgetések alkalmával ismertem fel, hogy az életben annyi szép, magasztos missziót szánt a Jó Isten Háló társaimnak! Pedig sokszor könnyes szemmel mesélnek ezekről, a missziókról!
A koncert, a közös éneklés a tanúságtételek már csak a lelkünk húrjait pengették, hogy aztán teljes meg éléssel részt vehessünk a közös Szent Misén. Vannak pillanatok az életemben, mikor megfogalmazódik bennem: Uram jó nekem itt lennem!
A nagybányai találkozó alatt végig ez volt bennem és hálásan köszönöm az összes szervezőnek és résztvevőnek.
És ezt fokozni már csak a bajai táborban lehet ahová nagy izgalommal készülők.
a szatmárnémeti Hám János római-katolikus Teológiai Iskolaközpont diákja
Hárman készültünk és érkeztünk Nagykárolyból nagy örömmel és szeretettel! Ezek a hálós szombatok, hétvégék egy nagy nyugalmat, örömet és biztonságot kölcsönöznek. Már rég figyelem, mennyire megváltozik a hangulatom az életszemléletem, mikor tudom, hogy Háló találkozóra indulok. Nem tud felbosszantani, ha késik a busz, vonat, megértőbb, toleránsabb vagyok mindennel, mindenkivel. Tudom, hogy oda érek, jó helyre megyek! Nagybányának amúgy is egy varázslatos hangulata van, a régi (de felújított) templom, a belváros, a Szent István torony..és persze a régen látott kedves ismerősök, barátok. Sokan sokszor írtuk ezt, minden beszámoló alkalmával,milyen jó újra átélni az örömteli találkozást. A szép idő is meg volt, pedig borúsnak indult.
Meg se tudtam lepődni mikor Kati a hálósok segítő készségeiről beszélt, mert ez így van! Jelenleg 2 nagykárolyi személy van Ágiéknál elszállásolva, hogy közelebb legyenek kedves betegükhöz mikor műtik a kórházban. Isten fizesse meg nekik és személyesen én is köszönöm.
Annyi szép gondolat fogalmazódott meg bennem a Ft. Egeli Ferenc előadásán. A missziós tudat végig kísér minden ember életét. Jó lenne és kívánom mindenkinek, hogy felismerje ki-ki a saját életében az ő misszióját. A Háló találkozókon ismerkedve, a kiscsoportos beszélgetések alkalmával ismertem fel, hogy az életben annyi szép, magasztos missziót szánt a Jó Isten Háló társaimnak! Pedig sokszor könnyes szemmel mesélnek ezekről, a missziókról!
A koncert, a közös éneklés a tanúságtételek már csak a lelkünk húrjait pengették, hogy aztán teljes meg éléssel részt vehessünk a közös Szent Misén. Vannak pillanatok az életemben, mikor megfogalmazódik bennem: Uram jó nekem itt lennem!
A nagybányai találkozó alatt végig ez volt bennem és hálásan köszönöm az összes szervezőnek és résztvevőnek.
És ezt fokozni már csak a bajai táborban lehet ahová nagy izgalommal készülők.
Hompoth Mária
Reggel, azaz hajnalban kelt a csipet csapat, 5.30-kor készen állva az indulásra. Az úton Kati néni vezetett, Ágnes támogatta, hisz egész úton beszélgettek, mi pedig a hátsó sorokban aludtunk 
.
4 órát utaztunk Nagybányáig, és 20 percet kavarogtunk, mert a sok egyirányú kis utca és tér utunkba állt, ám sikeresen megérkeztünk 9 óra 20 percre. Miután Ágiék regisztráltak bennünket, finom süteményekkel tömtük meg a hasunkat, és még finomabb bodzaszörppel oltottuk szomjunkat.
10 óra után egy kicsi késéssel a gyönyörűen felújított Szentháromság Templomban kezdetét vette a program. Minden résztvevő csoportosan bemutatkozott, azaz Sándor felkért bennünket, hogy az érkező városok felsorolásánál álljunk fel, így megtudhattuk ki honnan jött. Nemsokkal később megismerhettük a Hálót, Konrád Kati bemutatójával folytatódott a nap, ami picit másabb volt a megszokottnál, hisz nem csak arról mesélt mi is a Háló, hanem történeteket, amikből bárki számára világossá válhatott mennyire összetartóak vagyunk a Kárpát-medence minden pontján. Mind egy célért, Istenért illetve egymásért tevékenykedünk és ha valamelyikünk bajba jut, azonnal segítünk egymáson.
Az előadást a szatmárnémeti egyházmegyei püspöki titkár úr, főtiszteletes Egeli Ferenc tartotta a misszióról, pontosabban arról, hogy van-e jövőnk misszió nélkül. Nagyon érdekes és elgondolkodtató előadást hallhattunk, amit egy rövid szünet után kiscsoportos beszélgetés követett. A témához kapcsolódóan, a kérdésekre (mi is a missziónk, hogyan gazdagíthatjuk a környezetünket az evangelizálás során) a kiscsoportok egy órában válaszolhattak.
