Nagy öröm találkozni Jézussal. Különösen, ha az ember úgy érzi, messzire sodródott Tőle. Segítséget jelenthet ilyenkor a lelkigyakorlat, amikor időnket, érdeklődésünket, figyelmünket egészen Isten felé fordítjuk, és elmélyült csendben várjuk, hogy ránk találjon.
Tíz ember számára ezt az élményt nyújtotta a felvidéki kokavai hegyekben július második hétvégéjén zajló lelkigyakorlat. Teremtő Atyánk Kovács Ágit hívta meg a megszervezésére, aki becsülettel tett eleget a feladatnak. Szállásunk a patakokkal szabdalt erdő mélyén utolsó épületként állt hegynek felfelé, a zavartalan környezet ideális hely volt a szilenciumot tartó Istent keresőknek. Lelki vezetőink, Nagy Ernő testvér és Bayer Marika, aki férjével és kisfiával érkezett, itt egészen a mi lelki segítésünkre összpontosítottak, figyelmük, tanácsaik, összeszedettségük nagyban hozzájárult, hogy szívünk megnyíljon, és befogadjuk az Igazságot. Vezetett, szemlélődő, közös imáink során végre elbeszélgettünk Jézussal, s meg is hallgattuk Őt. A prédikációk által bővültek a lelki élettel kapcsolatos ismereteink. A szentségimádások pedig valóban az Úr és az én együttlétéről szóltak. A lelkigyakorlat végén a közös megosztás során sorban újságoltuk el örömünket és hálánkat a tapasztaltakkal kapcsolatban.
Hálásan köszönjük a szervezőnek, lelki vezetőinknek, a szállásadó atyának és gondnokának, a szakácsnőknek és mindenkinek, aki munkájával, imájával hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz.
Köszönjük Neked, Istenünk!
Béres Marianna
2013. augusztus 4-től 11-ig tartott az 500 fős XIII. Kárpát-medencei Háló tábor
TV-s tudósítások:
A Duna TV híradása >>
A Veszprém TV híradása >>
A Veszprém TV híradása (Katolikus Krónika) >>
Az Öböl TV riportja >>
Az Ózdi Városi Televizió híradójának tudósítása >>
Cikkek, írások:
Cikk az Új Ember 2013. augusztus 18-i számában >>
Híradás a Veol.hu (Veszprém megyei Napló) oldalon >>
Híradás Ózd városának a honlapján >>
Írás a délvidéki Hírvivő hetilapban >>
Képek a táborról:
Vegyes válogatás >>
Konrád Csongor képei >>
Csomortáni Ernő és Salló Gyopár képei >>
Bodó Judit képei >>
A tini altábor képei (Bayer Kinga válogatása) >>
Balajti Robi képei >>
Jézus példabeszédei, és ahogyan ma hallgatják őket - volt a mottója az idei Kárpát-medencei Háló tábornak
A sziklára épített házról szóló példabeszédről (Mt 7,24-27) szólt az első, hétfői nap előadása. Előzetesen a szervezők arra kérték a résztvevőket, hogy hozzanak magukkal otthonról egy-egy követ és egy-egy marék búzát. Ezek a kövek lettek az alapjai az első napon elkezdett, és a tábor minden napján egyre továbbépített kis háznak, ami utolsó, szombati napra lett kész. Az összegyült búzát közösen őrültük meg, a Hálós régiók külön-külön szabad tűzön sűtötték meg egy-egy kovásztalan lepénnyé, az átváltoztatott lepénnyel áldoztattak az atyák a péntek esti szentmisén, az át nem változtatott lépényt pedig agapén ettük meg. Keddtől szombatig az alábbi páldabeszédek voltak egy-egy nap a tábor központi gondolatai: a szőlőmunkásokról szóló példabeszéd (Mt 20,1-16), az irgalmas szamaritánus (Lk 10,25-37), a tékozló fiú (Lk 15,11-32), a bűnös asszony (Lk 7,36-50), és a királyi menyegzőről szóló példabeszéd (Mt 22,1-14). Kedden gyümölcsszentelés volt a szentmise keretében, aznap este gyümölcsből készült ételeket, italokat mutattunk be, és fogyasztottunk el. A szombat délutáni és esti programnak része volt a vendégváró ételek készítése és bemutatása a királyi menyegzőre.
Nyakon csípett pillanatok - a tábor műsorfüzetének bevezető írása
Kedves Barátaink!
Néhány évvel ezelőtti táborunkban felmerült a kérdés: a Háló mozgalom milyen irányba menjen tovább? Dilemmánk alapja az volt, hogy vajon meddig nyithatjuk a Háló kapuit anélkül, hogy a barátságok, a személyes kapcsolatok, amelyeket a Háló nagyon fontos elemeinek gondolunk, ne sérüljenek. A választ a közösen megélt valóság adta meg. A Hálót még tovább nyitottuk abban a reményben, hogy ez a nyitás nem fog a személyes kapcsolatok gyengüléséhez vezetni.
Később, éppen a Háló táborokkal összefüggésben merültek fel kérdéseink: vajon egyáltalán szükség van-e nyári Háló táborra, amikor úgy gondoljuk, hogy a Háló elemi működése a helyben, a közösségekben, plébániákon szerte a Kárpát-medencében zajlik? Vajon a táborok nem ezeket a folyamatokat fogják-e gyengíteni? Mostani táborunk választ ad mindkét dilemmára. A Háló az elmúlt évek során nyitottabb és befogadóbb lett, a jelenlegi táborunk pedig meghaladja az előzőeket több mint 500 fős létszámával. Nyitásunk jele ózdi barátaink közös jelenléte, amely nem csak különleges lehetőséget nyújt egy formálódó közösség megismerésére, de egyben a Hálóban folyó projektek beemelése a Háló mozgalom Kárpát-medencei folyamataiba.
Szokták mondani, hogy egy egyházi nyári tábor jellegénél fogva sikerre van ítélve. Kérdés persze mi a siker? Nehéz megfogalmazni, de a mi olvasatunkban a siker az, ha a táborban résztvevők megélik, hogy kis lépéssel közelebb kerülnek Istenhez, és kis lépéssel közelebb visznek másokat is. Ezzel közelebb kerülnek egymáshoz, bőrükön érzik a keresztény közösség erejét.
Nyári táborainkban van lehetőség arra, hogy közösen éljük meg Kárpát-medenceiségünket, közösen keressük azt, hogy milyen lelkiséget szeretnénk a Hálóban. Lelkiségünk lényegi elemei már tapinthatók: a közösség, a nyitottság, az alulról induló lelkiség, a zarándok egyház úton levése, az állandó keresés, az állandó hiányérzet. Sokszor, ha nem is kimondva, de észrevétlenül éppen a táborokban születnek közös döntések a Háló mozgalom jövőjéről, amelyek akár évek múlva válnak nyilvánvalóvá számunkra. Ezek azok a jelek, amelyekre figyelnünk kell, amelyek hitünk szerint az Isteni gondviselés rejtett működése mozgalmunkban, és amelyek lehet, csak évek során válnak megélt valósággá. Leginkább ezekre a jelekre figyeljetek, mert részben ezekből fogunk építkezni a jövőben. Minden program, előadás, kiscsoportos beszélgetés azt segíti, hogy érzékenyebbek legyünk az idők jeleinek megértésére és befogadására. A táborban megélt pillanatok sokunk számára talán az örök élet meglesett, nyakon csípett pillanatai lesznek.
