Tábori meghívó, jelentkezési űrlap és előleg-fizetési lehetőség >>
Fb esemény >>
Jelentkezési határidő: 2025. június 15.
Csókán Kothenc Éva vezetésével a helyi bogozók (hálós törzstag önkéntesek) találkozót szerveztek a Szentháromság római katolikus plébániatemplomban és a hittanteremben. Az esemény megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A találkozót nagy érdeklődés előzte meg, mivel a karizmatikus lelkiségi mozgalom két ismert, magyarországi személyisége Ft. Zsadányi József, a szentesi Jézus Szíve plébánosa és Török István Szegvárról volt az előadó. A megjelentek Csókáról és a Délvidék még 19 helységéből érkeztek, mintegy százan. A remény jubileumi évében járunk, ezért az előadások és tanítások is erről a témáról szóltak.
A program a bejelentkezés és köszöntés után a dicsőítő csoport szívet melengető énekeivel kezdődött, amelyeket sokan ismertünk és velük közösen énekeltünk. Az első előadást Ft. Zsadányi Józseftől hallottuk, aki a keresztény reményről beszélt teológiai megvilágításban. „A hit a remény alapja, a remény pedig a hit kiteljesülése; A remény a keresztény élet motivációja; A hit a meggyőződésünk, hogy Isten szeret minket, a remény pedig várakozás az Isten ígéretének beteljesülésére” – mondta többek között József atya. Előadásában kitért még néhány ó és újszövetségi, valamint huszadik századi személy reményének beteljesülésére (Ábrahám, Mózes, Péter és Pál apostolok, Pio atya...)
Rövid szünet után Török István tanítása következett. Ő személyes életpéldáival támasztotta alá az atya mondanivalóját. Beszélt a vágyainkról, amelyek a reménnyel kézen fogva járnak. A beteljesült vágyaink az öröm forrásai, a be nem teljesült vágyaink pedig mély sebeket ejtenek a lelkünkben. Ezeket a határtalan, az elvárásoktól mentes, önfeláldozó isteni szeret gyógyíthatja be. A Szentlélek megerősítő és gyógyító ereje képessé tesz bennünket arra, hogy életszentségre törekedjünk és Isten arcát beragyogtassuk a világba.
A kiscsoportos beszélgetésekben személyes, őszinte megszólalásokban arról beszéltünk, hogy milyen segítséget nyújtott számunkra a remény, amikor Jézusra hagyatkoztunk.
A lelki feltöltődés után a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesületben elfogyasztottuk a finom ebédet, majd a templomban a közös és személyes közbenjáró ima vette kezdetét. Ez idő alatt szentgyónásra is volt alkalom, amelyet sokan nagy örömmel fogadtak.
A szentmisét Ft. Koncz Tibor, csókai plébános celebrálta Ft. Zsadányi József közreműködésével a Háló-találkozó résztvevőinek és a csókai híveknek. Tibor atya homíliájában felhívta figyelmünket az evangéliumban elhangzott új jézusi parancsra, amely szerint úgy kell szeretni egymást, mint ahogy Jézus szeret bennünket. Képesek kell legyünk mindent, még az életünket is odaadni egymásért. Ez nem olyan, mint a baráti szeretet, hanem mélyebb, viszonzást nem váró, megbocsájtó, önfeláldozó isteni szeretet. A Háló mozgalomnak pedig képletesen a pók szorgalmas munkáját és fáradhatatlan kitartását kívánta a további tevékenykedésében. A szentmisén a zenei szolgálatot a dicsőítő csapat teljesítette.
A jó hangulatú, nagy létszámú Háló találkozó lelkesítő gondolatokkal, a közeli Zentai Háló-találkozó reményében, csoportkép készítésével zárult.
Halmai Ági
Egy a keresztút, mégis ahányan vagyunk, annyiféle útvonalon juthatunk el a kereszt lábához. Kisiskolástól szépkorúakig, minden korosztálynak szólt az idei út is, sokan el is jöttek velünk az útra. Itt nézhettek képeket képeket az útról, itt videón is betekintést nyerhettek, itt pedig egy különleges útról olvashattok: női szemszögből is végigjártuk az utat, a Nagyváradi Egyházmegye oldalán olvashattok róla. Nekem mégis az idei legutolsó ért a legközelebb a szívemhez, ekkor hálósokkal jártuk végig az utat.