Személy szerint nekem a kiscsoportos beszélgetés tetszett a legjobban, mélyen érintettek az elhangzottak, és a kiscsoportban lévő személyek magatartása, toleranciája illetve segítőkészsége. (ifi csoportot vezettem, Aszalós Ágnessel együtt, nem akartuk két csoportra osztani a társaságot, így egy 15 fős kiscsoportot hoztunk létre). Nagyon jó gondolatokat hallhattam a fiataloktól, a 13-17 éveseknek komoly elképzeléseik törtek felszínre. Küzdenek nap, mint nap azzal, hogy ebben a világban, korban helyesen, tisztán éljenek, és a társaikat is erre az útra próbálják terelni, sok kudarccal, mégse adják fel, példamutató magatartásuk van!
Az ebédet egy káprázatos orgonakoncert követte, Odongtoo Bernadette nagybányai orgonaművésznő előadásában, melyet szintén a templomban néhány hozzászólás, bemutató követett. Fenyák Ági mesélt arról neki mit jelent a Háló, majd Erőss Endre mutatta be a Ferences Világi Rend misszióját, és végül de nem utolsó sorban Markó Hajnal mesélt nekünk a 015sz. Gróf Teleki Sándor cserkészcsapatról, annak missziójáról és célkitűzéseiről. A találkozót természetesen misével zártuk, előtte pedig énekeket gyakoroltunk Kert Richárd gitár kíséretével. A záró szentmise alatt fenséges énekkar énekelt, magasztos hangulatunk támadt a pazar hangoktól.
Nagyon kellemes hangulatban, bár rendkívül fáradtan értünk haza. Csak gratulálni tudok a váradi résztvevők nevében a szervezőknek, remélem jövőre ismét átélhetjük a találkozó pozitív élményeit.
.4 órát utaztunk Nagybányáig, és 20 percet kavarogtunk, mert a sok egyirányú kis utca és tér utunkba állt, ám sikeresen megérkeztünk 9 óra 20 percre. Miután Ágiék regisztráltak bennünket, finom süteményekkel tömtük meg a hasunkat, és még finomabb bodzaszörppel oltottuk szomjunkat.
10 óra után egy kicsi késéssel a gyönyörűen felújított Szentháromság Templomban kezdetét vette a program. Minden résztvevő csoportosan bemutatkozott, azaz Sándor felkért bennünket, hogy az érkező városok felsorolásánál álljunk fel, így megtudhattuk ki honnan jött. Nemsokkal később megismerhettük a Hálót, Konrád Kati bemutatójával folytatódott a nap, ami picit másabb volt a megszokottnál, hisz nem csak arról mesélt mi is a Háló, hanem történeteket, amikből bárki számára világossá válhatott mennyire összetartóak vagyunk a Kárpát-medence minden pontján. Mind egy célért, Istenért illetve egymásért tevékenykedünk és ha valamelyikünk bajba jut, azonnal segítünk egymáson.
Az előadást a szatmárnémeti egyházmegyei püspöki titkár úr, főtiszteletes Egeli Ferenc tartotta a misszióról, pontosabban arról, hogy van-e jövőnk misszió nélkül. Nagyon érdekes és elgondolkodtató előadást hallhattunk, amit egy rövid szünet után kiscsoportos beszélgetés követett. A témához kapcsolódóan, a kérdésekre (mi is a missziónk, hogyan gazdagíthatjuk a környezetünket az evangelizálás során) a kiscsoportok egy órában válaszolhattak.
Személy szerint nekem a kiscsoportos beszélgetés tetszett a legjobban, mélyen érintettek az elhangzottak, és a kiscsoportban lévő személyek magatartása, toleranciája illetve segítőkészsége. (ifi csoportot vezettem, Aszalós Ágnessel együtt, nem akartuk két csoportra osztani a társaságot, így egy 15 fős kiscsoportot hoztunk létre). Nagyon jó gondolatokat hallhattam a fiataloktól, a 13-17 éveseknek komoly elképzeléseik törtek felszínre. Küzdenek nap, mint nap azzal, hogy ebben a világban, korban helyesen, tisztán éljenek, és a társaikat is erre az útra próbálják terelni, sok kudarccal, mégse adják fel, példamutató magatartásuk van!
Az ebédet egy káprázatos orgonakoncert követte, Odongtoo Bernadette nagybányai orgonaművésznő előadásában, melyet szintén a templomban néhány hozzászólás, bemutató követett. Fenyák Ági mesélt arról neki mit jelent a Háló, majd Erőss Endre mutatta be a Ferences Világi Rend misszióját, és végül de nem utolsó sorban Markó Hajnal mesélt nekünk a 015sz. Gróf Teleki Sándor cserkészcsapatról, annak missziójáról és célkitűzéseiről. A találkozót természetesen misével zártuk, előtte pedig énekeket gyakoroltunk Kert Richárd gitár kíséretével. A záró szentmise alatt fenséges énekkar énekelt, magasztos hangulatunk támadt a pazar hangoktól.
Nagyon kellemes hangulatban, bár rendkívül fáradtan értünk haza. Csak gratulálni tudok a váradi résztvevők nevében a szervezőknek, remélem jövőre ismét átélhetjük a találkozó pozitív élményeit.
