Az S4-ben kiállítás nyílt Harsányi Zsolt selyemfestő művész és felesége Elvira csodálatos munkáiból. Kérésünkre a kiállításuk megnyitása utáni első kézműves foglalkozáson Harsányi Elvira textilkollázs készítő művész volt a tanító mesterünk. Elmagyarázta a legfontosabb tudnivalókat, és - férjével, Zsolttal együtt - nagy türelemmel segítették a résztvevők munkáját. Elvira gyönyörű mintás anyagokat hozott magával, megkönnyítve a kompozíciók kialakítását. Bemutatunk néhányat a kész munkák közül.
Széplaki Mária
Kézműves kör vezető
Május 9-én Nagyszőlősön került megrendezésre a kárpátaljai bogozói találkozó, amely tartalmas és jó hangulatú együttlétet kínált a résztvevők számára. A nap folyamán szó esett a bogozói szolgálat feladatairól és kihívásairól, miközben a jelenlévők személyes tapasztalataikat is megoszthatták egymással.
A játékos programok, a beszélgetések, valamint a kiscsoportos foglalkozások lehetőséget adtak az elmélyülésre és a kapcsolatok erősítésére. A műhelymunka során számos értékes gondolat és új ötlet született, amelyek tovább gazdagították a közösséget. A találkozó végén mindenki feltöltődve, megerősödve és sok szép élménnyel térhetett haza.
Köszönjük Ezúton is hálásan köszönjük a Bethlen Gábor Alap támogatását, amely hozzájárult a találkozó megvalósulásához.
Molnár Melinda
Van úgy, hogy az ember nagyon biztos egy esemény bekövetkeztében, s amikor az megtörténik legjobban saját maga lepődik meg. Korábbi jóslatom szerint kortárs zenei mű előbb vagy utóbb elhangzik a Háló Közösségi és Kulturális Központban. Mindezt a zeneszerző és zongoraművész Baráz Ádám S4-beli debütálása tette valószinűvé számomra, de hogy ezt nem ő, hanem az Albinoni Kamarazenekar lépi meg, azt elképzelhetetlennek tartottam. Évek óta járok az Albinoniék koncertjeire, és ezeken elhangzott művek egyikét sem komponálták kb. a XVIII. század közepénél régebben.
Ha már meglepetés, akkor legyen igazán nagy és induljon a koncert ezzel. Ma élő komponista, XXI.századi szerző Király László Rievocazione per oboe e orchestrad’archi (Újrajátszás - oboára és vonószenekarra) című műve ősbemutatójának lehettünk tanúi Albinoniék közreműködése révén.
Király László művének felhangzása előtt beszélt annak komponálásának indítékairól. 40 év után tudta meg, hogy egy oboás osztálytársnője még fiatalon meghalt. Amikor haláláról értesült, Canto doloroso címmel oboa-zongora duót írt, de mikor megtudta, hogy a hölgy önkezével vetett véget életének, vonószenekari kísérettel Rievocazione címen egy másik darabot is komponáltam. Mivel az oboás unokabátyja Párkányi Tibor gordonkaművész volt, aki maga is viszonylag fiatalon halt meg, őt is belevette a műbe: a végén elhallgat az oboa, csellószólót hallunk, s csak a záró ütemekben tér vissza az oboa. A mű négytételes: bevezetőből, pasztorálból, piantoból és gyászindulóból áll. Az oboa hangja illik a pasztorálhoz, szólt az indoklás. Az oboaszólót az ősbemutatón Hadady László játszotta.
Fájdalmasan szép zenét hallottunk, a XXI.századi magyar zeneirodalom legszebb darabjainak egyikét.
A zenei élmény hatására bátran ajánlom a Parlando zenei folyóirat honlapján elérhető Király László interjút, amit Hollós Máté zeneszerző készített. A .pdf fájl végén található műjegyzék arról tanúskodik, hogy Király László milyen széles körből merített ihletet és inspirációt és milyen sokféle zenei műfajban alkotott, sőt a legvégén található linkek segítéségével néhány rövidebb műve meghallgatásával zenei kostólóhoz juthatunk.