Sokszor elmondtuk már, hogy a tábor legnagyobb élménye, hogy ötszáz házigazda lát vendégül ötszáz vendéget. Ezt így gondoljuk minden helyi találkozónkon, így mostani táborunkban is.
Legyetek hát házigazdáink és vendégeink egyben! Nyissátok meg szíveteket, tegyétek magatokat és másokat érzékennyé az idők jeleire!
Szeretettel
Thuróczy György
Üzeneted jött! Jézus példabeszédei, és ahogyan ma hallgatjuk őket - Ocskay Mártának a tábori programfüzetben olvasható írása
Jézus tanításainak egyharmada példabeszéd. Tudta ő jól, hogy miként lehet a leggyöngédebben és a legeredményesebben közel férkőzni az emberek szívéhez. A példabeszéd nem szégyenít meg, nem tesz szemrehányást, nem kényszerít semmire. Viszont feltár valamit a világról és önmagunkról, amit egyébként nem látnánk meg. Felszínre hozza fájó ellentmondásainkat, és ezáltal új állásfoglalásra és cselekvésre ösztönöz.
A naponként elhangzó példabeszédek és az előadók gondolatai mindnyájunk számára tartogatnak olyan ajándékokat, amik bátorságot adnak majd új utakra lépni. Várjuk, hagyjuk, kérjük a Szentlelket, hogy újítson meg minket, s általunk a föld színét!
A kiscsoportok örömteli együttlétéért gondoljátok végig az alábbi az Evangélium-magyarázatok című sorozat Példabeszédek című könyvének részletét.
?Nagyon figyelemre méltó, hogy Jézus, aki példabeszédeiben olyan szenvedélyesen küzd az emberért, mennyire nem kényszerít, nem erőszakos, nem fenyeget, nem prédikál. Ezzel szemben szemben nekem olyan nehezemre esik, hogy beszélgetéseimben ne igyekezzek nyomást gyakorolni másokra...
Meg akarom változtatni a másik embert, a saját jól kitaposott utamra akarom kényszeríteni őt: nem másként, így kell beszélned, gondolkoznod, ilyennek kell lenned!?
Talán sikerül megtanulnunk valamit Jézus türelméből, szeretetéből. Gondolkozzunk el a példabeszédeken, hiszen amit Jézus elbeszél, azt éli is.
Üzeneted jött! Kárpát-medencei Háló tábor - Halmai Ági tábor utáni írása
Augusztus 4. és 11. között mintegy ötszázan vehettünk részt a Kárpát-medence 5 régiójából, Felvidékről, Kárpátaljáról, Parciumból, Erdélyből Magyarországról és Délvidékről a XIII. családos Háló táborban Balatonkenesén. A délvidéki csapat 69 főt számlált. Az elbűvölő környezet és a tó hűs vize mind mind hozzájárult ahhoz, hogy mélyen átéljük a tábor alapgondolatának szánt Üzeneted jött! felszólítást. Mert nekünk, a XXI. század emberének is épp oly aktuálisak Jézus példabeszédei: a sziklára épített házról, a szőlőmunkásokról, az irgalmas szamaritánusról, a tékozló fiúról, a bűnös asszonyról és a királyi menyegzőről, mint amikor elhangzottak. Egyenként körüljártuk őket előadások, elmélkedések, prédikációk, majd őszinte csoportbeszélgetések keretében, amellyel egymás hitét erősítettük és tapasztalatait gazdagítottuk. Arra kerestük a választ, vajon hitünk e a szikla amelyre életünket építjük és ezt jelképesen megválaszolva a saját otthonainkból hozott köveinket építettük be a tábor végére elkészült házba. Ez jelképezte családjaink, közösségeink és egyházunk védelmező erejét életünkben. Mi táborlakók altáborokba oszoltunk életkorunktól függően, így volt felnőtt, fiatal felnőtt, tini, gyermek altábor, valamint ovis foglalkozás is. Délutánonként mindenki megtalálhatta a neki tetsző programot és foglalkozást, a sportolást, kézműves foglakozást és fürdést a Balatonban. Esténként kultúrműsorokkal örvendeztettek meg minket a táborszervezők, voltak koncertek, táncház, vígopera előadás és buli is. A tábor alatt jó volt érezni, hogy bárhol élünk is szétszórva a Kárpát-medencében egyformán gondolkodunk. Összetart minket anyanyelvünk, magyarságunk és Istenbe vetett hitünk. Összetartozásunkat még jobban megpecsételte a szerda délutáni ünnepség, amelyen 11 hálós barátunk az egész tábor jelenlétében felvehette a magyar állampolgárságot.
A pénteki nap délutánján bűnbánati elmélkedésen, este pedig szentmisén vettünk részt. Elcsendesedtünk, magunkba tekintettünk, vajon a tékozló fiú szerepét éljük e életünkben, sűrűn eltékozolva adottságainkat, lehetőségeinket és időnk nagy részét, vagy inkább a példabeszéd idősebb fiújaként, aki gyakorló keresztény az egyházban, de nem ismeri igazán az Atyát, mert nem törekszik növekedni hitében, jobban megismerni az evangéliumot és így felismerni az Atya feltétel nélküli megbocsájtó szeretetét.
Kedves Barátom! A Háló tábor szeretetteljes légkörét testvéri lelkületét és meleg hangulatát nagyon nehéz szavakba foglalni. Át kell élni azt, amint egyként mozdul a tábor apraja nagyja, amikor közös programra indul, önzetlenül szurkol a focimeccsek alatt, táncol, énekel, és egymás kezét fogva közösen imádkozza a Miatyánkot a tóparti üdülő árnyékot biztosító fái alatt.
Jövőre várunk a Háló táborba, mert Üzeneted jött neked is!
Szeretettel, Ági
Üzenetem jött!
Megpróbáltatásokkal teli út vezetett Balatonkenesére a Háló táborba. Édesapám a tavaly ment el közülünk, fájó hiányát minden nap érzem. Az utóbbi hetek újabb veszteségei próbára tettek, ezért szerintem nem véletlen, hogy éppen most adódott ez a lehetőség számomra. Bár tavaly is kaptam meghívást, nem fogadtam el. Talán mert akkor még jobban bírtam a terheimet, most jött el az a pillanat, amikor Istenhez könyörgök, könnyítsen rajtuk.
Az első két napon nehezen találtam a helyem. Mintha egy nagy, összeforrott családba érkeztem volna, találgattam, én hova tartozom, mit keresek valójában. A szentmisék és az előadások folyamán rengeteg kérdés merült fel bennem, melyekre válaszokat nehezen találtam. A táborlakóknak mindig volt egy-egy kedves szava hozzám, mégis időnként kívülállónak, egyedül éreztem magam.
