Tegyünk jót, és ne csak adventben!
November 30-án a muzslyai Emmausz kollégiumban a délvidéki Háló bogozói adventi lelki napon vettek részt. A már hagyományossá vált évzáró találkozóra 28 bogozó gyűlt össze. A délelőtt folyamán néhány fotó vetítésével felelevenítettük az elmúlt évi rendezvények szép emlékeit, és átbeszéltük a szervezés folyamán észlelt pozitívumokat és a hiányosságokat is. Ezután megpróbáltunk a jövő felé fordulni, és az új egyházi év kezdetén merészeket álmodni a kerületeink jövő évi hálós tevékenységéről. A finom ebéd után konkrét dátumokat próbáltunk találni a tervezett találkozóknak. Örömünkre szépen haladt a munka, és a már bejáródott helyszínek mellé két új helység csatlakozott. Törökfalusi és törökkanizsai bogozóink is szeretnének jövőre Háló találkozót szervezni. Hálaadásunkként szentségimádással folytatódott együttlétünk. Megköszöntük az Úrnak a sok szeretetet, amit megtapasztaltunk a Hálós rendezvényeken, és a sok lehetőséget, hogy új barátokat szerezhettünk. Újra megéltem az összetartozásunk örömét és magamban felidéztem Péter apostol szavait: Uram jó nekünk itt lenni? A találkozó szentmisével folytatódott ahol msgr. Mellár József atya szentbeszédével ráébresztett bennünket arra, hogy ne csak tétlenkedve várakozzunk, hanem tevékenykedjünk, Isten terve szerint szeressünk és tegyünk jót, és ne csak az adventi időben.
November 30-án a muzslyai Emmausz kollégiumban a délvidéki Háló bogozói adventi lelki napon vettek részt. A már hagyományossá vált évzáró találkozóra 28 bogozó gyűlt össze. A délelőtt folyamán néhány fotó vetítésével felelevenítettük az elmúlt évi rendezvények szép emlékeit, és átbeszéltük a szervezés folyamán észlelt pozitívumokat és a hiányosságokat is. Ezután megpróbáltunk a jövő felé fordulni, és az új egyházi év kezdetén merészeket álmodni a kerületeink jövő évi hálós tevékenységéről. A finom ebéd után konkrét dátumokat próbáltunk találni a tervezett találkozóknak. Örömünkre szépen haladt a munka, és a már bejáródott helyszínek mellé két új helység csatlakozott. Törökfalusi és törökkanizsai bogozóink is szeretnének jövőre Háló találkozót szervezni. Hálaadásunkként szentségimádással folytatódott együttlétünk. Megköszöntük az Úrnak a sok szeretetet, amit megtapasztaltunk a Hálós rendezvényeken, és a sok lehetőséget, hogy új barátokat szerezhettünk. Újra megéltem az összetartozásunk örömét és magamban felidéztem Péter apostol szavait: Uram jó nekünk itt lenni? A találkozó szentmisével folytatódott ahol msgr. Mellár József atya szentbeszédével ráébresztett bennünket arra, hogy ne csak tétlenkedve várakozzunk, hanem tevékenykedjünk, Isten terve szerint szeressünk és tegyünk jót, és ne csak az adventi időben.
Halmai Ági
Szükségünk van egy lelki töltetre, amely kiemel minket a hétköznapokból. Talán ezt fogalmaztuk meg legtöbben a kárpátaljai hálós lelkigyakorlat kezdetén. Megfogott minket, hogy nem hagyományos elmélkedésekkel teletűzdelt program várt minket. Nem dőlhettünk hátra a ?karosszékben?. Jó dolog ráébredni, hogy a hétköznapi, jól megszokott langyos hozzáállással mi lehetünk az épülésünk legfőbb gátjává. Még jobb megtapasztalni, hogy a megoldások sokszor ott vannak előttünk. Más emberek életében, mondataiban, gesztusaiban elrejtve. Öröm ezeket felfedezni.
A vendégszeretet, amely a tivadarfalvai református vendégháztól, az esperes úrtól kaptunk, a házias, finom ízek, amelyeket az étkezéseknél tapasztaltunk csak bővítették a pozitív légkört és hangulatot. Lehettünk volna többen is (negyvenketten vetünk részt a lelkigyakorlaton), de sok új arc is felvillan most bennem, akiknek nagyon örülnék, ha minél többet újraláthatnám. Hálásak vagyunk a gyerekvigyázóknak, akik lehetőséget biztosítottak, hogy a családosok is teljes emberként részt vehessenek a rendezvényen. A fő köszönet mégis Ábrány Krisztián görög katolikus papnak és Dánics Izabellának jár, akik a lelkigyakorlatot szervezték és vezették.
A megoldás, azt hiszem, hogy ne keljen még egy évet várni erre az élményre: a hétköznapokban megélt lelki töltet. Fel kell állnunk a kényelmes karosszékből.
A vendégszeretet, amely a tivadarfalvai református vendégháztól, az esperes úrtól kaptunk, a házias, finom ízek, amelyeket az étkezéseknél tapasztaltunk csak bővítették a pozitív légkört és hangulatot. Lehettünk volna többen is (negyvenketten vetünk részt a lelkigyakorlaton), de sok új arc is felvillan most bennem, akiknek nagyon örülnék, ha minél többet újraláthatnám. Hálásak vagyunk a gyerekvigyázóknak, akik lehetőséget biztosítottak, hogy a családosok is teljes emberként részt vehessenek a rendezvényen. A fő köszönet mégis Ábrány Krisztián görög katolikus papnak és Dánics Izabellának jár, akik a lelkigyakorlatot szervezték és vezették.
A megoldás, azt hiszem, hogy ne keljen még egy évet várni erre az élményre: a hétköznapokban megélt lelki töltet. Fel kell állnunk a kényelmes karosszékből.
Dancs György
Klubba járok habár már ősz hajszálaim is vannak. Szeretek a Háló klubokba elmenni, mert ezek nem olyanok, mint amilyenekbe a fiatalok járnak. Azért szeretek ide menni, mert lelki épülésemre szolgál. Mindig van egy téma, egy előadó, meg beszélgetés a témához kapcsolódva. November 18-án, több mint 20 résztvevővel, a nagybányai Szentháromság plébánia Boldog Scheffler János közösségi házában gyűltünk össze. Bemutatkozó körrel kezdtük együttlétünket és jó volt hallani, hogy olyanok is voltak köztünk akik most jöttek el először.
Az előadó Ft.Román János, nagybányai esperes volt, a téma pedig: közösség a Szentlélekben, Szentlélek a közösségben. Az előadást Túrmezei Erzsébet versével kezdte és fejezte be. Az első részben Közösség a Szentlélekben, Isten népéről beszélt az előadó, aki nem más, mint az egyház, azoknak a közössége, akik Isten szeme fényei, akiket Isten szeret. Az Ószövetségben meghívottak közösségéről beszél, Isten népéhez tartoznak azok, kiket Isten kiválasztott, s szövegséggel magához kötött, lefoglalt, a görög fordításban pedig megjelenik az ecclesia szó, a meghívottak közösségét jelöli. Krisztus újszövetségi népére ugyanezt a kifejezést használják a szent írok: ecclesia, mely Krisztus oldalából kiomló vér által született. Szent Pál apostol levelében mondja "ti a Szentlélek templomai vagytok". A Szentlélek a harmadik Isteni személy, az arc nélküli Isten. Krisztus egyháza pedig azoknak a közössége, akik nem tudnak élni a Szentlélek nélkül, a legnagyobb kincsünk. A második részben, Szentlélek a közösségben, a Szentlélek eljöveteléről beszélt idézve az evangéliumi részt, amikor szélzúgás támadt és tűzes nyelvek alakjában szállott az apostolokra. A Szentlélek jelenti a szelet, amely tisztít, életet hoz, frissességet, ablakot kell nyítnunk neki. Ugyanakkor jelenti, a tűzet, ami melegít, világosságot ad, bölcsesség, lelkek megkülönböztetése, lángoló szeretet. A Szentlélek kommunikációra tanít minket, találékony, a régiből újat hoz elő, öröm, aktív hűség. Az egyház a befogadók közössége. Az ezt követő beszélgetésben a közösségekről volt szó. Az összejövetel utolsó részében az elmúlt esztendő értékelésére került sor, majd Uglár Sándor, a nagybányai kerület bogozója bemutatta a következő év terveit. Jubileumra készülünk 2014-ben, mert ez lesz a Háló Nagybányai Kerületének 10. évfordulója.