Az oboa után a fagotté lett a főszerep, Vivaldi: e-moll fagottversenyének (RV 484) szólóját Harsányi Zsolt játszotta. J. Ch. F. Bach: d-moll szimfóniájának eljátszásával a zenészek léptek egy kicsit a barokkból a bácsi klasszika felé, majd Albinoni: d-moll oboaversenyével, (Op. IX. No. 2., szólista Hadady László) és Händel: G-dúr concerto grossojával (Op.6. No.1. HWV 319) visszatértek a jó öreg barokkhoz. Az utóbbi műnél Tóth Judit, Osvát Judit és Kaposvári Tamás koncsertált a zenekarral. Ráadásra még az oboaverseny után került sorra, ami egy Benedetto Marcello darab II.tétele volt.
A koncertmester Tóth Judit hegedűművész az est során többször is a mikrofonhoz lépett. Mindjárt az elején a zeneszerző megszólalása után hozzátette, ő a Rievocazione-val emlékezik a 62 éves korában meghalt tisztelt zeneakadémiai hegedűtanárára Kiss István hegedűművészre. A darabok közötti szünetekben kaptunk tőle zenetörténeti információkat. Beszélt arról, hogy Vivaldinak a fagott volt a kedvenc fúvóshangszerre, erre 6 versenyművet komponált, beszélt J.S.Bach kilencedik gyermekéről, Johann Christoph Friedrich Bachról, Händel és Corelli egymás iránti tiszteletéről, Händel tizenkét darabból álló Op.6-os concerto grossoja megírásának hátteréről. Händel aacheni gyógyulása kapcsán a koncertmester mesélt saját egyszerre mindkét karja eltörése utáni felépüléséről.
A hangverseny után Harsányi Elvira oboaművész és a koncert fagottszólóját játszó Harsányi Zsolt Szerenád című textilkollázs és selyembatik kiállításának a megnyitójára került sor. Harsány Zsolt 27 évig volt a Rádiózenekar fagottosa, majd 11 évig a malajziai Kuala Lumpur zenekarában játszott, a művészházaspár ott ismerkedett meg a selyem batikolással és kezdte azt művelni.
Az est ünnepléssel zárult, immár másodszor lett hetvenéves Hadady László, legutóbb márciusban volt hasonló korú. Nagyvonalú meghívása 70 pohár bort és 70 szendvicset jelentett, így nagyjából minden jelenlevőt megvendégelt. Köszönjük. Emlékezetes, szép esténk volt.
Margitfalvy György
Az életszentség nyomában – Festett ikon vagy belső valóság? Ezt a témát járta körül Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője és Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője Gőbel Ágoston újságíró-riporterrel április 30-án, csütörtökön este a belvárosi S4 Közösségi és Kulturális Központban.
Az eseményről szóló teljes beszámolót Magyar Kurír honlapján olvashatjuk >>
Ritka alkalom, hogy egy hangversenyt prózai bevezetés előz meg. Most ez elkerülhetetlen volt. A "koncertterem" házigazdája, Schön György elmondta, minden egy telefonhívással kezdődött. Az V.kerületi Önkormányzat Kulturális Osztályának a koncerten is jelenlevő munkatársa Boda Éva azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy egy a kerületben lakó művészházaspár szívesen adna zongorakoncertet az S4-ben. Gyuri azzal válaszolt, hogy nem probléma, van egy Yamaha elektromos zongoránk, mire jött az újabb kérés, de ők saját zongorát hoznának, és hosszabb időre itt is szeretnék hagyni. Annál jobb, csak jöjjenek, volt a válasz.
A prózai felvezetés a műszaki adatok ismertetésével folytatódott. A hangszer bécsi gyártmányú Lauberger&Gloss gyártmányú páncéltőkés, angol mechanikás Mascagni típusnevű zongora, 1928-ban készült, eddig folyamatosan ugyanannak a családnak tulajdonában volt, a hangszer nem vándorolt és még soha sem koncerteztek vele. A házigazda végül bemutatta előző tulajdonosát Csupó Adrienne-t. Baráz Ádám zongoraművész csak annyit mondott Mascagnijukról: meleg hangja van. Igazából kipróbálni csak most, közvetlenül a koncert előtt tudták, mert az elmúlt hetekben még egy alapos mechanikai beállítás és hangolás is szükségeltetett.