Aztán a harmadik napon valami észrevétlenül megváltozott. Lassan, óvatosan bekapcsolódtam a közös vérkeringésbe, együtt kezdtem lélegezni a hálósokkal. Ebben nagyon sokat segített a reggeli ima. Mintha én csak a harmadik napon kaptam volna meg az üzenetem. Bár azután sem lett könnyebb, hisz naponta fenséges magasságokat és szédítő mélységeket éltem át, viharok dúltak bennem, sírtam és nevettem. De azt éreztem, hogy engem is hív az Úr, a mi Istenünk, megváltja és megbocsájtja az én bűneimet, szeretete szivárványként átível mulandó földi életünkön. A fojtogató szomorúság után most ismét örülhetek és elfogadhatom az Ő ajándékait. Ezekhez a felismerésekhez jutottam a bűnbánati délután végére, s már sokkal felszabadultabban és boldogabban mentem az esti ,,királyi menyegzőre".
Amikor eljött a búcsú órája és indultunk hazafelé, megfogalmazódott bennem, hogy tulajdonképpen itthon vagyok, annak ellenére, hogy ezt hivatalos okiratok nem tanúsítják még. Erdély hegyei, fenyvesei hűvös csókjukkal hívogattak, átléptem létező és láthatatlan határokat. Tudom már: feladatom van ezen a földön.
Te érezted már ezt?
Alattad a föld,
fölötted az ég,
benned a létra. (Weöres Sándor)
Forró Viola, Sepsiszentgyörgy
Tábori könyvbemutató
Kárpátaljai hálósok mutatták be a kárpátaljai ferencesek gondozásában nemrég megjelent kétnyelvű, ómagyar-újmagyar könyvkülönlegességet. Ez a könyv tartalmazza az első magyar nyelvű nyomtatott könyvet "Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen" (latin címén: EPISTOLAE Pavli lingva Hvngarica donatae - azaz a Szent Pál levelei magyar nyelven) eredetiben és mai fordításban. Az első magyar nyelvű nyomtatott könyvet 1533-ban jelentette meg Krakkóban a szerzője Komjáti Benedek.
Negyedszázad
Táborunkban köszöntöttük a felvidéki Szabó és az erdélyi Pázmán házaspárt, akik itt ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját.
Válogatás a tábori faliújságon megjelent írásokból
Vannak még csodák, tudok úszni!
Kárpátaljáról érkeztem ebbe a táborba. Másodszor vagyok Háló táborban, ami nagyon elnyerte tetszésemet. Itt mindannyian testileg is épp úgy épülünk, mint lelkileg. Lelkileg már eddig is nagyon sokat kaptam az előadásokon, amiért hálát adok az Úrnak. Testileg meg, amit kaptam az az úszás volt. Hogy 35 évesen engem valaki meg fog tanítani úszni, ennek annyi esélyt adtam, mint hogy a tévé átmenjen a tű fokán. Tehát lehetetlennek tartottam. Ekkor jött egy Szeibert András nevű úriember, aki megkezdte az oktatást. Úgy gondoltam, hogy ebben a csoportban mindenki meg fog tanulni úszni, csak én nem. Na, az Úr akkor tette a csodát, hogy én tanultam meg legelőször úszni. Erre az Úr Szeibert Andrást használta fel, amiért köszönetet mondok ezúton is neki. Köszönöm, hogy kedves és türelmes volt velem szemben! Isten áldja további életét! Az Úrnak meg hálát adok ezért a csodáért. Tehát szemmel látható csodák nemcsak a Krisztusi korban voltak, hanem ma is vannak, csak azt fel kell ismernünk!
Fanta Natália
Állampolgári eskü kicsit más szemmel - Avagy milyen volt a másik oldalról
Sok minden kavarog most bennem, remélem, sikerül ezt érthető és teljes módon papírra vetnem.Mint táborszervező, már elég régen tudtam róla, hogy, ha minden jól megy, az idei táborunkban is lesz állampolgári eskütétel.Sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán leteszem-e, le akarom-e tenni, és ha igen, akkor miért?... Egy darab papír nem ad többet az én magyarságomhoz és nemzettudatomhoz? A másik dolog: kicsit soknak tűnt az, hogy ennyi ember előtt tegyem le az esküt? Így hezitálva inkább a NEM felé hajlottam? Május közepén, főként a család unszolására, én is velük együtt adtam be a kérvényt. Vártam is meg nem is?, de a tábor kapcsán annyira időm sem volt ezzel tovább foglalkozni. A tábor kezdetéig, sőt, még a táborban is kicsit bizonytalan volt, hogy ez az ünnep megvalósul-e, mikor hozták a hírt az pedig kicsit keserédes volt, mivel a család egy tagja és egy erdélyi barátunk úgy nézett ki, hogy nem kapja meg ezen okmányt. Szerencsére csak egy ügyintéző figyelmetlen volt. De annál nagyobb volt az öröm, mikor kiderült a félreértés. Miután megkaptam a hírt, pozitív várakozás töltött el. Már maga az, mikor találkoztam a társakkal is igazán nagy öröm volt, mivel mindenki már felszabadultan boldog volt, hogy ezt együtt élhetjük át. Ami az egész varázsát adta a számomra, hogy több száz ember, velem és még 10 társammal a kárpát-medencéből együtt akart ünnepelni, részesei akartak lenni. Így olyan kárpát-medenceiséget tapasztalhattam meg amit csak ritkán. Az eskütétel alatt büszkeség és öröm töltött el, hogy előttetek és veletek tehettem meg. A sok mély és szívből jövő köszöntés csak emelte az egésznek a mélységét. Viszont az erdélyi leánykák énekszava nagyon meghatott. Szerencsére ezzel nem voltam egyedül, sokak szemébe könny szökött, jó volt rajtatok végignézni! Az ilyen események mindig megerősítenek benne, hogy jó magyarnak lenni!
Csongi
A Hit évében
A hitem az életem, a hitem a családom, a hitem a munkám. Vagy fordítva is igaz: az életem, a családom, a munkám jelképezi a hitemet. Oda- vissza igaz. Isten nélkül a valóság nem létezne. Úgy élek, hogy családomnak, munkámnak értelmet ad az Isten. Akkor nehéz a hit, ha megpróbál! Nekem naponta igent kell mondanom Isten akaratára. Látom a kislányom mosolyában Isten arcát. Ő az, akit Isten küldött nekem, nekünk, egy gyermek-angyalt, hogy neveljük. Nem jár, nem beszél, de gyönyörűen mosolyog és értelmesen figyel! Akkor vagyunk boldogok, ha elégedett és kedvesen, olykor huncutkodva ránevet a világra. Orsolya egy földre szállt angyal, egy falat ártatlanság, igazi mennyország-darab! Nagyon szerethet minket az Isten, hogy ránk merte bízni! Annyira szeret, hogy néha fáj, sajog, éget! De minden nap megköszönöm, hogy nekünk adta és általa megtanultuk mosolyogva viselni a szenvedést!
