2011-ben először volt keresztyén sátor a péterfalvai fesztiválon. Rengeteg áldást tapasztaltunk ezen a fesztiválon, sokan jöttek be hozzánk, sok nehézségen kellett keresztülmennünk. A sok betérő, a beszélgetések, a visszajelzések arra sarkalltak minket, hogy mindenképp folytassuk a tavaly megkezdett munkát. A Közös Út célja, hogy a fiataloknak Jézus Krisztus által a legfontosabb parancsolatra hívja fel a figyelmét, a szeretet parancsolatára. Sokan bulizás miatt, sokan pár önfeledten eltöltött napért, sokan csak érdeklődésként mennek el a fesztiválra, de mindannyian keresnek valamit. Ezt próbáltuk a betérőkben felszínre hozni és alternatívát mutatni nekik: mi is ugyanolyan fiatalok vagyunk, mint ők és ugyanazon az úton járunk, de fontosnak tartjuk, hogy ezen az úton Isten velünk legyen.
Együtt egymásért, megélve hitünket
Csókán nyolcadik alkalommal került sor a Háló találkozóra, melyre 22 helységből 105 résztvevő érkezett a Szentháromság-templomba. Hajdú Sándor plébános úr volt a szívélyes házigazdánk, akinek ez alkalommal is köszönjük támogatását és külön azt, hogy érkezésünktől távozásunkig velünk maradt.
"Háló találkozó Csókán" - beszámoló a Vajdaság Ma hírportálon
"Háló találkozó volt Csókán" - a PannonTV tudósítása
"Hiszek egy Istennek" - az újvidéki Magyar Szó írása
Oltszem és Csernáton után ismét a Vadas-tetői cserkészotthont választották az éves közösségépítő hétvége helyszínéül a sepsiszentgyörgyi Háló bogozók szeptember első hétvégéjén. A Köröspatakról vadregényes úton megközelíthető cserkészotthon valamikor utászház volt. Gaál Sándor cserkészvezető pedagógus fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy mára az épületben negyven személy emeletes ágyakban elszállásolható, de a környéken akár több tucat sátor is felhúzható. A hétvége házigazdái Nagy Zsolt és felesége, Melinda voltak.
"A károlyiak lelkes csapata egy szép napot varázsolt nekünk." - Somodi Nándi
"Ez volt az egyik legszebb hálós találkozóm." - Gyöngyössy Lajos
Fél tízre összeverődött a társaság. Elindult a csapat, el a város zajától, a Fokhagymás árnyas fái közé, ahol a patak csobogása zenél a vidámságról és az örökkévalóságról, a madarak pedig talán a szerelemről csicseregnek.
Kedves Barátom!
Mivel még csak két hete vagyunk itthon, talán természetes, hogy naponta gondolok a táborra. De ismerem magam, fél év múlva is élénken az emlékezetemben lesznek gondolatok, mozdulatok, játékok, beszélgetések, ölelések?
És Te? Jól érezted magad?
Beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Palkovics Mária írása a Hét Nap délvidéki hetilapban >>
Palkovics Mária írása a Hét Nap délvidéki hetilapban >>
A tábor résztvevőit arra kértük, hogy hozzanak egy kis palack vizet onnan, attól a folyótól, pataktól vagy forrástól ahonnan jöttek. A vizeket közösen öntöttük a Sugovicába, de otthon "a kő maradt". A honlapi beszámolóhoz azokról a vízparti környezetekről kértük és kaptunk fotókat, ahonnan a vizeket hozták. Nem a vízvétel pontos helyét és tényét kívántuk dokumentálni, hanem azt a sokféleséget ahonnan a táborozók jöttek.
Képek a zarándoklatról >>
A törökbecsei Háló bogozó, Micsik Béla szervezésében idén is mintegy 45 főt számláló lelkes csapat vállalkozott a lassan hagyománnyá váló zarándokútra az aracsi pusztatemplomhoz.