Az előadó Ft.Román János, nagybányai esperes volt, a téma pedig: közösség a Szentlélekben, Szentlélek a közösségben. Az előadást Túrmezei Erzsébet versével kezdte és fejezte be. Az első részben Közösség a Szentlélekben, Isten népéről beszélt az előadó, aki nem más, mint az egyház, azoknak a közössége, akik Isten szeme fényei, akiket Isten szeret. Az Ószövetségben meghívottak közösségéről beszél, Isten népéhez tartoznak azok, kiket Isten kiválasztott, s szövegséggel magához kötött, lefoglalt, a görög fordításban pedig megjelenik az ecclesia szó, a meghívottak közösségét jelöli. Krisztus újszövetségi népére ugyanezt a kifejezést használják a szent írok: ecclesia, mely Krisztus oldalából kiomló vér által született. Szent Pál apostol levelében mondja "ti a Szentlélek templomai vagytok". A Szentlélek a harmadik Isteni személy, az arc nélküli Isten. Krisztus egyháza pedig azoknak a közössége, akik nem tudnak élni a Szentlélek nélkül, a legnagyobb kincsünk. A második részben, Szentlélek a közösségben, a Szentlélek eljöveteléről beszélt idézve az evangéliumi részt, amikor szélzúgás támadt és tűzes nyelvek alakjában szállott az apostolokra. A Szentlélek jelenti a szelet, amely tisztít, életet hoz, frissességet, ablakot kell nyítnunk neki. Ugyanakkor jelenti, a tűzet, ami melegít, világosságot ad, bölcsesség, lelkek megkülönböztetése, lángoló szeretet. A Szentlélek kommunikációra tanít minket, találékony, a régiből újat hoz elő, öröm, aktív hűség. Az egyház a befogadók közössége. Az ezt követő beszélgetésben a közösségekről volt szó. Az összejövetel utolsó részében az elmúlt esztendő értékelésére került sor, majd Uglár Sándor, a nagybányai kerület bogozója bemutatta a következő év terveit. Jubileumra készülünk 2014-ben, mert ez lesz a Háló Nagybányai Kerületének 10. évfordulója.
Siklódi Olga (Nagybánya Szent Jószef templom)
A Kárpát-medencei bogozói találkozón sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan adjunk hírt egy találkozóról. A résztvevők szombat estefelé azt a feladatot kapták, hogy írjanak öt perc alatt egy tudósítást a találkozóról. A megírt szövegek közül most néhányból válogattunk.
Az összességében 2 napot felölelő találkozó megdolgoztatott bennünket, bogozókat. A Tarsolyunkból jó gazda módjára régit és újat vettünk elő. Amellett, hogy a problémákra és hiányosságokra hívtuk fel a figyelmet, a lerágott csont mégis ízletesnek bizonyult, és azokra a megoldásokra fókuszáltunk, amelyektől azt reméljük, hogy a Háló további bogozását segíti. Erőteljes hangsúlyt fektettünk a forráshoz való visszatérésre, hogy az utat soha ne tévesszük szem elől. Belőle és Érte!
Twitter: Nagyszerű találkozón voltam a Háló lelkes magjával.
Hírlevélbe:
Kedveseim!
Sok jó dolog történik a Hálós eseményeken, ez a mostani is ilyen volt. Mi, Kárpát-medencei bogozók összegyűltünk Debrecenben, november 15 és 17. között. Olyan, mindig aktuális témákról beszélgettünk, ami a bogozók számára igazán húsba vágó: Kiket hívjunk a találkozókra? Hogyan szólítsuk meg őket? Kapcsolattartás, hírforrásaink csatornáink egymás és a külvilág felé? Mindezzel a találkozó fő kérdésére is választ adtunk, hogy milyen most a Háló arca, és ezen belül a mi arcunk is.
November 15 és 17. között Debrecenben gyűltünk össze, mind, akik nemcsak passzív élvezői vagyunk a Hálónak, de munkánk által aktív szervezői is. Miért is jöttünk? Na, nem azért, hogy a közelgő Karácsonyra beszerezzük a pulykakakast, hanem, hogy a megszokott együttgondolkodással hálát adjunk az elmúlt időszakért, és megbeszéljük, a jövendőben hogyan tudjuk még jobban végezni az önként vállalt feladatainkat. A három nap tartalmas munkával, jóízű beszélgetésekkel telt.
A Háló felvállalja szeplőit, megmutatja igazi arcát. Isten jókedvében alkotta a bogozókat, akik jókedvükben bogozzák a Hálót. A bogozók, az Isten mosolyai, hangszerek Isten kezében, olyan emberek, akik Istent Balaton nélkül is szeretik, misével ünnepelnek, akár reggel 7-kor is. Like a Hálónak, like az Istennek!
Távirati Irodának:
Debrecenben K-m-i Háló bogozói találkozó. Stop.
100 résztvevő, 6 régió. Stop.
A Háló arcát kerestük. Stop.
Megtaláltuk. Stop.
Van reménysége a magyarságnak. Stop.
Az Egyház megújul. Stop.
Stratégia és struktúra. Stop.
Hírlevélbe:
Elmentünk Debrecenbe. Nem pulykakakast venni, hanem találkozni. Bogozók gyűltünk össze. Voltak köztünk tapasztaltabbak, mások nem annyira (mint én is). De egybevetettük gondolatainkat a Háló céljáról, missziójáról, örömeiről és nehézségeiről. Ezáltal mindnyájan, így a Háló is gazdagodott. Az eredményt megtapasztaljátok, ha elmentek a következő Háló találkozóra.
Kik azok a bogozók? Mit csinálnak? Hogy lehetsz Te is tagja egy elfogadó, otthon érzését keltő hálózásnak? Ezeket a kérdéseket taglalva rájöttem: én igazán otthon érzem magam köztetek.
A 2013. évi bogozói találkozón a Háló arcával foglalkoztunk. Fontossá vált számunkra, hogy tudatosítsuk a Háló örömhírét, gazdagságát. Megkeressük a továbbadásához a személyes eszközeinket. Megerősítsük missziós küldetésünket. Fontos szempontokat tudatosítottunk: Hogyan tudunk hiteles hírvivők lenni? Hogyan fejlődhetünk?
Mi is ez a bogozói? Úgy is fogalmazhatnék, hogy munkatalálkozó, de ez nem fejezné ki mindazt, amit együtt megéltünk. Igen, a Hálóért, a jövőért, a jobb kommunikációért, a személyesebb kapcsolatépítésért dolgoztunk, gondolkodtunk együtt. Sokat és sokan. Mégsem volt kimerítő és fárasztó. Épp ellenkezőleg: feltöltött, lelkesített, elindított, örömöt okozott. Mi a titka, a kulcsa? Ezt nehéz megfogalmaznom. Talán a közös akarat, vágy a Háló jobbítására, az, hogy mindannyian beletettük a magunkét, szívből.