Az S4-ben rendezett Háló találkozóra ezekkel a szavakkal hívtak a szervezők: "Legyen téma a remény, saját reményeim, Istenbe vetett reményem, a közösségbe vetett reményeim (család, kisközösség, Háló, haza,…), egyházba vetett reményem, mi táplálja a reményemet, mi a hordozója, mennyire életadó a remény, avagy életkioltó a reménytelenség. Szent Pál mondja, "a remény nem csal meg" (Róm5,5), más megfogalmazásban nem zavar össze. Hogyan értjük ezt magunkra nézve?"
Ferenc pápa 2025-t a Remény éveként hirdette meg, a reményről tavaly adta ki Spes non confundit” (A remény nem csal meg) kezdetű bulláját.
Mivel a találkozó közvetlenül a Költészet napja utáni napon volt, érezni lehetett annak "utórengéseit". Ezért is, meg azért is, mert két hete halt meg Tamás Menyhért, a bukovinai származású kiváló költő és író, szavait használva így summázom a találkozót: szavakat hoztunk és Igét vittünk. Ő persze más értelemben és más kontextusban használta, és az igét kis i-vel értette.
Más szóval hoztunk is, vittünk is, az Igét Sajgó Szabolcs SJ atya hirdette, ő tartotta az előadást. Szabolcs atya az egy hete, a 104. életévében meghalt rendtársára emlékezve idézett Őrsy László SJ atya gondolataiból, felhasználva az Életerős zsinat című könyvében írtakat. Róla ezt mondta: Őrsy László 103 éve a reményt hitelessé tette. Máriával és a reménnyel kapcsolatban ezt hallottuk: "Veled megelégszem, Uram." Szabolcs atya a Katolikus Egyház Katekizmusának a reményre vonatkozó tanítását magyarázta. Felolvasta egyik saját versét, Az asztal címűt. Ez nemcsak a A meztelen Isten című kötetében olvasható, de a Vigília 2021. évi április számában a 285.oldalon is. Akit érdekel a vers, azt ott teljes terjedelmében elolvashatja, ezért itt most csak annak első felét írom le.
ami körül van helye mindenkinek
ami körül mindenki lehet önmaga
ahol a többiek nevét mindenki
örökre tudja
a félelem ott többé nem igazgat
árnyékaink nem követnek nincsenek
a fő fogás ott az élet kenyere
s koccintani hozzá a lélek itala
hívogat az asztal
kétezer éve
mióta megjelent
Előadónk a világban levő reményről így beszélt: A világ a Jóisten vállalkozása, neki fontos, hogy ne pusztuljunk el, ő biztosítja a jó végeredményt, ha nem a földön, akkor a mennyben.
Előadása végén kérdezni is lehetett tőle. Kérdeztem, lehet-e dedikáltatni? Lehetett.
Az előadást a szokásos kiscsoportos beszélgetés követte. Ezek intim hangulatú eszmecserék, szabálya, az itt elhangzottak csak a csoport tagjaira tartoznak. Megszegve ezt a szabály tudatom, a kiscsoport vezetőnk felolvasta Gyulai Pál A vén almafa című versét, amit korábban már megzenésített. Ezen felbuzdulva Czesław Miłosznak a Remény című versével replikáztam. Bátorkodtam ezzel előhozakodni, mert rímel Karl Rahnernek az előadásban elhangzott mondatára: "bennünk van az édenkert". Miłosz irodalmi Nobel-díjas, ezt a versét hárman is lefordították: Kerényi Grácia, Gömöri György és Zsille Gábor. Szerzői jogi okokból csak az első felét írom le, a vers ezen változata Zsille Gábor Milyen is lesz a Mennyben című kötetében jelent meg.
Remélni annyi, hinni: a föld
Nem csupán álomkép, de érző test,
Szem, ujjbegy s fül az igazat mondják,
S a földkerekség millió dolgával
Egy kert, mit a kapuból csodálunk.
Nem léphetsz be, de tudhatod ott van
S ha látásunk tisztább volna s bölcsebb,
A világ kertjében elénk tűnne
Pár sohasem látott virág s csillag.
Fokozván az indiszkréciót, a kiscsoportban az is elhangzott: a remény a legnagyobb bátorság. Kiscsoportvezetőnk a beszélgetésünk lezárásaként biztatásként a telefonjáról bejátszotta Kovács Kati egyik dalát: "Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz, mond az életedtől mégis mit remélsz? Talán mindent, talán semmit, de ha győz a józan ész, többre mész és nem lesz oly nehéz!"
Végül, mivel a találkozón most is jelen voltak új, vagy sokak által kevéssé ismert résztvevők, olyan csoportokban beszélgettünk, immár teljesen kötetlenül, amiben nem lehettek egy csoportban olyanok, akik már régóta ismerik egymást.