Baráz Ádám, a magyar-japán zongorista művészházaspár (AlisAdam PianoDuo - Baráz Ádám és Baráz Yajima Alisa) alkalmi szóvivője kitért arra, hogy miért épp ezzel a négykezes műsorral léptek fel ezen a vasárnapon, annak ellenére, hogy előző este Szlovákiában, Zselízen egy Schubertiádán játszottak csupa Schubert művet. Nekem úgy tűnt, hogy a cseresznyevirág színű ruhában megjelenő felesége, Alisa zenei bemutatkozó névjegykártyáját "vehettük át", - bár csak az S4-ben, hiszen a művészházaspár 10 éve járja a Világot Magyarhontól Európán át Ázsiáig, Japánig. Alisa Eurázsia másik végéből származik, ám térben és időben otthonos az európai zenében. Térben, mivel játszottak nyugat-európai (W.A.Mozart, mert ami a Lajtán túl van az Nyugat-Európa), közép-európai, sőt magyar (Volkmann Róbert) és kelet-európai (Rahmanyinov) szerző művét. Volkmann Róbert Liszt egyik első zeneakadémiai munkatársa volt, művének megszólaltatását a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előtti tisztelgésnek tekintettem. De a program összeállítás valódi apropója, a 10 éve együttmuzsikálás, amely idő alatt eljátszották Mozart összes négy kézre írott darabját, amelyből kedvencként választották a "nagy" C-dúr Szonátát, elsőként rögzítették a Magyar Rádióban Volkmann ezen sorozatát, és szintén első a Márványteremben adott debütáló koncertjük anyaga volt a Rahmanyinov ciklus is, amellyel amúgy 2016-ban első közös színpadrálépésüket is megkoronázták.
Az elhangzott művek részletes listája (mindegyik darab eredetileg is négy kézre íródott):
W. A. Mozart: C-dúr Szonáta, KV. 521
1. Allegro
2. Andante
3. Allegretto
Volkmann Róbert: 7 magyar zene-vázlat, Op. 24
1. Ünnepélyes fogadás
2. A halászleány
3. Komoly menet
4. Fiatal kedély
5. A kápolnában
6. A lovag
7. A hársak alatt
Szergej Rahmanyinov: 6 Morceaux , Op. 11
1. Barcarolle (Gondoladal)
2. Scherzo
3. Théme Russe (Orosz téma)
4. Valse (Keringő)
5. Romance
6. Slava (Dicsőség)
A vastaps után ráadásként Désiré-Émile Inghelbrecht (1880-1965) francia zeneszerzőnek egy kis darabja hangzott el. A vastaps után a házigazda még feltett néhány kérdést. A válaszokból megtudtuk, hogy a művészházaspár a Belvárosban lakik, nagyméretű nappalijukban két zongora van, egy 3 éves és egy 5 hónapos fiúgyerekük van, hangversenyeiken négykezes vagy kétzongorás darabok szerepelnek, az Alisa név a Aliz japán megfelelője, a japán édesanya kedvence volt az Alice Csodaországban.
A közönség soraiban láthattuk Hegedüs Endre zongoraművészt és Sándor Ádám oboaművészt.
Margitfalvy György
2026. április 18-án immár tizedik alkalommal szerveztünk Csókán Háló-találkozót. ahová Délvidék 15 helységéből mintegy hatvanöt résztvevő érkezett. A helybéli bogozók élükön Kothenc Évával nagy szeretettel fogadtak mindenkit. A találkozó kezdetekor Ft. Koncz Tibor csókai plébános, házigazdakánt üdvözölte a jelenlevőket, ezután pedig Halmai Tibor a Délvidéki Háló vezetője köszöntő és lelkesítő gondolatait osztotta meg a résztvevőkkel. A programra való ráhangolódás a Zentáról érkező dicsőítő csoport zenei szolgálatával kezdődött. Ezt követte a meghívott előadónk Ft. Halmai János nagybecskereki káplán elmélkedése, amelynek mottójául Lukács evangélista szentírási idézetét választotta: (Lk 6,36) „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Előadásában kitért az Ó- és Újszövetség különböző példabeszédeire, amelyek Isten irgalmasságáról szólnak és azokra is ahol az Ő tanítását követő egyének irgalmas cselekedeteiről van szó, mint például Mózes, az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú, a királyi menyegző és legvégül Krisztus keresztáldozatának története. János atya buzdított bennünket, hogy a hétköznapjainkban kövessük Krisztus példáját és az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakoroljuk.
