Az idén a hálós ifjúsági találkozót Partium szívében, Nagyváradon rendezték meg. Délvidékről szép számban utaztunk oda, hogy megtaláljuk a boldogsághoz vezető utat, ami a rendezvény mottója is: ?A boldogsághoz vezető igazi út az, ha másokat teszünk boldoggá." (Robert Baden-Powell)
Április 23-át írtunk a naptárban. Nekünk ifiknek ez fontos dátum volt, hiszen vártuk már nagyon-nagyon az újabb találkozást egymással.
Ennek módja és rendje szerint összesereglett a Kárpát-medence fiatalságának egy csekély, de annál erősebb magja. Azon kaptuk magunkat kedves útitársaimmal, hogy már a Partium szívében vagyunk, és ugyan a GPS becsapott minket, a Gondviselés mégis ott volt köztünk.
A kolozsváriak szervezték meg a legutóbbi HGT-t a kolozsvári Szent Péter plébánián. A rövid bemutatkozás és közös ima után Szabó Álmos tanúságtételével folytatódott a program. Nagyszerű embert ismerhettünk meg Álmos személyében, aki egész pályafutását röviden ismertette, tanúságot téve arról, hogy milyen fontos, hogy következetesek, határozottak és emberséges vezetők legyünk. Sokat lehetett tanulni és az előadás jó kiindulópont volt a kérdésekhez, hozzászólásokhoz.
Tehát az úgy volt, hogy készültünk, szerveztünk, hívogattuk az embereket, HGT-seket, hálósokat, érdeklődőket, jöttek is szép sorjában, egy hittanterem épp, hogy szűknek nem bizonyult.
Az előadó Szabó Álmos mérnök társunk érdekes és újszerű előadása hangzott el a munkahelyi emberközi kapcsolatok változatosságáról, személyesen megélt példákon, tapasztalatokon keresztül vezetett minket a friss gyakornok mérnök tapasztalatszerzéseitől egészen az érett felelős beosztású vezetőként megélt tapasztalatokig. Különösen nagy hangsúlyt fektetett a munkahelyeken való aktív tanulásra úgy öreg szakiktól, mint felettesektől, s nem utolsó sorban a direkt munkatársaktól-beosztottaktól.
A szeretetről csak közösségben szabadna beszélnünk, amelyben mindenki fontos ember, éppen csak nem ismerjük mindehhez eléggé egymást. Erre a hiányosságra igyekezett újból rámutatni s megoldást is találni kiküszöbölésére a legutóbbi Hálótalálkozó.
Első ízben szerveztek ökumenikus Háló találkozót a szervezet 22 éves fennállása óta a Kárpát-medencében, amelynek Torontálvásárhely (Debelyacsa) adott otthont április 10-én.
Mitől jó egy lelkigyakorlat? Ahány ember, annyiféle választ kapnánk e kérdésre. Valaki a csendet emeli ki, mások a pap személyét, illetve többen osztják azt a véleményt, hogy hazatéréskor látni meg az eredményét. Mi virágvasárnap hétvégéjén lelkigyakorlatoztunk Sebestyén Ottó erdélyi jezsuita atyával, a Háló lelki vezetőjével. Antióchiások, hálósok, idősebbek, és fiatalabbak egyaránt összegyűltünk a Szenc melletti Pozsonyivánkán, hogy ráhangolódjunk a húsvéti ünnepekre.
Hol volt, hol nem volt, mikor a meleg napsugarak már a tavasz hírnökeiként csaltak mosolyt az arcokra, népes kis társaság gyűlt össze Ivánkán. A találkozás csodáinak megélésén kívül célunk az volt, hogy újragondoljuk a nagyböjt jelentőségét, és lelkileg felkészüljünk a húsvéti ünnepekre.
?És bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek..."
Kellemes környezet, jó kedv, gyönyörű idő, értékes emberek és szenzációs lelki vezető(-k). Ha valaki a hétvégéről kérdez, akkor hirtelen ezek a kifejezések jutnak eszembe a nagyböjti ifi lelkigyakorlatról, ami Marosfőn volt megtartva, a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság tulajdonában lévő Nagyhagymás villában, Pál-Jakab Imola brassói pszichológus, terapeuta vezetésével.
Nagy lelkesedéssel és izgalommal érkeztünk Déva városába, ami Háló találkozónak és nagyböjti lelkigyakorlatnak adott otthont. Ki péntek este (március 12.) Csernakeresztúrra, ki szombaton reggel Dévára érkezett, a találkozás örömére és lelki töltekezésre vágyva.
