Írás a Magyar Kurírban >>

Írás Nagybánya honlapján >>


A szervezők Sík Sándor idézetet választottak az idei találkozó mottójául:

2010. augusztus 11-17. között kilencedik alkalommal került megszervezésre a Háló gyermektábor a Kézdi-Orbai esperesi kerület V.-VIII. osztályos katolikus gyermekei számára, de a táborban részt vettek távolabbról érkezettek is: képviseltette magát Hargita és Brassó megye is, valamint több Sepsiszentgyörgyi fiatal is.

A tábor célja, hogy segítsen a különböző közösségekben és életterekben élő fiataloknak megismerkedni, közelebb kerülni egymáshoz és Istenhez, szeretetben eltölteni egy kis időt egymással, közben tanulni, kirándulni, szórakozni.
Idei táborunk mottója, szokásosan a Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorális tervéhez igazodva "Isten a szeretet" (1Jn4,8b) volt, a tábornak immár harmadik éve a Gábor Áron Szabadidőközpont adott otthont. Résztvevőkben és érdeklődő gyermekekben idén sem volt hiány, 81 gyermek táborozhatott 18 vezető felügyeletével.
A hét folyamán a pasztorális terv fő témáját kisebb pontokra lebontva próbáltuk megismertetni a gyermekeket Isten hatalmas szeretetével. Első nap az újak a Háló egyesülettel is megismerkedhettek Csobot Szabolcs és társai jóvoltából, akik megnyitották táborunkat, jelen voltak a zászlófelvonásnál is. Utánuk átfogó képet kaphattunk arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a szeretet, mit jelent szeretni, hogyan lehet elképzelni a szeretetet; ebben Bene Tamás diakónus volt segítségünkre. Az első esti énekes szentségimádás megtörte a jeget az egyelőre még egymás számára idegen táborozók között, közelebb hozta őket lelkileg. Táborunk második napján Dr. Kerekes László kézdivásárhelyi plébános elmélkedett a szeretet fogalmáról úgy, ahogy az a Szentírásban szerepel. A délután nem szűkölködött sportjátékokban sem, a napot pedig az esti tábortűz körüli mesemondás koronázta meg.
Harmadik nap figyelmünket szűkebb közösségünk, a család felé fordítottuk, Csiby József kézdiszentléleki plébános előadása után a családunkról és a családunkban levő megtartó szeretetről beszélgettünk. A délutáni vizeslufi bajnokság mindenki kedvencévé vált, az esti népdaléneklés után pedig mindenki vígan tért aludni. Következő reggel Dániel Ernő kézdialmási plébános tartott előadást a felebaráti szeretetről buzdítva arra, hogy figyelmesek legyünk egymásra, fogékonyan teremtsünk kapcsolatokat és ápoljuk azokat a felebaráti szeretet szellemében. A délutáni akadályverseny igazi próbára tette az ekkorra már kis közösségekké formálódó csoportok összetartását és akaraterejét, hisz erdei túrájukban csak egy térkép segítette őket az akadályok megtalálásában és leküzdésében. Táborunk folyamán mindannyiunk számára fontos volt katolikus mivoltunk tudata mellett magyarságtudatunk megőrzése és ápolása is, így este népzene csendült és néptáncokkal múlattuk az időt.
Vasárnap, Nagyboldogasszony napján zarándoklattal ünnepeltünk, ellátogattunk Szentjánosba, ahol a szabad ég alatt a kis dombok ölében Sárközy Sándor piarista atya elmélkedett Isten szeretetének befogadójáról, Máriáról. A visszaút után a nevetéstől hasunkat fogva hallgattuk Tófalvi Misi meséit.
Táborunk utolsóelőtti napján Hölgyes Pál kézdivásárhelyi segédlelkész, a Kézdi-Orbai esperesi kerület ifjúsági lelkésze tartott előadást Istenről, a szeretetről. A délutáni csoportos társasjáték mind fizikai, mind szellemi szempontból kifárasztotta a táborozókat, a sok szaladgálás közepette hamar eltelt a nap. De minden fáradtság elmúlt, amikor fellobogott az esti tábortűz, mely köré gyűlve a táborozók bemutatták egymásnak rövid, ám annál szórakoztatóbb kiselőadásaikat arról, hogy milyen élményekkel gyarapodtak a hét folyamán.
A mindennapos kiscsoportos beszélgetések, a sok közös játék, kincskeresés, túrázás, énekelés, az egész hetes együttlét által összekovácsolódott a kis csapat, barátságok, kapcsolatok szövődtek, sokat tábor után is tartják a kapcsolatot, a távolabb élők meglátogatják egymást az iskolai vakációk folyamán, ám sokan vannak olyanok is, akik csak ebben az egy hétben találkoznak egymással, de évről évre visszajárnak a táborba a viszontlátás öröméért, új kapcsolatok, barátságok születéséért. Reméljük jövőre is ilyen jó hangulatban találkozhatunk egymással az akkor már jubileumi 10. gyermektáborban.
Mindenkinek köszönjük a sok anyagi és lelki segítséget és támogatást, kifejezetten a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébániának, a Kézdi-Orbai Kerületi Ifjúsági Lelkészségnek és a Háló képviselőinek, akik megtiszteltek jelenlétükkel!