Margitfalvy György
A „remény zarándokai” mottó jegyében gyűltünk össze április első szombatján a csíksomlyói Jakab Antal Házban, ahol idén is sor került a csíki Háló találkozóra. A nap bibliai mottója – „A remény nem csal meg” (Róm 5,5) – végigkísérte az eseményeket, és mély lelki tartalommal töltötte meg a résztvevők szívét.
A találkozó délelőtt 10:30-kor kezdődött, amikor a résztvevők megérkeztek, és a Jakab Antal Ház udvarában kialakított recepciós pontnál bejelentkeztek a találkozóra. A rövid ismerkedést és ráhangolódást követően Aczél Cecilia előadása nyitotta meg a programot. Az előadás különösen emlékezetes maradt: humorral fűszerezve, ugyanakkor őszinte, mély lelkületű módon beszélt a reményről és személyes tapasztalatairól. Mindezt betegségével küzdve, mégis vállalva az előadást – példaértékű tanúságtétel volt ez számunkra.
A kávészünet után kiscsoportos beszélgetésekre került sor, ahol lehetőség nyílt az elhangzott gondolatok továbbgondolására, megosztására és személyes kapcsolódásra. A találkozó légköre őszinte és nyitott volt, a beszélgetések mélysége és tartalma sokak számára igazi lelki feltöltődést jelentett.
A közös ebédet követően a csíksomlyói Jézus-hágón imádkoztuk el a keresztutat. A természet is különös módon együtt „lélegzett” velünk – az időjárás mintha visszatükrözte volna Jézus szenvedésének hangulatát, erősítve az elmélkedések lelki mélységét. A zarándoklat után visszatértünk a Jakab Antal Házba, hogy együtt vegyünk részt a nap méltó befejezésén: a szentmisén, melyet a csíksomlyói kegytemplomban ünnepeltünk.
Külön öröm volt, hogy a tinédzserek a felnőttekkel együtt vettek részt a találkozón, míg a legkisebbekről egy óvóbácsi gondoskodott játékos, gyermekbarát program keretében.
A csíki Háló-találkozó idén is megerősített minket abban, hogy a közösség, az őszinte beszélgetések és a közös imádság képes új reményt gyújtani bennünk – olyan reményt, amely valóban nem csal meg.
Csobot Györgydeák Szabolcs
Április 5-én Beregszászban az Ortutai Elemér Görögkatolikus Központ adta a helyszínt egy igazán inspiráló lelkigyakorlatnak, melynek témája a remény volt. Az esemény címe – Ne add fel, mert mindig van remény – már önmagában is üzenetet hordoz: a legnehezebb időkben sem szabad elveszíteni a reményt. Kárpátalján ez az üzenet különösen aktuális, hiszen immár három éve tart a háború, amely mély nyomot hagy az emberek mindennapjaiban.
Márta anyórval a Tarsoly 2019.évi novemberi számának 31.oldalán,
Laci bácsival a Tarsoly 2020.évi júniusi számának 3.oldalán olvashatunk egy-egy riportot.
Arató László nekrológja (Magyar Kurír)
Laci bácsi emlékezetes beszéde az első hálós állampolgársági eskütétel alkalmával,
a bajai Háló táborban 2012-ben (Háló filmtár)
A Délvidéki Háló bogozóinak és segítőinek csapatépítése és lelki programja
2025. március 22-én a magyarcsernyei bogozók és segítők első alkalommal szerveztek nagy lelkesedéssel hálós rendezvényt. A találkozón a Délvidék kerületeiben tevékenykedő önkéntesek-bogozók és közvetlen segítőik 36-an vettek részt. A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta. A csapatépítés mottója „A remény nem csal meg”, a helyszíne pedig a Magyarcsernyei Önkéntes Tűzoltó Testület székháza és a Szent Ágota Szűz és Vértanú Római Katolikus Plébániatemplom volt.
A résztvevők üdvözlése és bemutatkozása után áttekintettük a 2024-es év megvalósított hálós programjait, emlékezetes mozzanatait, képes beszámolók vetítésével. A folytatásban a 2025-ös év két, már megtörtént eseményéről, a nyíregyházi Kárpát-medencei kibővített vezetőségi hétvégéről, valamint a Délvidéki hálós Ifik csapatépítő zentai találkozójáról számolt be egy-egy résztvevő. Ezután a megvalósításra váró délvidéki hálós találkozók helyszíneit és időpontjait véglegesítettük, valamint megbeszéltük, hogy a Kárpát-medencei felsőtárkányi nyári családos Háló-táborban, és a három napos csíksomlyói Kárpát-medencei nyílt találkozón mi délvidékiek szervezetten veszünk részt.