Dulau Daya
A Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata (röviden: Háló) szombaton egész napos találkozót tartott a zentai Kis Szent Teréz-templomban. A rendezvény vendége és fő előadója ft. Utcai Róbert csantavéri plébános volt, akinek Jogom van (nem) evangelizálni című nyitóelőadása szolgáltatta a Háló találkozó központi témáját.
Az eredetei cikk az újvidéki Magyar Szó honlapján itt olvasható >>
Képek a zentai találkozóról >>
Utcai Róbert előadása: Jogom van (nem) evangelizálni >>
Három írás olvasható az alábbiakban erről a találkozóról
Tóth Ioana beszámolója >>
Somodi Nándor beszámolója >>
Nagy Evelyn beszámolója >>
Csaknem százan jöttünk össze az Arad-Belvárosi Minorita Plébánia kápolnájába a 12. aradi Háló találkozóra. A helyieken és környékbelieken (Kisiratos, Nagyiratos, Gyorok) kívül találkozhattunk partiumi (Várad, Szalonta, Temesvár), délvidéki (Zenta) és magyarországi (Budapest, Szeged, Makó, Ózd) hálósokkal, és erre hozta szolgálati útja a Háló vezetőségének a 2/3-át. Külön örömet jelentett számunkra azok jelenléte, akikkel a saját maguk elszánt erőfeszítése vagy a társaik áldozatos segítsége révén találkozhattunk. Szabó Tibi az Aradtól 172 kilométerre levő délvidéki Óbecséről még napfelkelte előtt indult el kerékpárral hogy velünk lehessen. Az aradi találkozókon már hagyomány hogy egy-egy mozgássérült társunk is jelen van, pedig a plébánia és annak infrastruktúrája nincs teljesen akadálymentesítve.
Képek a találkozóról >>
Dr. Lukács László előadása az Atyáról >>
Dr. Lukács László előadása az istengyermekségről >>
A találkozó előadója dr.Lukács László piarista szerzetes tanár volt. Ő a Budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professor emeritusa, aki nemcsak a teológiának, de az irodalomtudományoknak is doktora. Serendán Gréti Aradról levelezőként tanul és a közeljövőben végez a Sapientián, Lukács László a tanára. Gréti kérte fel őt előadónak, tanára pedig elmélkedésének, előadásának olyan témát választott. amivel sok éve foglalkozik és ami a szívügye, ezért beszélt a délelőtti előadásában az Atyáról és a délutániban a gyermekségünkről. Az előadásainak a mottójául a "Fölkelek és atyámhoz megyek" Lk15,18 idézetet választotta. Jézusnak Lukács Evangéliumából ismert tékozló fiú példabeszéde volt az a pont, ahonnan az előadása elindult. Előadása elején kitette képi illusztrációnak Rembrandt "Tékozló fiú" című festménye reprodukciójának egy részletét. Az előadások tagoltsága, témaválasztása Atya és gyermekségünk volt, ezek inkább vezérfonalak voltak, már első előadásában is szó volt a Szentháromságról, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetviszonyáról, és a második előadás sem korlátozódott csak a gyermekségükre, hiszen gyerek és szülő összetartozik. A két előadásában a tanár úr a gondolatai kifejtéséhez a bibliai hivatkozások mellett többször hívta irodalmi támaszul József Attila, Pilinszky János, Ady Endre, Sík Sándor és Képes Géza verseit, egyiket-másikat teljes egészében felolvasva. Az előadó a találkozó csoportos beszélgetésének témájául a bennünk élő apaképet ajánlotta, nem csoda hogy a meghitt hangú beszélgetésen a idő és nem a mondandónk volt a rövidebb.
Ebéd után a délutáni előadás előtt részesei lehettünk egy rövid sétának és "idegenvezetés"-nek az Aradi Vértanúk emlékművéhez, a Maros parthoz és a Városházához.
Margitfalvy György
Az előadás elején említett Henri Neuwen könyvről itt olvashatunk >>
Rembrandt "Tékozló fiú" című képe jobb felbontásban >>
Istennek hála, újból összejöhettünk, mi hálósok, s a soron következő kárpátaljai Háló találkozó keretében, melyet Karácsfalván tartottunk 2012. május 11-13-án, részesei lehettünk egy kisebb csodának.
Kint verőfényes májusi napsütésben fürdött minden, behallatszott ? örömteli zenei aláfestésként ? a madarak friss tavaszi ?fészekrakó" csicsergése. Abban a kegyben részesültünk, hogy megismerhettünk egy nagyszerű, kiváló, igaz keresztény embert, előadása nyomán mi is megfüröszthettük lelkünket. Úgy éreztük magunkat, mint az egyik új-guineai templomban istentisztelet után mindig ott maradó hívő, aki a misszionárius kérdésére, hogy miért ül oly sokáig a kápolnában, azt válaszolta: Ilyenkor, hát ilyenkor, napoztatom a lelkemet.
{youtube}v9rh69Zeyh0{/youtube}
2012.05.06. A DunaTV Új nemzedék c. műsora az ifi Háló találkozóról itt megnézhető >>