Nagyot dolgoztunk az örömhíreink kapcsán. Szerencsére volt öröm-választékunk: gyógyulás, egy virág váratlan nyílása, egy név elhangzása jókor, egy elköteleződés. Vajon mit tehetünk, hogy Ti mind, együtt örülhessetek ezeknek velünk? Talán épp ezt?
Nagyon sokfélék vagyunk! Élőben is, meg tükrökre festett arcunkon is láthattuk ezt Debrecenben, a bogozói találkozón. Nemcsak egymással találkozhattunk, nemcsak a saját arcunkba nézhettünk elcsodálkozva, de Ő is velünk volt végig, akinek ikon-arcát a mi saját arcunk alakította imádni valóvá. Ahogy az otthon is előfordulhat, itt is az esti tévézés is akadályozta a meghitt beszélgetések kialakulását. Bár szombat este itt csupa nézhető és mosolyogtató műsorunk akadt. Meg a táncház, ahol legalább összekapcsolódhattunk egymással. A legszebb találkozásom mégis találkozón kívüli volt: a reggeli mise után szólított meg egy apáca, akivel Nagybányán beszélgettem először, az ottani találkozón. Olasz létére most magyarul tanul, mosolyog, nevemen szólít és örül nekem. Valójában erről beszélgettünk a szombati műhelyekben is: a megszólításról, a hitelességről, egymásra figyelő arcunkról. Meg arról, hogyan kellett volna jó beszámolót írnom...
Bayer Róbert
Óriásjegyzet, elefántnyelv és feldobólap
A néhány főstől a kb. két tucat fő résztvevőig tartott hálós megbeszéléseken és tanácskozásokon a gondolatok írásos formában való összeszedésének, mindenki által látható megjelenítésének, és rögzítésének gyakorta használt eszköze a kb. 1 ív csomagolópapír méretű többlapos, állvánnyal megtámasztott, nagyméretű jegyzetfüzet, amin a teleírt lap egy mozdulattal hátrahajtható. Ezt az eszközt a nyelvileg lusta és fantáziátlan magyarországi forgalmazói flipchart néven árulják. Ennek ez az angol megnevezése. Ahogy terjed a Hálóban használata, úgy terjed ez a megnevezés is. Igaz, első hallásra többen is csodálkoztak, hát ez meg micsoda? A Háló önmeghatározásában többek között az áll "Kárpát-medencei szervezet, a nyelve magyar". A Háló arra is jó lenne, hogy találjunk ennek a körünkben népszerű eszköznek magyar nyelvi megnevezést, és még segíthetnénk is ennek Kárpát-medence szerte való meghonosodását. Egyik javaslatom az óriásjegyzet megnevezés lenne. Azonnal érthető mire gondol a beszélő. Jegyzetelés nagyban. A másik ötlet akkor jött, amikor Orosz Rita mutatott egy kutyanyelvet. Kutyanyelvnek is mondjuk a kisebb méretű, de hosszúkás, írott vagy nyomtatott információt tartalmazó papírt. Ennek analógiájára lehetne az óriásjegyzet akár elefántnyelv is. Az ötlet újabbat ötletet szült, Juhász Bálint a feldobólap nevet javasolta. A legközelebbi hálós megbeszélésre viszek magammal egy a doboz Macskanyelvet, és kikészítem a jegyzeteléshez használt vastag filctollak mellé. Az vehet belőle egy szelet csokit, aki a flipchartot magyarul nevezi meg. Talán jön még jobb ötlet. A Macskanyelvvel nem az elefántnyelvre, hanem a magyar nyelvre szeretném a figyelmet felhívni.
Hadd ajánljam még ezt is az olvasók figyelmébe: www.szomagyarito.hu
Margitfalvy György
Orosz István és Rita elhívott bennünket egy újabb Háló találkozóra a füleki után. Mostanában az Oroszoknak igent mondanak a Némethek.(Bocs!) De nem bánják meg. Így történt, hogy nov. 8-án és 9-én Brassóban megint új élményekkel gazdagodtunk, mint újdonsült hálósok.
Több száz kilométer út lendületes megtétele után minden várakozást felülmúló, kedves fogadtatásban részesültünk. Este a büszke brassói szervezők meg szerették volna mutatni az összes szépségét, történelmi építményét, különleges utcáját a városnak. Külön bizsergette a szívünket a Pilvax étterem. Köszönjük!
Az igazi találkozó szombaton volt a Bolognai Szent Imre templomban és plébánián. Orosz István atya előadására nagyon sokan voltak kíváncsiak. A tőle megszokott interaktív előadásmód hangulata, oldottsága, mégis el-elgondolkodtató mozzanatai érdekes érzéseket keltettek az őt hallgatókban. "Isten sokat ad a kevésben is."
A cselekvő szeretet megnyilvánulása mindennapjainkban. Mi akadályoz téged, hogy segítsd a másik embert? Ki számodra a szamaritánus? Az értelem, érzelem és akarat hármas egységéből melyik vezérel? Milyen a kapcsolatod magaddal és felebarátoddal? Számtalan kérdés vetődik fel. Bizonyára mindenkinek megvannak a saját történetei, így István atya segítségével helyre tehette magában a megélt tapasztalatait.
Kiscsoportban folytattuk a beszélgetéseket. Újra azt éreztem, hogy őszinte, nyitott, bizalommal teli légkör alakult ki. A szent mise reménnyel töltött el. A fiatalok, akik szép számmal voltak jelen, felszabadultan, figyelmesen követték a mise mondanivalóját. Kevés szebb látvány van egy megtelt templomnál.
A délutáni műhelymunkán is sokat tanultunk egymás örömeiből vagy fájdalmából. Mindenképpen megerősítést kapott az, aki nyitott volt a másik iránt.
Én szeretnék gratulálni a szervezők alapos, figyelmes, pontos munkájához, köszönetet mondani a megélt szeretet-kapcsolatért.
Az igazi találkozó szombaton volt a Bolognai Szent Imre templomban és plébánián. Orosz István atya előadására nagyon sokan voltak kíváncsiak. A tőle megszokott interaktív előadásmód hangulata, oldottsága, mégis el-elgondolkodtató mozzanatai érdekes érzéseket keltettek az őt hallgatókban. "Isten sokat ad a kevésben is."
A cselekvő szeretet megnyilvánulása mindennapjainkban. Mi akadályoz téged, hogy segítsd a másik embert? Ki számodra a szamaritánus? Az értelem, érzelem és akarat hármas egységéből melyik vezérel? Milyen a kapcsolatod magaddal és felebarátoddal? Számtalan kérdés vetődik fel. Bizonyára mindenkinek megvannak a saját történetei, így István atya segítségével helyre tehette magában a megélt tapasztalatait.
Kiscsoportban folytattuk a beszélgetéseket. Újra azt éreztem, hogy őszinte, nyitott, bizalommal teli légkör alakult ki. A szent mise reménnyel töltött el. A fiatalok, akik szép számmal voltak jelen, felszabadultan, figyelmesen követték a mise mondanivalóját. Kevés szebb látvány van egy megtelt templomnál.
A délutáni műhelymunkán is sokat tanultunk egymás örömeiből vagy fájdalmából. Mindenképpen megerősítést kapott az, aki nyitott volt a másik iránt.