Makai Mónika, Nagyszalonta
A Nap
Itt a Balaton csodálatos partján napfényben fürdőzve jutott eszembe, hogy mi mindent is jelent számunkra a Nap. Értelmezhetjük egyfajta hármasság tükrében: lehet az élet öröme, másrészt nehézsége és nem utolsó sorban önmagunk. Amikor süt a Nap akkor tekinthetünk rá úgy, mint életünk napos, sikeres oldalára. Ugyanakkor szükségünk van arra is, hogy a Nap elrejtőzzön a felhők mögé. Ez jelenti azt, amikor életünkben nehézségekkel kell szembenéznünk. Teszi mindezt Isten azért, hogy megismerjük az alkonyatot, az éjszakát valamint a borult égboltot, de éjszakára sem hagy Isten bennünket fény nélkül hiszen ott vannak a csillagok és a Hold. Jelentheti ez számunkra azt, hogy Isten soha nem hagy bennünket a sötétségben, ha hiszünk Benne és Hozzá fordulunk. Gondoljuk csak el, ha mindig sütne a Nap, akkor egy idő után nem tudnánk értékelni az életet adó napfényt! Isten mindenki életében ad napfényt és ad borult égboltot vagy éppen éjt, de teszi ezt mindazért, mert valamilyen célja van velünk. Soha nem történik semmi ok nélkül csak hinnünk kell Istenben! Meg kell találnunk azt, hogy mi Isten célja velünk és aktív részese kell lennünk ennek az útnak. Ha megtaláltuk a célt, akkor soha ne veszítsük ezt szem elől, és ha úgy látod, hogy már semmi sincs számodra az éjszakai égbolton, ami fényt adhat akkor kérd Istent, hogy mutassa meg számodra a fényt, hisz sötét éj után ismét nappal következik és életünkben ismét minden jóra fordul! A Nap mindig előjön a felhő mögül és megmutatja csodás létét!
Salló Gyopár
Újabb gyerekaltáboros program
A tegnapi napon, mi után már előzőleg a szőlőmunkásokról és az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédekkel ismerkedtünk, valamint saját élményeinket és tapasztalatainkat is megosztottuk a tékozló fiú történetével kapcsolatosan, sort kerítettünk a játékos, vidám szellemi vetélkedőre. A vetélkedőt, mint ahogy azt a sportvetélkedőn is tettük, a csapatok himnuszainak bemutatásával kezdtük, majd ezt követték a pajkos tudásfelmérő feladatok, mint a villámkérdések, az egérrágta szövegek, melyeket a gyerkőcök kellett kitöltsenek, a megoldásra váró kirakósok, a mondatok lefordítása, melyekhez segítségül szolgált egy különleges betűrács, valamint az élőszobor csapatonként történő megformázása. A gyerekek nagyon összetartóan dolgoztak, segítették egymást, ahol csak tudtak, és vidámságtól csillogó szemükben láthattuk, mennyire izgatottak, hogyan hajtja őket a versenyszellem a többi csapat ellen, s nem utolsó sorban, hogy milyen vidámak! Ezért érdemes számunkra Velük foglalkozni, ezek a vidám mosolyok a mi lehető legnagyobb és legértékesebb fizetségeink, hisz nem az a lényeg, hogy ők ne kószáljanak felügyelet nélkül a tábor területén, hanem hogy ők is közelebb kerüljenek, s jobban megismerjék az Úr Istent, és ilyen sok-sok örömmel teljenek meg!
Köszönjük a szülőknek, hogy ránk merik bízni ezeket a nagyon-nagyon ügyes gyermekeket!
Gyerekaltáboros csoportvezetők
Pálos zarándoklat az arácsi romtemplomhoz!? - kérdez vissza csodálkozva a Balaton-felvidéki, így a badacsonyi, salföldi, nagyvázsonyi és dörgicsei pálos romokat is megjárt ismerősöm, amikor hétvégi programokról beszélgetünk. Arácson (a Balatonfüreddel már ma teljesen összeépült Balatonarácson) nincsenek pálos romok! - állítja.
Még több kép a zarándolatról >>
A mostani közel 70 zarándok 16 helységből jött össze, és 3 generációt képviselt. A fiatalabbak gyalog, kerékpárral, az idősek és nehezen mozgók pedig autókkal érkeztek. A szentmisére felkészülésként Schön György tanított az 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből. Azért választotta erre az alkalomra Kájoni János csíksomlyón élt polihisztor ferences szerzetes énekes könyvét, mert ezzel szerette volna szimbolikusan összekötni a két zarándokhely, Csíksomlyó és Aracs ferences múltját. A magyar zenetudomány szempontjából felbecsülhetetlen értékű énekeskönyv eredeti dallamait Domokos Pál Péter rekonstruálta, és jelentette meg 1979-ben az Édes Hazámnak akartam szolgálni című munkájában. Ebből a gyűjteményből Kájoni mise néven készített és adott ki Szalay Olga 1987-ben egy válogatást. Az előző években a Kájoni misét már néhány helyen énekelték a Délvidéken (elsősorban Háló találkozókon). A Pusztatemplom falai között viszont csak ezen a napon kérült sor a könnyen megtanulható dallamok "ősbemutatójára."
A szentmisét Dr. Sc. Horváth László bácsföldi plébános tartotta, Mellár József törökbecsei és Vreckó Ferenc zentai atyák koncelebrálásával. László atya a misét a napokban Szegeden elhunyt Berecz Sándorért ajánlotta fel. Ő 25 évig volt plébános Temerinben. Berecz Sándor Törökbecsén tanárként dolgozó édesapja, id. Berecz Sándor volt Aracs első modernkori kutatója. Id. Berecz Sándor "Pusztatemplom egy darab szentföld" című könyvét plébános fia 1970-ben adta ki.
A prédikációban a hitről volt szó. A hitünk életünk egyik nagy erőforrása - mondta Horváth László. Röviden szólt a nemrég megjelent "Lumen fidei - hitünk fénye" c. pápai enciklikáról. A mise végén az atya megköszönte a kántor uraknak és hölgyeknek, valamint az ég madarainak a zenei szolgálatot, valamint Micsik Béla bogozónak és feleségének a zarándoklat megszervezését. Az ég madarai biblikus szóhasználatú általánosítása helyett én inkább az aracsi fecskék megnevezést használnám. A templom falaiban és csonka tornyából lakó, onnan ki és beröpdöső fecskék folytonos és életvidám csivitelése fontos komponense az aracsi hangulatnak. Ebédre finom babgulyás érkezett traktorral. Magyarországon ezt a fajta bablevest csülkös bablevesnek nevezik, azzal a különbséggel, hogy itt Aracs környékén a levesbe belefőzik még a zöldpaprika húsát is.
Ebéd után Csömöre Zoltán nagykikindai történelemtanár tartott előadást Aracs múltjáról, régészeti és szakrális források alapján. Az előadása elején vázlatrajzot osztott ki, ami segített elképzelni azt, hogy a különböző korszakokban mekkora volt a templom, és mi volt annak környezetében. A templomot többször átépítették, erről tanúskodnak a román és gótikus stiluselemek. A ma látható háromhajós változat a XIII. vagy a XIV. században épült. A téglaelemeket helyben égették, a szerkezeti és díszítő kőelemeket Sóvárról, Szalánkéménről, ill. a Tarcal hegységből szállították ide. A padlóborítás Erdélyből érkezett a Maroson. Az előadás végén az előadó körbevezette a hallgatóságot. Megmutatta hol állt az egykori, ma már nem létező kolostor, hol volt annak konyhája, hol volt a kaputorony, hol volt a falu, a cölöpkerítés és a földsánc, és hogy merre folyt egykor itt a Galád-ér.
A megidézett történelem először mindenki által kipróbálható íjászattal folytatódott, Jablonszky Sándor jóvoltából. majd az adai Csodaszarvas Barantakör harcművészeti bemutatójával. A baranta hagyományos magyar harcművészeti sítlus, a földművelők és pásztorok önvédelmi eszközeinek és tudásának az összefoglalója. Az egybegyűltek a bot, az ostor és az íjászat alkalmazásából láthattak egy bemutatót.