A csapatépítő foglalkozások után, lelki feltöltődésként a magyarcsernyei plébániatemplomban a helybeli hívekkel együtt szentmisén vettünk részt, amelyet Ft. Csipak Csaba, helybeli plébános és a találkozón résztvevő Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános közösen mutatott be. Csaba atya lelkesítő szentbeszédében rámutatott arra, hogy a Krisztusba vetett remény milyen fontos életünk megpróbáltatásaiban. Gondolatai mély benyomást keltettek bennünk. A találkozót agapéval és szívélyes búcsúzással zártuk a következő találkozás reményében.
Halmai Ági
Jézus személye és tanítása az alap – Erdő Péter bíboros a főegyházmegye fiataljaival találkozott
A Magyar Kurír beszámolóját teljes terjedelmével idézzük
Erdő Péter bíboros, prímás március 21-én a fővárosi S4 Háló Közösségi és Kulturális Központban találkozott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye fiataljaival a tavalyihoz hasonló rendezvény keretében, amelyet a főegyházmegyei Ifjúsági Iroda szervezett a Katolikus Szeretetszolgálat által létrehozott uspace.hu tagjainak részvételével Mi az igazság? (Jn 18,38) címmel.
A Háló-központba érkezett fiatalokat Babos Áron, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense köszöntötte, majd az Erdő Péter bíborossal való találkozást zenés áhítat vezette fel a Műegyetemi Katolikus Közösség zenekarának közreműködésével.
„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban” – Horváth Hanga élménybeszámolója a Nyíregyházi Háló Találkozóról
Március második hétvégéjén a Kárpát-medence különböző pontjairól érkező fiatalok és felnőttek gyűltek össze Nyíregyházán, hogy együtt töltsenek egy lelki és közösségi élményekben gazdag Háló-találkozót.
A mottónk Szent Ágoston gondolata volt: „Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.” Ez a mondat végigkísérte az egész hétvégét, amelynek középpontjában a kapcsolatok építése, az elmélyült beszélgetések és a hit megosztása állt.
Péntek: Egy háló születése és Taizé-i csend
Az első este ismerkedéssel indult: nemcsak egymással, hanem a Háló közösségével is. Közösen alkottunk egy szimbolikus hálót fonalból, amelybe a szervezők belehelyezték a Háló értékeit és jellemzőit. Ez az egyszerű, mégis mély jelentésű közös alkotás segített ráhangolódni a hétvége szellemiségére. A vacsora után egy lélekemelő Taizé-i szentségimádás következett, amely csendjével és énekeivel különleges, bensőséges atmoszférát teremtett. Az este kötetlen együttléttel, beszélgetésekkel zárult.
Szombat: Remény, történelem és közösség
A napot Juhos Imre atya gondolatai indították. Előadásában két kérdést adott útravalóul a kiscsoportos beszélgetésekhez: Kinek mi a remény szimbóluma? és Hogyan tudunk igazán meghallgatni másokat, anélkül hogy egymás szavába vágnánk? A beszélgetések mélyek és őszinték voltak, sokan megosztották személyes tapasztalataikat és gondolataikat.
Délután közösen emlékeztünk meg március 15-éről a nyíregyházi Kossuth-szobornál, majd egy belvárosi séta következett, amely során a város történelmébe is betekintést nyerhettünk. Visszatérve a Borbányai Lelkigyakorlatos Házba, Kaszásné Tóth Judit, a Kisvárdai Szent László Gimnázium igazgatója tartott interaktív előadást a magyarságtudatról, amely elgondolkodtató és inspiráló volt.
Az este a Háló találkozókhoz hűen kötetlen beszélgetéssel és közös énekléssel telt.
Vasárnap: Hogyan tovább?
A hétvége zárásaként egy közös beszélgetés során mindenki megfogalmazhatta, milyen gondolatokat, érzéseket visz magával haza, és mit szeretne másképp tenni a hétköznapokban. Ezután együtt vettünk részt a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház szentmiséjén, majd egy közös ebéd keretében búcsúztunk el egymástól.
A hétvégét áthatotta a találkozás öröme, a közösség ereje és a mély lelki beszélgetések. A résztvevők – akik Kárpátaljáról, Erdélyből, a Partiumból és Magyarország különböző pontjairól érkeztek – egy olyan élménnyel tértek haza, amely hosszú időre elkíséri őket. Mert amit másokban akarunk lángra lobbantani, annak először bennünk kell égnie.