Én szeretnék gratulálni a szervezők alapos, figyelmes, pontos munkájához, köszönetet mondani a megélt szeretet-kapcsolatért.
Némethné Viola
Hacsak külön nem jelezzük, akkor a Szentírás részlet aktualitását a http://szentiras.hu/SZIT adja.
2013. november 29.
"Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el." Lk 21,33
Ha odafigyelve és kellő tudatossággal olvassuk Jézusnak a fenti kijelentését, az felrázza szunnyadozó lelkünket. Ha tényleg hiszünk Jézus szavainak, akkor ebből logikusan következik, hogy életünket az Ő Igéje szerint rendezzük be. Ez a felismerés magával sodor és elkezdjük szenvedélyesen keresni azt a világot, amelybe Jézus Krisztus személyéhez közelebb férhetek. Az Ő közelsége fogja megmutatni nekünk, hogy milyen nagy kincset jelent számunkra Igéinek az örökkévalósága.
2013. november 28.
"Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel." Lk 21,26-27
A tomista filozófia azt tartja: ha a világnak kezdete van, akkor kell, hogy vége is legyen. Erre az állításra sok tudományos elmélet is ráerősít, és elsősorban a Naprendszer elöregedésére hivatkoznak, melynek energiája véges. Ennek a tudomásul vétele még senkit sem jogosít fel arra, hogy pánikszerű hisztériát próbáljon kelteni a világvége esetleges idejével kapcsolatban. A katolikus teológia, bár vallja Krisztus második eljövetelét, figyelmünket sokkal inkább a "pillanat" megélése felé fordítja, mert a szépen, hitelesen, érzékenyen és tisztelettel megélt pillanataink alkotják a leendő örök életünk tartalmát.
2013. november 27.
"De nem vész el egy hajszál sem fejetekről." Lk 21,18
Annak az embernek, aki nem él az oltalmazottság állapotában, sok mindenre van szüksége, hogy élete működjön. Túlzott mennyiségben van szüksége a sikerre, elismerésre, birtoklásra, hatalomra, középpontban való levésre. Az ilyen életműködésben azonban sok az erőlködés, sebezhetőség. Mivel a megerősödés kívülről érkezik, ezért a belső stabilitás és védettség érzés, a külső világban zajló történéseknek lesz a függvénye. Az Istenre való őszinte ráhangoltság azonban figyelmünket a lelkünk fele fordítja, ahonnan az Élet Istenének kiapadhatatlan erőforrása érkezik felénk.
2013. november 26.
"Így válaszolt: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket!" Lk 21,8a
Jézusnak ez az intelme, elsősorban a világ végéről szól, de nyugodtan kiterjeszthetjük óvását általában a vallásos dolgokkal kapcsolatban is. A keresztény egyházakon belül, időnként megfigyelhető két szélsőséges tábor. Az egyik mindentől fél, ami új, és a sátán kísértését véli felfedezni mindabban, ami eltér az általa és környezetében ismert megszokottól. A másik tábor tagjai pedig könnyen és kritika nélkül leragadnak, minden kétes értékű, misztikus tapasztalatot ígérő, "vallásos ügynökök" ígéreteinél. Mindkét magatartásnak a legfőbb oka, a megfelelő tudás és hiteles vallásos tapasztalat hiányában keresendő.
2013. november 25.
"Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését." Lk 21,4
A szegény özvegyasszonynak a perselybe dobott két fillére, valószínű, hogy nem oldotta volna meg, még rövid időre sem, az egzisztenciáját. A Jézusi kijelentés megértését, más dimenzióban kell értelmezni. Időnként előfordulhatnak életünkben olyan határhelyzetek, amelynek megoldásában eszköztelenek vagyunk, és minden megoldási kísérletünk, eredménytelen próbálkozássá válik. Ilyen állapotban különösen célszerű, az Istennek való önátadás misztikus valóságára hagyatkozni. Hasonló esetekben, a szorongatott élethelyzet, attól szelídül meg számunkra, ha már nem feszegetjük megoldási kísérleteinkkel, hanem bizalommal Isten kezébe helyezzük életünket.
2013. november 22.
"Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket." Lk 19,45
Az egyetlen olyan történet az evangéliumból, amelyben Jézus haragját szabadon engedi. Haragjának célpontja, azok a kereskedők, akik a templomot kereskedelmi céljaikra használják. Ez a méreteket öltő dühe, profetikus jellegű. Világosan jelzi, hogy a vallás szent dolog, és nem szabad önző célokra használni. Sajnos az emberi történelem, hemzseg, az "Isten nevében" megvalósított kőkemény emberi érdekekről. A kereszténységnek, és ezen belül minden hívőnek, egyik legfontosabb missziója, újból meggyőzni a világot arról, hogy az Isten nevében épített művek, az Istenről és a lélekről szólnak, nem pedig az önző emberi érdekekről.
2013. november 21.
"Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta." Lk 19,41
Az általános véleménnyel szemben, a sírás nem a gyengeségnek a jele. A férfiak is nyugodtan vállalhatják könnyeiket, ha megfelelően védett környezetben vannak. Az őszinte könnyek a mély átélésnek a jele, és az ilyen könnyek, meghitté és gyógyítóvá tudják átalakítani környezetüket. A lélektan tapasztalata szerint, azok a problémák építhetők be a leghatásosabban a személyiségbe, amelyeket egészen közel engedünk magunkhoz. A közel engedésnek az egyik jele a sírás. Jézus vállalta könnyeit. Én is vállalhatom.
2013. november 20.
"Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." Lk 19,26
A hálás lelkület kiemelkedő helyet foglal el a keresztény misztikába. Szent Ignác a hálátlanságot a legocsmányabb bűnnek tartja, mert Isten a szeretet. A szeretet pedig a befogadás és az odaajándékozás lelkületéről szól. Aki nem döbbent rá arra, hogy mennyi mindent kapott az Istentől, az nem is tud válaszolni, Istennek az ajándékaira. Aki viszont nap-mint nap, hálás lelkülettel mond köszönetet Istennek a kapott javakért, az egyre nyitottabb lesz, Isten újabb ajándékainak a befogadására. Aki viszont nem fedezi fel Istentől kapott ajándékait, az érzéketlenné, zárkózottá válik, és lassan elveszíti azokat a személyes ajándékokat is, amelyeket Istentől kapott.
2013. november 19.
?Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.? Lk 6,27b-28
A kiengeszteletlen lélek feszültségben él. A feszültség viszont, sok energiát vesz igénybe és megterheli az ember pszichéjét, szervezetét. Akinek hosszú ideig harag van a szívében, annak élet-energiáinak egy jelentős része, rossz irányba áramlik. A kiengesztelődés útja, egyesektől rövidebb, másoktól hosszabb időt igényel. Ennek az útnak a rövidségét vagy hosszúságát, befolyásolja sebzettségünk mélysége, őszinte vágyunk és döntésünk a megbocsájtás mellett, valamint az Isten közelség fele megtett lépéseink.
2013. november 18.
"Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült" Mt 14,32
Megjegyzés: A Szentírás részlet aktualitását a Katolikus előjegyzési naptár, C liturgikus év, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 2012. adja.
Emberi sorsunkhoz, hozzá tartoznak a lelki viharok és a különféle krízisek, melynek számtalan oka lehet. A krízis erejét a meggyengült Isten kapcsolat fokozza. Az életünktől távol tartott Isten ténye, szintén egzisztenciális szorongásként nehezedik az életünkre. Lelkünk csak akkor tud megnyugodni, és a vihar csak akkor csillapodik érzésvilágunkban, ha Isten jelenlétében újból és újból át tudom ölelni, a bennem tomboló vihart, és Jézus közelségében megtalálom, a viharnak életemre gyakorolt pozitív hatásait és mélyebb értelmét.