Szót kaptak a Kárpát-medencei Háló Mozgalom jelen levő vezetői is: Schön György a Háló néhány alapgondolatát fogalmazta meg, Halmai Tibor pedig a jövőbeni programokra hívta meg a jelenlevőket. A találkozó legvégén népdal tanulásra, és közös éneklésre is jutott idő.
2013. július 31.
"örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Mt 13,44b
Isten országa szerintem az öröm megtapasztalása nélkül nem érthető meg. Ez az öröm, sokkal mélyebb minden más örömnél. Túl naiv elképzelés, ha azt gondoljuk, hogy az öröm állapota állandó jelleggel végig kíséri életünket. Isten azonban időközönként megajándékoz bennünket Isten országának az öröm tapasztalatával. Ha ez nem lenne, nem tudnánk az öröm nélküli állapotokat megélni, átélni életünkben. Keressük önzetlenül az Istent, akkor minden bizonnyal megkaphatjuk másodlagos ajándékként az időnkénti mély öröm ajándékát.
2013. július 30.
"Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet." Mt 13,36b
Az Egyház a kinyilatkoztatás továbbítója, értelmezi az isteni igazságokat, amelyek az ember történelmében és kultúrájában hangzottak el. Őrködik, hogy a kinyilatkoztatás szubjektív értelmezésével szemben, az örök istenit meg tudja jeleníteni. Ez azonban nem ment fel bennünket attól, hogy Jézust hallgassuk, és az életünkre vonatkozó tanításokat Tőle tudjuk meg. Isten szavának a meghallása nagyon sok finomságot, tiszteletet és éberséget feltételez részünkről.
2013. július 26.
"Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall." Mt 13,16
A látásnak és a hallásnak a kultúrája, lényegesen befolyásolja az életminőséget. Amit nézek, azzá válok - mondotta valaki, és megérintettek ezek a szavak. Az életemet az fogja alakítani, amit szívesen nézek, szemlélek. A nyitott tekinteten keresztül, a megszemlélt dolog élménye, mélyen a lelkembe vésődik, és jelen lesz bennem életalakító erőként. Ugyanez érvényes a meghallott dolgokra is. Itt különbséget kell tennünk, a meghallott és a szívesen hallgatott között. A személyiségemet az fogja mélyen alakítani, amelyet nemcsak a hallásomba, hanem a lelkembe is beengedek.
2013. július 25.
"Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban." Mt 20,21
Ahol isteni művek épülnek, ott nagyon gyakran az emberi szempontok is éreztetik hatásukat. Mi emberek, annyira földhöz ragadtak vagyunk, hogy nehezen tudjuk kiiktatni önzésünket a szent dolgokban is. Nem is azzal van a baj, hogy az Isten országának építése közben, mi is érvényesülünk. Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor a mi útjaink, ellentétbe kerülnek Isten országának az útjaival. Ha ezt a pillanatot nem ismerjük fel, és továbbra is az "Isten ügyeit" önző módon saját érdekeink szolgálatába állítjuk, sokat árthatunk Isten ügyének, és önmagunktól is, lassan elidegenedünk.
2013. július 24.
"Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt." Mt 13,6
A bennünk megszületett Isten országának az íve, a folyamatos mélyülés. Máskülönben az Istennel való kapcsolatunk, nem befele, hanem kifele ível. A felelősség egy része a mienk: azzal a kérdéssel kell szembesülnöm, mit teszek annak érdekében, hogy a lelki folyamatok mélyüljenek bennem. Életemet tudatos döntésekkel úgy alakíthatom, hogy a lélekkel kapcsolatos dolgok vonzáskörében mozogjak, de élhetek úgy is, hogy egyszerűen sodródok a napi eseményekkel. Az utóbbi esetben, könnyen a kiégés veszélye fenyeget, mivel nem tudok gyökeret ereszteni ?lelkem földjében?.
2013. július 23.
"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők." Jn 15,5
A keresztény lelkiségnek két nagyon fontos jellemzője van: az egyik az egyéni felelősség vállalás, a másik pedig az Istenre való ráhagyatkozás. Első pillanatra úgy tűnik, hogy ellentmondásról van szó. Azonban ha elmélyülünk a keresztény lelkiségben, akkor rájövünk, hogy a kettő, szervesen kiegészíti egymást. Időnként a felelősség vállalásunk nagyon aktív kell, hogy legyen, olykor pedig elengedve terveinket, teljesítmény orientáltságunkat, mélyen az Istenre kell hagyatkoznunk. Ha e két jelenség helyes alkalmazására ráérzünk Isten fele vezető utunkon, akkor Isten bennünk működő erejének az áramlása, észlelhető lesz az életünkben.
2013. július 22.
"A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz." Jn 20,1
Időnként ránk telepedhet a sötétség. Ilyenkor hajlamosak vagyunk mindent sötéten látni. Attól olyan nyomasztó és fájdalmas a ?sötét?, mert ilyenkor nehezen észleljük a nehéz tapasztalat átmeneti jellegét. Legnagyobb sötétségeinket állandó állapotként éljük meg. A Feltámadt Krisztus éppen azt mutatta meg, hogy még a sírgödör mélységéből is, életre lehet kelni. Jézust csak akkor találjuk meg, ha nem a sírjában, hanem a feltámadott létben keressük.
2013. július 19.
"Az Emberfia ura a szombatnak is!" Mt 12,8
A katolikus morális teológia azt tanítja, hogy előfordulhatnak időnként olyan esetek, amikor a külső törvény és a lelkiismeretünk konfliktusba kerülnek. Ebben az esetben, a lelkiismeretünkre kell hallgatni, mint végső döntési fórúmra. Erről a törvényről nagyon ritkán lehet hallani. Talán azért, mert a lehetőségei mellett, veszélyt is jelenthet. Az éretlen ember, - ha érdekei azt kívánják - könnyen ezzel a törvénnyel takarózhat. A felnőtt, érett lelkiismeretű ember számára azonban nagy segítség lehet a lelki és erkölcsi fejlődésében, az a tudat, hogy időnként a törvény ellenében, lehet a Jó Isten előtt, mint végső fórum előtt, vállalni a felelősséget.
2013. július 18.
"Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve!" Mt 11,28
A megfáradt, elcsigázott, terheket hordozó, kiégett emberre kevesen kíváncsiak társadalmunkban. Jézus különleges együttérzéssel és szeretettel viselkedik irántuk. Az Ő szemében felértékelődik ez a csoport és bekerül érdeklődésének középpontjába. Azok az emberek, akik ehhez a csoporthoz tartozónak érzik magukat, Jézustól kell megkérdezniük, hogy miért annyira fontosak az Ő számára. Jézus válaszából, nagyon sok vigasztaló erőt fognak gyűjteni.
2013. július 17.
"Áldalak téged Atyám, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki." Mt 11,25b
Jézus korában, a vallásos vezetők a vallást, saját monopóliumuknak tekintették. Arra is használták a vallást, hogy saját tekintélyüket és hatalmukat általa megerősítsék. Jézus távol tartotta magát az arrogáns, képmutató és hamis emberek világától, és idejének nagy részét a szegények, a betegek és az egyszerű emberek között töltötte. Többször előfordult velem, hogy olyan tanulatlan, egyszerű emberrel találkoztam, akinek az életbölcsessége lenyűgözött. Az Isten országának a tudománya mindenki előtt egyformán nyitva áll. Hátrányban vannak azok, akik büszkék a tudásukra, és előnyben azok, akik egyszerű lelkek és nyitottak az isteni történések észlelésére.
