Immár ötödik éve, hogy szeptember első szombatján a csókai plébánia ad otthont a Háló találkozónak. Mintegy százharminc résztvevője volt a „Ne félj a rád váró szenvedéstől” (Jel 2,10) mottóval szervezett összejövetelnek szeptember 5-én.
Az idei évben nyolcadik alkalommal került megrendezésre augusztus 11 és 16 között a környéken már hagyományosnak számító Háló gyermektábor, melyen 5-8 osztályos gyermekek vettek részt. A tavalyi évhez igazítva a tábor az idén is hat napig tartott, mely alatt a résztvevők gazdag programok során ismerkedhettek egymással és az Evangéliummal.
Még mindíg örömmel olvassuk a Háló táborról érkező beszámolókat.
Augusztus 23-án közel kilencvenen gyűltünk össze a csíkszeredai Fokoláré és a Háló szervezésében a kotormányi „Szeret lakban” rendezett találkozón. Mottónk: "Szeretetben élni, szeretetet gyakorolni".
Mégiscsak volt néhány bogozó is a táborban! Ugye Ti is örömmel olvassátok beszámolóikat?
Felemelkedtünk az Úr hegyére
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. (Mikeás4, 1)
A Háló nyári táborában augusztus 2. és 9. között a Sátoraljaújhely feletti Sátor hegyen több mint háromszázan jöttek össze a mesterséges határokkal szétválasztott Kárpát-medencei magyarok.
Az idei tábor meghívója „Emelkedjünk felül!” jelmondattal szorgalmazta a napi hajszából történő kikapcsolódást. Szélesre tárni a horizontot, látni és mélyet lélegezni! Hinni és aztán, amíg tart a szusz, tenni! – hirdették a szervezők.
A tenkeiek lelkes csapata sok szeretettel fogadta az immár harmadik tenkei találkozóra érkező vendégeket. Még az idő is nekünk kedvezett, ugyanis a reggeli esőt derűs napsütés követte, és végigkísérte a találkozót az elejétől a végéig.
Szabadkán 2009. május 16-án, 15 órai kezdettel első ízben került „komolyabban” megszervezésre Háló találkozó. A kb. 50 résztvevő közül, még ha csak egy vagy két személy jelenlétével is, de Esztergomtól kezdve egészen a dél-bánáti Székelykevéig több település is képviselve volt ezen a rendezvényen.
Ebben a rohanó világban nincs időnk egymásra, nincs időnk elmélyíteni a hitet, nem érezzük az ünnepek, szokások, szertartások igazi értékét. Pedig tudnunk kell, hogy az ember több annál, hogy csak jóllakjék egy ünnep alkalmával, az emberben űr tátong, hiány, lelki nyugtalanság. Mindenkinek meg kell tanulni hinni abban, hogy rajtunk keresztül, a mi tetteinken keresztül is képes felragyogni az Isten. Az öröm forrásainak keresésében vagyunk s talán tudnunk kellene, hogy a valódi öröm a tiszta szívű ember lelkében van.