2013. november 15.
?És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is? Lk 17,26
Az Ószövetségből tudjuk, hogy a Noé korabeli emberek csak önmagukkal foglalkoztak, és elutasítottak minden olyan figyelmeztetést, mely mélyebb rendeltetésükről szólt. A Biblia leírása szerint ennek a magatartásnak a következményeként lett a vízözön. A helyes életvezetéshez lényegesen hozzátartozik a mélyebb érzéseinkkel, rendeltetésünkkel való foglalkozás. Ha ezekre nem szánunk elég időt, energiát, az ellenállásunk gátjai könnyen áttörhetnek, és a krízis vizei eláraszthatnak bennünket. De mielőtt ez megtörténne, számtalan figyelmeztető jelet kapunk lelkünktől, érzéseinktől, sőt, a testünktől is.
2013. november 14.
"Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon." Lk 17,20b
A legpesszimistább emberképet a materialisták festették, akik az emberi életet csupán ?biológiai organizációnak? tekintették. Az ember működésében a lélek, vagy ha úgy tetszik a szellem megnyilvánulása nélkül, nem tud emberhez méltó, teljes életet élni. Aki a lelkével is lát, egész biztosan, hogy lassan-lassan, egyre több csodát fog felfedezni a körülötte zajló eseményekben és az emberekkel való találkozásában. A csodák felfedezése, mélyen kapcsolódik Isten országának a valóságához.
2013. november 13.
"Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" Lk 17,13b
Időnként a kétségbeesett emberek mélyebben átélhetik az istenközelséget, mint azok, akiknek az életük rendes mederben folyik. Azok az emberek, akik sok mindent elveszítenek, egyre jobban ráérezhetnek a világ dolgainak járulékos voltára, de ugyanakkor felértékelődik számukra, Isten valóságának az örök jelenléte. A kiszolgáltatott, törékeny élethelyzetek, mélyen elősegíthetik az önkiüresedés állapotát. Az ilyen állapotban lévő lélek, minden bizalmával az Úr fele tud fordulni, és az Ő gazdagságát fogadhatja szívébe.
2013. november 12.
?Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.? Lk 17,10b
A gyermeknek elismerésre van szüksége, ahhoz, hogy egészségesen fejlődhessen. Ha a felnőttnek is akkora elismerés mennyiségre lenne szüksége, mint a gyermeknek, ezen a ponton fejődése megrekedne az infantilis szinten. Azoknak az embereknek a közelsége gyógyító, akik hivatástudattal végzik feladatukat, és a jóság áramlik bennük. Az ilyen emberek nem szorulnak arra, hogy elismerjék őket, mert ők érzik, hogy alkotni jó, és jónak lenni is jó.
2013. november 11.
"Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket." Lk 17,1b
Sajnos Jézus nem részletezi a botránkozás fogalmát, de biztosan, hogy vannak "üdvös" botrányok is. Jézus maga is számtalanszor megbotránkoztatta környezetét azzal, hogy kihívásokat adott a hamis gondolkodásnak és magatartásoknak. Szerintem ma is fontos missziója a kereszténységnek, hogy lerántsa a leplet mindazokról az élettelen és silány gyümölcsöket termő magatartásformákról, amelyek eltakarják az ?Élet Istenét?.
2013. november 8.
?Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző.? Lk 16,2b
A hűtlen intézőnek szól ez a felszólítás, gazdája részéről. Szerintem, ha termékeny csöndünk fele fordulunk, mi is halljuk az Élet Urának ugyanezt a felszólítását. Sok ajándékot kaptunk az Istentől, melynek segítségével, a saját és mások életét kellene, hogy gazdagabbá tegyük. Ha most közel engedjük lelkünkhöz az Élet Urának a felszólítását, milyen érzések jelennek meg szívünkben? Melyek lennének a legfontosabb döntések, amelyeket már a mai nap folyamán meg kellene, hogy hozzak, hogy az idézett felszólítás, ne érjen felkészületlenül?
2013. november 7.
"Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat." Lk 14,21b
Meglepő, hogy a példabeszédben a tehetősök, az egészségesek lemaradnak az ünnepi lakomáról, és a sérülteknek adják át a helyüket. Ha allegorikusan értelmezzük a példabeszédet, akkor úgy is tolmácsolhatnánk az üzenetét, hogy kiváló személyi tulajdonságaink, amelyek az önérvényesítésben segítenek, időnként akadályozhatnak a mélyebb istenkapcsolat megélésében. Törékenységeink és gyengeségeink viszont egy gazdagabb és hitelesebb vallásos megtapasztaláshoz vezethetnek.
2013. november 6.
?És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.? Lk 14,27
Keresztjeinket legtöbbször nem mi választjuk meg, ellenben hozzátartoznak emberi életünkhöz. Ha menekülünk előlük és próbáljuk száműzni életünkből, személyiségünk fejlődése elakad. Előbb-utóbb, az elkerülhetetlen szenvedést el kell fogadnunk és be kell építenünk életünk realitásába. Máskülönben nem válhatunk érett felnőtté, és a krisztusi megváltói dimenzió megtapasztalása elől, elzárjuk magunkat.
2013. november 5.
"Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia." Lk 12,40
A készenlét a szemlélődő imában, az Isten irányába való belehelyezkedést jelenti. Egyébként egész életünk is arról szól, hogyan tudunk abba az irányba fordulni, ahonnét az Isten érkezését várjuk. Az Isten felé való irányultságnak a megtalálása, másodlagossá teszi életünk járulékos állapotait. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen benyomások és hatások is érnek, Isten fele irányított látásunk, mindent könnyebben be tud építeni a Lét egészébe.
2013. november 4.
"Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat." Lk 14,13
A szociális érzékenység lényegesen hozzátartozik Jézus magatartásához. Egyik legfontosabb ismertető jegye, a részvét és az együttérzés a rászorulókkal szemben. Aki jézusi tanítványnak tartja magát, annak szembesülnie kell személyes életében azzal a kérdéssel: mikor, mennyit, kinek és hogyan osztok meg anyagi javaimból azoknak, akik rászorulnak az én segítségemre. A krisztusi szeretetem egyik mércéje az lehet, ha olyanokról gondoskodok, akiktől nem számíthatok viszonzásra.
2013. november 1.
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa." Mt 5,3
A keresztény misztika, az Istent kereső embernek egyik leglényegesebb alapmagatartását, az önkiüresedésben jelöli meg. Mi, halandó emberek, sokkal inkább az Istenben való töltekezést tartjuk a legfontosabb megnyilvánulásunknak. A lelki élet mesterei szerint azonban, csak akkor tudunk töltekezni az Istennel, ha előbb kiüresedünk gondolatainktól, érzéseinktől. Ebben a folyamatban, az isteni kegyelem olyan rétegeket törhet fel bennünk, amelynek megkeményedett részei, énünk egészébe kívánkoznak. Ha a lélek kitartóan, tisztelettel, és önző szándékok nélkül időzik az Isten előtt, a kegyelem lassan szabaddá teszi benne az utat, az Isten jelenléte számára.
2013. októberi morzsák
A 2013. október 26-i Háló találkozó Szatmárnémetiben néhány meglepetéssel szolgált. A találkozó új színhelyen, a Lükő Béla utca 15. szám alatt a Szent Pál Központban került megrendezésre és nem volt egész napos, hanem már délután két órakor befejeződött.