2013. július 16.
"Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig." Mt 11,23
Kafarnaum a jézusi csodák színhelye volt. Az itt lakó emberek nagyon sok alkalommal résztvevői lehettek a csodás történéseknek. Mégsem tudták bezárult szívüket megnyitni az Isten felé. Szodoma pedig a ?bűnös város? hírében állt, mégis, sokkal nagyobb nyitottságot mutattak az Isten fele. Időnként elgondolkodok azon, hogy mennyire érzéketlenek vagyunk, az életünkben végbenő csodák iránt. Pedig a megtapasztalt csoda, Isten hatalmának és irántunk való szeretetének a jele. Ne engedjük meg, hogy emlékezetünkből kitörlődjenek a csodák életet hordozó nyomai.
2013. július 15.
"Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad inni egynek a legkisebbek közül, nem marad el jutalma." Mt 10,42
Mindaz, aki jelentéktelen és kicsi, különösképpen felértékelődik Jézus szemében. Érdemes befektetni a kicsinyekbe és a jelentéktelenekbe, mert Jézus kiváló kamatot ad. Az Ő jutalma, a lelki öröm erősödése, és az örök élet bennünk való ragyogása. Aki képes egyedül Jézusért adni, az ráérzett arra, hogyan kell a legbiztonságosabb értékbe befektetni.
2013. július 12.
"Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." Mt 10,16
Az első tanítványok és az első századok keresztényei, akár szó szerint is vehették Jézus szavait. Az ő vérük termékenyítette meg a kereszténység magjának a szárba szökkenését. Hála Istennek, többnyire lejárt a kereszténység véres üldözésének az ideje. Inkább így fogalmaznék: ma nem a keresztényeket, hanem a keresztény értékrendet üldözik és ki akarják törölni Európa emlékezetéből. A keresztény értékek nem kedveznek a népbutításnak és a dúsgazdagok gátlástalan pénzügyi uralmának. Megdöbbentő, hogy kétezer év keresztény múlt után, hivatalos fórumot teremt Európa arra, hogy az emberek emlékezetéből, kitörölje a keresztény értékeket.
2013. július 11.
"Köztetek ne így legyen, hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek." Mt 19,27
Az evangélium értékrendje szerint, a hatalom, a pozíció és a cím hamis dolog a szolgálat szelleme nélkül. Minél nagyobb valakinek a beosztása és hatalma, annál nagyobb kellene hogy legyen, az emberek és Isten iránti felelőssége. A hatalom és a pozíció, nem használható arra, hogy másokat egyéni érdekek miatt ?kicsináljanak?! Isten óvjon azoktól a vezetőktől, akik fanatikusak, bosszúállók, és az emberi éretlenségnek más, rosszindulatú jegyeit hordozzák.
2013. július 10.
"Menjetek és hirdessétek: elközelgett az Isten országa." Mt 10,7
Sose felejtem el, az egyik kollégámnak a beszámolóját, aki egy alkalommal egy keresztény közösséget látogatott meg. Röviden így foglalta össze tapasztalatát: ?mintha Isten országába jártam volna". Néha elgondolkozom azon, milyen élmények, érzések szükségesek ahhoz, hogy ráérezzünk Isten országának a valóságára. A következő kulcsszavak jutottak eszembe: otthonosság, tisztelet, figyelmesség, istenközelség.
2013. július 9.
"hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget." Mt 9,35b
Az örömök tapasztalata mindennapi életünkbe, lényegesen hozzátartozik testi-lelki egészségünk megőrzéséhez. Egyik legkonstruktívabb imaforma az lehet, hogy minden nap, a napi személyes örömeim leltárát elvégzem Isten előtt és megköszönöm neki. Az életünk nemcsak akkor gyógyul, amikor a gyógyítás kifejezett eszközeit veszem igénybe, hanem mindig, amikor kapcsolatba kerülök az evangélium örömhírével. Nem véletlen, hogy Jézus a gyógyításai előtt, Isten országának örömhírét hirdette.
2013. július 8.
?Uram, leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet és életre kel!? Mt 9,19
A veszteséget nem tudjuk kivédeni életünkben. Időnként elveszítünk egy tárgyat, egy embert, egy sorsdöntő pillanatban vesztesnek bizonyulunk. A nagy veszteségek után, a nagy értelmetlenségek következnek. Hitünk mélyebb értelme szerint, minden veszteség az életünkben, valamilyen módon életre kel. Fontos, hogy ezekben a nehéz pillanatokban, ne maradjunk túl sokat egyedül. Menjünk oda Krisztushoz, amikor képesek leszünk erre a lépésre, és kérjük, tegye rá kezét, elhalt vesztességeinkre. Jézus érintő kezei, életet tudnak fakasztani, minden elhalt, fájdalmas tapasztalatban.
2013. július 5.
"Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot!" Mt 9,13
Jézus magatartása és tanítása után, néha ledöbbenek egyházunknak egy-egy joggyakorlatán, amikor az irgalmas Krisztus háttérbe szorul, és csak a jogalkotás büntető keménysége domborodik ki. Pl. az elváltak és újraházasodottak életre szóló letiltása a szentségek vételétől, függetlenül a helyzet egyéni ismeretétől. Néha ledöbbenek elit keresztények magatartásán, ahogyan képesek megbélyegezni valakit. Ha az irgalmas Krisztust, olykor eltakarjuk jogrendszerűnkben, mentalitásunkban, sokat veszítünk hitelességünkből.
2013. július 4.
"Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!" Mt 9,6b
A tehetetlenség gyakran az infantilizmusnak a jele. Gyakran előfordul, hogy valamilyen titkos érdek miatt, egyes emberek, a tehetetlenség álarca mögé rejtőznek. A titkos érdek mögött a következő jelenségek húzódhatnak meg: több figyelmet, törődést, sajnálkozást akarnak kiváltani, szeretnének az érdeklődés középpontjába kerülni, esetleg lehet egy adag félelem a felelősségvállalástól. Amíg valaki a saját játszmái mögé rejtőzködik, infantilis marad a személyiségének egy része. A fejlődés vagy gyógyulás akkor kezdődik, amikor szembe néz a valósággal és vállalja a felelősségnek rá eső részét.
2013. július 3.
"Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!" Jn 20,29
A Nagypénteki dráma, összetörte Tamás apostolnak a hitét. A feltámadás hús-vér tapasztalatára volt szüksége a hitének visszanyeréséhez. A hit útján járó emberek közös tapasztalata, az időnkénti hitkrízis megjelenése az életben, amely többnyire összefügg a megterhelt időszakokkal. Ilyenkor többnyire a hittapasztalatból eltűnik egy ideig a pozitív érzelmi tapasztalat. Mivel a érzékszervek tapasztalatára nem számíthatunk ebben az időszakban, ezért arra az Istenre kell hagyatkoznunk, amely érzelmi állapotunktól függetlenül, kiirthatatlanul és tönkretehetetlenül létezik.
2013. július 2.