A kiscsoportos beszélgetéseinkben személyesen megosztottuk az életünk során megélt isteni irgalmasság megtapasztalását és azokat a példákat, amikor mi igyekeztünk mások felé irgalmasok lenni.
A lelki feltöltődés után jól esett a finom ebéd és a séta. A plébánia hittantermébe visszatérve Mihók Attila citeraművész és Tóth Rózsa nótafa fellépése következett, amelyet két csókai népdal tanításával tettek még élvezetesebbé.
A találkozó programját a Szentháromság Római Katolikus plébániatemplomban szentmisével zártuk, amelyet Ft. Koncz Tibor, csókai plébános mutatott be a jelenlévő Ft. Vreckó Ferenc, Ft. Pásztor Árpád és Ft. Halmai János atyákkal együtt. A zenei szolgálatot a Dicsőítő csoport biztosította. A rendezvény megvalósulását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Halmai Ágnes
Ebben a csodaszép gyűjteményben Szent Ágoston vallomásai, Szent Mónika élete, valamint a Puss Sándor atya által szerkesztett Szenvedélytan című kötet kapott helyet.
Sándor atyával Puchard Gyöngyi beszélgetett életéről, munkásságáról, az írás és az olvasás iránti szenvedélyéről. A kötettel kapcsolatban Sándor atya kifejtette, hogy a szenvedély sokáig félelmetes fogalom volt, szenvedély alatt csakis negatív dolgokat értettünk, tehát beteges, bűnös szenvedélyeket, de vannak pozitív szenvedélyek. Leó pápa, mivel Ágoston rendi szerzetes, gyakran idézi Szent Ágostont, aki nem félt ettől a fogalomtól, sőt, leírja saját vallomásaiban, hogy a bűnös szenvedély hogyan válik egy erkölcsös szenvedéllyé, Krisztus iránt elkötelezett szenvedéllyé, sőt, hogyan lehet szenvedélyes egyháztanítóvá válni. A szenvedély akkor beteges, ha hiányzik belőlünk egy értékes-nemes szenvedély. Akkor keresünk valami pótmegoldást: alkohol, más függő betegségek. De ha van egy szenvedélyes életcélunk, amiért érdemes élni, ezt a szenvedélyt lehet nemesíteni, lehet széppé tenni.
Gyöngyi kérdéseire válaszolva, Sándor atya mesélt nekünk arról, hogy még a földalatti egyházban kezdte meg tanulmányait. Elmesélte, hogy 1988-ban megalapította Felvidéken a Keresztény Ifjúsági Közösséget (KIK), elmondta, hogyan és mikor került kapcsolatba a Hálóval. Mesélt nekünk a Kárpátalján töltött missziós éveiről, az ott alapított gyermekotthonról, a Gregoriánán és a Nagyszombati Egyetemen tanárként töltött éveiről. Kitért az általa Felvidéken meghonosított Cenacolo közösségre és az ott betöltött szerepére. Erről bővebben olvashattatok a Tarsoly 2025.évi februári számának 17. oldalán.
Mielőtt leültem megírni ezt a kis összefoglalót, megkérdeztem Sándor atyát, esetleg maradt-e benne néhány gondolat, amit megosztana azokkal, akik nem tudtak részt venni ezen a beszélgetésen?
Ő ezt válaszolta: -Az érosz teológiai értelmezésben és általánosan egyfajta elevenséget hordoz. Szenvedélyes vágyakozás, aminek legkezdetlegesebb megnyilvánulása a szex utáni sóvárgás (erotika). Nemesebb kivitelezése a másik nem iránti vágyakozás, aminek felsőbb fokozata a bensőséges, intim bizalom a másik nem iránt. Végső fokon Isten utáni sóvárgás (erotológia).
Nagyon szép és tartalmas délutánt töltöttünk együtt. Jó volt újra látni régi arcokat és megismerni újakat.