A szép épületben ismét kedves fogadtatásban részesültek az érkező vendégek. Katalin Nagyváradról, Angéla és leánya Nagybányáról, Márti, Éci (Évi), Krisztina Szatmárnémetiből, Süveg Gyuri bácsi és még sorolhatnám.
A közösségi teremben a vetítővásznon a 130. zsoltár kezdő sorait vetítették ki mely az Úrban való gyermeki bizalomról szólt. Jobbra mellette Ferenc pápa képe volt kitéve azzal a kérdéssel, hogy Feltámadt-e bennetek a vágy, hogy Jézus tanítványaivá váljatok?
A program 10 órakor kezdődött Kujbus Márti megnyitójával, melyben a találkozások során létrejövő emberi kapcsolatokról beszélt. Mint mondotta, a újabban a Háló a személyes kapcsolatok hálózatává alakult. A szervezést az vezérelte, hogy a Háló szoros kapcsolatban van az Egyházzal és viszont. Ezután Somogyi Marika és Éci számolt be a Hálóval szorosan együtt működő lelki és karitász csoportokról és azok tevékenységéről.
Ezután egy nagy kört alakítva, egymás kezét megfogva a szeretetről énekeltünk, majd az előadás következett.
Néhány gondolat az elhangzott előadásról. Miklós Claudiu SJ (Societas Jesu) jezsuita szerzetes atya előadásával folytatódott a program "Együtt érezni az egyházzal" címmel. Bevezetőjében az atya meghatározta, hogy az Egyház maga Jézus Krisztus és az egyház küldetése Jézus üzenetének hirdetése. Miért szükséges, hogy együtt érezzünk az egyházzal? Többek között azért is, mert ma is az Egyházat sok kihívás éri.
A legfőbb kihívás a globalizáció, mely a valós világot akarja a virtuális világgal összekapcsolni. A hamis istenképek, a merevség, a vakság, az ignoránsok, akik nem kíváncsiak Isten üzenetére, a gyermekkori torz istenkép továbbélése felnőttkorban; mind-mind kihívások az Egyház számára, melyekkel szemben nekünk Hálósoknak is fel kell venni a harcot.
Mit üzen nekünk hívőknek Ferenc pápa? Gyógyítani a sebeket, felmelegíteni a hívők szívét, közel lenni az emberekhez, a nem hívőkhöz is. Csak az irgalmasság képes meggyógyítani a világot, a fiatalok ne az ablakból nézzék a világot, őszinte, személyes kapcsolataik legyenek. Fontos a megromlott házasságok rendbetétele; több párbeszéddel, meghallgatással, megbocsájtással. A további gondolatai is Miklós Claudiu atyának mind-mind az Egyház építéséről szóltak, az Egyház tagjainak példamutató életén keresztül.
Egy megrendítő filmmel zárult az előadás melyben az apa (a hídőr) saját gyermeke feláldozásával egy vonat sok-sok utasának, gyermekeknek, felnőtteknek életét mentette meg. Nem tudjuk, hogy hívő volt-e az apa de tette hasonlatos volt ehhez a bibliai idézethez: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (János 3:16) Bizony nagyon nehéz volt feldolgoznunk az önfeláldozó szeretet tragédiáját.
Ezután a kiscsoportos beszélgetések következtek. A kiscsoportok összetétele sajátos volt, én egy csak fiúkból álló csoportba kerültem, melynek vezetője Merkler Attila volt. A csoport tagja volt Miklós Claudiu atya is. A rendkívül érdekes és jól sikerült beszélgetés témái voltak:
1. Ki nekem az Egyház?
2. Van-e torz dolog az Egyházban?
3. Hol találom magam a legjobban az Egyházban?
A kiscsoportos beszélgetések után Kujbus Márti mondta el gondolatait a találkozóról. Zárószavai: találkozás egyben gazdagodás is. Ezután a kiscsoportos beszámolók következtek. Végül a találkozó Konrád Kati hozzászólásával zárult. Már a meghívó is megragadta őt, mely a lelkéhez szólt. Érdemes volt eljönnie Nagyváradról fiával Csongorral erre a jól sikerült találkozóra.
A találkozás közös falatozással (agapéval) zárult, ahol a felvágottakhoz a nemzet kenyerét fogyasztottuk el.
Osztom Konrád Kati véleményét a találkozóról, mely szerintem is jól sikerült, gördülékeny volt. A találkozó időtartamát tekintve a szervezőknek figyelembe kellett azt is venni, hogy aznap a városban több más vallási és kulturális rendezvény zajlott, melyek közül főként a délutániakra a találkozó egyes résztvevői is hivatalosak voltak. A párhuzamos programok ellenére több mint 60 lelkes résztvevője volt a találkozónak.
Köszönöm mindazoknak a segítségét, akik lehetővé tették a feleségemmel a pénteki érkezésünket Szatmárnémetibe, hogy a találkozón elejétől végéig jelen lehettünk és utána a város nevezetességei közül a vonat indulásáig néhányat megtekinthettünk (Koncertterem, Székesegyház stb.).
Gyöngyössy Lajos (Budapest)
Háló Ózdon, pedig nem is HálÓzd! Közösség alakul, ami független egy projekt nyitó és záró rendezvényétől.
Több mint negyvenen voltunk, 10:30-kor buszra szálltunk, (busz tele is lett), kb. félórás volt az utazás. Pogácsa, tea, pálinka, Németh Gyusziék és a többi szentgyörgyi hálós barátunk várt ránk. Fél 12-kor indultunk a hegyen át a Vanyics tanyára. Ez kicsivel hosszabbra sikeredett, mint terveztük. Egyrészt, mert sokan voltunk, másrészt, mert egy helyen (mintha, de a világért sem sérteném meg) elbizonytalanodott a túravezetőnk. Két óra helyett olyan fél 4 felé érkeztünk meg. Szalonnasütés, jókedv, Bárdos Viki szívélyes vendéglátása, iszogatás, stb. Majd ? aktuálisan ? így ősszel: gyümölcseinkről beszélgetés kiscsoportokban (6 csoportot alakítottunk, 7-8 fős volt mind), előtte István atyánk felolvasta a Szentírásból a Lélek gyümölcseit (emlékeim szerint az I. Korintusi levélből), Bárdos Ákos pedig a természetről, ill. arról a tájról és jellegzetességeiről, ahol barangoltunk, állított össze egy kis tesztet. Ez azért is jó, mert alibi összegyűlni ismét eredményhirdetésre.
Négy új család kapcsolódott be, aminek-akiknek szintén örülünk. Mindenki, aki magáénak érzi a Háló alapelveit, jóformán automatikusan apostolkodik is. Nem mellékesen ez biztatás a többiek részére.
Ez a program nem a HálÓzd! kötelező eleme. Mindnyájunk igénye, és a Bárdos és a Németh család kezdeményezésére alakult ki. A táborozás közös élménye generálta, ahogyan ezen kívül már több más együttlétünket is. (pl. 23 ózdi vett részt a füleki /Felvidék/ Háló találkozón).
Ezért újra meg újra megköszönjük nektek, hogy ott lehettünk Balatonkenesén, hogy a Háló vezetése felvállalta ezt a pályázatot és külön, hogy a tábort is, ebben a formában.
Orosz Rita
Palkovics Sándor képei >>
Írás a Magyar Kurír katolikus hírportálon >>
Tímár Gábor: Ilyenkor közös lelki otthont építünk
A Kárpát-medence katolikus közösségeinek találkoztatásán, közös élmények és a baráti összetartozás elősegítésén munkálkodó Háló mozgalom 2013. október 18. és 20. között napfényes időben és lelkülettel időzött ez alkalommal Szabadkán, Halmai Tibor, a Háló Délvidéki Régiójának vezetője és munkatársai szervezésében.