"Mária pedig útra kelt azokban a napokban" Lk 1,39
Máriát nehéz gondok nyomasztották. Megérezte, hogy nem jó az embernek, nyomasztó gondjaival egyedül maradni. Ezért útra kelt Erzsébethez, aki Isten közelségét megtapasztaló ember volt. Ha egyedül maradunk nehéz gondjainkkal, tovább szőjük azokat, pesszimista gondolatokkal. Így, ami nehéz volt, még nehezebbnek tűnik az egyedüllét szomorúságában. Ha viszont mozgásba hozzuk magunkat és megkeressük eszköztárainkat, fogódzó pontjainkat, dinamizáljuk erőforrásainkat, és a nyomasztó gond feloldásának a tapasztalatával, lephet meg bennünket útra kelésünk.
2013. július 1.
"Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!" Mt 8,22
Ha túl sokat időzünk a letűnt idők fölött, s "halottainkat", azaz fájdalmainkat, újból kiássuk és eltemetjük, megsérül a bennünk lévő életerő. Az Istennel való kapcsolatnak is egyik nehézsége, ha újból meg újból eltemetkezünk fájdalmainkban. A múltunkat sajnos már nem alakíthatjuk. Ellenben, attól a felelősségtől nem menthetjük fel magunkat, hogy mit kezdünk vele. Elmerülhetünk súlyuk alatt, de ugyanakkor lendületesen úszhatunk velük,a biztonságot ígérő partok fele.
2013. júniusi morzsák
Június 22-én, Zentán Háló találkozó volt. A találkozót Jablonszki Sanyi zentai bogozó és lelkes csapata szervezte, de köszönettel tartozunk Ft. Nagy József, a Kis Szent Teréz plébánia plébánosának is, aki rendelkezésünkre bocsájtotta az épülőfélben lévő Kis Szent Teréz Emléktemplomot.
Megtudtuk azt is, hogy mire emlékeztet az Emléktemplom:
A három torony, a klasszikus stílus vonásaival, a lebontott Szent István templom építőelemeivel, a zentai csata háromszázadik évfordulójára emlékeztet. A torony mögött, a három kupolából álló plébánia templom, mint a földből előtörő rügyek, az életet, a jövőt jelölik, a harmadik évezredet, hitben és reményben. Az egész kompozíció pedig felülnézetben olyan, mint a térre helyezett virágcsokor, Kis szent Teréz halálának századik évfordulójára. Mindez elevenen épül bele letelepedésünk ezerszáz éves évfordulójának megünneplésébe.
A fülledt meleg ellenére közel százan vettek részt a 9. zentai Háló találkozón. Miután Halmai Tibor, a délvidéki Háló mozgalom vezetője köszöntötte a jelenlévőket és pár szót mondott a mozgalomról és annak jelentőségéről, a találkozó résztvevői ráhangolódásként, szentségimádással kezdték a napot, Ft. Szeles Oszkár vezetésével. Ezután dr. Korzenszky Richard OSB ?Apátlan, anyátlan nemzet? című előadása alapján, Ft. Paskó Csaba, kelebiai plébános tartott érdekfeszítő előadást. Arról beszélt, hogy milyen jövőnek nézünk elébe és megállapította, hogy minden nemzedéknek olyan gyermekei vannak, amilyeneket megérdemel. Rámutatott arra is, hogy mit tehetünk a keresztény családok megmaradásáért. Szólt az áldozatvállalásról, az elköteleződésről, imádságról és a szentségi házasság kegyelmeiről. Rámutatott a laza párkapcsolatok negatívumaira és következményeire.
Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte. A kiscsoportokban szemmel láthatóan élénk, szűnni nem akaró beszélgetések folytak, amit az ebéd ínycsiklandozó illata sem zavart meg. A közös ebéd után Horvát Kátai Péter tánctanár mazsorett csoportja örvendeztetett meg bennünket bemutatójával. A délután folytatásában Varga József diakónus segítségével megismerhettük a Fokulár lelkiségi mozgalmat is.
A szünetekben megvásárolhattuk a ?Caritas - Összefogás a gyermekekért? csoportjának kézimunkáit. Ez alkalommal, mintegy 5000 dinár folyt be a kasszába, a rászoruló gyermekek javára.
Mielőtt lelkileg feltöltődve hazatértünk volna otthonainkba, hogy méltóképen zárjuk ezt a barátságban és szeretetben eltöltött napot, szentmisén vettünk részt. A szentmiseáldozatot Ft. Vreckó Ferenc mutatta be.
Régi barátságok erősödtek meg és újak köttettek. Nehéz szívvel váltunk el egymástól, de vígasztal bennünket az újabb találkozás reménye, és ez a lehetőség már nincs is oly távol. Ismét együtt lehetünk július 13-án, az aracsi gyalogos és kerékpáros zarándoklaton.
Minden köszönet a szervezőknek és segítőiknek. Az Úr áldása legyen rajtuk.
Somoskövi Hermina
A IX. Nagybányai Háló találkozónak a Szent József plébánia adott helyet. Az első 7 vendég Máramarosszigetről már 9 óra előtt megérkezett. Miután a recepciónál megkapták a kitüzőt és az emléklapot, vendégül láttuk őket kávéra, üditőre és süteményre. Közben érkeztek a többiek is, Nagybánya plébániáiról, az óvárosi református gyülekezetből, Nagyszalontáról, Nagyváradról, Nagykárolyból, Pusztadarócról, Szatmárnémetiből, Avasújvárosból, Felsőbányáról. Remélem nem hagytam ki senkit a felsorolásból. Nagyon sok ismerős arcot láttam, és ha akadt olyan akit még nem ismertem, odamentem, bemutatkoztunk és igy már ismerősként beszélgethettünk.
10 óra tájban megkezdtük a programot. Uglár Sándor, a nagybányai bogozó köszöntötte az egybegyülteket, majd a Váradról érkezett Ft.Gyenge Bélának adta át a szót, aki a Hálóról beszélt. A Háló egy közösség, a találkozások helye. Elmesélte hogyan került kapcsolatba a Hálóval, 1996-ban, a homorodfürdői találkozon és lett hálós.
Ft.Simon Attila, pusztadaróci plébános ?A hit kapuja? cimmel tartott előadást. A hit tanuságtétel, ugyanakkor döntés is arról, hogy az Úrral élek. Tekintetünket Jézusra irányitja aki maga a hit szerzője és beteljesitője. A hit a szeretetről tesz tanuságot, mert jót tenni jó. Egy példát mondott el ezzel kapcsolatban.
Két ifjú missziónárus megy el téríteni az embereket. Egy idő után a két missziós testvér visszatér a kolostorba és elmondjákaz előljárójuknak mit végeztek. A végén megállapítják, hogy ők mindent megtettek, de mégsem tudták megtéríteni az embereket. Az elöljáró ennyit mondott nekik ?ha a 8 boldogság illatát árasztották volna magukból munkájuk eredményes lett volna? 8 boldogság illata - én hogy állok ezzel?
Az előadást a kiscsoportos beszélgetések követték. Bár most több időnk volt a beszélgetésre mint általában, mégis kevésnek bizonyult. Az ebédet jóizűen költöttük el.