Kovács Andi
Egy hétvége, ami mindenről szólt, ami igazán számít: barátokról, kapcsolódásról, beszélgetésekről, játékról és sok nevetésről. A közös tervezéstől a megvalósításig együtt éltük meg a programokat – a barkaszentelést, szentmisét, vetélkedőt és csapatépítést. A közös főzés és a családias hangulat még közelebb hozott minket egymáshoz. Ez az ifjúsági találkozó Vajdaság különböző pontjairól gyűjtött össze bennünket, miközben az ökumenikus programok révén más vallások megismerésére is nyitottabbá váltunk. A rendezvény megvalósulását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Szakács Emese
Schön György fotói
A kiváló oboaművész Sándor Ádám vezette Nádmesék koncertsorozat 42. hangversenyének vendég fellépője művésztársa Hadady László volt, akinek néhány napja volt a 70.születésnapja. A Nádmesék sorozat nem az S4-ből indult, de ez elmúlt 3 évben már rendszeresen itt tartja havonta, kéthavonta koncertjeit. Az oboa a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, innen a sorozat címe. Hadady László még a COVID idők előtt óta ugyanitt többször fellépett az Albinoni Kamarazenekarral.
A zsúfolásig megtelt nézőtéren több oboás is jelent volt, ezt a Nádmese mester műsorvezető Sándor Ádámtól tudtuk meg. A koncert elején az S4 házigazda Schön György elnézést kért a koncert alatti idézem: esetleges csendes alapzajért, mert a műsor alatt egy légtérben Széplaki Marika tart kézműves foglalkozást kicsiknek és nagyoknak. Lehet, hogy én nagyon jó helyen ültem (hátul az utolsó sorban), de végig abszolút zajmentes koncertet élvezhettem.
A koncerten barokk mesterek művei szólaltak meg. Elsőnek Vivaldi d-moll 2 oboára és zenekarra írt (RV535) versenyműve hangzott el, a két oboista mellett zenekarként közreműködött Frideczky Katalin zongoraművész. Ezután az ünnepelt egyedül volt a pódiumon, a zeneileg legtehetségesebb Bach fiú, Carl Philipp Emmanuel Bach fuvolára komponált szólószonátáját játszotta, természetesen oboán. A Carl keresztnév nem elírás, a németben létezik Karl és Carl férfinév is, az utóbbi az régi északi germán nyelvekben volt használatos, abban szabad embert jelentett, de keresztnévként ma is népszerű. A műsor további részében az oboisták már oboára komponált műveket játszottak. Előbb Sándor Ádám és a "zenekar" Vivaldi c-moll oboa szonátáját (RV53), zárásként pedig mindhárman J.S.Bach d-moll kettős versenyét két hegedűre és zenekarra (BWV1043).
Ez a közismert versenymű azért hangozhatott el oboákon, mert mindkét oboista ún. mély A-s hangszeren játszott, ami Hadady László és Alain de Gourdon együttműködésének az eredménye. A francia úr egy 1881 óta folyamatosan üzemelő oboa-manufaktura tulajdonosa és vezető hangszerésze. A mély A-s oboa hangterjedelme egy fél hanggal lefelé bővebb társainál, és ezzel a fél hanggal egész sor zenemű eljátszásának a lehetősége nyílt meg, példaként Schubert Arpeggione szonátáját említették. Ez a hangszer 4 cm-rel hosszabb, mint a hagyományos, a hátoldalán egy plusz furat található, nem 3, hanem 4 billentyűs, és még rákerült egy plusz tengely, ami 3 hang képzésében is szerepet játszik. A nyereségnek azonban ára van. Az oboán eddig is nehéz volt a mély hangokat kiadni, ezen a típuson még nehezebb. Ez a hangszer az oboák Stradivariaja, igaz közel sem olyan drága, a világon eddig összesen 20 darab készült belőle, ezek egy negyedének magyar tulajdonosa van. A hangverseny az S4-ben rég nem látott, nem hallott vastapssal zárult.
Hadady Lászlóval tavaly a Bartók rádió a Lemezelő című műsorában elhangzott beszélgetésből tudom, hogy 10 éves koráig egy olyan Békés megyei tanyán élt falusi tanító szüleivel, ahol nem volt villany és a kút csaknem 1 km-re volt. Még viszonylag fiatal zenész volt, amikor a világ egyik legjobb oboa művészétől, a svájci Heinz Holligertől kapott ajándékba egy ritka és márkás hangszert. Hadady László jelen volt a tavalyi Háló-táborban, rövid improvizációi bevezetésként szolgáltak egy-egy tábori eseménynek. Nagyon örültem, hogy a táborban egy jó félórát beszélgethettem vele.
Köszönöm a csodálatos zenei élményt! Isten éltesse Hadady Lászlót!
Margitfalvy György
J.S.Bach d-moll kettős hegedűversenyének a koncerten elhangzott változata itt hallgatható meg