A halászoknak minden bizonnyal Jézus is segített, hiszen a helyi, ?halacskákon? kívül máshonnan is jöttek, sőt, a Kárpát- medence szinte minden magyar lakta régiója képviseltette magát a bájos város székesegyházában. 38 helyiségből érkeztek 130-an, köztük sokan a legdélebbi magyar szórványból (a Dél-bánsági Székelykevéről, Versecről, Udvarszállásról, de a partiumi Resicabányáról is). Megható volt belegondolni, hogy kicsiben bár, de egyek lettünk, mostani felparcellázott magyarok.
Péntek este a fenséges Nagy Szent Teréz Székesegyház falai és hitünk szerint Atyánk a Mennyben hallhatták bűnbánati liturgiánkat, mely ráhangolt minket a Sándor István szalézi vértanú életéről készült film mély átélésére, és hogy miért nevezhetünk valakit boldognak, ha alászállt a poklokra.
Szombaton Schön György, a Háló vezetőségi tagja szólt múlt-jelen-jövő céljairól, melynek legfontosabbja: együtt látni az össz ?magyarság hívő és ténykedő tagjait, ahogy egymásnak örvendünk találkozóinkon és nyári táborainkban már majd? 25 éve. Ezt az álhatatos szorgoskodást idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lukács Móric-díjjal honorálta.
Pálfai Zoltán makói plébános vezette az összejövetel fő vallási témáját: Te a jobbik részt választod? Szabadok vagyunk, választhatunk, de mikor választjuk a helyes utakat, a helyes megodásokat. Biacsi Mária szabadkai szociológus a harmonikus életvezetés alakítására okosított minket.
Az ilyen ráhangoló előadások után pezsgő kiscsoportos beszélgetések indulnak, melyek sokak számára a legvonzóbbak.
Kinek mondjam el, amit szeretnék elmondani? Mióta már, nincs kihez szóljak. Segítség nélkül vonszolódnak a napjaim?
És itt az alkalom. Más is mondja, van ki hallgassa, van, ki vígasztalja, van ki együtt örüljön vele. Ilyenkor közös lelki otthont építünk, igaz, csak órákra, de az egymásra figyelés gyönyörűségesen tartalmas óráiban.
Az Ébredés zenekar imádkozással felérő dalai után Micsik Béla tekerős és népzenész társai, a csantavéri Mendicus tamburaegyüttes késő estig húzta, pengette és tekerőzte a vidám talp alá valót.
Vasárnap délutánra véget ért a várva várt együttlét, de nem kell sokat időznünk a következőkig: még az idén nyolc másik Háló találkozó hívogat minket szerte a Kárpát-medencében (Szatmárnémetiben, Brassóban, Nagyberegben, Debrecenben..), hogy barátkozzunk és erősítsük ennek a hálónak a kötelékét.
Írás a Magyar Kurír katolikus hírportálon >>
Tímár Gábor: Ilyenkor közös lelki otthont építünk
A Kárpát-medence katolikus közösségeinek találkoztatásán, közös élmények és a baráti összetartozás elősegítésén munkálkodó Háló mozgalom 2013. október 18. és 20. között napfényes időben és lelkülettel időzött ez alkalommal Szabadkán, Halmai Tibor, a Háló Délvidéki Régiójának vezetője és munkatársai szervezésében.
A halászoknak minden bizonnyal Jézus is segített, hiszen a helyi, ?halacskákon? kívül máshonnan is jöttek, sőt, a Kárpát- medence szinte minden magyar lakta régiója képviseltette magát a bájos város székesegyházában. 38 helyiségből érkeztek 130-an, köztük sokan a legdélebbi magyar szórványból (a Dél-bánsági Székelykevéről, Versecről, Udvarszállásról, de a partiumi Resicabányáról is). Megható volt belegondolni, hogy kicsiben bár, de egyek lettünk, mostani felparcellázott magyarok.
Péntek este a fenséges Nagy Szent Teréz Székesegyház falai és hitünk szerint Atyánk a Mennyben hallhatták bűnbánati liturgiánkat, mely ráhangolt minket a Sándor István szalézi vértanú életéről készült film mély átélésére, és hogy miért nevezhetünk valakit boldognak, ha alászállt a poklokra.
Szombaton Schön György, a Háló vezetőségi tagja szólt múlt-jelen-jövő céljairól, melynek legfontosabbja: együtt látni az össz ?magyarság hívő és ténykedő tagjait, ahogy egymásnak örvendünk találkozóinkon és nyári táborainkban már majd? 25 éve. Ezt az álhatatos szorgoskodást idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lukács Móric-díjjal honorálta.
Pálfai Zoltán makói plébános vezette az összejövetel fő vallási témáját: Te a jobbik részt választod? Szabadok vagyunk, választhatunk, de mikor választjuk a helyes utakat, a helyes megodásokat. Biacsi Mária szabadkai szociológus a harmonikus életvezetés alakítására okosított minket.
Az ilyen ráhangoló előadások után pezsgő kiscsoportos beszélgetések indulnak, melyek sokak számára a legvonzóbbak.
Kinek mondjam el, amit szeretnék elmondani? Mióta már, nincs kihez szóljak. Segítség nélkül vonszolódnak a napjaim?
És itt az alkalom. Más is mondja, van ki hallgassa, van, ki vígasztalja, van ki együtt örüljön vele. Ilyenkor közös lelki otthont építünk, igaz, csak órákra, de az egymásra figyelés gyönyörűségesen tartalmas óráiban.
Az Ébredés zenekar imádkozással felérő dalai után Micsik Béla tekerős és népzenész társai, a csantavéri Mendicus tamburaegyüttes késő estig húzta, pengette és tekerőzte a vidám talp alá valót.
Vasárnap délutánra véget ért a várva várt együttlét, de nem kell sokat időznünk a következőkig: még az idén nyolc másik Háló találkozó hívogat minket szerte a Kárpát-medencében (Szatmárnémetiben, Brassóban, Nagyberegben, Debrecenben..), hogy barátkozzunk és erősítsük ennek a hálónak a kötelékét.
Marcsók Vilma: Az együvé tartozás öröme
A XII. Délvidéki Háló találkozót Szabadkán tartották meg október 18-20-a között.
A Találkozó számomra többszörösen is megújulást hozó Találkozó volt. A hagyományos regionális jelleget kinőve interregionálissá vált, hisz a 38 helységből jövő 130 résztvevő hat egyházmegyéből (név szerint: Nagyvárad, Temesvár, Budapest-Esztergom, Szeged, Szabadka, Nagybecskerek) érkezett.
A másik újdonságnak ötletgazdája és megvalósítója Bajkó Károly, Jánoshalmáról. Neki köszönhetjük a Szórvány expresszt, a szórványt összekötő buszt, mely Makóról indult, átlépve a magyar-román határt, Aradon, Temesváron keresztül Resicabányáig végigjárta a Partiumot, majd átkelve a román-szerb határon Versec- Homokszil (Uljma)- Pancsova- Nagybecskerek érintésével utasai, ők ötvenen jutottak Szabadkára.
A három napra kiterjedő program Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetőjének köszöntése után játékos ismerkedéssel kezdődött, ahol mindenkire aktív szerep várt. Ez volt a Találkozó kezdőakkordja.