A délutáni programban először Kert Evelin és Varga Szilárd énekelte nekünk azt a dalt, amit Anyák napján adtak elő. Őket követte a Teleki Magyar Ház kórusa, Fülöp karnagy úr vezetésével, akik egyházi kórusműveket adtak elő, ismert és kortárs szerzők műveiből. Ők eddig csak kórustalálkozókon szerepeltek.
Ezt követően két csoportra oszlottunk. Az egyik csoportban két közösség lett bemutatva. A sérült gyerekekkel foglakozó A Hit és Fény közösséget Kujbus Márta mutatta be, a Keresztény Élet Közösségét pedig Vincze Gabriella. A másik csoport a Quilingezéssel ismerkedet, Bálint Katalin irányításával. Ebben a csoportban újra gyerekek lehettünk és játszhattunk.
A találkozó a du. 5-kor kezdödő szentmisével ért véget. A mise végén az Ároni áldással búcsúztunk.
Mint mindig, alig vártam már a nagybányai találkozót, és, mint mindig, most sem csalódtam. Már az állomáson a szatmári csoporttal találkoztam, és együtt kerestük meg a Szent József plébániát, ahol a nagybányaiak jóleső szeretetükkel fogadtak. Most is élmény volt számomra látni a régi arcokat és az újakat is (főleg a fiatalok csoportjára gondolok, akik Nagybányán kiveszik részüket a programok megvalósításában). "Elindultam valaminek a keresésére, és íme, VALAKI lettél számomra, Istenem." (Paul Claudel) volt a találkozó mottója. Ft. Simon Attila atya (A hit kapuja) és Ft.Gyenge Béla atya gondolatébresztő előadásai önvizsgálatra indítottak mindannyiunkat, amit a kiscsoportban megosztottunk egymással. A délutáni program is hitünket és összetartozásunkat erősítette: az ifjak énekeltek, szavaltak magas színvonalon, a Teleki Magyar Ház kórusa (Fülöp Gábor vezetésével) gyönyörű keresztény énekeket adott elő, majd különböző közösségek mutatkoztak be. (Csodálattal és tisztelettel nézek fel a nagybányai magyarokra, mert maroknyian vannak, de összetartanak és így próbálnak megmaradni.) De sajnos, ennek a gyönyörű napnak is vége lett. Elkövetkezett a szentmise, ami hitemben és közösségi érzésben erősít, majd az Ároni áldás és a búcsúzás. Most várhatom újra a következő találkozót! Köszönöm a gondviselő, jó Atyának, hogy erőt adott a nagybányaiaknak, és nekünk alkalmat a találkozásra.
Június 15-én, szombaton tartották idén Aradon az évi Háló találkozót, a tizenharmadikat a sorban. Öt éve már volt szerencsém részt venni egyen, és most örömmel láthattam viszont néhány régi ismerőst, köztük a rendezvény főhősét, Brückner Ákos Előd atyát, ciszterci szerzetest, a budapesti, XI. kerületi Szent Imre templom, Szentimreváros szeretett korábbi plébánosát, aki ma - korát meghazudtoló fizikai és szellemi frissesség birtokában - Székesfehérváron működik; nagy szeretettel köszöntötték közelgő 80. születésnapja alkalmából. Ő ugyancsak másodszor vett részt előadóként aradi Háló találkozón. Családja is a városból származik, egy régen látott rokonát is felfedezhette a résztvevők között.
A helyszín is ismerős volt, az Arad-belvárosi, Páduai Szent Antalról elnevezett Minorita templom rendházának előadóterme. Nyolcvankilencen gyűltek össze az eseményre: Budapestről hárman voltunk, rajtunk kívül az anyaországból Makóról és Szegedről (Algyőről) jöttek még, továbbá, a vendéglátó aradiakon kívül a tágabb értelemben vett Erdélyből: Nagyváradról, Nagyszalontáról, Resicabányáról, Temesvárról, Nagy- és Kisiratosról és Gyorokról. Mint mindig, ezúttal is voltak mozgássérült résztvevők. A vendégeket, akárcsak 5 éve, most is a főszervező, a fáradhatatlan Serendán Gréti köszöntötte. A Minorita templomot Róbert atya képviselte.
A bevezető szentmisét és a két előadást is Ákos atya tartotta, gondolatait a Hit éve áldásai és A hit továbbadása címszavak köré szőtte. Azzal kezdte, hogy "rengeteg életjelet" lát köztünk, s hogy a magyarság sok kincset kapott az Istentől, amelyeket fel is kell használnunk, különösen a hit évében. Ferenc pápa felhívását ismételve arra szólított fel, hogy tárjuk ki az ajtókat, védekező egyházból váljunk dinamikusabb egyházzá, és legyünk bátrak. Mindenki legyen egy üvegablak, amelyen átfénylik Isten dicsősége, Isten fényét élő ikonokként sugározzuk tovább - tette szemléletesebbé felhívását. Nem elég valamit igaznak tartani, hanem eszerint is kell élni - figyelmeztetett. A cselekvő hit örömteli dolog, mert együttműködhetünk Jézussal. A hit éve arra való, hogy cselekedjünk. Istennel együtt kell működnünk, vele mindent meg kell beszélnünk, ebben nagy örömöt tapasztalhatunk meg - mondta.
A kiscsoportos beszélgetésen is ezt a témát jártuk körül. Hogyan lehet megosztani a hitet másokkal, mit jelent az, hogy hiszek, miért fontos ez nekem, miben jelenik ez meg, hogyan lehet ezt látni? Csoportom több résztvevője súlyos betegségekről, családi tragédiákról számolt be, de a hitben mindegyiknek volt valamilyen pozitív megoldása. Fáradt vagyok testben, de friss lélekben - mondta az egyik asszony, akinek a férje agyvérzést szenvedett, de akinek éppen ennek nyomán mélyült el a hite, és élt meg ezáltal nagy boldogságot.
A délutáni előadásban Ákos atya arra helyezte a hangsúlyt, hogy a hit évének rendkívül fontos velejárója a hit továbbadása, de nem mindegy, hogy ez hogyan történik. Erős hangnemváltásra van szükség, hogy átélt tapasztalatainkat hitelesen továbbadhassuk. Magunkat is el kell tudnunk fogadni ajándékként. A sarkalatos erények - okosság, emberi méltóság, igazságosság, kölcsönösség az adásban és elfogadásban, mértéktartás és bátorság - segítenek bennünket.
A két előadás között, ebéd után Ódry Mária képzőművész, restaurátor vetített képes előadást tartott Pataky Sándor aradi születésű festő (1880-1969) művészetéről, akinek januárban a városban emlékkiállítást rendeztek. Akvarelljei és festményei revelációs erővel hatottak ránk. Ahogyan az előadó fogalmazott, Pataky "a szépség harcosa" volt, ahogyan József Attila "a szépség koldusa". Az emlékkiállítás különlegessége, amelyet az előadó "igazi örömkiállításnak" nevezett, hogy anyagát - mintegy félszáz képet - Arad környékéről, magántulajdonban lévő képekből gyűjtötték össze.
Elutazás előtt még megnéztük és a budapesti hálósok nevében megkoszorúztuk az 1849-es aradi vértanúk csodálatos, Zala György által készített emlékművét, a Szabadság-emlékművet, majd búcsút vettünk ettől a különös atmoszférájú, történelemmel telített várostól, ahová reményeink szerint még vissza fogunk térni.
Kovács Péter (Budapest)