A fizikai éhet, szomjat oltó vacsora után jött a lélek tápláléka, a bűnbánati liturgia a Szt. Teréz székesegyházban Ft. Balcsák Szilárd szabadkai káplán elmélkedésével. A zenei kíséretet a zentai Kis Szt. Teréz dicsőítő csoport szolgáltatta. Szentgyónási lehetőséget is biztosítottak a szervezők.
A péntek estét filmvetítéssel zártuk, melyre Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatása alkalmából került sor.
A szombati napot közös imával indítottuk. Következett a Háló vezetőségének tagja, Schön György Gondolatok a Hálóról c. bevezetőjével. Elmondta Sík Sándor Ments meg uram versét is, mely mindannyiunk ars poétikája lehet (4. szakasz)
"Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál."
Ft. Pálfai Zoltán makói plébános tartotta meg a találkozó témáját adó Te a jobbik részt választod? c. előadást. A közkedvelt kiscsoportos beszélgetéseken nyílt alkalom a hallottak továbbgondolására. Szerencsésnek tartom magam, hogy a kiscsoportomban pillanatok alatt rendhagyó találkozásokra került sor. Egymás mellett ült bánáti, partiumi és budapesti hálós. Mi, akik előző nap találkoztunk először, perceken belül megéltük az összetartozást. Megnyíltak a szívek, megnyíltak a lelkek. Ilyen vallomások is elhangzottak:? az ember itt nyugodtan elmondhatja a titkait is, vagy ? itt az ember elfelejti minden búját, baját. Ezek a kijelentések, átélések is a találkozó kincsei közé tartoznak!
Az ebéd már nem csak az ínycsiklandozó étkekről szólt, hanem rólunk. Mosolyok, szavak, mondatok adták meg a finom ebéd mellé a Találkozó lényegét.
Érdeklődve vártam Biacsi Mária szabadkai szociológus Élni vagy éldegélni? című előadását. Hálával gondolok a hallottakra. Máriának köszönhetjük az újdonságot, hogy a kiscsoportos beszélgetés közös alkotótevékenységgé vált, melynek végeztével az együttgondolkozás eredményét megismertettük a többiekkel is. Örvendetes volt, hogy nagy lendülettel, hévvel igyekeztek a kiscsoporton belül közös nevezőre jutni, amit később mindannyian eredményesnek minősítettünk.
Az esti program az Ébredés zenekar koncertjével kezdődött, s a táncházzal folytatódott. Közreműködött a csantavéri Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara és Micsik Béla törökbecsei népzenész valamint Szulovszki Szilvia és Rumenjaković Karlo táncoktatók. Jókedv, förgeteg, ének, tánc az utolsó csepp erőig?
A Szt. Teréz székesegyházban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A mise után ott készült a közös emlékfotó is. A hálós barátaimnak itt felolvashattam Szabadka szülöttjének, a mi Kosztolányinknak Pacsirta c. regényéből azt a néhány sort, mely épp a Székesegyházhoz és a szagos miséhez kötődik.
Az Úr kegyelméből ez az októberi vasárnap, melegével, napsütésével vetekedhetett szeptember elejével. Így Búcsú Ottó hálós barátunk vezetésével fényárban tekinthettük meg Szabadka nevezetességeit. A városháza, a neobarokk könyvtár, a főtér, a gimnázium és a Kosztolányi-emlékek vártak bennünket?
Ahogy közeledett a találkozó vége, úgy gyorsult fel az idő. Utolsó fotók, ölelések, búcsú. Indult a Szórvány expressz. Integettünk még akkor is, amikor a busz befordult a sarkon. Szívemben, lelkemben még visszhangoznak a zárógondolatok: egyek vagyunk hitben, nyelvben. Egy tőről fakadunk, több határon jöttünk át, de ezt én nem éreztem. Szívemben, lelkemben csodálom a résztvevőket és köszönöm, hogy ilyen vidáman szőttük a hálónkat.
A fizikai éhet, szomjat oltó vacsora után jött a lélek tápláléka, a bűnbánati liturgia a Szt. Teréz székesegyházban Ft. Balcsák Szilárd szabadkai káplán elmélkedésével. A zenei kíséretet a zentai Kis Szt. Teréz dicsőítő csoport szolgáltatta. Szentgyónási lehetőséget is biztosítottak a szervezők.
A péntek estét filmvetítéssel zártuk, melyre Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatása alkalmából került sor.
A szombati napot közös imával indítottuk. Következett a Háló vezetőségének tagja, Schön György Gondolatok a Hálóról c. bevezetőjével. Elmondta Sík Sándor Ments meg uram versét is, mely mindannyiunk ars poétikája lehet (4. szakasz)
"Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál."
Ft. Pálfai Zoltán makói plébános tartotta meg a találkozó témáját adó Te a jobbik részt választod? c. előadást. A közkedvelt kiscsoportos beszélgetéseken nyílt alkalom a hallottak továbbgondolására. Szerencsésnek tartom magam, hogy a kiscsoportomban pillanatok alatt rendhagyó találkozásokra került sor. Egymás mellett ült bánáti, partiumi és budapesti hálós. Mi, akik előző nap találkoztunk először, perceken belül megéltük az összetartozást. Megnyíltak a szívek, megnyíltak a lelkek. Ilyen vallomások is elhangzottak:? az ember itt nyugodtan elmondhatja a titkait is, vagy ? itt az ember elfelejti minden búját, baját. Ezek a kijelentések, átélések is a találkozó kincsei közé tartoznak!
Az ebéd már nem csak az ínycsiklandozó étkekről szólt, hanem rólunk. Mosolyok, szavak, mondatok adták meg a finom ebéd mellé a Találkozó lényegét.
Érdeklődve vártam Biacsi Mária szabadkai szociológus Élni vagy éldegélni? című előadását. Hálával gondolok a hallottakra. Máriának köszönhetjük az újdonságot, hogy a kiscsoportos beszélgetés közös alkotótevékenységgé vált, melynek végeztével az együttgondolkozás eredményét megismertettük a többiekkel is. Örvendetes volt, hogy nagy lendülettel, hévvel igyekeztek a kiscsoporton belül közös nevezőre jutni, amit később mindannyian eredményesnek minősítettünk.
Az esti program az Ébredés zenekar koncertjével kezdődött, s a táncházzal folytatódott. Közreműködött a csantavéri Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara és Micsik Béla törökbecsei népzenész valamint Szulovszki Szilvia és Rumenjaković Karlo táncoktatók. Jókedv, förgeteg, ének, tánc az utolsó csepp erőig?
A Szt. Teréz székesegyházban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A mise után ott készült a közös emlékfotó is. A hálós barátaimnak itt felolvashattam Szabadka szülöttjének, a mi Kosztolányinknak Pacsirta c. regényéből azt a néhány sort, mely épp a Székesegyházhoz és a szagos miséhez kötődik.
Az Úr kegyelméből ez az októberi vasárnap, melegével, napsütésével vetekedhetett szeptember elejével. Így Búcsú Ottó hálós barátunk vezetésével fényárban tekinthettük meg Szabadka nevezetességeit. A városháza, a neobarokk könyvtár, a főtér, a gimnázium és a Kosztolányi-emlékek vártak bennünket?
Ahogy közeledett a találkozó vége, úgy gyorsult fel az idő. Utolsó fotók, ölelések, búcsú. Indult a Szórvány expressz. Integettünk még akkor is, amikor a busz befordult a sarkon. Szívemben, lelkemben még visszhangoznak a zárógondolatok: egyek vagyunk hitben, nyelvben. Egy tőről fakadunk, több határon jöttünk át, de ezt én nem éreztem. Szívemben, lelkemben csodálom a résztvevőket és köszönöm, hogy ilyen vidáman szőttük a hálónkat.
